Geraldine albán királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Géraldine albán királyné szócikkből átirányítva)


Géraldine albán királyné
Született 1915. augusztus 6.
Budapest
Elhunyt 2002. október 22. (87 évesen)
Tirana
Nemzetisége magyar
Gyermekei Leka Zogu albán trónörökös

Apponyi Géraldine (Budapest, 1915. augusztus 6.Tirana, 2002. október 22.) albán királyné. Apja nagyapponyi gróf Apponyi Gyula politikus, anyja Gladys Virginia Stewart amerikai milliomosnő. I. Zogu [1] albán király felesége, I. Leka albán trónkövetelő anyja és gróf Apponyi Albert kultuszminiszter, legitimista vezérszónok unokahúga.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban és Párizsban végezte. Mivel családja időközben igen elszegényedett, a Magyar Nemzeti Múzeum kioszkjában dolgozott, amikor 1937-ben megkérdezte családja, hogy férjhez menne-e az albán királyhoz, aki hosszabb ideje már feleséget keresett az európai nemesség köréből, hogy dinasztikus terveit véghezvihesse. Egy fénykép alapján a nála jóval idősebb I. Zogu albán király meghívta őt Tiranába szilveszterre, ahol aztán hivatalosan is megkérte a kezét.[2] Az esküvőt 1938. április 27-én tartották Tiranában. A nagy kulturális különbségek ellenére hamarosan beilleszkedett az udvarba és nagy népszerűségre tett szert a népesség körében is. 1939. április 5-én megszületett a várt trónörökös is. 1939. április 8-án, Albánia olasz megszállása idején a királyi pár – újszülött fiukkal, Lekával – Görögországba, Törökországba menekült. A II. világháború idején Franciaországban, majd Londonban, Angliában éltek, ahol férje sikertelenül megpróbálkozott egy exilkormány létrehozásával. A második világháború után Albániában kikiáltották az Albán Népköztársaságot, így ekkor sem térhettek haza. 1946-tól 1955-ig Alexandriában Farouk király vendégeiként, 1955-től Párizsban éltek. Apponyi Géraldine férje 1961. április 9-én bekövetkezett halála után Madridban telepedett le. Fia I. Leka néven Albánia királyává nyilvánította magát, de az országba nem térhetett vissza. 1982-ben a királyi család a Dél-afrikai Köztársaságba költözött, ahol Leka kereskedőházat alapított.

Apponyi Géraldine 2002. június 15-én fiával, menyével és unokájával együtt hazatért Albániába.[3] Az anyakirálynét augusztusban egy francia kórházban ápolták tüdőproblémával, amelyet az orvosok szerint a dél-afrikai fennsíkról Tiranába való költözése okozott. Október 23-án egy tiranai katonai kórházban, nyolcvanhét éves korában halt meg. Tiranában temették el. Unokája, ifjabb (II.) Leka herceg az albán külügyminisztériumban dolgozik 2007. óta.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Uralkodói neve a nyelvhasználók körében és a történelmi szakirodalomban egyaránt előfordul Zog és Zogu alakban, míg családneve Zogu. A Zogolli vagy törökösen Zogoğlu névből rövidült Zogu-ra, amelyben a török oğlu (ejtsd ólu) jelentése 'fiú, fia', a teljes alak jelentése: 'Zog fia, Zogfi', és ebből vonta el a Zog / Zogu alakot uralkodói neveként, és így lett I. Zog vagy I. Zogu király (Zogu i Parë vagy mbreti Zog i Parë). A két alak keveredése abból adódik, hogy az albán nyelvben a tulajdonnevek is rendelkeznek hátravetett névelővel, ún. végartikulussal, és ez a Zog esetében Zogu ('a Zog') lesz, mely megegyezik a családnév Zogu alakjával. A család másik, nagyapjának, Xhelal (Dzselal) Zogollinak másodszülött fiától származó ága viszont a Zoga családnevet vette vel. A zog köznév jelentése albánul madár.
  2. Két magyar grófnőből lett muszlim uralkodó felesége a 20. században. Geraldine mellett a másik Szendrői Török Mária (May) (18771968) volt, aki Zubejda Dzsavidan néven II. Abbász Hilmi egyiptomi alkirály (kedive) (18741944) felesége lett 19011913-ig.
  3. A királyné annak ellenére hagyta ott dél-afrikai otthonát, hogy egy 1997. december 20-án az MTV-ben bemutatott, Dél-Afrikában készült magyar nyelvű interjújában azt állította, hogy már sohasem akar visszatérni Albániába. Lásd a külső hivatkozások: PORT.hu

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]