Apponyi család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apponyi de Nagy-Apponyi 1739

A nagyapponyi Apponyi család, eredetét a Péc nemzetségre vezeti vissza. A család első ismert őse Vörös Tamás (1317-1349) csejtei várnagy volt, aki Győr vármegyéből Nyitrába költözött és Appony várára királyi adományt kapott. Vörös Tamás 1344-ben és 1346-ban követ volt Avignonban, a pápai udvarnál, s az ő fia, Miklós viselte elsőként az Apponyi nevet.[1] Apponyi Pál már mint főúr vesz részt a bécsi békét megelőző és követő tárgyalásokban. Apponyi Miklós Buda ostrománál esett el. Fia, Lázár, 1718-ban a bárói, majd 1739-ben grófi rangot kapott. A család tagjai, különösen a diplomáciában és a közigazgatás terén váltak ki, és a legtöbb igen erős hajlamot mutatott az irodalom és művészet iránt. A család birtokai Pozsony-, Nyitra-, Tolna- és Békés megyében terülnek el. Lázár unokája Antal György (1751-1817) egyike volt kora legműveltebb főurainak, kedvelte a tudományokat és a művészeteket. II. József kitüntette, de a királybiztosi hivatalt nem vállalta el. Mint a Theresianum növendéke különösen egyházpolitikai tekintetben igen szabadelvű, nyomtatásbán is megjelent téziseket védett (1772). Ő alapította a híres családi könyvtárt. Második fia Antal, (1782-1852) császári követ volt Nápolyban, Londonban és Párizsban. Antal fia, Rudolf (1812-1876) Párisban, majd Londonban képviselte a monarchiát.

Híres Apponyiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kastélyok, kúriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Album[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]