Fritzlar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fritzlar
Fritzlar dom st peter.jpg
Fritzlar címere
Fritzlar címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Hessen
Kormányzati kerület Kassel
Kerület Schwalm-Eder-Kreis
Polgármester Karl-Wilhelm Lange (CDU)
Irányítószám 34560
Rendszám HR
Népesség
Teljes népesség 14 416 fő (2011. dec 31.)[1] +/-
Népsűrűség 166 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 170 m
Terület 88,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Fritzlar  (Németország)
Fritzlar
Fritzlar
Pozíció Németország térképén
é. sz. 51° 08′, k. h. 9° 16′Koordináták: é. sz. 51° 08′, k. h. 9° 16′
Fritzlar weboldala

Fritzlar 15 000 lakosú színes történelmi múlttal rendelkező város Németországban, Hessen szövetségi tartomány északi részén a Schwalm-Eder kerületben, 160 km-re északra Frankfurttól. Okkal mondható, hogy ez az a hely Észak-Németországban, ahol a e római limestől északra és keletre először terjedt el a keresztény hit, és ami szülőföldje volt a Német birodalomnak, mint politikai entitásnak. A várost a középkorban fal vette körül több figyelőtoronnyal. A máig megmaradt harminchét méteres Grauer Turm (Zöld torony) a legmagasabb épen maradt városvédő torony Németországban. Az oklevélben először 1109-ben említett városháza Szent Mártont, a város védőszentjét ábrázoló domborművel épségben áll és eredeti rendeltetése szerint használják. A régi ferences kolostor temploma ma protestáns plébániatemplom, a kolostor többi részét korszerű kórházzá alakították át. A városközpont sok lakóháza, különösen azok, melyek a piacteret veszik körül, a 14-17. században épült és gondosan restaurálva vannak. A városban mindenhonnan látszik az impozáns román-gótikus székesegyház, mely a 12-14. században épült.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fritzlar Hessen északi részén, az Eder folyó északi partja mentén, a Habichtswald hegységtől délre és a Kellerwald hegységtől északra fekszik. A környező tájon termékeny földön gazdálkodó gazdaságok és sok, többnyire erdővel borított bazaltkúpok láthatók, sok hegytetőn középkori várak vagy várromok vannak. Ilyenek például Gudensberg, Homberg, Felsberg, Heiligenberg, Altenburg, Jesberg, és Naumburg.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thor tölgyfája és a kereszténység hódítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katedrális azon a helyen áll, ahol Szent Bonifác angolszász misszionárius, a németek apostola 724-ben kápolnát épített annak a tölgyfának az anyagából, mely Thor istennek szentelt a helyi germán törzs, a chattenek, a hesseniek ősei. Egy évvel korábban Bonifác, akit akkor még eredeti nevén Winfridként ismertek, kidöntötte Thor tölgyfáját, a németek egyik legszentebb helyén, ezzel bizonyítva a keresztény isten felsőbbrendűségét Thorral és a német istenekkel szemben. Szent Willibald szerint, aki Bonifác kortársaként első életrajzírója volt, amikor Bonifác kezdte kivágni a tölgyfát, hirtelen hatalmas szél támadt és mintegy csodaként végigsüvített az öreg fa felett. Ez az esemény jelentette a régi római határon túli területeken élő germán törzsek keresztény hitre térésének kezdetét.

Szent Bonifác alapította az első püspökséget Germániában a római birodalom határain kívül egy dombon (Büraburg) az Eder folyó mentén, de az első és utolsó püspökének, Wittának halála után, 747-ben a püspökséget Lullus mainzi érsek és Bonifác utóda beolvasztotta a mainzi érsekségbe. A Bonifác által 724-ben alapított fritzlari bencés kolostor nagy hírnévre tett szert mint vallási és világi oktatóközpont Szent Wigbert apát alatt, aki az első kő-bazilikát építtette 732-ben Bonifác fa-kápolnája helyén. 782-ben Nagy Károly megerősítette a város császári védelmét és területét, ez a várost gyors fejlődéshez segítette. A kolostor társas káptalanná (Chorherrenstift) alakult 1005-ben, lakói többé nem éltek kolostori egységben és egyszerűségben, hanem saját általában jómódú háztartásukban. Néhány impozáns kő káptalan-házat (Curia) építettek a gazdag kanonokok a 14. század folyamán, melyek mai napig megőrződtek az óvárosban. A társaskáptalan 1803-ig állt fenn.

A német birodalom szülőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fritzlar néhány fontos kereskedelmi útvonal találkozásában feküdt, Nagy Károly óta császári szálláshellyel rendelkezett, ezért sűrűn látogatták királyok, és a német hercegek és egyházi vezetők több gyűlésének és szinódusának lett színhelye a kora középkorban. Ezek közül kétségtelenül a legfontosabb a 919-ben megtartott birodalmi gyűlés (Reichstag), melyen I. Henrik szász herceget ("Madarász Henriket") német királlyá választották Nagy Károly utódjaként annak a frank országrésznek a trónjára, mely később keleti frank birodalomként vált ismertté. Ez az esemény jelentette be a két nagy germán törzs, a szászok és a frankok elkeseredett rivalizálásának a végét és a Német Birodalom kezdetét, mely egészen a napóleoni háborúkig fennállt. I. Konrád, Frankföld hercege 918 decemberében fiúutód nélkül meghalt, arra kényszerítette fivérét Eberhardot, akinek követnie kellett volna őt a frank hercegi trónon, hogy jelölje Henriket királynak. Konrád választását elfogadta a 919-es Reichstag, ahol Henriket a frank és szász főurak királlyá kiáltották ki. I. Burkhard sváb herceg szintén gyorsan hűségesküt tett, de Arnulf bajor herceg nem ismerte el Henriket csak miután Bajorországra támadt 921-ben.

Maga Konrád azonban csak akkor kapta meg a frank hercegi címet, miután a rivális Babenberg grófokat 906-ban Fritzlar közelében egy csatában legyőzte, melyben apja az Idősebb Konrád elesett.

Fejlődés a középkor folyamán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piactér

1079-ben Fritzlar megszűnt koronabirtok lenni, mikor IV. Henrik császár a mainzi érseknek adományozta miután visszatért a pápa előtti vezekléséből Canossából. Ezzel hosszú ideig tartó hűbéres vita alakult ki Mainz és a türingiai és hesseni grófok között az Észak-Hessen fölött gyakorolt uralom kérdésében.

Mivel a frank és szász területek határvidékén elhelyezkedő város Luther reformációját követően római katolikus enklávét alkotott a protestáns Hessen közepén, Fritzlart gyakran ostromolták szászok és frankok, protestáns és katolikus hercegek, ismételten lerombolták és újjáépítették.

Az első nagyobb rombolás 774-ben következett be Nagy Károly szász háborúi idején. Mialatt a király Itáliában tartózkodott, a szászok elözönlötték Hessent és ostrom alá vették Büraburgot, ahová Fritzlar lakossága menekült. A szászok lerombolták Fritzlart, mivel a várat nem tudták bevenni, de épen hagyták Szent Wigbert kőtemplomát épen hagyták. Ez adott alapot ahhoz a legendához, hogy két angyal jelent meg hogy visszatartsa a támadókat és megvédje a templomot.

A következő 1079-ben volt. IV. Henrik császár, aki gyakran időzött Fritzlarban, szemben találta magát Sváb Rudolf trónkövetelő lázadásával, akit a pápa támogatott. Miután Canossában IV. Henrik bűnbocsánatot nyert a pápától, Fritzlarba utazott. A pápai követ képtelen volt a megegyezésre jutni vele, és 1079-ben egy szász hadsereg, Rudolf szabadcsapata, megtámadta Henriket Fritzlarban. A császár elmenekült, a várost és a templomot kifosztották és lerombolták.

1085 és 1118 között Szent Wigbert temploma helyén egy új nagyobb bazilika épült. Ez lett a színhelye az 1118-ban összehívott birodalmi zsinatnak, ahol kihirdették és jóváhagyták V. Henrik császár pápai kiközösítését, aki az invesztitúra kérdésében ismét szembehelyezkedett a pápával. Ugyancsak ez a templom volt színhelye a zsinaton Xanteni Szent Norbert sikeres védekezésének az eretnekség vádjával szemben. Norbert a premontrei rend alapítója, majd később Magdeburg érseke volt. Ugyanezen a zsinaton Bambergi Ottó herceg-püspököt felfüggesztették, mivel lojális maradt V. Henrikkel a pápasággal folytatott viszálya során.

Ezt a második bazilikát jelentős mértékben átépítették 1180 és 1200 között, lényegében olyan módon, ahogy az máig is látható, bár kisebb változtatásokat azóta is eszközöltek. 1184 és 1196 között építettek először védőfalat a külvárosok köré.

A következő fosztogatást és rombolást Konrád türingiai gróf hajtotta végre 1232-ben, amikor a város lakosainak többségét meg is ölette. Mainz az azonnali újáépítéssel és a város további megerősítésével válaszolt, több tornyot, többek között hét figyelőtornyot és a környező vidék stratégiailag fontos dombjaira kiserődöket építtetett.

A 13. század elején a ferencesek (minoriták) kolostort építettek a városban. Engedélyt kaptak arra, hogy templomukat és többi épületüket közvetlenül a városfalak mellé építsék, ezzel lezárták a falon körbefutó gyilokjáró folytonosságát, megnehezítve azt, hogy a védők gyorsan eljussanak a veszélyeztetett pontra. Ennek fejében kötelezettséget vállaltak arra, hogy ostrom esetén megvédik a városfal hozzájuk tartozó részét. A ferenceseket távozásra bírták 1522-ben, amikor a lutheránus reformáció megjelent a városban. Az ellenreformációt követően jezsuiták költöztek be 1615-ben, majd 1619-ben visszatértek a ferencesek is. A kolostort csak 1811-ben oszlatták fel. Gyönyörű gótikus temploma, melyet 1244-ben fejeztek be, ma a protestáns hívek plébániatemplomaként funkcionál, akiknek 1817/24-ben adták el.

A harmincéves háború (1618-1648) súlyos rombolásokat okozott Fritzlarban és a környező falvakban, ezt végül pestisjárvány tetőzte be. A város népessége mintegy 2000 főről alig 600-ra apadt, és 200 évbe tellett, amíg megint elérte a 2000 főt. A hétéves háború (1756-1763) alatt a várost francia csapatok szállták meg, és erődítéseinek egy részét az Eder folyó partjáig húzódó meredek lejtő szőlőskertjeivel együtt lerombolták.

A 18. század elején az Szent Orsolya apácarendje telepedett meg leányiskolával.

Legújabb kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1803-ban, amikor Németországban az összes egyházi államot felszámolták, Fritzlar Naumburggal együtt Hessen-Kassel választófejedelemségbe került. 1821-ben a város Fritzlar kerület közigazgatási központja lett. Hessen-Kassel ezután Poroszország része lett 1866-ban az Osztrák-Porosz háború után, melyben a választófejedelem Ausztria pártján volt. 1932-ben a kerület összeolvadt a szomszédos Homberg kerülettel új nevük Fritzlar-Homberg lett.

1974-ben Fritzlar-Homberg, Melsungen és Ziegenhain kerületeket egyesítették Schwalm-Eder néven, ennek székhelye Homberg lett.

Jelenleg Fritzlar a környék szolgáltató és kereskedelmi központja iskolákkal, kórházzal, és egy nagy helyőrséggel, melynek repülőtere is van.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi tanács 37 képviselővel rendelkezik. A legutolsó önkormányzati választásokon (2006. március 26.) a megválasztott képviselők megoszlása az alábbiak szerint alakult:

CDU  : 18 képviselő
SPD  : 13 képviselő
FWG (városi koalíció)  : 3 képviselő
zöldek  : 2 képviselő
FDP  : 1 képviselő

A városi végrahjtó testület (Magistrat) 10 tagból és a polgármesterből áll. Megoszlásuk: 3 hely: SPD, 4 : CDU, 1-1 hely:FWG, FDP és a zöldek.

Karl-Wilhelm Lange polgármestert (CDU) 65.8%-os szavazattöbbséggel újraválasztották.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gemeinden in Deutschland nach Bevölkerung am 31.12.2011 auf Grundlage des Zensus 2011 und früherer Zählungen (német nyelven). Statistisches Bundesamt. (Hozzáférés: 2013. november 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fritzlar témájú médiaállományokat.