Fekete György (belsőépítész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a belsőépítészről és politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Fekete György (egyértelműsítő lap).
Fekete György
2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján
2012-ben Makón, a Hagymaházban egy kiállítás megnyitóján
Született1932. szeptember 28.[1]
Zalaegerszeg
Elhunyt2020. április 15.[2] (87 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaSunyovszky Szilvia (1994–2020)
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1994. június 28. – 1998. június 17.)
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (–1957)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Politikai pályafutása
PártMagyar Demokrata Fórum (1988–1995)
Kereszténydemokrata Néppárt (1996–1999)
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekete György (Zalaegerszeg, 1932. szeptember 28. – Budapest, 2020. április 15.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja (1995), majd elnöke (2011–2017). A 2016-os Befolyás-barométer szerint ő volt Magyarország 50. legbefolyásosabb személye.

Életpályája[szerkesztés]

1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező. 1964-től szabadfoglalkozású iparművész, 1980-tól 1983-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója, 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, 1997-től egyetemi tanár volt a Soproni Egyetemen. 1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt, 2011. november 5-én a köztestületté alakult MMA elnökévé választották,[3] 2017. október 10-től annak tiszteletbeli elnöke volt.

Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és magyar kiállításokat külföldön.

Környezetkultúrával foglalkozó hat tévésorozat (67 adás) forgatókönyveinek volt írója és műsorvezetője. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke, 1993–94-ben a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, 1995-től társelnöke volt a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.[4]

1987 óta lapalapító főszerkesztője volt a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, amelyet 1993-ban újraindított. Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

2020. április 15-én hunyt el, június 23-án helyezték örök nyugalomra a Fiumei Úti Sírkertben. Búcsúztatóját Balog Zoltán református püspök vezette. Beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a pályatársak nevében Mezei Gábor belsőépítész.[5][6]

Politikusként[szerkesztés]

1988-ban belépett az MDF-be. 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt. Antall József halála után behívták az Országgyűlésbe. 1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ból, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1998-ban nem szerzett mandátumot. 1997 és 2001 között a KDNP alelnöke volt.

Családja[szerkesztés]

Édesapja, Fekete Károly (1900–1957) Zalaegerszegen volt református lelkész, édesanyja, Rácz Katalin (1910–1993) Komádiban, majd Budapesten dolgozott mint tanítónő. Bátyja, Károly (1930) a debreceni Református Hittudományi Akadémia dékánja, öccse, Tamás (1935) könyvkereskedő. Első felesége Bihari Ibolya (1930–1993) műszaki könyvgrafikus volt. Második felesége Sunyovszky Szilvia színésznő volt.

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

  • 1963 • Csók Galéria (Schrammel Imrével), Budapest
  • 1969 • Ernst Múzeum (Schrammel Imrével), Budapest
  • 1984 • Zsinagóga, Zalaegerszeg
  • 1986 • Művészetek Háza, Szekszárd • Városi Művelődési Központ, Paks • Vigadó Galéria, Budapest
  • 2002 • Vigadó Galéria, Budapest

Csoportos[szerkesztés]

  • 1968–1986 • Prizma 13
  • 1971 • I. Belsőépítészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1974 • II. Belsőépítészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1975 • Mai magyar iparművészet II., Iparművészeti Múzeum, Budapest

Kötetei[szerkesztés]

  • Székfoglaló. Válogatások a szerző írásaiból; ill. a szerző; Kráter Műhely Egyesület, Budapest, 1992
  • Színes lakások, lakásszínek. Budapest, 1992
  • Ezredvégi tűnődések. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Szentendre, 1997
  • Fekete György–Sunyovszky Sylvia: A Szent Korona ezer arca; Kairosz, Budapest, 2000
  • Emberközelben. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Budapest, 2001
  • Sylvia; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002
  • Fekete György. Belsőépítész, egyetemi tanár, akadémikus; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002 (Belső tárlat)
  • Harmadik harang. Beszélgetések barátaimmal; Kairosz, Budapest, 2002
  • Létezéseim; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2002
  • Befelé tágasabb. Válogatott írások a szerző grafikáival; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007
  • Tárgyak természetrajza. Tapasztalásaim könyve; Holnap, Budapest, 2008
  • Aranykor. Mozaikok, grafikák, tárgyak, kisplasztikák, könyvek; magánkiadás, Budapest, 2012
  • Nem volt hiába. Fekete Györggyel beszélget Dvorszky Hedvig; Kairosz, Budapest, 2013 (Magyarnak lenni)
  • 85+85. Pesti Vigadó, 2017. szeptember 29–november 26.; MMA, Budapest, 2017
  • Hazafelé. Számadás a vándorútról; MMA, Budapest, 2019

Díjai, elismerései (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 31.)
  2. ↑ a b Fekete György. nemzetmuvesze.hu. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  3. ↑ Fekete Györgyöt választották a Magyar Művészeti Akadémia elnökévé – Hvg.hu, 2011. november 5.
  4. ↑ Magyar Örökség és Európa Egyesület, 2008
  5. ↑ Orbán Viktor: A kultúra harci terep (hu-HU nyelven). 24.hu, 2020. június 23. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  6. ↑ hírlap, Magyar: Örök nyugalomra helyezték Fekete Györgyöt (magyar nyelven). www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  7. ↑ https://zalaegerszeg.hu/tart/index/16/Diszpolgar
  8. ↑ https://www.tornyospalca.hu/data-files/userfiles/files/2007_augusztus.pdf
  9. ↑ http://www.mma-tv.hu/mma-tv/-/person/1325964/
  10. ↑ A Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki Fekete Györgyöt Archiválva 2017. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, miniszterelnok.hu, 2017. október 30.
  11. ↑ „Számomra az igazi biztonságot egész életemben a hit adta”

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fekete_György_(belsőépítész)&oldid=26951808”