Kaesz Gyula

Kaesz Gyula emléktáblája egykori lakhelyén, a Petőfi tér 3-5. szám alatt

Kaesz Gyula (nevének kiejtése: kész) (Budapest, 1897. július 13. – Budapest, 1967. május 12.) építész, belsőépítész, bútortervező, grafikus, főiskolai tanár, az Iparművészeti Főiskola rektora. Felesége Lukáts Kató, grafikusművész volt.

Életpályája

A budapesti Iparművészeti Iskolában tanult. Fiatal korában több országos pályázaton nyert első díjat (a debreceni krematórium építése, a szombathelyi temető, Győr város új városrendezése).

1919-től 1952-ig az Iparművészeti Iskola (később: Főiskola) tanára, majd 1952 és 1958 között az Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Ő hozta létre az ipari formatervezési tanszéket. Szerkesztői tevékenysége is jelentős: A Bútor című szakfolyóirat szerkesztője volt 1935 és 1938 között. Részt vett az Új Építészet és a Tér és Forma szerkesztésében is.

Több kiállítást és kiállítási pavilont tervezett. Az Akadémiai Kiadó Művészeti lexikonának (1966) munkatársa volt.

Kitüntetései

• A milánói Triennálén az Olasz korona rend lovagkeresztje (1933)
• Grand Premio d'Orone a milánói Triennálé levezetéséért (1936)
• 1948 Magyar Munka Érdemérem bronz fokozata és a köztársasági elnök elismerő oklevele.
• 1950 Munkácsy-díj
• 1953 a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója.
• 1954 Magyar Munka Érdemrend aranyfokozata.
• Kossuth-díj (1956)
• Érdemes Művész (1965)

Könyve

• Ismerjük meg a bútorstílusokat (Budapest, 1962, 1999, majd Háttér Kiadó, 2009 ISBN 9789639365803)

Művei

Belsőépítészként

• Milánói Triennálé, 1933- 1935
• A párizsi világkiállítás magyar pavilonja, 1937
• Közlekedési Kiállítás, 1947
• Volt Flóris-cukrászda
• Nemzeti Takarékpénztár

Építészként

• Kassai Kereskedelmi Bank,

Híres diákjai

• Francis Haar

Források

• Pavilon építészet a 19-20. században a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből (Pavilon periodika különszám, 2001, ISSN: 0865 – 6622)
• Magyar életrajzi lexikon