Exodus (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Exodus
Exodus - Dukes, Gibson, Holt.jpg
Rob Dukes énekes, Jack Gibson basszusgitáros és Gary Holt gitáros egy Exodus koncerten.
Információk
Eredet  Amerikai Egyesült Államok, Richmond, Kalifornia
Aktív évek 1980–1993
1997–1998
2001–napjainkig
Műfaj Thrash metal
Kiadó Torrid Records, Capitol, Century Media, Nuclear Blast
Kapcsolódó előadók Generation Kill, Blind Illusion, Sepultura, Metallica, Possessed, Testament, Slayer, Anthrax, Megadeth, Piranha, White Zombie
Tagok
Rob Dukes
Gary Holt
Lee Altus
Jack Gibson
Tom Hunting
Korábbi tagok
Lásd: Korábbi tagok

Az Exodus weboldala

Az Exodus egy amerikai thrash metal-együttes. 1982-ben alakult, alapító tagjai: Paul Baloff (ének), Gary Holt (gitár), Kirk Hammett (gitár), és Tom Hunting (dob). Kulcsszerepe volt a 80-as években a kaliforniai Bay Area thrash mozgalomban, bár soha nem érték el olyan pályatársaik sikereit, mint a Metallica, vagy a Megadeth. Ma az alapítók közül Gary Holt és Tom Hunting a csapat tagja.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

80-as évek – A fénykor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1982-es megalapítást követően a nemzetközi kazettacserélgető közösségben gyorsan terjedt a hírük. A kezdetek kezdetén még AC/DC hatású, rock & roll-osabb zenét játszottak, de hamarosan „bekeményedtek”, valószínűleg az akkoriban első sikereiket elérő Metallica, és a Slayer hatására. 1983-ban Hammettet a Metallica elcsábította az akkoriban kirúgott Dave Mustaine helyére. Ekkor érkezett meg a bandába Rick Hunolt gitáros, akivel létrejött a később legendássá váló Holt-Hunolt gitárduó, az „H-Team”. Hamarosan Rob McKillop basszusgitáros is csatlakozott a csapathoz. 1985-ben jelent meg első albumuk, a klasszikusként tisztelt Bonded by Blood. Az album rengeteg zenekarra, és magára a stílusra is jelentős hatással volt. Ebben az évben a Combat Tour:The Ultimate Revenge néven futó turnén koncerteztek a Venommal, és a Slayerrel. A koncertkörút New York-i előadását videokazettán is kiadták.

1987-ben Paul Baloff énekes távozott, helyét Steve "Zetro" Souza vette át, aki a Testament elődjében, a Legacy zenekarban énekelt. Ebben az évben jelent meg második nagylemezük Pleasures of the Flesh címmel. Az ezt követő években két nagylemezt (Fabulous Disaster, Impact is Imminent), valamint egy koncertalbumot (Good Friendly Violent Fun) adtak ki.

90-es évek – Nehézségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel kommerciálisan relatíve sikertelenek maradtak -legalábbis a vezető bandákhoz képest- egy gyengébb album (Force of Habit) megjelentetése után 1992-ben a csapat feloszlott. 1996-ban létrejött egy kérészéletű újraegyesülés, Paul Baloff-fal a mikrofonnál, ki is adtak egy koncertalbumot Another Lesson in Violence címmel. A sikeres amerikai, és európai reunion-turné ellenére ezután ismét csend állt be a csapat háza táján.

2000-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben, a Chuck Schuldiner (Death főnök) rákbetegsége miatt megrendezett jótékonysági fesztiválra, a Thrash of The Titansra ismét összeálltak. Ezen a fesztiválon a legendás Bay Area színtér szinte minden jelentős résztvevője fellépett. Ezt követően újra nekiálltak dalokat írni, de ekkor tragikus esemény következett be, Paul Baloff szélütésben meghalt 2002. február 2-án. A zenekar a folytatás mellett döntött, a vokális teendőket Zetrora bízták. 2004-ben, Baloff halálának évfordulóján jelent meg a visszatérést jelentő album, a Tempo of the Damned. A lemez világszerte remek fogadtatásban részesült. Az albumra felkerült egy régi, még Hammettel közösen írt dal, az Impaler is, ami már az Another Lesson in Violencen is hallható volt. Érdekes, hogy a dal egyik fő riffje teljesen megegyezik a Metallica Trapped Under Ice című számának verzeriffjével. Valószínűsíthető, hogy Hammett - aki társszerzője mindkét dalnak - úgy gondolta, hogy az „Impaler” már soha nem fog hanghordozóra kerülni, és ezért hasznosította újra a riffet.

2004-ben és 2005-ben igen komoly felállásbeli változások történtek a csapatban. Zetro egy dél-amerikai turné közben kilépett a zenekarból, ami miatt a turnét félbe kellett szakítani. A Megadeth-tel közös észak-amerikai turnén a Skinlab frontember Steve Esquivel segítette ki a bandát. Az év végén megkezdték a keresést az új énekes után, aki végül Holt gitártechnikusa, Rob Dukes lett. Az új lemez felvételei során Tom Hunting beteg lett, ezért nem tudta vállalni a dobosi teendőket. Az ő helyére nem kisebb egyéniség, mint Paul Bostaph került, aki a Forbidden, a Slayer, valamint a Testament sorait is erősítette többek között. A legérzékenyebb változást azonban Rick Hunolt kilépése jelentette, aki kijelentése szerint gyermeinek, és a drogoknak akarta szentelni az életét. Ezzel felbomlott a klasszikus „H-Team”. Sokan ekkor elkezdték félteni a banda jövőjét, de a Hunolt helyére kerülő Lee Altus (Heathen, Die Krupps) megfelelő zenészi kvalitásokkal bír. Mivel az Exodusban a dalokat Holt írja egyedül, a zenei irányvonal nem változott, és a 2005-ben kiadott Shovel Headed Killing Machine is rendkívül erős album lett.

Hazánkban először 2005. november 29-én léptek fel az A38 Hajón a Hypocrisy, és a Keep Of Kalessin társaságában. Egy ideig tervbe volt véve a 2006-os mezőtúri Wan2 fesztiválon való fellépésük, de ez technikai okok miatt elmaradt, viszont november 28-án a klasszikus San Fransiscoi thrash banda ismét Budapesten játszott, ezúttal a Wigwamban.

2007. március 13-án Gary Holt bejelentette, hogy ismét Tom Hunting az Exodus dobosa. A zenekar 8. stúdióalbumát 2007 október 23-án jelentette meg The Atrocity Exhibition… Exhibit A címmel. A lemez producere Andy Sneap volt. A címet kölcsönözték, eredetileg a los angeles-i thrash pályatárs, az azóta már megszűnt Dark Angel soha el nem készült 1992-es albumának lett volna ez a címe.

A következő albumuk, az Exhibit B: The Human Condition Észak-Kaliforniában lett felvéve, Andy Sneap angol producerrel és a Nuclear Blast Records kiadó által jelent meg 2010 májusában.[1]

2011–napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Exodus 2011-ben a Rob Zombie és a Slayer zenekarokkal turnézott. Később Gray Holt gitáros pótolta Jeff Hannemant, a Slayer gitárosát, aki egy pókcsípés következte betegségben szenvedett.[2] Holt ugyanígy tette ezt a 2012 nyári Slayer turnén, akkor az Exodusban (mivel az is turnézott) egy volt gitáros, Rick Hunolt pótolta szerepét.[3]

2012 nyarán az Exodus elkezdett anyagot írni a tizedik nagylemezükre.[4][5][6]

2014. június 8-án a zenekar kijelentette, hogy már nem Rob Dukes az énekesük,[7] őt Steve Souza váltotta fel.[8] A tizedik nagylemezre már az ő éneke lett felvéve.[9][10] 2014. június 26-án a zenekar leírta eredeti weboldalán, hogy a következő album címe Blood In, Blood Out lesz.[11] Az album 2014. október 14-én jelent meg.[12] A Blood In, Blood Out pozitív kritikákat kapott és az album elérte a Billboard 200-on a 38. helyet, ami a zenekar eddigi listaeredménye.[13]

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Volt tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Carlton Melson – basszusgitár (1980)
  • Tim Agnello – gitár (1980–1981)
  • Keith Stewart – ének (1980–1982)
  • Geoff Andrews – basszusgitár (1980–1983)
  • Kirk Hammett – gitár (1980–1983)
  • Paul Baloff – ének (1982–1986, 1997–1998, 2001–2002)
  • Mike Maung – gitár (1983)
  • Evan McCaskey – gitár (1983; died 1989)
  • Rob McKillop – basszusgitár (1983–1991)
  • Rick Hunolt – gitár (1983–1993, 1997–1998, 2001–2005, 2012)
  • John Tempesta – dob (1989–1993)
  • Michael Butler – basszusgitár (1991–1993)
  • Paul Bostaph – dob (2005–2007)
  • Rob Dukes – ének (2005–2014)

Koncerttagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idővonal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagylemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Koncertlemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatásalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Videóalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1982 Demo (1982)
  • Die by His Hand (1983)
  • 1983 rehearsal semi-official demo (1983)
  • A Lesson in Violence (1984)
  • Turk Street (1984)
  • Pleasures of the Flesh (1986)

Kislemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Objection Overruled" (1990)
  • "The Lunatic Parade" (1990)
  • "Thorn in My Side" (1992)
  • "War Is My Shepherd" (2004)
  • "Funeral Hymn" (2007)
  • "Riot Act" (2008)
  • "Downfall" (2010)
  • "Hammer and Life" (2011)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]