Jeff Hanneman
| Jeff Hanneman | |
 |
|
| Jeff Hanneman a Sonisphere fesztiválon, 2010 augusztusában. | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Jeffrey John Hanneman |
| Született | 1964. január 31. Oakland, CA, USA |
| Elhunyt | 2013. május 2.[1] (49 évesen) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | thrash metal, heavy metal, speed metal, hardcore punk |
| Aktív évek | 1981-2013 |
| Együttes | Slayer |
| Hangszer | gitár |
| Tevékenység | zenész, dalszerző |
| Kiadók | American |
| Együttesének hivatalos weboldala | |
Jeffrey John "Jeff" Hanneman (Oakland, Kalifornia, 1964. január 31. – Kalifornia, 2013. május 2.[1]) amerikai zenész, leginkább a Slayer nevű thrash metal együttes alapítójaként és gitárosaként ismert. Los Angelesben nőtt fel.
Leginkább a punkzene volt rá hatással, amire azt mondta Hanneman, hogy ez a stílus késztette a Slayert arra, hogy gyorsabb és agresszívebb zenét készítsenek. Hanneman minden Slayer-albumra írt számot, gyakorlatilag az összes híres Slayer-számban része volt vagy szövegileg, vagy zeneileg. Ilyen számok a "Raining Blood", a "War Ensemble", a "Seasons in the Abyss" és az "Angel of Death", amelyeket a zenekar minden koncertjén eljátszanak.
Tartalomjegyzék |
Biográfia [szerkesztés]
Hanneman 1964. január 31-én született, Oaklandben, Kaliforniában, de Long Beachen nőtt fel, veterán családban: édesapja Normandiában harcolt a második világháborúban, bátyjai pedig Vietnamban; így a háború gyakran volt beszédtéma az asztalnál. A háborús filmek népszerűek voltak abban az időben, és Hanneman gyakran csatlakozott testvéreihez tank- és repülőgépmodelleket készíteni vagy színezni. Érdeklődése a háborúhoz és a katonai történelemhez neveltetésének tulajdonítható.[2] A háborús témák megjelennek a dalszövegeiben is, jó példa erre az "Angel of Death".
Hanneman akkor találkozott Kerry Kinggel, amikor King meghallgatásokat tartott egy zenekar alapításához. A próba zenélés után beszélni kezdtek és Iron Maiden, valamint Judas Priest dalokat játszottak. A Slayer akkor született, mikor Hanneman megkérdezte Kinget, hogy alapítsanak-e egy közös zenekart, erre King így válaszolt: „B*ssza meg, igen!”[2] 1982-ben, Hannemannek, Dave Lombardonak, és a Suicidal Tendencies gitárosának, Rocky George-nak volt egy közös punk projektje, amit "Pap Smear"-nek neveztek el. Amikor Pap Smear stúdiózni mehetett, a Slayer menedzsere, Rick Rubin nem engedte el Hannemant, ugyanis szerinte „ilyenek miatt bomlanak fel zenekarok.”[2]
1997-ben, Hanneman elvette Kathrynt,[3] akivel az 1980-as évek elején ismerkedett meg. Gyermeke még nincsen. A pár Los Angelesben lakik, 40 percre King lakásától.[2] Kathryn otthon szokott maradni, amikor a Slayer turnézik; Hanneman azt állítja, hogy amikor haza érkezik turnék végén, felesége „újra új neki”. Kathryn húsz év alatt kétszer volt turnézni a zenekarral.[3]
Hanneman és a Slayer énekese, Tom Araya egy időben kokainnal és pirulákkal éltek vissza.[3] Úgy döntöttek leállnak a drogozással, ugyanis rájöttek, hogy „ez csak halálhoz vezethet, vagy rosszabbhoz, túl messzire mentünk.” Mind Hanneman, mind Araya visszafogják magukat, ha sörivásról van szó.[3] Hanneman az Oakland Raiders szurkolója.
Érdekeltsége háborús témában [szerkesztés]
Hannemant érdekelték a német háborús ereklyék, a náci Németország több dalszövegében is szerepel. Az érdeklődést apja keltette fel benne, aki egy medált adott neki, amit egy halott német katonától vett el.[4] Legértékesebb érme egy lovagkereszt, amit egy Slayer rajongótól vett ezer dollárért.[4] Amikor a Motörheaddel turnéztak, Hanneman tudomást szerzett arról, hogy Lemmy, a Motörhead énekese is gyűjti a II. világháborús ereklyéket.[2]
Az "Angel of Death" szövege - amit Hanneman írt - miatt sok ember képzelte azt a Slayerről, hogy náci szimpatizánsok.[5] Hanneman így védekezett: „Nem kell bele tennem a szövegbe, hogy egy rossz ember volt, ezt mindenki tudja. Ezt nem kell a szádba rágni.”[2] A zenekar többször is kijelentette, hogy nem náci szimpatizánsok, csupán a téma érdekli őket.[6]
Stílus és hatások [szerkesztés]
Hannemant elsősorban a korai heavy metal és a punk befolyásolta,[2] ami meglátszik a Slayer 1996-os Undisputed Attitude című albumán is. Hanneman és King gitárszólói "vadul kaotikusnak",[7] és "csavarosan zseniálisnak" vannak leírva.[8] Korai albumoknál, mint a Hell Awaits-nél, és a Reign in Blood-nál a "siránkozó stílus" és a "dal áldozatainak a sikolyát utánzó szólók" voltak a jellemzőek.[7][9] A South of Heaven már "több technikás" gitár riffet tartalmazott. Hanneman és King együtt tizedikek lett a Guitar World Minden idők 100 legjobb heavy metal gitárosa listán.[10]
Dalszövegek és zene [szerkesztés]
Hanneman írta a zenéjét a zenekar legnépszerűbb dalainak, mint például a "South of Heaven", a "War Ensemble", a "Raining Blood", az "Angel of Death", a "Mandatory Suicide", és a "Seasons in the Abyss", amiket a Slayer minden koncertjén eljátszanak. Kedvenc albuma a Reign in Blood, és elmondása szerint nagyon élvezi eljátszani a "Raining Blood"-ot, és az "Angel of Death"-et.[2] A zenekar összes albumához hozzájárult mind szövegileg, mind zeneileg, ezzel partnerséget kialakítva Arayával. Ez a partnerség többször beárnyékolja King kreativitását.[5]
Az új anyag elkészítésekor először a zenét írják meg, után következik a szöveg.[2] Hanneman gyakran ír otthonában riffeket, amiket többsávosan vesz fel, és dobgépet használ hozzá. Ezután kikéri zenekar társai véleményét; King és Lombardo teszik a javaslatokat a változtatásokra. A zenekar először a riffet játssza el, hogy fel legyen építve a dal struktúrája, és utána írják meg a szöveget és a szólókat.[2]
Felszerelése [szerkesztés]
Amikor turnéztak, Hanneman hat gitárt vitt magával, mindegyiket különbözőre hangolva. A korai albumok, mint a Haunting the Chapel - Divine Intervention D#-re vannak hangolva, míg a későbbi albumok, mint a Diabolus in Musica - Christ Illusion változóan vannak hangolva. Az első album, a Show No Mercy hagyományosan van hangolva, miközben a koncerteken, 1984 óta, D#-re vannak hangolva a dalok. Több gitárt is visz magával, annak érdekében, hogy legyen még, ha esetleg a húrok elpattannának, vagy a gitár elromlana.[3]
- Gitárok
- ESP Jeff Hanneman Signature.[11]
- Jackson Custom Shop Soloist 2 EMG pick-up-al
- EMG 81/85 pick-upok EMG SPC Mid-Boost áramkörrel
- Kahler hidak
- D'Addario .009-.042 húrok
- Effektek
- Shure Wireless System,
- Dunlop Crybaby From Hell Wah-Wah Pedal
- Eventide H3000S Harmonizer
- MXR Super Comp
- MXR Smart Gate
- MXR 10 band EQ
- Monster kábel
- Erősítők
- Ital
Halála [szerkesztés]
Váratlanul érte a barátokat, és a rajongókat a hír melyszerint 2013. május 2.-án meghalt Jeff Hanneman.[1] Először mindenki azt hitte, hogy az információk hamisak, de végül kiderült, hogy nem. Az évek óta tartó drogozás, és a mértéktelen alkoholfogyasztás pusztító hatása rajta is megmutatkozott. Ennek okaként mája olyan szinten károsodott, hogy a zenész belehalt. Önpusztító életmódját sokáig titkolta, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy erős alkoholista, és kábítószerfüggő. Halálát vélhetően ezek együttese okozhatták, de a májnagyobbodását mindenféleképpen az alkoholnak köszönhette. Fiatal, 49 éves volt. [12]
Diszkográfia [szerkesztés]
- 1983: Show No Mercy
- 1984: Haunting the Chapel
- 1985: Hell Awaits
- 1986: Reign in Blood
- 1988: South of Heaven
- 1990: Seasons in the Abyss
- 1994: Divine Intervention
- 1996: Undisputed Attitude
- 1998: Diabolus in Musica
- 2001: God Hates Us All
- 2006: Christ Illusion
- 2009: World Painted Blood
Források [szerkesztés]
- ^ a b c Quart.hu – elhunyt Jeff Hanneman (1964-2013) a Slayer gitárosa (magyar nyelven). © Origo Zrt., 2013. május 3. (Hozzáférés: 2013. május 3.)
- ^ a b c d e f g h i j Davis, Brian: Knac.com interview with Jeff Hanneman. Knac.com. (Hozzáférés: 2006. december 13.)
- ^ a b c d e Interview with Jeff Hanneman of Slayer. Rock N Roll Experience, 2004. szeptember 1. (Hozzáférés: 2010. február 14.)
- ^ a b Lahtinen, Luxi: SLAYER - Jeff Hanneman. Metal-rules.com, 2006. december 18. (Hozzáférés: 2006. december 27.)
- ^ a b Bennett, J.: Seasons in the Abyss: An exclusive oral history of Slayer. Decibel, 2006. augusztus 1. (Hozzáférés: 2010. február 14.)
- ↑ Cummins, Johnson: Slayers Tom Araya on Satanism, serial killers and his lovable kids. MontrealMirror.com. (Hozzáférés: 2006. december 2.)
- ^ a b Huey, Steve: Reign in Blood. Allmusic. (Hozzáférés: 2006. január 24.)
- ↑ Horatio: Slayer - Reign In Blood. Kickedintheface.com. (Hozzáférés: 2006. január 18.)
- ↑ Reign In Blood CD. CDuniverse.com. (Hozzáférés: 2006. január 24.)
- ↑ GUITAR WORLD's 100 Greatest Heavy Metal Guitarists Of All Time
- ↑ Jeff Hanneman. Slayersaves.com. [2006. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. január 9.)
- ↑ [1]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeff Hanneman című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
|
||||||||||||||||||||||
