Dietrich Fischer-Dieskau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dietrich Fischer-Dieskau
Életrajzi adatok
Született Berlin,
1925. május 28.
Elhunyt Berg bei Starnberg,
2012. május 18. (86 évesen)
Házastársa Várady Júlia
Pályafutás
Hang bariton
Tevékenység operaénekes, karmester

Dietrich Fischer-Dieskau (Berlin, 1925. május 28. – Berg bei Starnberg, 2012. május 18.) német operaénekes (lírai bariton) karmester. A háború utáni időszak egyik leghíresebb dalénekese, „a 20. század egyik legkiemelkedőbb énekhangja”.[1]

A franciák „Le miracle Fischer-Dieskau” néven nevezték, Elisabeth Schwarzkopf szerint „egy született Isten, tökéletes hanggal.”[2] Rendkívül nagyra értékelték előadói intuícióját, valamint gyönyörű hangja fölötti tökéletes uralmát. Fischer-Dieskau számos kiemelkedő operaszerepet is eljátszott valamint felvételeket is szívesen készítettek vele a kiadók, minden idők legtöbbet rögzített operaénekese.[3] Harminc éven át mind az opera, mind a klasszikus koncertek világában domináns szerepe volt.[4]

Lenyűgöző, századokat átívelő repertoárt rögzített, Alan Blyth zenetudós megjegyzése szerint: „Nincs még egy olyan énekes korunkban, de bizton máskor sem, aki Dietrich Fischer-Dieskau széleskörű, változatos repertoárjának, elért eredményeinek akár a közelébe is jöhetne. Legyenek azok operák, dalok vagy oratóriumok, németül, olaszul vagy angolul: mind természetes volt számára. Mégis, minden egyes előadását a precizitás, az egyediség jellemezte.” Az említett nyelveken kívül franciául, oroszul, héberül és magyarul is készített felvételeket.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Családi zenetörténete” a 18. századig nyúlik. Őse volt az a Ludwig Fischer (1745–1825) basszista, aki az első Ozmin volt Mozart Szöktetés a szerájból c. Singspieljében, valamint Carl Heinrich von Dieskau udvari kamarás, akinek Bach a Parasztkantátát írta.

Albert Dietrich Fischer-Dieskau édesapja, Albert, iskolaigazgató volt, édesanyja, Dora pedig tanítónő. Már gyermekként elkezdett énekelni, formális énekképzésben 16 éves korától vett részt. A Wehrmachtba való bevonulása idején, 1943-ban Fischer-Dieskau épphogy befejezte gimnáziumi tanulmányait és a berlini Konzervatórium első szemeszterét végezte. 1945-ben, Olaszországban hadifogságba esett, két évet töltött amerikai hadifogságban. A fogság alatt gyakran énekelte a hazavágyó német katonák kedvenc Lied-jeit.

Énekesi karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1947-ben tért haza Németországba, Badenweiler-be, ahol kezdetét vette énekesi karrierje: Brahms Német requiemét énekelte el minden előzetes gyakorlás nélkül. (Utolsó pillanatban kellett beugrania egy indiszponált énekes helyére.) Első Lieder-estjét Lipcsében tartotta, 1947 őszén, és röviddel ezután igen sikeres koncertet adott a berlini Titania-Palastban.

Karrierje korai szakaszától kezdve együttműködött Elisabeth Schwarzkopf és Irmgard Seefried jól ismert lírikus szopránokkal, valamint Walter Legge producerrel, Schubert és Hugo Wolf dalaiból készült albumaik zajos sikereket arattak.

Fischer-Dieskau 1948 őszén, a Berlini Városi Opera (nyugat-berlini Kerületi Opera) vezető baritonjaként Posa szerepében mutatkozott be Verdi Don Carlosában, Fricsay Ferenc karmesterrel. E társulat, amelyet 1961 után Német Operaként ismertek, maradt művészi otthona egészen az opera színpadtól való 1978-as elbúcsúzásáig.

Fischer-Dieskau vendégművészként gyakran lépett fel Bécs és München operaházaiban. 1949 után Európa több országában koncertezett, így Hollandiában, Svájcban vagy Olaszországban. 1951-ben mutatkozott be a Salzburgi Fesztiválon, majd ugyanabban az évben az Egyesült Királyságban is. 1954 és 1961 között rendszeresen fellépett a Bayreuthi Fesztiválon, és 1956 és a 70-es évek eleje között rendszeres vendégművésze volt a Salzburgi Fesztiválnak is.

Operaénekesként elsősorban Berlinben és a müncheni Bajor Állami Operában lépett fel. Vendégként azonban a bécsi Operában, a Covent Gardenben, Japánban és Hamburgban is énekelt. 1955-ben lépett fel először az Egyesül Államokban, Bach és Brahms műveit énekelte. Első amerikai dalestjén Franz Schubert-dalokat adott elő, ugyanabban az évben április 19-én. Amerikai fellépésein Gerald Moore zongorista kísérte.

1951-ben készítette Fischer-Dieskau és Gerald Moore az első közös dalfelvételeket az EMI londoni stúdiójában, majd az évek során számtalan alkalommal dolgoztak együtt. Felvételeiket néha elő is adták élő koncertek alkalmával.[5] Színpadi együttműködésük egészen 1967-ig tartott, amikor Moore visszavonult a színpadtól, de még 1972-ig készítettek közösen felvételeket, amikor is befejezték grandiózus művüket: hanghordozóra rögzítették Schubert férfihangra alkalmas összes dalát. Gerald Moore 1972-ben teljesen visszavonult és 1987-ben, 87 évesen halt meg.

Fischer-Dieskau 20.századi klasszikus műveket is előszeretettel adott elő, köztük Benjamin Britten (aki Fischer-Dieskaut választotta a War requiem bariton szólóhangjának), Samuel Barber, Winfried Zillig, Gottfried von Einem vagy Aribert Reimann alkotásait. Részt vett Gottfried von Einem An die Nachgeborenen című kantátájának 1975-ös premierjén majd 1993-as felvételén is, amely művet az ENSZ megrendelésére írt a szerző 1973-ban. A felvételt Hamari Júliával és a Bécsi szimfónikusokkal rögzítették, vezényelt Carlo Maria Giulini.[6]

A német zeneirodalom rögzítésén felül Fischer-Dieskau az olasz operákban is alkotott kiváló felvételeket. Verdi Rigolettója (Renata Scottóval) vagy a Don Carlos Rodrigója igen tiszteletre méltó teljesítmények. Más operákban nyújtott alakításai kevésbé hatásosak, hangjából hiányzik a mediterrán vibrálás. Hanghordozón megjelent művei legnagyobb része azonban végiggondolt, intelligens előadás, csakúgy, mint Schwarzkopf vagy Maria Callas művészete, fontos elemük a kottához való hűségük. Fricsay Ferenc karmester egyszer azt nyilatkozta: „Soha nem gondoltam volna, hogy egy olasz baritont találok Berlinben.” Fischer-Dieskau 1978-ban vonult vissza az opera művészettől, abban az évben, amikor utolsó operáját, Aribert Reimann Lear című művét felvette, amelyet a zeneszerző az ő javaslatára komponált meg.

Egész karrierjét végigkísérte hibátlan zenetudása és művészi technikája. Greg Sandow, az Opera News írója szerint „Mindent egybevetve technikája lélegzet elállító; akár emlékművet is szentelhetnénk neki.”[7] 1993 Újév napján – 67 évesen – hagyta ott végleg a színpadot, és a továbbiakban karmesterként, énektanárként (főleg a Lied-ek előadását oktatta), festőművészként és íróként tevékenykedett. Prózamondóként is tovább szerepelt, felolvasta például Strauss Hugo von Hofmannsthalhoz intézett leveleit a Rheingau Musik Festivalon, 1994-ben; valamint szerepelt Strauss melodrámájában, az Enoch Ardenben. Tiszteleti tagja a Robert Schumann Társaságnak.

A „világ legnagyobb Lieder-dalnokaként” (Time) rendszeresen telt házas koncerteken lépett fel, egészen 1992-es visszavonulásáig. Előadásai precíz felépítése, amelyben a zene és a szöveg harmonikusan épültek egybe, máig érvényes standardot alakítottak ki. Elsősorban az ő munkásságának köszönhető, hogy napjainkban ismét megnövekedett a német romantikus dalok utáni érdeklődés. A legelismertebb Schubert dalénekesként Fischer-Dieskaunak csak egy vetélytársa akadt Joachim Kaiser kritikus szerint – saját maga, mivel az évtizedek során új meg új mércéket állított fel, új technikákkal kísérletezett, és meglepetésszerű érzelmeket jelenített meg.[8]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fischer-Dieskau 1949-ben vette feleségül Irmgard Poppen gordonkaművésznőt. Három fiuk született: Mathias (díszlettervező), Martin (karmester), és Manuel (gordonkaművész). Irmgard a gyermek születését követő komplikációkban hunyt el 1963-ban.

Ezután Fischer-Dieskau házastársa Ruth Leuwerik színésznő volt 1965–1967 között, majd Christina Pugel-Schule, 1968–1975 között. 1977-től Várady Júlia szoprán énekesnő volt a felesége.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dietrich 2012. május 18-án hunyt el 86 évesen.[9]

Diszkográfia [átdolgozás alatt][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(csak a CD-n [is] megjelent felvételek)

Énekesként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes operák

  • Mozart: A varázsfuvola - Papageno (Maria Stader, Ernst Haefliger, Rita Streich, Josef Greindl stb.; Nyugat-berlini Rádió és Tv [RIAS] Ének- és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc) (1955) Deutsche Grammophon 4761752
  • Beethoven: Fidelio – Don Pizzaro (Kieth Engen, Ernst Häfliger, Leonie Rysanek stb., Bajor Áll. Opera Ének- és Zenekara, vez. Fricsay Ferenc (1957) Deutsche Grammophon 453 106-2
  • Wagner: Tannhäuser – Wolfram von Eschenbach (Hans Hopf, Elisabeth Grümmer, Marianne Schech stb.; Berlini Állami Opera Ének- és Zenekara, vez. Franz Konwitschny) (1960) Electrola [EMI] 0 96550 2
  • Verdi: Rigoletto – címszerep (Renata Scotto, Carlo Bergonzi, fiorenza Cossotto stb.; La Scala Ének- és Zenekara, vez. Rafael Kubelík (1963) Deutsche Grammophon 477 5608
  • Berg: Wozzeck – címszerep (Evelyn Lear, Helmut Melchert, Fritz Wunderlich stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zemekara, vez. Karl Böhm (1964) Deutsche Grammophon
  • Hindemith: Cardillac – Cardillac aranyműves (Leonore Kirschstein, Elisabeth Söderström stb.; Kölni Rádió Ének- és Zenekara, vez. Joseph Keilberth (1965) Deutsche Grammophon 431 741-2 és Opera d'Oro OPD 1427
  • Berg: Lulu – Dr. Schön (Evelyn Lear, Patricia Johnson stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zenekara, vez. Karl Böhm (1967) Deutsche Grammophon 435 705-2
  • Verdi: La Traviata – Georges Germont (Pilar Lorengar, Jaume Aragall i Garriga stb.; Nyugat-berlini Német Opera Ének- és Zenekara, vez. Lorin Maazel (1968) DECCA 443 000-2
  • Richard Strauss: Szalóme – Johanán (Richard Cassilly, Gwyneth Jones, Mignon Dunn stb.; Hamburgi Áll. Opera Zenekara, vez. Karl Böhm (1970) Deutsche Grammophon 463 541-2 és Brilliant Classics 9094
  • Humperdinck: Jancsi és Juliska – Péter, seprűkötö (Anna Moffo, Helen Donath, Christa Ludwig, Arleen Augér, Lucia Popp stb.; Tölzi Fiúkórus, Müncheni Rádiózenekar, vez. Kurt Eichhorn (1971) RCA 74321 25281 2
  • Richard Strauss: Szalóme – Johanán (Gerhard Stolze, Leonie Rysanek, Várnay Astrid stb., Bajor Áll. Opera Zenekara, Ferdinand Leitner (a Müncheni ünnepi játékok 1971. júl. 26-i előadása) Melodram CDM 2.7098
  • Pfitzner: Palestrina – Borromeo bíboros (Nicolaï Gedda, Bernd Weikl, Karl Ridderbusch stb.; Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, vez. Rafael Kubelík (1973) Deutsche Grammophon 427 417-2 és Brilliant Classics
  • Cimarosa: Titkos házasság – Geronimo (Várady Júlia, Arleen Augér, Hamari Júlia stb.; Angol Kamarazenekar, vez. Daniel Barenboim (1977) Deutsche Grammophon 437 696-2 és Brilliant Classics 93 962
  • Richard Strauss: Arabella – Mandryka (Várady Júlia, Kurt Böhme, Hertha Töpper, Edith Mathis stb.; Bajor Állami Zenekar, vez. Wolfgang Sawallisch (müncheni opera 1977. jan. 31-i előadásának felvétele) Golden Melodram GM 3.0096
  • Aribert Reimann: Lear – címszerep (Várady Júlia, Helga Dernesch, Richard Holm; Bajor Áll. Opera Énekkara, Bajor Állami Zenekar, vez. Gerd Albrecht (1978) Deutsche Grammophon 463 480-2
  • Beethoven: Fidelio – Don Fernando (Hans Sotin, René Kollo, Gundula Janowitz stb.; Bécsi Áll. Opera Énekkara, Bécsi Filharmónikus Zenekar, vez. Leonard Bernstein (1978) Deutsche Grammophon 474 420-2
  • Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – Kékszakállú (Várady Júlia; Bajor Állami Zenekar, vez. Wolfgang Sawallisch (1979) [magyarul] Deutsche Grammophon 423 236-2
  • Richard Strauss: Arabella – Mandryka (Várady Júlia, Walter Berry, Helga Schmidt, Helen Donath stb.; Bajor Állami Zenekar, vez. Wolfgang Sawallisch (1980) Orfeo C169 882H
  • Beethoven: Fidelio – Don Fernando (Peter Schreier, Várady Júlia stb.; Aja Ének- és Zenekar, vez. Nikolaus Harnoncourt (1986) Celestial Audio CA 275
  • Bartók Béla, A kékszakállú herceg vára, Fricsay Ferenccel
  • Busoni, Doktor Faust, vezényelt Ferdinand Leitner
  • Gluck, Orfeusz és Euridiké Karl Richterrel
  • Gluck, Iphigénia Auliszban Artur Rotherrel
  • Gluck, Iphigénia Auliszban Kurt Eichhornnal és Anna Moffóval
  • Mozart, A varázsfuvola, Karl Böhmmel
  • Mozart, A varázsfuvola, Solti Györggyel (mint az Öreg pap)
  • Mozart, Figaro házassága, Karl Böhmmel
  • Mozart, Figaro házassága, Fricsay Ferenccel
  • Mozart, Don Giovanni, Fricsay Ferenccel
  • Mozart, Don Giovanni, Karl Böhmmel
  • Mozart, Così fan tutte, legkevesebb két felvételt készített, az egyiken Gundula Janowitz szerepel Fiordiligi szerepében; a másikban Irmgard Seefried a sztár, mindkettő karmestere Karl Böhm
  • Puccini, Tosca, Birgit Nilssonnal, valamint német részletek Anja Siljaval, Decca Records
  • Richard Strauss, Elektra, with Karl Böhm
  • Strauss, Die Frau ohne Schatten, Joseph Keilberthszel, Deutsche Grammophon
  • Strauss, A rózsalovag, Karl Böhmmel
  • Strauss, Ariadné Naxosz szigetéről, Kurt Masurral
  • Strauss, Capriccio, Wolfgang Sawallischsal
  • Johann Strauss, A denevér, Willi Boskovskyval
  • Verdi, Az álarcosbál (németül), Fritz Buschsal
  • Verdi, Otello
  • Verdi, Falstaff, Leonard Bernsteinnel
  • Verdi, Macbeth, Elena Souliotis

Oratórikus művek

Dalok

Narrátorként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Melodrámák. Schumann, Liszt, Strauss, Ullmann (Burkhard Kehring) Deutsche Grammophon 477 5320

Videón[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karmesterként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Auf der Spuren der Schubert-Lieder. Werden – Wesen– Wirkung. Wiesbaden, 1971. (még három német kiadás) Magyarul: A Schubert-dalok nyomában. Születésük – világuk – hatásuk. Ford. Tandori Dezső. Budapest, 1975. Gondolat K. ISBN 9632801520
  • The Fischer-Dieskau Book of Lieder: The Original Texts of over 750 Songs, fordította Richard Stokes és George Bird. Random House, 1977. (ISBN 0-394-49435-0)
  • Reverberations: The Memoirs of Dietrich Fischer-Dieskau, fordította Ruth Hein. Fromm International, 1989. (ISBN 0-88064-137-1)
  • Robert Schumann Words and Music: The Vocal Compositions, fordította Reinhard G. Pauly. Hal Leonard, 1992. (ISBN 0-931340-06-3)
  • Wagner and Nietzsche, fordította Joachim Neugroschel. Continuum International, 1976.
  • Jupiter und ich: Begegnungen mit Furtwängler, Berlin University Press, 2009.

Jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ted Libbey. The NPR Listener's Encyclopedia of Classical Music New York: Workman Publishing, 2006 (angolul)
  2. Dietrich Fischer-Dieskau: the Baritone of Our Age by Richard Wigmore June 6, 2007
  3. Inc. Marquis Who's Who. Who's Who in the World: Marquis Who's Who., 2004
  4. Matthew Boyden. The Rough Guide to Opera 3rd Edition London: Rough Guides Ltd., 2002
  5. Concert Programme, 31 Jan 1952.
  6. Einem, Gottfried von: An die Nachgeborenen. Boosey & Hawkes. (Hozzáférés: 2010. június 29.)
  7. Greg Sandow. „21 Sides of Fischer-Dieskau” Opera News November 2000
  8. www.bach-cantatas.com/Bio/Fischer-Dieskau-Dietrich.htm
  9. [1]
  10. Hans Joachim Moser Heinrich Schütz: a short account of his life and works 1967 - 121 „St. Matthew Passion (SWV 479) Soloists, Hugo-Distler-Chor, Berlin, conducted by Klaus Fischer- Dieskau Archive 198 174 (mono),”

További források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]