Claude Debussy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Debussy
Claude Debussy ca 1908, foto av Félix Nadar.jpg
Claude Debussy
(1908 körül, Félix Nadar felvétele)
Életrajzi adatok
Születési név Claude Achille Debussy
Született 1862. augusztus 22.
 Franciaország
Saint-Germain-en-Laye
Származás francia
Elhunyt 1918. március 25.
(55 évesen)
 Franciaország
Párizs
Pályafutás
Műfajok opera, klasszikus zene, balett
Hangszer zongora
Díjak A francia Becsületrend lovagja
Tevékenység zeneszerző
Debussy sírja

Claude Achille Debussy (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1862. augusztus 22.Párizs, 1918. március 25.) francia impresszionista zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saint-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedő volt. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni.

Néha beült César Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Giraud zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerű akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani őket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat A tékozló fiú (L'Enfant prodigue) című kantátájával.

Az 1880-as évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónőjével, akinek a gyermekeit tanította a nyári szünidőkben. Meck asszony elvitte Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.

A Római-díj nyerteseként két évet töltött Rómában, de nem érezte jól magát, az olasz opera nem nyerte el tetszését, a régi zenében (Palestrina, Lassus) keresett menedéket. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következő években Bayreuthban Wagner műveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon – Ravel mellett – rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene.

1899-ben rövid életű házasságot kötött Rosalie Texier-vel. Közben kezdett kialakulni sajátos stílusa, erre mutat például a 2 Arabesques és a Suite bergamasque. 1894-ben írta és sikerrel mutatta be a Faunt, 1900-ban a Nocturnes-t. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, amelyet 1902-ben mutattak be az Opéra Comique-ban.

Termékeny művészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) című művével, befejezte a La Mer (A tenger) című gyönyörű zenekari művét. Magánélete azonban zűrzavarossá vált: elköltözött feleségétől, és a művelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. Jersey szigetére mentek, állítólag itt készült a L'Isle Joyeuse című darabja (mások szerint egy Watteau kép volt az ihlető). A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tőle született lánya, Claude Emma, azaz „Chouchou”. Az elhagyott feleségen kitört az elmebaj, meglőtte magát. A sajtó és a barátok Debussy ellen fordultak.

1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta műveit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos műve a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) című balett. A század első éveitől kezdve mint kritikus, zenei író is működött. 1918-ban halt meg rákban.

Életműve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi műfajába. Az irodalmi és képzőművészeti inspiráció mellett az ő zenéjében különös jelentőséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építő, meglepő hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelő, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerzők sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is.

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zongoradarabok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Deux Arabesques, (1888)
  • Petite suite, (1889)
  • Marche écossaise (4 kézre), (1891)
  • Pour Le Piano, (1899)
  • Lindaraja (2 zongorára), (1901)
  • Estampes, (1903)
  • L'Isle Joyeuse, (1904)
  • Suite bergamasque, (1890)
    • benne Prélude, Menuet, Clair de Lune és Passepied
  • Images I és II, első és második sorozat, (1890-1905, 1907)
  • Nocturne, (1892)
  • Children's Corner szvit (1908)
  • Préludes I és II, első és második kötet, (1910-1913)
    • benne La Fille aux Cheveux de Lin, La Cathédrale Engloutie (I) és Canope (II)
  • Douze Études, első és második kötet, (1915)
  • Six épigraphes antiques (4 kézre és 2 kézre), (1914)
  • En blanc et noir (2 zongorára), (1915)

Színpadi művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pelléas et Mélisande, (1893-1902)
  • Le martyre de St. Sébastien, misztérium, (1911)
  • Jeux, balett, (1913)
  • Khamma, balett, hangszerelte Charles Koechlin, (1912)
  • La boîte à joujoux, balett, hangszerelte André Caplet, (1913-1917)

Zenekari művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le printemps, (A tavasz), (1884)
  • Prélude à l'après-midi d'un faune, (Egy faun délutánja), (1894)
  • Nocturnes, (Nuages, Fêtes, Syrènes), (1899)
  • La Mer, (A tenger) (1905)
  • Images pour orchestre
    • Gigues, hangszerelte André Caplet, (1906-1912)
    • Ibéria (3 tétel), (1907)
    • Rondes de printemps, 1911

Művek szólóhangszerre és zenekarra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fantasie (zongora+zkr.),(1886-1889)
  • Danses Sacrée et Profane (hárfa+zkr.), (1904)
  • Rhapsodie (szaxofon+zkr.)

Kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L'enfant prodigue, kantáta, (1884)
  • La Demoiselle élue, kantáta, (1887-1888)
  • Trois chansons de Ch. d'Orleans, (1898-1908)

Kamarazene-művek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vonósnégyes, g-moll, (1893)
  • Rhapsodie (szaxofon+zongora;szaxofon+zkr.), (1903-1911)
  • Première Rhapsodie (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
  • Petit pièce (klarinét+zongora;klarinét+zkr.), (1909-1911)
  • Szonáta gordonkára és zongorára, (1915)
  • Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára, (1915-1916)
  • Szonáta hegedűre és zongorára, (1917)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Debussy témájú médiaállományokat.
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
  • Hendrik Lücke: Mallarmé - Debussy. Eine vergleichende Studie zur Kunstanschauung am Beispiel von „L'Après-midi d'un Faune“. (= Studien zur Musikwissenschaft, Bd. 4). Dr. Kovac, Hamburg 2005, ISBN 3-8300-1685-9.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]