Cibere
A cibere a 19/20. század fordulójáig az egész magyar nyelvterületen, de nem azonos néven ismert, ételek savanyítására használt készítmény (lé, de egyúttal annak üledéke is).
Neve és annak eredete
A cibere név (Erdélyben: cibre) a Dunától keletre volt jellemző. A Dunántúlon használt neve: keszőce, Észak-Magyarországon és a Felvidéken (Hont, Nógrád, Gömör vármegyében) kiszi – mindegyik számos alakváltozattal, de mindegyik név ugyanazt a háromféle, alapvetően savanyításra használt lé-, illetve levestípust jelölte.
A keszőce és kiszi elnevezés szláv jövevényszó, maga a 'cibere' bizonytalan eredetű;[1] valószínűleg belső fejlődés eredménye.
Típusai
1. Fő jelentése az erjesztett gabonalé, aminek alapanyaga a gabonaőrlet legerjedőképesebb része, a korpa. Ahol rozsot termeltek, annak korpáját használták, másutt főleg a búzáét.[2] A korpát nagy cserép- vagy faedényben forró vízzel bővel leöntötték. Az erjedés gyorsítására gyakran kevertek hozzá kovászmagot, de pár nap alatt anélkül is savanyúvá erjedt. Télen meleg helyiségben, a kemence sarkában tartották, nyáron a napon. Főzéshez a leszűrt levet használták, az üledéket pedig újra felöntötték vízzel. Ugyanúgy hívták az egész készítményt, a korpáról leszűrt savanyú levet és az azzal főzött levest is.
Ecet módjára mindenfelé étel savanyítására használták, ezért Erdélyben, Bukovinában nevezték „savanyítónak” is. Üledékét szükség esetén felhasználták a tészta erjesztésére. A levet esetenként egyszerűen megitták, de a leggyakrabban levest készítettek belőle úgy, hogy főztek bele kását (köles-, hajdina-, kukorica-), tojást, habarták liszttel, tejföllel stb. A levet aprított kenyérre öntötték és cukorral, borssal ízesítették – ha nem volt elég savanyú, még ecetet is adhattak hozzá (MNL5).
2. Gyümölcsből főzött, savanykás étel (főleg leves). Jellemzően gyümölcssajtból készítették úgy, hogy azt vízben felfőzték és behabarták – leggyakoribb változatának alapanyaga a vörösszilva. Készülhet szárított, aszalt[3] vagy friss, de mindenképpen savanykás gyümölcsökből is[4] Ettől nem függetlenül egyes vidékeinken az aszalt szilvát hívják ciberének.[5] Főleg az Alföldön ciberének hívták a gyors fogyasztásra szánt, cukor nélküli, híg szilvalekvárt is.[6]
3. Ecettel ízesített savanykás étel (főleg leves).
Fogyasztása
1. A nyers lé üdítő italként a nyári mezei munkában volt igen kedvelt.
2. A levest az év bármely szakában főzhették, de mint afféle tipikus böjti ételt, a leginkább a nagyböjt idején; akkor akár naponta is – ezért személyesíti meg a népszokásban a hosszú böjti időszakot Cibere vajda, ill. kisze bábu.
A korpából, durván őrölt darából erjesztett gabonalé szerte Kelet-Európában a 19. századig ételek alapanyaga, savanyítója, ill. önálló ital volt, amiből mindig volt a háztartásban. Régi, hagyományos ételként a 16. században még úri házaknál is szokásos volt, de utána a savanyítás más formái váltották fel. Egyes lengyel vidékeken egész évben, csaknem mindennap ették, a Kárpát-medencében azonban kimondottan böjti étel volt. A 19. század végére apránként a paraszti étrendből is kiszorult – használata a 20. századra jóformán csak Északkelet-Magyarországon maradt fenn.[7] A gyümölcs alapanyagú levest egyes vidékeken máig főzik.
Cibere régi magyar receptekben
A 18. század végén Simai Kristóf piarista szerzetes Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvének egyik étele az uborkaleves vagy cibere: "Szűrd le a kovásszal savanyított uborka levét, verd fel egy kis tiszta liszttel és egy tojásnak a sárgájával, de előbb az uborkalevet forrald fel, és úgy habard fel liszttel és tojással, ezután ismét forrald fel, piríts kenyeret, aprítsd kockákra, ad fel, jó savanyú leves."[8]
Jegyzetek
- ↑ Cibere szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121
- ↑ Búzakorpa-cibere. Erdélyi receptek, p. 52–53.. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 26.)
- ↑ Cibereleves
- ↑ Gasztronómiai enciklopédia: Cibere
- ↑ Cibere - kenyérsütéshez recept
- ↑ Reszelt tészta-gombóta és szilvacibere[halott link]
- ↑ Magyar Néprajz IV. Anyagi kultúra
- ↑ Simai Kristóf: Némely étkek készítési módja. Alinea Kiadó, 2011.
Források
- Magyar Néprajzi Lexikon: erjesztett gabonalé
- Magyar Néprajzi Lexikon: befőzés
- MNL5: Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 372. o. ISBN 963-85773-0-4