Carinus római császár
| Carinus | |
| Caesar Marcus Aurelius Carinus Augustus | |
 | |
| Carinus portréja | |
| A Római Birodalom princepse | |
| Uralkodási ideje | |
| 283 augusztusa – 285 márciusa (1 évig) | |
| Elődje | Probus Numerianus |
| Utódja | Diocletianus |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 257 körül nem ismert |
| Elhunyt | 285 márciusa (28 évesen) Margus folyó |
| Édesapja | Carus római császár |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei | Nigrinian |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carinus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marcus Aurelius Carinus, általánosan elterjedt néven Carinus császár (257 körül – Margus folyó, 285 márciusa) a Római birodalom társcsászára 283 vége és 285 eleje között.
Előélete
Carus császár idősebbik fia, aki trónra lépésekor Carinust a szenátussal Caesar rangra emeltette. Carus 282 végén fiatalabb fia Numerianus kíséretében csapataival a perzsák ellen vonult. Ekkor egy tanácsadó testület mellett fiát bízta meg a birodalom nyugati területének felügyeletével és igazgatásával. Apja perzsák elleni sikeres hadjárata nyomán 283-ban Augustussá és Carus társcsászárává nevezték ki.
Uralkodása
Carus császár halála után, két fia ellenvetés nélkül foglalta el a trónt, megosztva: a fiatalabb Numerianus a birodalom keleti részét, míg a Rómában maradt Carinus továbbra is a birodalom nyugati területeit felügyelte. Numerianus a seregekkel Rómába indult, de 284-ben gyanús körülmények között elhunyt. A keleti hadtestek nem fogadták el egyedüli uralkodónak Carinust, hanem egy idősebb tisztet Diocles-t (aki később Diocletianus néven vált ismertté) kiáltották ki uralkodójuknak. Carinus a germánok és a britek elleni katonai győzelem hírére felvette a Germanicus Maximus és a Britannicus Maximus címeket. Nem tudott szembeszállni Diocletianussal, mert Venetia helytartója a Duna-vidéken felkelést szervezett. A felkelő Marcus Aurelius Julianus a két pannóniai tartományt sajátjának nyilvánította Sisciában saját arcképével pénz bocsátott ki, melyen önmagát Augustusként tüntette fel. Carinus 285 év elején Verona közelében szétverte a lázadó csapatokat és a katonákat saját seregébe csoportosította át.
Bukása
Uralma alatt igyekezett népszerűsíteni a császári házat, jótékony intézkedéseinek végrehajtását a 283-ban Rómában kitört tűzvész megakadályozta, mert a károk enyhítése volt a legsürgetőbb feladat. A Duna-vidéki lázadás leverését követően Carinus Diocletianus ellen vonult és a dunai Margum közelében alakult ki a döntő ütközet. A csata kimenetele Carinusnak kedvezett, de győzelmét megakadályozta az a tény, hogy egyik idősebb tisztje személyes bosszúból meggyilkolta. A vezér nélkül maradt serege átállt Diocletianushoz.
Források
- Michael Grant: Róma császárai. Corvina Kiadó, Budapest, 1996
- Ferenczy Endre-Maróti Egon-Hahn István: Az ókori Róma története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1992
| Elődei: Carus és Victorinus |
|
Utódai: Carinus és Numerianus |
| Elődei: Carus és Carinus |
|
Utódai: Diocletianus suff. és […] Bassus suff. |
| Elődei: Diocletianus suff. és […] Bassus suff. |
|
Utódai: Diocletianus suff. és Vettius Aquilinus |
| Előző uralkodó: Carus |
|
Következő uralkodó: Diocletianus |
