Aba nemzetség
Az Aba-nemzetség vagy Oba-nemzetség az egyik legkiterjedtebb Árpád-kori eredetű nemzetség volt. Az Aba-nemzetség névadó őse Aba Sámuel király.[1] A család másik közismert tagja Aba Amadé tartományúr.
Aba-nemzetség | |
Királyi, főnemesi dinasztia | |
Fájl:Aba nemzetség címere.png | |
Ország | Magyar Királyság |
Nemzetiség | kabar, magyar |
Alapítva | X. század |
Alapító | Ede, Edemen, Aba Sámuel |
Titulus | Magyar király (1041–1044) Erdélyi vajda (1278–1280) nádor, kegyúr/kényúr |
Rang | király, tartományúr/oligarcha (kis-király), nemes |
Szállásterülete
Az Abák ősi birtokai Gyöngyös térségében a Mátraalján és a Hernád völgyében terültek el. Ezek alapján jött létre Újvár vármegye, az államalapításkor egyedülálló módon két különálló részben, amelyeken később Heves vármegye és a nemzetség nevét is megőrző Abaúj vármegye osztozott. Mindez arra utal, hogy István a vármegyerendszert a nemzetségi területekre alapozva hozta létre.[2]
A királyi vármegyerendszer létrejöttekor általában a király tulajdonába kerültek a lakatlan erdőterületek és a nyári legelőterületek, ez alól azonban két kivételt ismerünk. A Csák nemzetség Fejérben megtarthatta az egész Vértest, az Aba-nemzetség pedig a mátrai és Hernád-menti erdők egy részét. Ez arra utal, hogy a két nemzetség a király közeli rokona volt, ezért kapott meg olyan jogot, amelyet István egyébként magának tartott fenn.[3]
Anonymus szerint Árpád fejedelem az Abákat a Mátraalján telepítette le.
A nemzetség története
Anonymus szerint a nemzetség ősei: Ed és Edömén kun vezérek, unokájuk, Pota, a Mátraalján várat építtetett. Pota (Pata) nemzetségéből származott Sámuel király is. Anonymus elbeszélése hibás, mivel a kunok csak Aba halála után jelentek meg Európában. A „kunok” itt talán a kabarokat jelenthetik. Ugyanakkor Pata nevét viseli a Mátraalján Gyöngyöspata. Pata Aba Sámuelnek Taksony vagy Géza idejebeli őse lehetett.[4] Kézai Simon szerint Ed és Edemen Csaba királyfi két fia volt.
Aba Sámuel apja esetleg az a Csaba (Ceba) comes lehetett, aki udvarispánként, azaz nádorként 1005 táján Sebestyén érsekkel együtt jelen volt a pannonhalmi apátság felszentelésén. A Csaba nevű felmenőre utal, hogy 1067 táján Aba fia Péter Csabarákosa - a mai Rákoscsaba - nevű birtokát a százdi apátságnak adta. A zempléni Csobaj, Csabamezeje (a mai Csábóc) szintén az ő birtokuk lehetett. Csaba királyfi legendája mögött, akit Anonymus az Abák ősének mond, ez a Csaba comes lehetett. Ed és Edömén honfoglalás kori kabar előkelők lehettek. Később Aba Sámuel is volt nádor.[5] A nemzetség végül azért nevezte magát a történészek szerint Abáról, mert az István király korabeli birtokviszonyokat tekintették a későbbi időkben jogalapnak.[6]
Ősi birtokaik Heves megyében voltak, de hamarosan szereztek földeket Abaújban és Sárosban is. A nemzetsági monostort Aba Sámuel Sáron építtette fel; emellett ők lettek a veresmarti, a debreceni, a széplaki, a mislyei, a százdi és a prügyi monostor kényurai is.
Fontosabb váraik:
- Amadé-vár (Gönc)
- Benevár (Mátrafüred)
- Oroszlánkő (Oroszlány)
- Nána (Kisnána)
- Sirok
- Szalánc
- Lipóc
- Somoskő
voltak.
A nemzetségből a 11-12. században csak Aba Sámuel magyar királyt ismerjük konkrétan, bár az 1067-es év egyik oklevele (a százdi kolostor felszenteléséről) egy Aba nembéli Pétert említ, aki Sámuel király fia lehetett. A 13. századtól azonban egy ideig a legfőbb országos méltóságok sorában találjuk a nemzetség tagjait. Egyikük egy Demeter nevű, 1238-ban bodrogi ispán. IV. Béla uralkodása alatt két részre szakadt a nemzetség: egyik része az idősebb, a másik az ifjabb király mellé állt. IV. László alatt a nemzetség egyik tagja, Finta nemcsak nádor volt, de a kunok főbírája is, a másikuk Péter országbíró, a harmadik, Amádé pedig szebeni ispán. Fintát felségsértéssel vádolták meg, és a király megfosztotta méltóságától (1281).
III. András alatt Amadé lett az ország nádora, és lassanként északkelet-Magyarország ura. A nemzetség többi leszármazói kevesebb szerepet játszottak az ország életében. A XIV. század közepén már a nemzetség 27 ágát (családját) tartották nyilván.[7] Az egyes ágakat a birtokuk szerint nevezték el. A nemzetségből fennmaradt családok:
- Aszalay család,
- Athinay család,
- Báthory család,
- Bertóthy család,
- Budaméry család,
- Darnay család
- Detky család,
- Domoszlay család,
- Fricsy család,
- Gagyhy család,
- Hedry család,
- Jobbágyi család,
- Keczer család,
- Kompolthy család,
- Kőszeghy család,
- Lapispataky család,
- Lipóczi család (Lipóczy),
- Nekcsei család (Nekcsey),
- Rhédey család,[8]
- Sennyey család,[9]
- Sirokayy család,
- Somossy család,
- Szikszay család,
- Vendéghy család,
- Visontay család,
- Vitézy család,
- Zsegnyey család.[10]
A Magyar Nagylexikon[11] egészen más nevű nemzetségágakat sorol fel (ezeket itt családoknak nevezzük):
- Adácsi család
- Amadé család
- Apos család
- Aszalai–Szikszai család
- Atyinai család
- Bodon I. család
- Bodon II. család
- Bodrogkeresztúri család
- Borh–Bodon család
- Csente család
- Csirke család
- Csobánka család
- Debrey család
- Gagyi család
- Galgóci család
- Györkei család
- Kompolti család
- Lipóci család
- Litéri család
- Nádasi család
- Rhédei család
- Solymosi család
- Somosi család
- Szalánci család
- Tarjáni család
- Ugrai család
- Verpeléti család
A nemzetség nevét őrzik egyebek közt az alábbi településnevek:
A nemzetség ismert tagjai
Amadé-ág
- Aba nembeli Dávid ispán
- Aba nembeli Finta nádor IV. László idején, Dávid fia
- Aba Amadé (1240? – 1311. szeptember 5.?) nádor, tartományúr, Dávid fia, a nemzetség legismertebb tagja.
- Aba nembeli Péter (†1294 után) országbíró, Dávid fia
Az Amadé-ág utolsó ismert tagjai Aba Amadé gyermekei (hat fiú, egy lány).[12] A rozgonyi csatában elesett két fiú:
- Demeter és
- Miklós.[13]
Valószínű, hogy a csatában Csák Máté segélyhadának alvezéreként résztvevő[14] és abban elesett Naɡy Aba (illetve „Szép Aba”) a név hasonlósága ellenére nem a nemzetség tagja volt.
A többi négy meghódolt a királynak, és 1317-ben a debreceni csatában a király seregvezéreiként harcoltak a Borsák ellen. Az év végén,[15] illetve 1318-ban[16] azonban újra fellázadtak, és ekkor végleg elbuktak. Teljes vagyonukat elkobozták, ők maguk pedig Lengyelországba menekültek.
Galgóci ág
Debrői ág
- Aba nembeli Bökény
- Aba nembeli Makján nádor (1286–87), Bökény fia
Lipóci ág
(Lipóczi néven is ismert.)
- Aba nembeli Demeter (†1243?) főúr, Kálmán herceg nevelője, majd étekfogója. A gyermek Kálmánra támadó oroszok és felkelők 1219-ben őt is elfogták, és sokáig Vlagyimirban raboskodott. Szabadulása után 1233–1234-ben Kálmán főétekfogója lett, 1236–1238 között bodrogi ispán, 1240-ben főétekfogó. [17]
- Nekcsei Demeter (Dömötör)
- Nekcsei Demeter
Az Aba-nemzetség ágai
- I. Adácsi-ág - első ismert tagjai: Bernát, Péter, Miklós (1337)
- II. Amadé-ág - őse Dávid comes (1280) fiai: Péter (Börén) 1280, Finta (1275-1282), I. Amadé (1278-1311),
- III. Apos-ág - őse Apos, kinek fiai: Bökény (1252-1255), Csaba (1255)
- IV. Aszalay- és Szikszai-ág - Marhard ága (1252-1271), 1246-1254 között újvári főispán
- V. Atyinay-ág - őse: Péter comes
- VI. Bodon ág 1. 2. - őse: Bodon comes
- VII. Bodon ág : 2. Bodon
- VIII. Bodrog- Keresztúri-ág - őse: I. Artolf (1212-1214), kinek fia Prügy (Pued Prud), 1252-1272
- IX. Borh- Bodon-ág - őse: Borh I. Bodon, fia György (1285)
- X. Csente-ág - őse: Csente I. János (1289)
- XI. Csirke-ág - őse: Ábrahám, fia: Izsák (1263)
- XII. Csobánka ág - őse: Csobánka comes volt.
Csobánkának 2 fia volt:
Jánosnak 3 fia ismert:
- XIII. Debrei-ág - őse: I. Makján. Fiai: Becse (1242-1258) és Bökény (1255-1258)
- XIV. Gagyi ág - őse: Gereven (1285-1296). Tőlük származnak a Gagyi, Gagyi Báthory és Vendéghy családok.
- XV. Galgóczy-ág - őse: I. Aba comes. Fiai: Tamás (1245-1247) és II. Aba (1251-1312) Mint Csák Máté hadainak vezére Rozgonynál esett el 1312-ben.
- XVI. Györkey-ág - őse: I. György, fia: Bodon (1280-1312) - tőle származnak a Lapispstsky és Zsegney (Lapis pataki) családok.
- XVII. Kompolty-ág - őse: I. Kompolt, fia: II. Kompolt comes (1252-1264)
- XVIII. Lipóczi-ág - őse: Sükösd. Fiai: I. Demeter (1214-1243), Aba (meghalt 1215 körül), Mikola (meghalt 1234 előtt), László (1234) Tőle származott a Nekcsey, Lipóczy és Keczer család.
- XIX. Litéri-ág - őse: Márton
- XX. Nádasdy-ág - őse: Aba. Fia: Miklós (Ósvai) 1269-1285. Unokája: Laczk (László) (1288-1309)
- XXI. Rédei-ágak
- 1. -I. Pata. Fiai: I. Demeter (1275), II. Pata, I. Olivér (1280-ban Hódnál esett el).
- 2. Gárgyán I. László (Garduan), Gardián 1275.
- 3. I. Kemény - fia: Vörös (Rufus) Dezső 1275, 1302, unokája: Rédey Jakab (1343-1352)
- 4. Mikó. Fia: Mikocsa (I. Miklós vagy Mihály, 1339-1351)
- 5. Szentmárton-rédei II. Vanyarcz János (1351)
- 6. Tási Rédey I. Péter. Fia: III. Demeter (1340)
- 7.Berczeli Rédey II. László. Fia: IV. Miklós (1340)
- XXII. Solymosy-ág - Ebből két családfatöredék maradt fenn: Benenik ága és Mihály ága.
- Benenik két fia közül Pál (1275) és Ismeretlen nevű (1303)
- Mihály - fiai: Benenik comes (1342), István (1342), Kompold (1342)
- XXIII. Somosy-ág - őse I. Péter. Ez ágból származtak a Bagaméry, Kőszegi és Somosy családok.
- XXIV. Szalánczy-ág - őse Csoma. Fia: I. Péter (1270) kinek 3 fia I. Mihály (1298-1303), Petőcz (II. Péter) 1298-1335 és I. Lőrinc (1303).
I. Mihály nevű fiától származik a Bertóthy család, míg I. Lőrinctől a Vitézy család ered. De ez ágból származtak még a Jobbágyi, Sirokay, Fricsy és Hedry családok is.
- XXV. Tarjáni-ág - őse György. Fiai: Péter 1252-1258, Etre 1275-1276, Sándor (1275)
- XXVI. Ugray-ág - őse I. Miklós. Fia: Csele (1325-1331)
- XXVII. Verpeléti ág - őse Demeter. Fia: Nagy Leusták (1371-meghalt 1328 előtt)
- XXVIII. Egyes tagok
- Vitalis (1205-1235 körül) - Leusták. Fia: Alolbodus (Alcol bodun) comes, aki 1228-ban királyi ember volt. - Weitich - István - Wata. Fia: László (lefejezték 1265 előtt)
Címerei
Jegyzetek
- ↑ Britannica Hungarica Világenciklopédia I.15.
- ↑ Györffy 1983 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete
- ↑ Györffy 1983 29 / Félnomád életmód
- ↑ Györffy 1983 8 / Géza belső rendje
- ↑ Györffy 1983 17 / Udvar és udvari szervezet
- ↑ Fügedi Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok. Budapest: Magvető. 1986. 27. o. ISBN 963-14-0582-6
- ↑ Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963 05 1461 3
- ↑ Britannica Hungarica Világenciklopédia I.14.
- ↑ http://sennyeykastely.com/kastelyrol/
- ↑ Uj Idők lexikona I–XXIV. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.
- ↑ Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 5. o. ISBN 963-05-6612-5
- ↑ Szabolcs Ottó, Závodszky Géza (szerk.): Ki kicsoda a történelemben? Laude Kiadó ISBN 963 7830111 p. 7.
- ↑ Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. A rozgonyi csata. 1312 június 15.-én.
- ↑ Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 10. o. ISBN 963-05-6612-5
- ↑ Zsoldos 2012 História 6. o.
- ↑ Szabolcs Ottó, Závodszky Géza (szerk.): Ki kicsoda a történelemben? Laude Kiadó ISBN 963 7830111 p. 7.
- ↑ Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 10–11. o. ISBN 963-05-6612-5
Források
- ↑ Györffy 1983: Györffy György: István király és műve. Budapest: Gondolat. 1983. ISBN 963-281-221-2
- Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I–III. Budapest: MTA. 1900–1904. Hozzáférés: 2017. június 8.
- Körmendi Tamás: Az Aba-nemzetség címerváltozatai a középkorban. Turul, LXXXIV. évf. 4. sz. (2011) 109–122. o.
- Gálik, Zdenko 2018: Hlohovecká vetva rodu Aba. Historický časopis 66/1.
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 5–6. o. ISBN 963-05-6612-5