9969 Braille

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
9969 Braille
A kép 15 percel azután készült, hogy a Deep Space–1 elrepült a kisbolygó mellett.

9969 Braille
Felfedezése
Felfedező: E. F. Helin és K. J. Lawrence [1]
Felfedezés ideje: 1992. május 27.[1]
Alternatív nevek: 1992 KD
Pályaadatok
Epocha: 2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága: 501 973 506 km
(3,355 CsE)[1]
Perihélium távolsága: 199 711 744 km
(1,335 CsE)[1]
Fél nagytengely: 350 842 625 km
(2,345 CsE)[1]
Pálya excentricitása: 0,431[1]
Orbitális periódus: 1311,834 nap
3,59 év[1]
Közepes anomália: 272,998°[1]
Inklináció: 28,884°[1]
Felszálló csomó hossza: 242,084°[1]
Perihélium szöge: 355,654°[1]
Fizikai tulajdonságok
Tömeg: 7,8×1015g
Átlagos sűrűség: 3,9 g cm-3[2]
Forgási periódus: 226,4 h[1]
Színkép típusa: Q-típusú kisbolygó
Abszolút fényesség: 15,8[1]

A 9969 Braille egy kisbolygó, pályája a Mars pályájánál valamivel nagyobb és oválisabb. 1992. májusában fedezték fel, és a Deep Space–1 űrszonda 1999. július 29-én készített róla képeket. A szonda hihetetlenül közel, 26 km-re közelítette meg a körülbelül 2,5 km átmérőjű (1 × 2 km) kisbolygót, amely azóta is új rekord az űrkutatás történetében. (természetesen különféle leszálló egységektől eltekintve.) Sajnos 16 órával az elrepülés előtt a Deep Space–1-nek szoftver problémái támadtak, amelynek következtében a szonda biztonsági üzemmódba kapcsolt. A NASA mérnökeinek hatórányi munkájukba került a hiba kijavítása. Ennél is nagyobb probléma, hogy a kisbolygó elérése előtt 20 perccel elvesztette látómezejéből a célpontot, ekkor még körülbelül 16 000 km-re volt a célponttól, így sajnos jó minőségű felvételek nem készültek a 9969 Braille-ről, bár néhány infravörös felvételt sikerült rögzíteni.[3]

A képen a 9969 Braille pályája(kék), középen a Nap(fekete), a Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, és a Jupiter pályája látható(piros)

A felvételek alapján úgy tűnik, hogy a kisbolygó egy nagyobb objektumról (egy Vesta méretű aszteroidáról) szakadhatott le évmilliókkal ezelőtt. Az infravörös felvételek alapján a bolygó összetétele nagyon hasonlít a Vestáéhoz, nem kizárt tehát, hogy róla szakadt le valamikor a régmúltban. Külső anyaga vulkanikus jellegű (piroxén nevű ásvány található rajta nagy mennyiségben). A 9969 Braille a negyedik kisbolygó a Naprendszerünkben, amelyen vulkanikus nyomokat találtak. Ez is az előbbi állítást igazolja, hogy egy nagyobb testről szakadt le, hiszen egy bizonyos méret alatt (kb. 300 km) az égitestek anyagában fejlődő belső hő nem vezet olvadáshoz.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a híres Louis Braille-ről kapta, a vakírás megalkotójától. Segítségével vált lehetővé a vakok számára is az írás és olvasás elsajátítása.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)
  2. I. Richter, D.E. Brinza, M. Cassel, K.H. Glassmeier, F. Kuhnke, G. Mussmann, C. Othmer, K. Schwingenschuh and B.T. Tsurutani (2001. május 1.). „First Direct Magnetic Field Measurements of an Asteroidal Magnetic Field: DS1 at Braille”. Geophysical Research Letters 28, 1913–1916. o. DOI:10,1029/2000GL012679.  
  3. http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/411952.stm

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]