Louis Braille

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis Braille
Braille.jpg
Louis Braille portréja
Született
1809. január 4.
francia Párizs melletti Coupvray
Elhunyt
1852. január 6. (43 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Szülei Simon-René Braille
Monique Braille
Foglalkozása pedagógus, feltaláló
Halál oka Gümőkór
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Braille témájú médiaállományokat.
A Braille-írás

Louis Braille (lwi bʁɑj) (Franciaország, Párizs, 1809. január 4.1852. január 6.) vak francia pedagógus, feltaláló, a vakok által használt írás, azaz a róla elnevezett Braille-írás létrehozója. Az egész világon elterjedt rendszer, a vak és gyengénlátó emberek által használt, támogatott olvasás és írás. A Braille-írást, a kidomborított pontokból álló jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója. A rendszert szinte minden nyelvre továbbfejlesztették. Munkahelye a párizsi Vakok Intézete volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Braille 3 évesen vakká vált. Egy alkalommal, játék közben, apja műhelyeszközei közül egy varrótűvel véletlenül megbökte magát. Nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, de a seb elfertőződött. 10 évesen a National Institute Párizsban kerestek számára egy ösztöndíjas iskolát, hogy tanulmányait folytathassa. A bentlakásos iskola a kornak megfelelő – egészségtelen elhelyezés és táplálkozás, indokkal és indok nélküli büntetések sorozata – színvonalú volt. A diák fényes elméjű, kreatív, kiváló hallásának köszönhetően tehetséges csellista és orgonista lett. Keresetével kiegészíthette szűkös életvitelét. Iskolájának közreműködésével Franciaországban egyházi orgonistaként tevékenykedett. Az iskolában, a gyerekeknek alapvető mesteremberkészségeket és egyszerű kereskedelmeket tanítottak. Megtanították számukra, az iskola alapítója, Valentin Haüy által kidolgozott módszert, hogyan lehet papírba domborított írást olvasni. Az iskolai tanítási ismeretek egyik hiánya, hogy írni soha nem tanította meg hallgatóit. A másik hátrány, hogy költségmegtakarítás miatt, egy-egy könyvbe több oktatási anyagot – történetet - raktak össze, amit a vak diákok nehezen tudtak értelmezni. Az iskolának alig 14 speciális könyve volt, aminek darabja így is nagyon drága vételt jelentett.

A Braille-írás kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Braille-írás vagy Braille-ABC egy speciális technikát alkalmazó ábécé, amelyet 1824-ben a vakok számára talált ki. Segítségével lehetővé vált a vakok számára az olvasáson túl az írás elsajátítása is.

1821-ben Charles Barbier a francia hadsereg kapitánya, meglátogatta az iskolát és a tanárok részére ismertette találmányát. Napóleon kérésére egy olyan kommunikációs rendszert dolgozott ki – 12 pont alkalmazásával -, ahol a katonák csendben és fény nélkül is tudtak éjszaka titkosan kommunikálni. Ez volt az éjszakai írás. A kód túl nehéz volt az iskolázatlan katonák részére ezért a hadsereg visszautasította. Braille 1824-ben, 15 évesen végzett iskolai tanulmányaival és hazakerült. A korabeli varrógép is 6 ponton varrja meg az anyagot. Braille az apjától kapott fadarabokra vágja ki jelrendszerét. Felismerte, hogy a hat-pont rendszer egyetlen ujjhegy tapintásával felismerhető, az értelmezés nem igényel újabb pontokat. Braille a nehezen kezelhető éjszakai írást leegyszerűsítette 6 pontosra. Az írás betűi – jelei – 6 pont kombinációjából állnak, amelyek 2 pont szélességben és 3 pont magasságban helyezkednek el kemény papírba (braill-típia) nyomva. A kialakított pontok rendszere lehetővé tette a gyors tanulást, az olvasást, írást, a megértést. A pontok közti szünet jelzi, hogy újabb információ következik. A Braille-írásrendszer, a kialakított ábécével több hasznot adott, mint tanárának, Valentin Haüynek a módszere. A jelrendszer kialakítása lehetővé tette a számjelek, a hangjegyek jelölését is. Az első Braille írásban kiadott könyv 1829-ben jelent meg. Címe a Method Writing Words, Music, és Plain Songs Dots, kiadója a Blind és Arranged cég volt. 1839-ben a Braille-írás újabb, fejlesztet változata jelent meg, olyan módszer amely a használt a pontok mintáit közelítették a nyomtatott szimbólumok alakjához. Braille barátjával Pierre Foucaulttal egy olyan gépet kezdtek kifejleszteni, ami a nyomtatott írást gyorsítja az eddigi, viszonylag ormótlan módszerrel szemben. A Picht-féle írógép a Braille-írás gépesítését is lehetővé tette. Telefontárcsákat, kottákat is készítenek a vakok részére.

Halála és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Braille-írásnak köszönhetően a Vakok iskolájában elismert tanár lett. A tisztelet ellenére életében, iskolájában nem tanították találmányát. 1852-ben tuberkulózis betegség miatt elhalálozott. Halálát követően 1854-ben Franciaországban hivatalosan is elismerték kialakított írásrendszerét. A 19. század végén az egész világon elterjedt. Magyarországon 1893-ban vezették be.

Módszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kellékei: tábla, papír és pontozó, amely egy fanyélbe fogott tompa végű drót. Maga a tábla két összecsukható és könyvszerűen nyitható fémlapból áll. A felső fémlapon a 6 ponthoz igazodva hullámvonalszerűen kiképzett betűablakok, az alsó fémlapon azok mélyedései találhatók. E tábla két fémlapja közé kerül a rajzlap vastagságú papír. Az egyes betűablakokban az írni kívánt pontösszetételének megfelelően a pontozóval átnyomható a papír, így tapintással a hátoldalon kidomborodó pontösszetétel leolvasható.

Sikerei, díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1952-ben, halálának 100. évfordulóján a párizsi temetőben újratemetésével, egy Panthéon kialakításával emlékeztek meg tudományos eredményéről.

Euró-emlékérmék közé tartozik a 2009-ben, Louis Braille születésének 200. évfordulója alkalmából kiadott érme.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]