Ugrás a tartalomhoz

2004-es magyarországi népszavazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fallaner (vitalap | szerkesztései) 2020. november 7., 23:43-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ((GR) File renamed: File:15x18-fileicon-pdf.png → File:Fileicon-pdf.png Criterion 6 (maintenance or bug fix))
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. november 8.) ezen a változaton alapul.
Magyarországi népszavazások
Sablon:Népszavazás

2004. december 5-én Magyarországon két kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást. A népszavazást eredetileg csak a kórházak privatizációjával kapcsolatban, a Munkáspárt kezdeményezésére írták ki. A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) aláírásgyűjtésének sikeres lezárulása után ehhez még egy, a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény megalkotását elrendelő kérdés társult.

Mádl Ferenc 2004. december 5-re írta ki a két kérdésben az ügydöntő népszavazást, amelynek eredménye az Országgyűlés számára kötelező érvényű lett volna. A szavazás élénk közéleti polémiát váltott ki, társadalmi és szakmai szervezetek sokasága kapcsolódott be a választási küzdelembe. A népszavazás azonban mindkét kérdésben eredménytelen volt az alacsony részvétel miatt. Az eredménytelenül végződött voksolás az egészségügyben nem járt következményekkel, a magyar politika és a határon túl élő magyarság kapcsolatát azonban hosszú távon megterhelte.

Népszavazás a kórházak privatizációjáról

Háttér

Az 1990-es években egyre nagyobb terhet jelentett a magyar állam számára az egészségügyi ellátás finanszírozása. Az adóbevételek mind nagyobb hányadát kellett a rendszer üzemeltetésére fordítani, miközben az ellátás színvonala és az infrastruktúra egyre romló állapota miatt is növekedett az elégedetlenség.
A '90-es évek második felétől a kormányok a csapdahelyzetből kivezető lehetőségként kezelték a magántőke kórházak üzemeltetésébe való bevonását. Az első kórházak privatizációjára lehetőséget adó törvényt 2001-ben fogadta el az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság ezt a törvényt 2002-ben hatályon kívül helyezte. Az alkotmánybírósági döntés után a kormányzat lehetőséget látott a privatizációra, ez azonban kiváltotta az állam további szerepvállalását szükségesnek tartók ellenállását. Medgyessy Péter kormánya 2003-ban olyan törvényt nyújtott be az Országgyűlésnek, amely lehetővé tette volna meghatározott feltételek mellett a magántőke kisebbségi tulajdonosként való bevonását az egészségügy üzemeltetésébe.[1] Az egészségügyi rendszer privatizációja körül kibontakozó társadalmi vita nyomán a Munkáspárt 2003 őszén ügydöntő népszavazást kezdeményezett az ügyben. 2003. december 15-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette ugyan a privatizációt lehetővé tevő törvényt, de a Munkáspárt folytatta az aláírásgyűjtést. A leadott aláírásokat az Országos Választási Bizottság (OVB) hitelesítette.[2][3] Az Országgyűlés 2004. május 17-i ülésén elrendelte a népszavazás kiírását.[4] A kormányzó MSZP és SZDSZ is az alkotmánybírósághoz fordult a referendum megakadályozása érdekében. A nyári szabadságolások miatt az Alkotmánybíróság csak szeptember 28-án hagyta jóvá a parlament korábbi határozatát.[5] Mádl Ferenc köztársasági elnök október 13-án 2004. december 5-ére tűzte ki a kórházak privatizációja elleni népszavazást.[1] A jóváhagyott kérdés a következő volt:

  • Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?

Kampány

A parlamenti pártok egymástól igen eltérően viszonyultak a kórházak magánosításának lehetőségéhez. A kórházprivatizáció ügye a népszavazás kampányának végén kissé háttérbe szorult, a politikai küzdelem elsősorban a kettős állampolgárság kérdése körül zajlott. A korábbi népszavazási kampányokkal ellentétben igen heves politikai küzdelem alakult ki, melybe főként a parlamentet domináló két legnagyobb párt (a Fidesz és az MSZP) vetette bele magát, míg a többi szereplő véleménye háttérbe szorult.

A Fidesz a kampány kezdetén saját – a privatizációt az élet minden területén leállító - népszavazási kezdeményezését helyezte előtérbe. A jobboldali párt többször is értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a kormány az Európai Unió más tagállamainak gyakorlatával ellentétben a magánosításban látja a megoldást.[6] A Fidesz hamarosan feladta saját népszavazási kezdeményezését és síkra szállt a kórházak magánosítása ellenében. Orbán Viktor újságírók előtt kijelentette, hogy a kormányzat nem a rendszer javításának szándékával, hanem önérdekből törekszik a kórházak privatizációjára.[7] A Fidesz kampányának fő üzenete az volt, hogy az egészségvédelem oly' fontos társadalmi ügy, hogy mindenképpen meg kell védeni az azt döntően piaci alapon kiaknázni akaró profitorientált szolgáltatóktól. Erre utalt a párt népszavazási jelmondata is: Az egészség nem üzlet![8]

A Magyar Demokrata Fórum eleinte igyekezett elzárkózni a privatizáció körül zajló kampányharctól. Állásfoglalásuk szerint értelmetlen és pazarló dolog egy nem létező törvény megsemmisítéséről népszavazást tartani.[1] A kampány második időszakában a Fidesszel szembehelyezkedve a privatizáció pártját fogták és nem szavazat leadására hívtak fel, ugyanakkor az állam felelősségét is hangsúlyozták.[9] A párt fellépése azonban nem volt egységes, egyes alapszervezetek a Fidesszel közös álláspont elfogadását sürgették.[10]

Az MSZP kezdeti hezitálását Gyurcsány Ferenc november 2-án a parlamentben elmondott beszéde törte meg. Ekkor a kormányfő kiállt a magánosítás lehetősége mellett és a nem szavazat leadására hívta fel a képviselőket.[11][12] A kormányzat tartva az igenek esetleges többségétől ún. tájékoztató kampányba kezdett, amelyben azt kísérelték meg tudatosítani, hogy a privatizáció leállítása igen sok pénzébe kerül majd az országnak. Az MSZP a kampány során rendszeresen utalt arra, hogy Orbán Viktor kormányzása idején támogatóan nyilatkozott a kórházak privatizációjáról, illetve hogy a Fidesz az önmagát kommunistának deklaráló Munkáspárt stratégiai szövetségese lett.[13][14] Az MSZP véleménye szerint az ingyenes egészségügyi ellátás az alkotmányban rögzített alapjog, amelyet nem csorbíthat az, ha magáncégek veszik át kórházak üzemeltetését. Az igenek győzelme az MSZP szerint ezt a lehetőséget is veszélyezteti. A baloldali párt az „A felelős döntés!” című kiadványában gyűjtötte össze érveit.[15] A szavazás előtti csütörtökön Gyurcsány Ferenc a televízió Napkelte című műsorában szociális demagógiával és a konzervativizmus modernista hagyományainak feladásával vádolta a Fideszt.[16]

Az SZDSZ a Fidesszel ellentétben az egészségügy számára egyetlen járható útként mutatta be a magántőke bevonását.[6] Az SZDSZ demagógiával és tévhitek terjesztésével vádolta a Fideszt, míg a privatizáció pozitív hatásait bemutatva igyekezett a nem mellett korteskedni.[17]

Eredmények

A részvétel országos szinten 37,49%-ot ért el, ami alatta maradt az előzetes várakozásoknak, melyek 45-50%-os várható részvétellel kalkuláltak a népszavazás előtti héten.[18][19] A részt vevők száma csak Budapesten közelítette meg az 50%-ot, a dunántúli megyékben 37%, míg a keleti megyékben 30% körüli volt a részvétel.

A közvélemény-kutatások az igen válaszok várható győzelmét is túlbecsülték, hiszen a kutatók szerint a lakosság 73%-a ellenezte a kórházprivatizációt.

A szavazás részvételi adatai térképen
A kórházprivatizációra vonatkozó kérdés eredményei megyénként
A kórházprivatizációs törvény
visszavonásáról szóló népszavazás eredménye[20]

(2004. december 5.)

A szavazásra jogosultak száma 8 048 739 fő 100%
A megjelentek száma 3 017 739 fő 37,49%
  • Ebből érvénytelen szavazat
 53 697 a megjelentek
1,78%-a
  • Ebből érvényes szavazat
Válaszok száma százalék
Igen 1 922 680 65,01
Nem 1 034 640 34,99
Összesen 2 957 320 100

Politikai következmények

A népszavazáson a kórházprivatizáció ügye egyértelmű vereséget szenvedett. Közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a magánosítás ügyét még az MSZP-vel rokonszenvezők fele sem támogatta, ugyanakkor a Fidesz táborában is jelentős súlyt képviseltek azok, akik a privatizáció lehetősége mellett foglaltak állást.[18] Ilyen feltételek mellett – tekintettel közelgő 2006-os országgyűlési választásokra – a pártok nem vállalták, hogy napirenden tartsák a szavazótáboraikat megosztó és rövid távon nem rendezhető kérdést. A kórházprivatizáció lehetősége a szavazás utáni két hónapban fokozatosan kiszorult a közéletet tematizáló kérdések közül. Az Országgyűlés nem hozott határozatot a már nem létező törvény megsemmisítésére.

Népszavazás a kettős állampolgárságról

Háttér

2001-ben az első Orbán-kormány idején a parlament elfogadta a státustörvényt, aminek célja a határon túl élő magyarok szociális helyzetének javítása volt az ún. magyarigazolvány bevezetésével. Az Orbán-kormány ekkor még az európai normákkal ellentétesnek, ezért elvetendőnek tartotta a kettős állampolgárság megadását a határon túli magyarok számára.[21]

2003 nyarán az MDF kísérelt meg elfogadni egy kedvezményes honosítási törvényt, ám a párt próbálkozása többszöri alkalommal sem járt sikerrel.[22] Az MVSZ vezetése 2003. augusztus 13-án úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról. A kezdeményezést alig egy hónappal később az OVB formai hibák miatt elutasította. A formai hibák javítása után, szeptember 18-án az OVB már zöld utat adott a kezdeményezésnek. Az aláírások összegyűjtése 2004 májusában és júniusában zajlott. 2004. július 2-án az MVSZ képviselői 321 ezer aláírást adtak át az OVB-nek, ezek közül az ellenőrzés 274 000-et hitelesnek talált. Szeptember 13-án az Országgyűlés országos népszavazást rendelt el az MVSZ kezdeményezése nyomán, Mádl Ferenc október 24-én a kórházprivatizációs szavazással egy napra, 2004. december 5-ére tűzte ki a referendumot.

A népszavazás kezdeményezőinek véleménye szerint az IGEN válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.

A népszavazás kérdése a következő volt:

Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

Kampány

A külhoni magyarokat érintő népszavazási kérdés a kórházprivatizáció ügyénél jóval nagyobb és sokszor indulatokkal telített vitát váltott ki Magyarországon és a szomszédos országok magyarságában egyaránt.

A kettős állampolgárság ötletét támogató szervezetek közül vitathatatlanul a Fidesz képviselte a legnagyobb súlyt. Orbán Viktor már 2004. szeptember 12-én Szabadkán, a helyi magyarokkal tartott találkozón támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság megadásának ügyét, majd a Fidesz sajtóközleményben is üdvözölte a népszavazás kiírását.[23][24] A határon túli magyarsággal fenntartott jó kapcsolatára az egész kampány során nagy hangsúlyt helyezett a párt. A fideszes politikusok számos találkozót bonyolítottak le a kisebbségi magyarság képviselőivel. Az állampolgárság megadását a trianoni békeszerződés által szétszakított magyar nemzet újraegyesítésének egyik módjaként mutatták be. Míg a kórházak ügyében a párt az észre, addig a kettős állampolgárság ügyében a szívre és a nemzeti összetartozás fontosságára hivatkozva buzdított igen szavazatok leadására.[8] A Fidesz kampányának csúcspontja a 2004. november 27-én a budapesti Városligetben megtartott Összetartozás Napja nevű rendezvény volt, ahol Orbán Viktor a magyarság szempontjából sorsdöntő jelentőségű eseményként vázolta fel a népszavazást.[25]

A szintén ellenzéki MDF már 2004 nyarán támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság intézményét. A kisebbik konzervatív párt azonban nem az MVSZ által kezdeményezett népszavazást, hanem saját aláírásgyűjtését helyezte előtérbe, ami ingerült nyilatkozatháborút eredményezett a párt és a világszervezet között.[26] Az MDF igen válaszokat támogató felhívásai rendre háttérbe szorultak a nagy parlamenti pártok intenzív kampányküzdelme mellett. A Demokrata Fórum a kampánya a nemzeti összetartozásra fókuszált.

A Magyar Szocialista Párt a 2002-es kormányváltást követően konfliktuskerülő magatartást igyekezett követni a kettős állampolgárság ügyében. A baloldali párt hangsúlyozta elvi egyetértését, ugyanakkor hozzátette, a szomszédos államok EU-tagsága megoldást jelent majd a külhoni magyarok többsége számára is, míg egy egyoldalú lépés csak rontaná a viszonyt Magyarország és szomszédai között. A párt e szellemben rendre tartózkodott az MDF korábban benyújtott törvénytervezetinek szavazásakor, a népszavazás kiírásakor pedig hezitáló álláspontot foglalt el. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004. november 2-án már nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszok támogatását és a valódi problémák elkendőzésével, szavazatmaximálással vádolta meg a Fideszt.[12] A kampány során az MSZP rendre kiszámíthatatlan hatással járó felelőtlen próbálkozásként kezelte az MVSZ népszavazását és nem szavazat leadására hívott fel.[15] Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke „lelkiismereti szavazást” javasolt a baloldali szavazóknak.[27]

A Szabad Demokraták Szövetsége határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben. Fodor Gábor az SZDSZ novemberi tanácskozásán óvott a nemzetállami eszme erősítésétől és nem szavazatra biztatta a párt tagságát. Az SZDSZ hangsúlyozta annak veszélyét, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást.[28] Kuncze Gábor a szocialistákhoz hasonlóan felelőtlen és a magyarok közé éket verő eseményként nyilatkozott a népszavazásról.[29]

A kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás kampányának intenzitása messze felülmúlta az addigi referendumok kampányait. A küzdelemben rendre megjelentek a határon túli magyarok szervezetei. Számtalan, a nemzeti eszméket felvállaló civilszervezet és magánszemély mozdult meg és nyilvánított véleményt, többségük igen válaszra buzdította a szavazókat. Önálló társadalmi szervezetként kampányolt a Magyarok Világszövetsége. A nem parlamenti pártok közül a MIÉP folytatott intenzív kampányt, míg a Jobbiknak ez a népszavazás volt az első önálló választási színre lépése. Szintén eltér a korábbi népszavazásoktól az egyházak határozott állásfoglalása.[30][31]

Eredmények

A népszavazás eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 25%-ot.

A 2004. december 5-i népszavazás kettős állampolgárságra vonatkozó eredményei megyénként - rózsaszín: az igen szavazatok aránya nagyobb, kék: a nem szavazatok aránya nagyobb
Kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményei

(2004. december 5.)

A szavazásra jogosultak száma 8 048 739 fő 100%
A megjelentek száma 3 017 739 fő 37,49%
  • Ebből érvénytelen szavazat
 61 168 a megjelentek
2,03%-a
  • Ebből érvényes szavazat
Válaszok száma százalék
Igen 1 521 271 51,57
Nem 1 428 578 48,43
Összesen 2 949 849 100

Politikai következmények

A kettős állampolgárságról szóló népszavazáson IGEN-nel szavazóknak köszönetet mondó plakát az MVSZ székházán (2005. március)

A népszavazás eredményét az egyes politikai pártok saját érdekeiknek megfelelően, eltérően magyarázták. Néhány hét múlva Patrubány Miklós bejelentette, hogy az MVSZ újabb népszavazást kezdeményez az ügyben, ám a tervet a parlamenti pártok élesen elutasították. A népszavazás elkeseredett reakciókat váltott ki a határon túli magyarság képviselőiből, akik egyszerre hibáztatták a kérdést elhamarkodva eldönteni akaró magyarországi ellenzéket és az állampolgárság megadásától elhatárolódó kormányzatot. A csalódottság még a népszavazás után is a kormánypárti politikusokkal szembeni reakciókat eredményezett szerte a Kárpát-medencében.[32][33] A nemzeti érzésekre apelláló jobboldal súlyos vereségeként értékelte a történteket a külföldi sajtó, hiszen az alacsony részvétel a témai iránti közönyösséget, a nemek magas aránya pedig a nemzeti felfogással való szembefordulást jelentette.[34][35]

A kettős állampolgárság kérdésben nem került újabb törvényjavaslat az Országgyűlés elé, a kérdés azonban még sokáig jelen volt a közéletben. A Magyarok Világszövetsége 2007. március 5-én második alkalommal kezdeményezett országos ügydöntő népszavazást a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért. Az Országos Választási Bizottság még abban a hónapban megvizsgálta és egyhangú szavazattal jóváhagyta a kezdeményezést. A döntést azonban egy magánember megfellebbezte, ezért az ügy az Alkotmánybíróság elé került. A testület azóta sem bírálta el a beadványt.[36][37]

2010-ben az országgyűlési választások után felálló második Orbán-kormány vezetésével a parlamenti képviselők elsöprő többsége mellett megszavazta a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvényt.

2013. január 16-án Kolozsvárt Mesterházy Attila, az MSZP elnöke elnézést kért a határon túli magyaroktól, amiért pártja 2004-ben a kedvezményes honosítás lehetőségének megtagadása érdekében kampányolt.

Ezzel kárt okoztunk akkor a magyar-magyar kapcsolatoknak, és olyan érzelmeket keltettünk a határon túli magyarságban, amelyek joggal sértették őket. Téves politikai döntés volt, ezért elnézést kérünk mindazoktól, akiket ezzel megsértettünk.
– Mesterházy Attila[38]

Lásd még

Források

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Lencsés Károly: Népszavazás – aggályokkal (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. október 14. [2004. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  2. ↑ Bihari László: Népszavazás lesz a kórház-privatizációról (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. július 17. (Hozzáférés: 2009. február 17.)[halott link]
  3. ↑ Lencsés Károly: Lesz kórházreferendum (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. április 23. (Hozzáférés: 2009. december 17.)[halott link]
  4. ↑ Vastagh Pál: Vastagh Pál levele Szili Katalinhoz (magyar nyelven) (PDF) pp. 1. Magyar Országgyűlés, 2004. május 10. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  5. ↑ 33/2004. (IX. 28.) AB határozat (magyar nyelven). Alkotmánybíróság, 2004. szeptember 28. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  6. ↑ a b Politikusi nyilatkozatok a privatizáció ellen és mellett (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. október 27. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  7. ↑ Orbán: elfogadhatatlan a kórház-privatizáció (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 16. (Hozzáférés: 2009. február 18.)[halott link]
  8. ↑ a b 2 igen (magyar nyelven) (PDF). Fidesz-MPP, 2004. 12. [2005. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  9. ↑ Egészségügyi népszavazás: "nincs értelmes válasz" (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 26. [2005. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  10. ↑ Pál Gábor: MDF: több helyi szervezet leállítaná a kórház-privatizációt (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2004. november 22. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  11. ↑ MSZP, SZDSZ: kettős nem (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 4. [2004. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  12. ↑ a b Gyurcsány Ferenc: Parlamenti beszéd 2004. november 2-án (magyar nyelven). Magyar Országgyűlés, 2004. november 2. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  13. ↑ A kormány tájékoztató kampányt indít (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 9. [2005. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  14. ↑ Gyurcsány Ferenc beszéde az Országgyűlésben;„ Az javasolnám, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevét alakítsák át fidesz-magyar munkáspárttá. Azt tudom mondani, ez a név fejezi ki annak a politikának a lényegét, amit önök képviselnek - fidesz-magyar munkáspárt.”; Elérés: 2007. november 28.
  15. ↑ a b MSZP: A felelős döntés! (magyar nyelven) (PDF). Internet Világarchívum. [2005. január 28-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  16. ↑ Gyurcsány: "haladás vagy maradás" között választunk (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. december 2. (Hozzáférés: 2009. február 18.)[halott link]
  17. ↑ Hasszán Zoltán: Vita a tőke gyógyhatásáról (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 17. [2005. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  18. ↑ a b Közvélemény-kutatás: kórház - igen; állampolgárság - nem biztos (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. december 5. [2009. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  19. ↑ Temetni fogjuk, nem dicsérni (magyar nyelven). Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet, 2007. november 7. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  20. ↑ A népszavazás eredményei (magyar nyelven). Országos Választási Bizottság. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  21. ↑ Archivált másolat. [2016. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
  22. ↑ Mihájlovics Klára: Az MDF az állampolgársági törvény módosítását követeli (magyar nyelven). Magyar Demokrata Fórum, 2007. május 5. [2009. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  23. ↑ A kettős állampolgárság erősíti a biztonságot (magyar nyelven). www.szabad-europa.hu, 2004. szeptember 27. [2009. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  24. ↑ December 5-én népszavazás: a Fidesz üdvözli (magyar nyelven). Fidesz-MPP, 2004. október 28. [2013. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  25. ↑ Szilágyi Kata: Orbán: Sorsdöntő népszavazás lesz december 5-e (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2004. november 27. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  26. ↑ S. G.: Pártpaktumot gyanít az MVSZ a népszavazás körül (magyar nyelven). Transindex, 2004. június 8. [2020. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  27. ↑ Szerető Szabolcs: Botcsinálta békéltető (magyar nyelven). Magyar Nemzet (Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapja), 2004. november 19. [2010. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  28. ↑ Az SZDSZ a népszavazási kérdésekről (magyar nyelven). SZDSZ Debreceni szervezete. [2005. január 8-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  29. ↑ MTI: Kuncze: nem lehet "sunyiskodni" a kettős állampolgárság ügyében (magyar nyelven). ma.hu, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2009. február 18.)[halott link]
  30. ↑ Katolikus Püspöki Konferencia 2004 (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház. [2007. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  31. ↑ Magyarországi Református Egyház Zsinata: A református egyház a kettős állampolgárság mellett (magyar nyelven), 2004. november 4. [2009. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  32. ↑ Hervadt virággal fogadta Szili Katalint az EMI (magyar nyelven). Transindex, 2005. augusztus 15. [2020. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  33. ↑ MPSZ: nemkívánatosak Erdélyben az MSZP és az SZDSZ vezetői (magyar nyelven). Transindex, 2004. december 10. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  34. ↑ Magyarország-ellenes hangulat a határontúliaknál (magyar nyelven). Mindentudás Egyeteme, 2004. december 6. (Hozzáférés: 2009. február 18.)[halott link]
  35. ↑ Politikai prognózis: 2004. december (magyar nyelven). Vision Consulting. (Hozzáférés: 2009. február 18.)[halott link]
  36. ↑ Jogkövető magatartást kérünk! (magyar nyelven). Magyar Távirati Iroda, 2008. december 5. (Hozzáférés: 2008. február 18.)[halott link]
  37. ↑ „Hubatka”: Az MVSZ petíciót adott át az Alkotmánybíróságnak. (magyar nyelven). Szent Korona Rádió, 2008. december 5. [2008. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 18.)
  38. ↑ Mea maxima culpa Archiválva 2013. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben – Transindex, 2013. január 17.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2004-es_magyarországi_népszavazás&oldid=23227407”