Teozófia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helena Blavatsky személyes pecsétje

A teozófia, mint modern tanítás Helena Blavatsky (eredeti nevén Jelena Petrovna Blavatszkaja) műveiben körvonalazódott. Alapelveit tekintve okkult irányzat, amely a "titkos tudás" létét feltételezi. A teozófia úgy tartja, hogy ez a bölcsesség végtelen, ezért kimeríthetetlen, így az ember számára közvetlenül nem hozzáférhető, de az extázis állapotában a spirituális tudat képes felfogni.[1] A Teozófiai Társulat által hirdetett teozófia annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy ebben a buddhizmussal kevert hinduizmus a domináns. Bár a Teozófiai Társulat mint civil szervezet működik, amelynek funkciója, hogy kutatások révén közelítsen a "titkos tudás" megismeréséhez, számos tekintetben vallásos rítusokat hordoz és általában okkult filozófiaként határozzák meg (mint több okkult irányzat keverékét[2]).

A szó eredete és korábbi értelmezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teozófia a filozófia és az összehasonlító vallástudomány körébe tartozó kifejezés, két görög szó összetételéből áll: theos=isten, sophia=bölcsesség. Szó szerinti fordításban isteni bölcsesség. A Teozófiai Társulat álláspontja szerint ugyanazt a jelentést takarja, mint Nyugaton a philosophia perennis (latin – örök filozófia), vagy Keleten a Brahma Vidya (szanszkrit – isteni bölcsesség).

A modern teozófusok nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a szó történelmileg hosszú ideje használatban van (a szó először valószínűleg a neoplatonizmusban jelenik meg[forrás?]), de azt ritkán említik, hogy a szó jelentése meglehetősen változékony volt már abban az időben is, és a későbbi szerzők is különböző módon értelmezték. Porphüriosznál a teozófus olyan személy, akiben a filozófus, a művész és a pap mint idea egyesül; Iamblikhosznál mint isteni múzsa; Proklosznál mint tanítás; alexandriai Kelemennél olyan valami, amelyet isteni erő mozgat. A középkor végére a teozófia egyszerűen csak teológiát jelentett, egy másik név volt a szent iratok szerzőire.[3] A XVI.-XIX. század Németországában a teozófia népszerű volt különösen Jakob Böhme és Paracelsus hatására. Bár ez az irányzat megegyezett a modern teozófiával a gnózis (mint az átalakulás és a megigazulás útja) elismerésével, de szemben annak hindu és buddhista elemeivel, a német változatban a zsidó-keresztény hatás érvényesült. Mindamellett, a kettő közötti hasonlatosságok elegendőek voltak ahhoz, hogy Blavatsky számos alkalommal hivatkozzon Böhmére.

A mai értelemben teozófia az az okkultista irányzat, amelyet Blavatsky és követői alapoztak meg, és amelyet a Teozófiai Társulat magáénak vall.

A modern teozófiai mozgalom alapelvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Teozófiai Társulatot 1875-ben hozták létre New Yorkban, azonban elvei jelentős változáson mentek keresztül a Társulat Indiába költözésével. Alapítója H. P. Blavatsky, első elnöke pedig Henry Steel Olcott volt.

A Teozófiai Társulat működésének célját jelenleg három alapelvben jelöli meg (az indiai működés kezdetéig a Társulat csak az itt harmadikként jelölt célt nevezte meg):

  1. az emberiség egyetemes testvérisége magjának létrehozása;
  2. az összehasonlító vallástan, a filozófia és a tudomány ösztönzése;
  3. a természet megmagyarázatlan törvényeinek és az ember pszichikus képességeinek vizsgálata.

E célokat a teozófikus irányzat nem a szavak szokásosan használt értelmében, hanem sajátosan értelmezi:

  • Az első alapelv célja már Blavatskynál és még határozottabban Annie Besantnál az, hogy az emberiség felkészülve várja a megváltó vagy mester megérkezését.[4]
  • A második alapelv azt jelenti, hogy a vallások és a vallási filozófiák összehasonlítása alapján a teozófusok közel kerüljenek a dolgok mögött meghúzódó Igazsághoz, valamint a belső elmélyedés révén ezt az igazságot átéljék. A tudományokat a teozófusok mint spirituális tudományt értelmezik.

Bár a teozófia nem tekinti magát vallásnak, mert nincsen semmilyen hitvallása, papsága, előírt szertartásai, szent könyvei, szent helyei, minden egyéb tekintetben kimeríti a vallás ismérveit. A teozófia szerint a vallásokban a közös igazság sugárzik át, és ez az igazság isteni. A hangsúlyt a spirituális átélésre helyezi a tudatosság helyett és a testtől elválasztott lélek halhatatlanságát hirdeti (reinkarnáció). Emellett Blavatsky idejében a Mahatmák képeit tisztelték.

A teozófiának ma is vannak olyan alapvetései, amelyeket a Társulat vitathatatlannak tekint:

  1. A világ történései egy transzcendens erő, törvény, szellem vagy lény tevékenységének eredményei. Ezt a Logosz elnevezéssel foglalják össze, ami megfelel János evangéliumának kezdetével: "Kezdetben vala a Logosz (ige)".
  2. Az emberek részesednek ebből a szellemből és ez folyamatosan tökélesedik, azaz miközben az ember teste meghal, lelke örök életű.
  3. E tökélesedés folyamata a reinkarnáció, amelyben a szellem keresztülviszi akaratát.
  4. Az emberek cselekedeteinek eredménye hol egybeesik, hol különbözik a szellem akaratától, amelyért jutalom vagy büntetés jár. Ez a karma.[6]

Bár elvileg a Teozófiai Társulatnak nincsenek dogmái, Blavatsky kísérletet tett arra, hogy egy kétszintű szervezetet hozzon létre, amelyben a magasabb szint, "ezoterikus szekció" tagjainak nyilatkozatot kellett aláírniuk, hogy elismerik a Tanítás igazságát, a Mahatmák létezését és kijelentésük helyességét, valamint azt, hogy Blavatsky a Titkos Tan birtokában volt és hogy a Teozófiai Társulat a Nagy Testvériség védelme alatt áll.[7] Emellett a teozófusok Blavatsky munkáit és azok tartalmát olyan igazságoknak tekintik, amelyek először ismertették meg az emberiséggel a Titkot.

A modern teozófia fő tanításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Teozófiai Társulat korai időszakában, amelyet Blavatsky a Leleplezett Ízisz című könyve foglalt össze, az európai felvilágosodást támadta[8] és alapvetően a középkori és romantikus gnosztikusokra támaszkodott. William Emmette Coleman 1895-ben kiadott művében bizonyította, hogy a könyv alapvetően 100 könyv plagizálásából keletkezett.[9] A teozófusok ezt vitatják, ám Bruce F. Campbell 1980-ban megerősítette a plágium létét.[10]

A Társulat Indiába költözésével a teozófia kifejezésmódja egyre inkább a keleti terminológiák felé fordult. A fordulatra a lehetőséget az adta meg, hogy a XVIII. század végétől kezdve egyre több indiai szöveget fordítottak le európai nyelvekre[11] (Charles Wilkins, Max Müller, Rommohun Roy, Kőrösi Csoma Sándor), valamint megjelent Henry Alabaster könyve, amely az európaiak számára könnyen érhető terminológiával írta le a buddhizmus alapelveit.[12]

Ennek ellenére a kelet felé fordulás csak részleges volt. Bár Blavatsky azt állította, hogy A titkos tanítást a világ legrégibb könyve - Dzyan könyve - alapján írta, amelyet egy tibeti kolostorban őriztek, az európaiak ezért nem ismerték és csak neki mutatták meg, mai ismereteink szerint Blavatsky könyve nagy képzelőtehetséggel megírt anyag, amely a különféle okkult források plágiumából keletkezett.[13] Akárcsak a Leleplezett Ízisz, A titkos tanítás lényegében az európai teozófia okkult koncepcióját írta át keleti terminológiával, néha figyelmen kívül hagyva a hinduizmus és buddhizmus (melyekre alapozta az átírást) jelentős elemeit. Denis Saurat szerint semmi új nincs benne, de a meglévő anyagokat művészi erővel írta át.[14]

A titkos tanítás úgy tekinthető, mint a modern teozófia tanításainak összefoglalása. Ennek alcíme, A tudomány, a vallás és a filozófia szintézise pontosan kifejezi a teozófia egyik fő törekvését: a tudás e három területe ezoterikus szintézisének létrehozását. Blavatsky azt állította, hogy mindhárom területnek van egy látható és egy láthatatlan tudás-tartalma és a teozófia célja pedig az, hogy feltárja ezt a láthatatlan, ezoterikus (okkult és misztikus) tudást, mert enélkül tudásunk tökéletlen.[15] Blavatsky így a tudomány, a vallás és a filozófia átértelmezését kívánta elérni, ilyen módon a teozófia világnézetét létrehozni és ezzel a teozófia legitimációját megteremteni.

A vallás átértékelésére a teozófia azért vállalkozott, mert úgy vélte, hogy a dogmák elfordítják az embereket a vallástól és így a materializmust segítik. Blavatsky később a teozófiát mint "tudás-vallást" határozta meg és ezt a tudást az egyén önmagában találhatja meg, ha ezt az életmódot követi és sikerül kapcsolatba lépnie a teljesebb spirituális lényekkel.[16] Innen ered a "Mesterek" (Mahatmák) nagy jelentősége a teozófiában és ez magyarázza, hogy Blavatszkij miért talált ki (szándékosan vagy szándéktalanul) Mahatmákat, amelyek az ő tanításait, a Társulat működését és vezetőinek kiválasztását voltak hivatva legitimmé tenni. A vallások teozófikus szintézise, véli a teozófia, lehetővé teszi, hogy a különböző vallások által részlegesen feltárt titkot teljessé tegye.[17]

A filozófiák közül a teozófia kizárólag azokat tekinti hasznosnak, amelyek tartalmazzák az okkultot, különösen a reinkarnációt és a karmát és ezeket is csak akkor, ha keresztülmentek a teozófia szűrőjén.[18] Emellett Blavatsky kísérletet tett arra, hogy egyéb filozófiákat is átértelmezzen és kiszedjen belőlük olyan részeket, amelyeket a teozófia használni tudott, beleértve Spinozát, Kantot és Hegel objektív idealizmusát. Ez részben arra szolgált, hogy ilyen módon emelje a teozófia státusát.[19]

A tudományt a teozófia mint ezoterikus tudományt értelmezi és elveti a modern tudományokat és a tudományos módszert, mint az ősi tudás elkorcsosulását.[20] Ezekkel szemben a spekulatív gondolkodást, az okkult, érzékelésen túli tapasztalatokat és a hallucinációkat (például kábítószer hatása alatt) tekinti a tudományos tudás forrásának. Blavatsky ezen kívül megemlítette a Védákat, amelyek helyes értelmezés alapján, szintén feltárják a "titkot". Ilyen módon az "igazság" a teozófia szerint túl van az érzékelésen és az értelmen.

Annie Besant vezetése alatt a modern teozófia határozottan a vallás felé fordult. Egy indiai fiatalban, Krishnamurtiban találta meg az új Messiást (vagy Mestert) és létrehozták a Csillag Rendjét, hogy ne csak a Társulat tagjai, hanem bárki csatlakozhasson a fiatal mester követőihez. Besant Krishnamurtit isten megtestesülésének tekintette.[21] Krishnamurtit keleten mint Buddha megtestesülését, Európában pedig mint Jézus második eljövetelét tisztelték, ami szakadáshoz vezetett a Társulatban.[22] 1929-ben Krishnamurti feloszlatta a rendet, bár nyíltan soha nem mondta ki, hogy nem ő a Mester. A lépésre válaszul a Teozófiai Társulat megszakított vele minden kapcsolatot (ám eközben tagjai egy részét is elvesztette, mert azok szimpatizáltak a Krishnamurtival).[23]

A teozófia hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XX. század első évtizedekben a teozófia jelentős hatást gyakorolt azokra az elsősorban felső osztályi rétegekre, akik számára a kereszténység hagyományos formái túlságosan korlátozottak voltak, ám ugyanakkor nemtetszéssel fogadták a kor materialista világnézetét.[24]

Olyan ismert emberek kapcsolódtak hosszabb-rövidebb ideig a teozófiai mozgalomhoz, mint:

Emellett a teozófiai elvek egy részét a későbbi New Age mozgalom ideológiája is átvette.

Mai magyar teozófiai szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Blavatsky: The key to Theosophy. Első szakasz.
  2. Johnson, P. (1994): The Masters revealed, Albany, New York: State University of New York Press
  3. Faivre, A. és Rhone, C. (Theosophy, Imagination, Tradition: Studies in Western Esotericism, State University of New York Press, ISBN 978-0-7914-4435-1
  4. Mary Lutyens (1975): Krishnamurti: The Years of Awakening, London: John Murray. Discus reprint 1983: ISBN 0-380-00734-7
  5. http://www.theosophical-society.org.uk/html/download/Theosophical_Society.pdf
  6. http://www.theosophical-society.org.uk/html/objectives_fundamentals.htm#theosophy
  7. Guenon, R. (2003): Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications, ISBN 978-0-900588-79-2, 91. o.
  8. Goodrick-Clark (1994): The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology, New York University Press, 18.o.
  9. http://www.blavatskyarchives.com/colemansources1895.htm
  10. A könyv első fejezete itt hozzáférhető: Campbell, Bruce F. (1980): Ancient Wisdom Revived: A History of the Theosophical Movement University of California Press PDF
  11. http://etd.unisa.ac.za/ETD-db/theses/available/etd-08242004-151122/unrestricted/05chapter3.pdf
  12. Alabaster, H. (1998): Wheel of the Law, Kessinger Publishing, ISBN 978-0-7661-0426-6
  13. Goodrick-Clark (1994): The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology, New York University Press
  14. Saurat, D. (1930): Literature and Occult Tradition, Kessinger Publishing Co, ISBN 978-0-7661-5794-1, 67.o.
  15. de Purucker, G. (1979): Fundamentals of the esoteric philosophy, Theosophical University Press, 474.o. elektronikus változat hozzáférhető: http://www.theosociety.org/pasadena/fund/fund-1.htm, ISBN 1-55700-048-4
  16. http://www.blavatsky.net/blavatsky/arts/IsTheosophyAReligion.htm
  17. http://etd.unisa.ac.za/ETD-db/theses/available/etd-08242004-151122/unrestricted/06chapter4.pdf
  18. http://theosophy.org/Blavatsky/Articles/PhilosophersAndPhilosophicules.htm
  19. http://etd.unisa.ac.za/ETD-db/theses/available/etd-08242004-151122/unrestricted/06chapter4.pdf 153.o.
  20. http://www.blavatsky.net/blavatsky/arts/OccultOrExactScience.htm
  21. Annie Besant megjegyzése Krishnamurti, J. (1927): The kingdom of happines. Star Publishing, 8. o. hozzáférhető: http://www.scribd.com/doc/15726335/Krishnamurti-The-Kingdom-of-Happiness-early-writings
  22. http://www.christofoor.nl/srsv/v512wege.pdf
  23. Lutyens, M. (1975): Krishnamurti: The Years of Awakening, London: John Murray, Discus reprint 1983: ISBN 0-380-00734-7
  24. Goodrick-Clark (1994): The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology, New York University Press, 22.o
  25. Nagy elmék, akikre hatott a teozófia

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Johnson, P.. The Masters revealed. New York: State University of New York Press (1994) 
  • Faivre, A. és Rhone, C.. Theosophy, Imagination, Tradition: Studies in Western Esotericism. New York: State University of New York Press 
  • Lutyens, M.. Krishnamurti: The Years of Awakening. London: Discus reprint (1983) 
  • Guenon, R.. Theosophy: History of a pseudo-religion. Sophia Perennis/TRSP Publications (2003) 
  • Goodrick-Clark. The Occult Roots of Nazism: Secret Aryan Cults and Their Influences on Nazi Ideology. New York: New York University Press (1994) 
  • Saurat, D.. Literature and Occult Tradition. Kessinger Publishing Co (1930) 
  • Washington, P.. Madame Blavatsky's Baboon: A History of the Mystics, Mediums, and Misfits Who Brought Spiritualism to America. Schocken Publishing House (1995) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Teozófia témájú médiaállományokat.