Ugrás a tartalomhoz

Lélekvándorlás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Reinkarnáció szócikkből átirányítva)

A lélekvándorlás, latin szóval a reinkarnáció (= újra megtestesülés) vagy görög szóval metempszükhószisz [1] (ókori görög: μετεμψύχωσις) filozófiai és vallási fogalom, amely fő tana, hogy folytonosság van az egymást követő életek között, egy élőlény a fizikai halála után új életet kezd más fizikai formában vagy más testben, azaz valamilyen módon újjászületik.[2]

A reinkarnáció az indiai eredetű vallások központi tétele, nevezetesen a dzsainizmus, a hinduizmus, a buddhizmus és a szikhizmus vallásoké.[3] A tan megtalálható volt az ókori görögöknél,[3] a manicheizmusban és a gnoszticizmusban,[3] valamint a modern, nyugati ezoterikában, a teozófiai és antropozófiai szellemi irányzatokban is megjelenik. Központi tétele a pogányságnak és az újpogányság legtöbb változatának is. Vannak viszont olyan hindu, buddhista vagy pogány csoportok, amelyek nem hisznek a reinkarnációban, de hisznek a túlvilágban.[4][5][6]

A reinkarnáció ábrázolása a hindu művészetben

Bár a kereszténységen és az iszlámon belüli felekezetek és csoportok túlnyomó többsége nem hisz benne, e vallásokon belül is találunk olyanokat, akik elfogadták a reinkarnációt. Ezen csoportok közé tartoznak a katharok, az alaviták, a drúzok,[7] és a rózsakeresztesek fő áramlatú történelmi és kortárs követői.[8] Előfordul a modern judaizmus számos irányzatában is.[9]

Egyes keleti vallások szerint az újjászületések sorozata, az ún. szanszára mindaddig folytatódik, amíg az életek során az egyén meg nem szabadul minden karmájától, el nem éri a tökéletességet, a nirvána állapotát.

Történelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori ind művek, például a Katha-upanisad és a Bhagavad-gíta egyértelműen a lélek halhatatlansága és a lélekvándorlás mellett tesznek hitet.

A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létezik és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.[10]

Nyugaton az ókori görög filozófusok közül az egyik legkorábbi képviselője Püthagorasz volt, majd Szókratész és Platón sorolható azok közé, akik a reinkarnációt szervesen beépítették tanításaikba.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy Püthagorasz a szíroszi Ferekidisz (wd) tanítványa volt [11] és tőle vette át, mások szerint a reinkarnáció gondolatát az orfizmus doktrínájából merítette.[12]

Platónt ismételten foglalkoztatta, hogy mi történik a lélekkel közvetlenül a halál után, mielőtt új testbe költözik. Nézete szerint hosszú időszakok telnek el a halál és az újjászületés között. Közben megfeledkezik korábbi életéről és megismeri az isteni ideáknak megfelelő gondolkodás alapfogalmait – az igazságosság, az erkölcs, a bölcsesség, a szeretet lényegét stb.[13]

A korai kereszténység idején a gnosztikus irányzatok – annak ellenére, hogy az Egyház keményen harcolt ellenük – is terjesztették a lélekvándorlás tanát. Órigenész, a korai keresztény egyház egyik atyja és tudósa így írt a 3. században:

A gonoszra való hajlam miatt bizonyos lelkek... testet öltenek, először emberit, majd oktalan szenvedélyeik miatt –emberi életük kiszabott idejének letöltése után – különféle állatokká változnak, ahonnan tovább süllyednek... a növényi élet szintjére. Ebből az állapotból ugyanazokon a szinteken keresztül újra felemelkednek, és visszahelyeztetnek mennybéli állapotukba.[14]

Órigenész és Alexandriai Kelemen a középső platonizmus nyomán feltételezte a lélek preegzisztenciáját. Az Órigenésznek tulajdonított tanítások egyike szerint a lélek tisztán a szellemi szabadság kedvéért teremtetett, a bűn következményeként viszont tisztulási és nevelődési folyamatra ítéltetett a testi létezésben. Mivel ez a nézet tagadta az ember egységét és a bűn jelenségének tekintette az emberi testet, és – ha reinkarnációt valló nézetekkel párosul – nem ismerte el az emberi élet egyszeriségét, ezért 553-ban a keresztény egyház tanítóhivatala elítélte.[15]

Az antik világban igen elterjedt volt a reinkarnáció tana; a manicheizmusban is a fő hittételek közé tartozott. [16] Szent Ágoston, aki csatlakozott ehhez a valláshoz, mielőtt katolikus hitre tért, szintén nyitott volt a lélekvándorlás gondolata iránt.[16]

A zsidó misztikus irányzat, a kabbalisztika több helyen is közöl múlt- és jövőbeli életekkel kapcsolatos ismereteket. Az iskola egyik alapkönyvében, a Zóhárban ez áll:

A lelkeknek vissza kell térniük a legfelsőbb szubsztanciába, ahonnan származnak. De ennek végrehajtásához minden tökéletességet ki kell fejleszteniük, amelynek csírája el van ültetve bennük, s ha ezt az állapotot egy élet leforgása alatt nem tudják elérni, akkor egy újat kell kezdeniük, majd megint egy újat, s így tovább egészen addig, míg el nem érik azt az állapotot, amely alkalmassá teszi őket az Istennel való újraegyesülésre.[17]
Az Egyetemes Zsidó Enciklopédia szerint a haszid zsidóknak is ehhez hasonló a hitük.[18]

A pogány európai népek, a kelták,[19][20] a germánok [21][22] és a magyarok ősvallására jellemző volt a lélekvándorlásba vetett hit.[23] Az amerikai indiánok nagy része, – a majákat és peruiakat is beleértve – hitt a lélekvándorlásban.[24] Az ausztráliai arandák minden újszülöttben valamely ősüknek reinkarnációját látták.[25]

Nyugaton a reneszánsz korában újra feléledt az érdeklődés a reinkarnáció iránt. A tan felélesztésében kiemelkedő szerepe volt az akkori Itália egyik vezető filozófusának és költőjének, Giordano Brunonak, akit végül az inkvizíció máglyáján égettek meg nézetei miatt.

A transzcendentalizmus mozgalmában Emerson így írt: A világ nagy misztériuma az, hogy minden tovább él; nem semmisül meg, csupán egy időre eltűnik a szem elől, majd ismét visszatér. Emerson könyvtárának sok ősi filozófiai műve közül a Katha-upanisadokat is idézi: A lélek nem születik, nem hal meg, senkinek sem a terméke. Meg nem született, örök, s ha a test el is pusztul, a lélek soha.[26]

Oroszországban Lev Tolsztoj gróf ezt írta: Ahogyan jelenlegi életünkben álmok ezreit éljük át, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyen élet közül, amelybe egy másik, valóságosabb életből lépünk be... és amelybe visszatérünk halálunk után.[27]

A 20. század hajnalán Paul Gauguin, a nyugat egyik legnagyobb hatású művészét is magával ragadta a reinkarnáció gondolata. Tahitin töltött utolsó éveiben írt arról, hogy amikor a fizikai organizmus felbomlik, a lélek tovább él. Ezt követően – írja – felvesz egy másik testet, s érdeme vagy érdemtelensége szerint felemelkedik vagy lesüllyed. A művész szerint nyugaton először Püthagorasz tanította a folytonos újjászületés tanát, amit az ősi India bölcseitől ismert meg.[28]

Az amerikai autómágnás, Henry Ford egy ízben így nyilatkozott: A reinkarnáció tanát huszonhat éves koromban fogadtam el... A zsenialitás nem más, mint tapasztalat. Néhányan azt hiszik, hogy adottság vagy tehetség, de valójában sok-sok élet hosszú tapasztalatának a gyümölcse.[29] Fordhoz hasonlóan gondolkozott George S. Patton, amerikai tábornok is, aki szerint a hadi tudományokban való jártasságát az ősi csatamezőkön szerezte.[30]

Carl Gustav Jung, az egyik legnagyobb hatású modern pszichológus vezette be az örök én fogalmát, amely életek hosszú sorát használja fel arra, hogy az én és a tudat legmélyebb rejtelmeit megértse. Jól el tudnám képzelni – írja Jung – hogy éltem már régebbi évszázadokban, és itt olyan kérdésekbe ütköztem, amelyeket akkor még nem tudtam megválaszolni, hogy újra kellett születnem, mert a rám bízott feladatot nem teljesítettem.[31]

Antropozófiai értelmezés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antropozófia – amelyet Rudolf Steiner alapított a 20. század elején – a lélekvándorlást (reinkarnációt) és a karmát nem keleti mintára, hanem egy nyugati, keresztény és evolúciós szemlélettel integrálja. Steiner szerint az újraszületés nem büntetés vagy céltalan körforgás, hanem az emberi szellem fejlődésének és tanulásának tudatos útja.

Az alábbi táblázat összefoglalja a lélekvándorlás egyedi antropozófiai értelmezését:

Dimenzió / Kérdés Az antropozófiai megközelítés lényege
Mi születik újjá? Az Én (a szellemi mag). A fizikai test, az étertest (életerő) és az asztráltest (érzelmek) minden életben újak, de a tapasztalataik gyümölcsét az Én viszi tovább.[32]
Mi a reinkarnáció célja? Földi fejlődés és evolúció. Az emberi szellem azért tér vissza, hogy új történelmi korszakokban, új kultúrákban fejlődjön, és fokozatosan spiritualizálja a földi anyagot.[33]
Hogyan működik a Karma? Szabadon választott sorsfeladat. A karma nem külső büntetés. Két élet között a lélek maga látja be múltbéli hibáit, és maga választja ki a következő élet nehézségeit, hogy javíthasson.
Mi történik a halál után? Tisztulás és tervezés. A lélek átmegy a Kamaloka (vágyak világa) állapoton, ahol visszafelé éli át az életét, majd a szellemi világban (Devachán) felkészül a következő inkarnációra.
Mennyi idő telik el két élet között? Általában évszázadok (kb. 500–1000 év). Steiner szerint egy lélek rendszerint kétszer születik le egy kultúrkorszak alatt (egyszer férfiként, egyszer nőként), igazodva a csillagászati ritmusokhoz.[34]
Krisztus szerepe Központi fordulópont. A golgotai misztérium (Jézus kereszthalála) óta Krisztus ereje segíti az embert abban, hogy a reinkarnációk során ne vesszen el az anyagban, hanem megtalálja a belső szabadságát.
Ember és állat közötti átjárás? Szigorúan nincs. A keleti nézetekkel ellentétben az antropozófia szerint az ember már egyedi egyéni szellemmel (Én) bír, így ember soha nem születhet újra állatként.[35]

Több vallásban is megjelenik a Test, lélek, szellem hármasság. "A lélek zengése" című, illetve "Az értelem puha fészke" című könyv így tálalja ennek a hármasságnak az összetevőit: A test egy megtapasztalási eszköz erre a háromdimenziós világra. A lélek egy hardware egység, ami az információkat tárolja, vezérli a testet illetve gondolkodásra képes. A szellem pedig a lélekben levő szoftver. Ez a szoftver egy emlékekből, ismeretekből, ösztönökből, cselekvési-gondolati mintákkal átszőtt összesség.

Hinduizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
"Mindenki tudja, hogy "én nem ez a test vagyok". Bárki tapasztalja. Csak ostobaságból gondolkoznak az emberek másként, valójában mindenki tudja, hogy léte nem egyenlő a testével. Ezt nagyon könnyen tapasztalhatjuk. Én létezem. Megértem, hogy léteztem csecsemőtestben, gyermektestben és ifjútestben is. Olyan sok testben léteztem már. Talán most középkorú vagy öregember testében élek. Ugyanígy az életemben is sokszor cseréltem már testemet, mégsem vagyok azonos egyikkel sem."''[30] (Śrīla Prabhupāda)

A reinkarnáció tana igen ősi, akár a Védák. Az újraszületés tana szerint minden ember olyan helyzetbe születik, amelyet múltbeli karmái formáltak.[36] A fizikai test meghal és felbomlik, de az ember tetteinek lenyomata megmarad. Újra kell születnie ahhoz, hogy ezeknek a (jó vagy rossz) tetteknek a gyümölcsét learassa. A hinduizmus alapján a lélekvándorlás célja a jobbá válás és a tökéletesedés. Ez készíti fel az embert a végső felismerésre, amely kiszabadítja őt a születés és a halál körforgásából. A lélek vándorlása mindaddig folytatódik, míg el nem éri a végső megszabadulást, hogy egyesüljön a Legfelsőbb Önvalóval, Brahmannal.[37]

Buddhizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buddhizmusban a szamszára a folyamatosan ismétlődő születések és halálok sorozata. A tudatnak karmikusan vezényelt folytonossága van az életek között, és a buddhizmus tagadja hogy létezik olyan önmagában létező én (lélek), amely a tudatosságok alanya lenne. A buddhista karma-tan alapján az újjászületésnek öt vagy hat osztálya lehet – az irányzattól függően.

Dzsainizmus

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dzsainák szemében a karma felhalmozódott akadály, s véleményük alapján a dzsíva (lélek) újjászületése azonnali és közvetlen. [38]

Egyéb

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos természeti népeknek is vannak a szakirodalomban reinkarnáció néven említett hiedelmeik (egyes eszkimó[39] és ausztrál bennszülött csoportok[40]), ezeknek sok olyan sajátossága lehet, amely a keleti vallásokétól eltér. Például (a reinkarnációban való hit meglététől vagy hiányától függetlenül) a természeti népek – igencsak változatos – hiedelemvilágának nem feltétlenül része az, hogy az egyéni érdemnek kiemelt jelentősége lenne a halott további sorsának alakulásában.[41] Az egyes csoportok elképzelései nagy változatosságot mutathatnak, még akkor is, ha rokon nyelvet beszélőkre szorítkozunk. Például míg a réz eszkimóknál és a karibu eszkimóknál reinkarnáció jellegű elképzelésekkel találkozhatunk, addig más eszkimó csoportok szerint a halál után egy másik világban folytatott lét következik.[42] Az éles szembeállítást finomítja az, hogy sok eszkimó kultúrában az embernek több lelket tulajdonítanak,[43] ld. még kettős lélek képzet.

Kritika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reinkarnációban hívők a következő problémával nem foglalkoznak: A Föld népessége igen meredeken emelkedik. Ezért nehezen található minden egy adott korszakban élő embernek előző életbeli személy megfeleltetés. Egyesek szerint a jelenleg elő emberek legnagyobb része földön kívüli civilizációban élt előző életében.[44]

A reinkarnációs feltételezést nem támasztják megfelelően alá kísérletek. Legtöbb helyen regressziós hipnózissal próbálják igazolni A regressziós hipnózisban az alany könnyen szuggerálható hogy több Hollywoodi filmnél jobb meséket képzeljen el, ami álmunkban is megtörténik. Az emberi képzelőerő nagyon erős – lásd regények, színház, filmek – a beleélő képességünk nagyon nagy, ezért élvezzük a fentieket, a hipnózis pedig a valóság ellenőrző funkciót kapcsolja ki az agyunkban először. Archiválva 2016. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben

Semmilyen komoly igazolható információ nem szerepelt ezekben a kísérletekben. Hasonlót kitalálni, előző információk alapján pedig (ha a hasonlóra a mérésünk nem túl pontos) ez az emberi neuron-háló alapműködésének lényege.

Az hogy nem tudta, nem jelenti azt hogy nem találhatott bele, főleg ha a találat mérése pontatlan. Ha pontatlan vagy történelem könyvekből ismert az információ akkor másképp is megtudhatta (akár a hipnotizőrtől, metakommunikációval ). Kettős vak kísérlet nem igazolja.

Összehasonlítás a feltámadás elméletével

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teológiai és filozófiai összehasonlítás az ábrahámi vallások feltámadás elméletével:

Szempont Feltámadás elmélete Reinkarnáció elmélete
A valóság és az anyag természete Lineáris és valóságos: Az anyagi világ Isten jó teremtése. A fizikai test nem börtön, hanem a lélek társa, amely a végén dicsőséges formában megújul. Ciklikus és illuzórikus: Az anyagi világ (Mája) egy iskola vagy börtön. A fizikai test egy ideiglenes ruha, amelyet a lélek elhasznál, majd eldob.
Miért tűnik igaznak? (Fő logikai érv) Az egyéni szeretet és identitás: Ha Isten személyesen szeret minket, akkor az egyedi személyiségünket menti meg, nem egy általános világlelket. Az emberi kapcsolatok (pl. házasság, barátság) örök értéket kapnak. Kozmikus igazságosság: Megmagyarázza a veleszületett egyenlőtlenségeket. Nincs „véletlen” csapás vagy igazságtalan szenvedés; minden esemény egy korábbi ok pontos következménye.
A megváltás / szabadulás útja Isteni kegyelem: Az ember képtelen önmagát megváltani. A szabadulás Isten ajándéka (kegyelem), amelyet hit és bűnbánat révén lehet elfogadni. Egyéni erőfeszítés: A léleknek önmagát kell megtisztítania a spirituális gyakorlatok, a helyes élet és a karmikus adósságok törlesztése révén.
Időkeret a fejlődésre Egyszeri esély: Egyetlen földi élet áll rendelkezésre a döntésre. Ez végtelen súlyt és sürgősséget ad a jelenlegi morális döntéseknek. Ezer és ezer esély: A léleknek számtalan élete van a tanulásra és fejlődésre. Ha valaki hibázik, rossz útra téved, a következő életben javíthat, így senki sem kárhozik el örökre.
A halál funkciója Ellenség és átmenet: A halál a bűn következménye, egy legyőzendő ellenség, amelyen a feltámadás diadalt arat. Egy kapu a végleges állapot felé. Természetes fázisváltás: Olyan, mint az alvás és az ébredés. Szükséges folyamat ahhoz, hogy a lélek megpihenjen, majd új tapasztalatokat szerezzen.
Klasszikus ellenérv az elmélet ellen A teodícea (szenvedés) problémája: Ha csak egy élet van, miért engedi meg egy igazságos Isten, hogy ártatlan emberek szenvedjenek, nyomorékan szülessenek vagy korán meghaljanak? Egy-két rossz döntés miatt miért kárhozik el örökre? A felejtés problémája: Ha a reinkarnáció célja a tanulás, miért nem emlékszünk a korábbi hibáinkra? Emlékek nélkül a büntetés/jutalom elveszíti nevelő célját.
A végső állapot (Eszkatológia) Közösségi és személyes: Új Ég és Új Föld. Megmarad a személyes identitás, a hívők közösségben élnek Istennel és egymással. Beolvadás vagy abszolút szabadság: A lélek cseppje visszafolyik az isteni óceánba (Brahman), vagy eléri a vágyak és a szenvedés teljes kialvását (Nirvána).

A Bibliában

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Biblia tagadja a lélek halhatatlanságát.[45] Bár az első emberpár megteremtésekor halhatatlanná lett, Ádámnak és Évának csak feltételes volt a halhatatlansága. A halhatatlanság még nem volt az övék; csak a lehetősége állt előttük annak, hogy azt végleg megszerezzék; de a bűnesettel elvesztették azt. A Biblia ismételten egy alvásnak nevezi a halál utáni állapotot. Amikor az ember meghal, teste visszatér a földbe, ahonnan származik, lelke, azaz "az élet lehelete" pedig visszaszáll Istenhez, aki adta azt.

De a Biblia is beszél egy újramegtestesülésről, éspedig a végítélet előtti feltámadáskor.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Magyar etimológiai szótár
    metempszichózis
  2. ↑ McClelland, Norman C. (2010). Encyclopedia of Reincarnation and Karma. McFarland. 24–29, 171. o. ISBN 978-0-7864-5675-8. 2016. november 26. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. szeptember 25.
  3. 1 2 3 "reincarnation | Definition & Facts". Encyclopedia Britannica (angol nyelven). Hozzáférés: 2021. március 5.
  4. ↑ Encyclopedia of Global Religion
  5. ↑ Laumakis, Stephen J. (2008). An Introduction to Buddhist Philosophy. Cambridge University Press. 90–99. o. ISBN 978-1-139-46966-1. 2017. január 21. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2016. szeptember 25.
  6. ↑ Flood, Gavin D. (1996), An Introduction to Hinduism, Cambridge University Press
  7. ↑ Hitti, Philip K (2007) [1924]. Origins of the Druze People and Religion, with Extracts from their Sacred Writings (New Edition). Columbia University Oriental Studies. 28. London: Saqi. pp. 13–14. ISBN 0-86356-690-1
  8. ↑ Heindel, Max (1985) [1939, 1908] The Rosicrucian Christianity Lectures (Collected Works): The Riddle of Life and Death Archiválva 2010. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Oceanside, California. 4th edition. ISBN 0-911274-84-7
  9. ↑ "Reincarnation and Judaism". www.jewishvirtuallibrary.org. Hozzáférés: 2024. február 9.
  10. ↑ Bhagavad-gita 2.20
  11. ↑ Zhmud, Leonid (31 May 2012). Pythagoras and the Early Pythagoreans. OUP Oxford. ISBN 978-0-19-928931-8
  12. ↑ "Pythagoreanism | Encyclopedia.com". www.encyclopedia.com. Hozzáférés: 2024. augusztus 23.
  13. ↑ Bernhard Lang: Menny és pokol, 19-20. o., 2007.
  14. ↑ De Principiis, Book III, Chapter 5
  15. ↑ Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  16. 1 2 Bernhard Lang: Menny és pokol, 48. o.; 2007, Corvina
  17. ↑ E. D. Walker, Reincarnation: A study of Forgotten Truth, Boston, 1888, p. 212
  18. ↑ Universal Jewish Encyclopedia: Souls, Transmigration of
  19. ↑ Julius Caesar, "De Bello Gallico", VI
  20. ↑ Hunyadi László: : A világ vallásföldrajza
  21. ↑ Jan de Vries, Altgermanische Religionsgeschichte, Grundriß der germanischen Philologie 12.1, Berlin: De Gruyter, 1935, rev. ed. 1956, repr. as 3rd ed. 1970, OCLC 848545556, p. 183 (németül).
  22. ↑ Hans TenDam: Exploring reincarnation 39-40. o.
  23. ↑ Mireisz László: A magyar vallás
  24. ↑ Hans TenDam: Exploring reincarnation 40. o.
  25. ↑ Kühár Flóris: Egyetemes vallástörténet
  26. ↑ Emerson's Complete Works, Boston, 1886, IV. p. 35.
  27. ↑ Moscow: Magazine, The Voice of Universal Love, 1908, No. 40, p. 634
  28. ↑ Modern Thought and Catholicism, 1927
  29. ↑ San Francisco Examiner, 1928. Aug. 28.
  30. 1 2 Visszatérés - A reinkarnáció tudománya, The Bhativedanta Book Trust
  31. ↑ Memories, Dreams and Reflections, New York, Pantheon, 1963, p. 323
  32. ↑ R. Steiner: A szellemtudomány körvonalai
  33. ↑ Újraszületés és karma (Reincarnation and Karma: Two Fundamental Truths of Existence)
  34. ↑ Újraszületés és karma (Reincarnation and Karma: Two Fundamental Truths of Existence)
  35. ↑ A karma nyilvánvalóvá tétele (Manifestations of Karma)
  36. ↑ Szvámi Ráma: Szent utazás, 2009
  37. ↑ Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz
  38. ↑ Akadémiai Kiadó: Világvallások → újjászületés; 2009
  39. ↑ Merkur, Daniel: Becoming Half Hidden / Shamanism and Initiation among the Inuit. (Series: Acta Universitatis Stockholmiensis / Stockholm Studies in Comparative Religion). Almqvist & Wiksell, Stockholm, 1985.
  40. ↑ Elkin, Adolphus Peter: Ausztrália őslakói. Gondolat, Budapest, 1986.
  41. ↑ Rencséni Tibor: Élő vallások. Útmutató Kiadó („Változó világ” sorozat 1. kötet), Budapest. ISBN 963-9001-02-3
  42. ↑ Kleivan, I. and Sonne, B.: Eskimos / Greenland and Canada. (Series: Iconography of religions, section VIII /Artic Peoples/, fascicle 2). Institute of Religious Iconography • State University Groningen. E.J. Brill, Leiden (The Netherland), 1985. ISBN 90-04-07160-1.
  43. ↑ Gabus, Jean: A karibu eszkimók. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. (Eredeti adatok: Vie et coutumes des Esquimaux Caribous, Libraire Payot Lausanne, 1944.)
  44. ↑ Kisfaludy György - Az Univerzum Egyháza
  45. ↑ "Mit mond a Biblia a reinkarnációról?". www.gotquestions.org. Hozzáférés: 2023. október 22.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Reincarnation
A Wikimédia Commons tartalmaz Lélekvándorlás témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lélekvándorlás&oldid=29305186”