Henry Miller

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Henry Miller
(Henry Valentine Miller)
Henry Miller 1940.jpg
Született 1891. december 26.[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11]
New York[12]
Elhunyt 1980. június 7. (88 évesen)[1][2][3][4][5][6][7][8][9][10][11]
Pacific Palisades[13]
Állampolgársága amerikai
Házastársa June Miller (1924–1934)
Foglalkozása
  • író
  • festő
  • regényíró
  • esszéíró
Iskolái City College of New York

Henry Miller aláírása
Henry Miller aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henry Miller témájú médiaállományokat.

Henry Valentine Miller (New York, 1891. december 26. - Pacific Palisades, Los Angeles, Kalifornia, 1980. június 7.) amerikai író, festő. Kortársai jellemzően botrányszerzőnek tekintették, amiért írásaiban szembeszállt kora szigorú, bigott erkölcsiségével. A XX. század eleji puritán társadalmak legalapvetőbb tabuit sem tartotta tiszteletben, alkotásai sokakat megbotránkoztattak. Magánéletével is alátámasztotta regényeiben tükröződő mentalitását, ugyanis ötször nősült, és házasságon kívüli kapcsolatai is ismertek voltak.

Élete[szerkesztés]

Pályakezdése[szerkesztés]

Német származású családban született 1891. december 26-án, New Yorkban; apja Heinrich Miller szabó, anyja Louise Marie Neiting volt.[14] Fiatalon érdeklődést tanúsított a szocialista mozgalmak iránt, egy darabig aktív tagja volt az amerikai szocialista pártnak.[15] Első felesége Beatrice Sylvas Wickens volt, akivel 1917-ben kötött házasságot[16]; kapcsolatuk hat évig tartott és 1923. december 21-én válással végződött.[17] Egy lányuk született, Barbara, aki 1919-ben látta meg a napvilágot.[18]

Írással az 1910-es években kezdett foglalkozni, első művei főleg esszék voltak, amiket különböző újságok jelentettek meg. 1922 tavaszán írta meg első regényét, Clipped Wings címmel. Az írást sosem adták ki, és csak töredékei maradtak meg, de egyes részeit később felhasználta más regényeiben. Még együtt élt első feleségével, amikor 1923-ban szerelembe esett egy akkor 21 éves táncosnővel, aki Juliet Edith Smerth néven született, de fellépései során a June Mansfield művésznevet használta.[19] Szűk fél évvel első feleségétől való válása után, 1924. június 1-jén összeházasodott June-nal és ott hagyta addigi polgári foglalkozását (a Western Union telefontársaságnál dolgozott), hogy teljes egészében az írásnak szentelhesse magát.[20] Életének ezt az időszakát – erőfeszítéseit, hogy íróvá válhasson, szexuális kicsapongásait és kudarcait – később a Rosy Crucifixion című önéletrajzi ihletésű trilógiájában örökítette meg.

Második regényét – amely a Moloch: or, This Gentile World címet kapta – 1927-28-ban írta, azt a látszatot keltve, hogy a mű June írása.[21] June egyik idős, gazdag imádója, Roland Freedman ugyanis fizetett a táncosnőnek azért, hogy írjon egy ilyen regényt, ő pedig hétről hétre bemutatta neki a Miller által írott, újabb és újabb fejezeteket, elhitetve hódolójával, hogy azok a saját írásai.[22] A könyv Miller életében nem jelent meg, csak 1992-ben adták ki, 65 évvel a keletkezése után.[21] A Moloch történetét Miller az első házassága idején, illetve a Western Unionnál végzett tisztviselői munkája során szerzett élményeiből merítette.[23] Harmadik regénye, amit ekkortájt írt, ugyancsak nem jelent meg Miller életében. A mű, amely eredetileg a Lovely Lesbians, később a Crazy Cock címet kapta, June és egy közeli művész barátnője, Jean Kronski kapcsolatáról szólt. Kronski ekkoriban velük együtt élt, majd a két nő Párizsba költözött, ami Millert rendkívül felzaklatta, azt gyanítva, hogy kettejük között leszbikus kapcsolat van. A párizsi kiruccanás nem tartott sokáig, néhány hónap után June visszaköltözött Millerhez[24], Kronski pedig 1930-ban öngyilkosságot követett el.[25]

Párizs, 1930-39[szerkesztés]

1928-ban Miller és June néhány hónapot közösen töltöttek Párizsban – utazásukat Freedman finanszírozta –,[23] majd 1930-ban, Miller ismét a francia fővárosba utazott, ezúttal egyedül.[26] Nem sokkal ezután kezdett dolgozni Ráktérítő (angolul: Tropic of Cancer) című regényén, melyről egy barátjának így írt: "Holnap kezdek bele párizsi könyvembe; első személyben, finomítatlanul, formázatlanul – leszarok mindent!"[27] Párizsi tartózkodása első évében jellemzően pénzzavarral küzdött, ám ez megváltozott, amint megismerkedett Anaïs Nin írónővel, aki felkarolta őt anyagilag, lakást is bérelt neki a Villa Seurat-ban. Kettejük között impulzív érzelmi kapcsolat alakult ki, Anaïs fizette a Ráktérítő kiadásának költségeit is, Otto Rank anyagi támogatásának felhasználásával.[28] Millerrel és feleségével kialakult kapcsolatáról Nin rengeteget írt a naplójában, amelynek az 1931-34 közti időszakot felölelő kötete 1966-ban jelent meg nyomtatásban.[26] Miller második házassága mindenesetre nem élte túl ezt az időszakot, June 1934-ben, Mexikóvárosban elvált.[29]

1931-ben Miller korrektori állást kapott a Chicago Tribune párizsi kiadásának szerkesztőségében, egyik barátja, az akkor már ott dolgozó Alfred Perlès segítségével. Miller kihasználta a lehetőséget, és Perlès neve alatt megjelentette néhány saját cikkét is (amire egyébként nem lett volna lehetősége, mert nem volt a szerkesztőség tagja). Ez az időszak nagyon termékeny volt Miller életében, nagyon sok pályatársával ismerkedett meg, és hamarosan egy jelentős, komoly befolyással bíró írói hálózat alakult ki a személye, illetve a Villa Seurat körül.[30] Ekkor ismerte meg a nála több mint húsz évvel fiatalabb, ez idő tájt szárnyait bontogató Lawrence Durrell brit írót, akivel életre szóló barátság alakult ki köztük. Kettejük levelezését később nyomtatásban is kiadták, a gyorsan terebélyesedő levélfolyam két teljes kötetet töltött meg.[31][32] Párizsi tartózkodása idején a francia szürrealizmus számos alakjával is megismerkedett, akik ugyancsak nagy hatással voltak rá.

Magyarul[szerkesztés]

  • A légkondicionált lidércnyomás; ford. Bart István, bev. Takács Ferenc; Magvető, Bp., 1974 (Világkönyvtár)
  • Baktérítő Regény; ford. Bartos Tibor; Európa, Bp., 1990
  • Ráktérítő; ford. Bartos Tibor; Európa, Bp., 1991
  • Az amarusszioni kolosszus. Görögország szelleme; ford. Balabán Péter; Magvető, Bp., 1993 (Világkönyvtár)
  • Kakasviadal; ford. Bart Dániel; Novella, Bp., 1998
  • Szexus. A hús megfeszítése; ford. Tábori Zoltán; Athenaeum, Bp., 1999

További információk[szerkesztés]

  • Kenneth Rexroth: "The Reality of Henry Miller" and "Henry Miller: The Iconoclast as Everyman’s Friend" (1955–1962 essays)
  • Lawrence Durrell (szerk.): The Henry Miller Reader, New York: New Directions Publishing, 1959. ISBN 0-8112-0111-2
  • Kingsley Widmer: Henry Miller, New York: Twayne, 1963.
  • George Wickes, Harry Thornton Moore: Henry Miller and the Critics, Carbondale: Southern Illinois University Press, 1963.
  • George Wickes: Henry Miller, Minneapolis: University of Minnesota Press, 1966.
  • William A. Gordon: The Mind and Art of Henry Miller, Baton Rouge: Louisiana State University Press, 1967.
  • Kenneth C. Dick: Henry Miller: Colossus of One, Holland: Alberts, 1967.
  • Brassaï: Henry Miller: The Paris Years, New York: Arcade Publishing, 1975. ISBN 978-1-61145-028-6
  • Norman Mailer: Genius and Lust: a Journey Through the Major Writings of Henry Miller, New York: Grove Press, 1976. ISBN 0-8021-0127-5
  • Jay Martin: Always Merry and Bright: The Life of Henry Miller, Santa Barbara, CA: Capra Press, 1978. ISBN 0-88496-082-X
  • Barbara Kraft: A Conversation with Henry Miller, Michigan: Michigan Quarterly Review, Published at The University of Michigan, 1981.
  • Barbara Kraft: An Open Letter to Henry Miller, Paris, France: Handshake Editions, 1982.
  • Noel Young (szerk.): The Paintings of Henry Miller: Paint as You Like and Die Happy, Santa Barbara, CA: Capra Press, 1982. ISBN 0-87701-280-6
  • Anaïs Nin: Henry and June: From the Unexpurgated Diary of Anaïs Nin, Orlando: Harcourt Brace, 1986. ISBN 978-0-15-140003-4
  • Kathryn Winslow: Henry Miller: Full of Life, Los Angeles: J. P. Tarcher, 1986. ISBN 0-87477-404-7
  • J. D. Brown: Henry Miller, New York: Ungar, 1986. ISBN 0-8044-2077-7
  • Gunther Stuhlmann (szerk.): A Literate Passion: Letters of Anaïs Nin and Henry Miller, 1932–1953, San Diego: Harcourt Brace Jovanovich, 1987. ISBN 0-15-152729-6
  • Raoul R. Ibarguen: Narrative Detours: Henry Miller and the Rise of New Critical Modernism, kivonat Ph.D. dolgozatból, 1989.
  • Mary Dearborn: The Happiest Man Alive: A Biography of Henry Miller, New York: Simon & Schuster, 1991. ISBN 0-671-67704-7
  • Robert Ferguson: Henry Miller: A Life, New York: W. W. Norton & Company, 1991. ISBN 0-393-02978-6
  • Barbara Kraft: Last Days of Henry Miller, New York: Hudson Review, 1993.
  • Erica Jong: The Devil at Large: Erica Jong on Henry Miller, New York: Turtle Bay Books, 1993. ISBN 0-394-58498-8
  • Elayne Wareing Fitzpatrick: Doing It With the Cosmos: Henry Miller's Big Sur Struggle for Love Beyond Sex, Philadelphia: Xlibris, 2001. ISBN 1-4010-1048-2
  • Brassaï: Henry Miller, Happy Rock, Chicago: University of Chicago Press, 2002. ISBN 0-226-07139-1
  • Katy Masuga: Henry Miller and How He Got That Way, Edinburgh: Edinburgh University Press, 2011. ISBN 978-0-7486-4118-5
  • Katy Masuga: The Secret Violence of Henry Miller, Rochester, NY: Camden House Publishing, 2011. ISBN 978-1-57113-484-4
  • Frederick W. Turner: Renegade: Henry Miller and the Making of Tropic of Cancer, New Haven: Yale University Press, 2011. ISBN 978-0-300-14949-4
  • Barbara Kraft: "Henry Miller: The Last Days", Huffington Post, 2013.
  • Indrek Männiste: Henry Miller: The Inhuman Artist: A Philosophical Inquiry, New York: Bloomsbury, 2013. ISBN 978-1-62356-108-6
  • Arthur Hoyle: The Unknown Henry Miller: A Seeker in Big Sur, New York: Arcade Publishing, 2014. ISBN 978-1-61145-899-2
  • Barbara Kraft: Henry Miller: The Last Days, San Antonio, TX: Sky Blue Press, 2016. ISBN 978-0988917088

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Henry Miller témában.

Multimedia

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b Henry Miller
  4. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b Enciclopédia Itaú Cultural. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b Nationalencyklopedin. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. ^ a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ^ a b Internet Speculative Fiction Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ^ a b Babelio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. ^ a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  13. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  14. Dearborn, The Happiest Man Alive, pp. 20–22.
  15. Introduction from A Hubert Harrison Reader, University Press of New England
  16. Frederick Turner, Renegade: Henry Miller and the Making of Tropic of Cancer, New Haven: Yale University Press, 2011, pp. 88, 104.
  17. Dearborn, The Happiest Man Alive, p. 85.
  18. Robert Ferguson, Henry Miller: A Life, New York: W. W. Norton & Company, 1991, p. 60.
  19. Dearborn, The Happiest Man Alive, pp. 78-80.
  20. Wickes, George (Summer–Fall 1962). „Henry Miller, The Art of Fiction No. 28”.  
  21. ^ a b “Moloch, Or, This Gentile World,” Publishers Weekly, September 28, 1992.
  22. Mary V. Dearborn, "Introduction," Moloch: or, This Gentile World, New York: Grove Press, 1992, pp. vii–xv.
  23. ^ a b Ferguson, Henry Miller: A Life, pp. 156–58.
  24. Dearborn, The Happiest Man Alive, pp. 102-17.
  25. Dearborn, The Happiest Man Alive, p. 119.
  26. ^ a b Anderson, Christiann: Henry Miller: Born to be Wild. BonjourParis, 2004. március 1. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
  27. Alexander Nazaryan, "Henry Miller, Brooklyn Hater," The New Yorker, May 10, 2013.
  28. Dearborn, The Happiest Man Alive, p. 171.
  29. Dearborn, The Happiest Man Alive, p. 174.
  30. Gifford, James. Ed. The Henry Miller-Herbert Read Letters: 1935–58. Ann Arbor: Roger Jackson Inc., 2007.
  31. szerk.: Wickes, George: Lawrence Durrell & Henry Miller: A Private Correspondence. New York: Dutton (1963). OCLC 188175 
  32. szerk.: MacNiven, Ian S: The Durrell-Miller Letters 1935–80. London: Faber (1988). ISBN 0-571-15036-5 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Miller című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.