„Wallis és Futuna” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: sq:Wallis dhe Futuna |
a Bot: következő hozzáadása: rw:Walisi na Fatuna |
||
149. sor: | 149. sor: | ||
[[ro:Wallis și Futuna]] |
[[ro:Wallis și Futuna]] |
||
[[ru:Уоллис и Футуна]] |
[[ru:Уоллис и Футуна]] |
||
[[rw:Walisi na Fatuna]] |
|||
[[se:Wallis ja Futuna]] |
[[se:Wallis ja Futuna]] |
||
[[sh:Wallis i Futuna]] |
[[sh:Wallis i Futuna]] |
A lap 2011. január 8., 10:41-kori változata
Wallis és Futuna Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceán nyugati részén a Fidzsi-szigetek és Szamoa között.
Földrajz
Két vulkáni eredetű, egymástól 190 kilométerre fekvő szigetcsoportból áll, a Wallis-szigetekből, amelyet a Wallis- vagy Uvéa-sziget és a környező 22 apró sziget alkot, valamint Futuna- és a lakatlan Alofi-szigetből. Legmagasabb pont: Mont Singavi, 765 m
Klíma
A szigeteken a trópusi éghajlat urlakodik. November és április között forróság, eső; május és október között a hideg jellemző.
Az évi csapadékmennyiség 3000 mm körül van. A páratartalom 80%-os.
Történelem
A szigeteket a hollandok fedezték fel a 17. században. 1837-ben misszionárius katolikus hitre térítette az őslakosokat. 1887. április 5-én Wallis sziget egy szerződés értelmében francia protektorátus, majd 1888-ban Új-Kaledónia része lett.
Gazdaság
A mezőgazdaság (kasszava, jamsz, kókuszdió, banán) még a belső igényeket sem tudja kielégíteni. További megélhetési forrás az állattartás és a halászat. Nagyarányú az elvándorlás Új-Kaledónia és Vanuatu szigetére. Jelentős bevételei származnak az anyaország támogatásaiból, illetve a japánok és a dél-koreaiak számára adott halászati jogokból.
Lakosság
A lakosság 67%-a él Wallis szigetén, a másik része pedig Futunán. A többség polinéz.
A lakosság 98%-a római katolikus vallású.
Közlekedés
- Közutak hossza: 120 km
- Repülőterek száma: 1
- Kikötők száma: 2
Forrás
- Midi Világatlasz, Nyír-Kartal és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5