„Iovianus római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Külső források: clean up, replaced: {{Commons|Category: → {{commonskat| AWB |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Légió –> Római légió |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
[[Kép:Jovianus.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Flavius Claudius Iovianus római császár portréja]] |
[[Kép:Jovianus.jpg|jobbra|bélyegkép|200px|Flavius Claudius Iovianus római császár portréja]] |
||
Varronianus [[comes]], [[II. Constantius]] tisztjének fia volt.<ref>[[Sextus Aurelius Victor]]: ''Epit.'' 68.</ref> Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.<ref>[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/053/pc005369.html#3 A Pallas nagy lexikona - Jovianus]</ref> [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus]] (''Apostata'') császár uralkodása alatt a [[légió]] |
Varronianus [[comes]], [[II. Constantius]] tisztjének fia volt.<ref>[[Sextus Aurelius Victor]]: ''Epit.'' 68.</ref> Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.<ref>[http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/053/pc005369.html#3 A Pallas nagy lexikona - Jovianus]</ref> [[Flavius Iulianus római császár|Iulianus]] (''Apostata'') császár uralkodása alatt a [[Római légió|légiók]] egyik fővezére volt a [[Perzsa Birodalom|perzsák]] elleni hadjáratban. A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár halála (363. június 27.) után – talán atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt – őt kiáltották ki császárrá. |
||
Ezzel [[Flavius Iulianus római császár]] pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus [[Kereszténység|keresztény]] volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott [[Antiokheia|antiochiai]] templomot újra megnyittatta. [[Nagy Szent Atanáz|Atanázt]] és a többi száműzött keresztény [[püspök]]öt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/J/Jovianus.html Jovianus], lexikon.katolikus.hu</ref> Katonai téren nem sok babért aratott, de [[II. Sápúr]] perzsa [[Szászánida]]-királlyal harminc éves békében állapodott meg, s ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi [[Germánok|germán]] támadás ellen fordulhasson. |
Ezzel [[Flavius Iulianus római császár]] pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus [[Kereszténység|keresztény]] volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott [[Antiokheia|antiochiai]] templomot újra megnyittatta. [[Nagy Szent Atanáz|Atanázt]] és a többi száműzött keresztény [[püspök]]öt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/J/Jovianus.html Jovianus], lexikon.katolikus.hu</ref> Katonai téren nem sok babért aratott, de [[II. Sápúr]] perzsa [[Szászánida]]-királlyal harminc éves békében állapodott meg, s ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi [[Germánok|germán]] támadás ellen fordulhasson. |
||
A lap 2011. december 5., 21:17-kori változata
Flavius Claudius Iovianus, a római katonacsászárok egyike (331. Singidunum, Pannonia provincia – 364. február 17. Dadastana, Bütinia)
Élete
Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt.[1] Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának.[2] Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban. A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár halála (363. június 27.) után – talán atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt – őt kiáltották ki császárrá.
Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott.[3] Katonai téren nem sok babért aratott, de II. Sápúr perzsa Szászánida-királlyal harminc éves békében állapodott meg, s ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.
Jegyzetek
- ↑ Sextus Aurelius Victor: Epit. 68.
- ↑ A Pallas nagy lexikona - Jovianus
- ↑ Jovianus, lexikon.katolikus.hu
Források
- A Pallas nagy lexikona
- Az emberiség krónikája. Officina Nova Kiadó 1984. ISBN 9637835601
Külső források
| Elődei: Flavius Iulianus és Sallustius |
|
Utódai: Flavius Valentinianus és Flavius Valens |
| Előző uralkodó: Iulianus |
|
Következő uralkodó: I. Valentinianus Procopius |
