Sextus Aurelius Victor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sextus Aurelius Victor
Életrajzi adatok
Született320 körül
Africa
Elhunyt390 körül (kb. 70 évesen)
Ismeretes mint
Nemzetiség római
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület a rómaiak története
Jelentős munkái Historia tripartita
A Wikimédia Commons tartalmaz Sextus Aurelius Victor témájú médiaállományokat.

Sextus Aurelius Victor, általánosan elterjedt nevén Aurelius Victor (320 körül – 390 körül), pogány római történetíró, aki a 4. század második felében alkotott.

Élete[szerkesztés]

Africában született. 361-ben ismerkedett meg a II. Constantius ellen polgárháborút vívó Iulianusszal, aki megkedvelte a történetírót és később császárként rábízta az egyik pannoniai tartomány, Pannonia Secunda igazgatását. Victor 389-ben Róma városparancsnoka, praefectus urbi lett.[1]

Művei[szerkesztés]

Történetírói munkásságát a "Liber de Caesaribus" (Könyv a Caesarokról) című rövid összefoglalással kezdte. A néhány mondatos császárbiográfiákat tartalmazó munka a szerző koráig, 360-ig dolgozta fel a római császárság történetét. Megbízható, a kortársak által elismert forrásokból dolgozott. Mindezek ellenére Victor nem vált egyszerű kivonatolóvá, sok esetben E/1 személyben önálló gondolatokat is hozzátett a munkához. Stílusa eredeti, tömör, ebben Sallustiusra hasonlít. Műve gazdag reflexiókban. A munkát később ismeretlenek két anonim irattal egészítették ki. Az "Origo gentis Romanae" (A római nép eredete) című, 4. századi mű Itália őstörténetét adja elő. Ezt a művet néha Cornelius Nepos, idősebb Plinius vagy Hyginius nevéhez kapcsolják. A "De viris illustribus urbis Romae" (Róma város neves férfiairól) a királyok és a köztársaság korát sűríti életrajzokba Procas albai királytól Marcus Antoniusig. Értékét az adja, hogy független Liviustól. Filológusok és ókortörténészek megállapították, hogy sem az "Origo gentis Romanae", sem a "De viris illustribus urbis Romae" című munkának nem lehetett Aurelius Victor a szerzője, csak a középkori kódexhagyomány kapcsolja a két művet a 4. századi történetíróhoz. A fenti három művet tartalmazó Aurelius Victor-corpus közös megnevezése "Historia tripartita" (Háromrészű történelem).[1]

Ismert egy negyedik, a középkorban tévesen ugyancsak Aurelius Victor nevéhez kapcsolt ókori munka, a "Libellus de vita et moribus imperatorum breviatus ex libris Sexti Aurelii Victoris a Caesare Augusto usque ad Theodosium" című mű. Filológusok és ókortörténészek az újkori szövegkiadások hagyományát követve Epitome de Caesaribus címen is hivatkoznak rá.[1]


előd:
Sextius Rusticus Iulianus 387/388
Praefectus urbi
389 körül
Titus Statilius Taurus portréja egy pénzérmén
utód:
Ceionius Rufius Albinus 389. jún. – 391. feb.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Németh György (szerk.) Ércnél maradóbb. A görög és római történelem forrásai. Budapest. Corvina Kiadó, 1998. ISBN 9631344452
  • Rövid könyv az imperatorok életéről és erkölcseiről. Epitome de Caesaribus. Fordította, a kommentárt és a tanulmányt írta: Sólyom Márk. Máriabesnyő. Attraktor Kiadó, 2020. ISBN 978-615-5601-94-1

Források[szerkesztés]

  • Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
  • Michael von Albrecht: A római irodalom története II. Budapest: Balassi Kiadó. 2004

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c von Albrecht, Michael. A római irodalom története II. ford.: Tar Ibolya:. Balassi Kiadó, 1103-1105.. o. (2020. október 16.)