Iovianus római császár

Flavius Claudius Iovianus, a római katonacsászárok egyike (331. Singidunum, Pannonia provincia – 364. február 17. Dadastana, Bütinia)

Élete

Flavius Claudius Iovianus római császár portréja

Varronianus comes, II. Constantius tisztjének fia volt. Atyja példáját követve lett tagja a császári testőrgárdának. Iulianus (Apostata) császár uralkodása alatt a légiók egyik fővezére volt a perzsák elleni hadjáratban. A keresztény vallást elvető filozófus és katona, Iulianus császár halála (363. június 27.) után – talán atyja érdemeit is tekintetbe véve, más vélemény szerint iszákossága és erélytelensége miatt – őt kiáltották ki császárrá.

Ezzel Flavius Iulianus római császár pogány vallási restaurációja végérvényesen megszűnt. Iovianus keresztény volt, s mint ilyen hatalomra jutása után azonnal megszüntette a keresztény vallást háttérbe kényszerítő folyamatot, melyet elődje Iulianus folytatott. Az elődje által bezáratott antiochiai templomot újra megnyittatta. Atanázt és a többi száműzött keresztény püspököt visszahívta. Trónralépése után visszavonta Iulianus keresztényeket korlátozó törvényeit, általános értékelés szerint mindenkinek vallási türelmet hirdetett. Azonban a régi vallás híveinek a nyilvános állatáldozatok bemutatását betiltotta, vagyis a vallási türelem a „pogányságra” nem vonatkozott. Katonai téren nem sok babért aratott, de II. Sápúr perzsa Szászánida-királlyal harminc éves békében állapodott meg, s ezzel biztosította a birodalom keleti határát és megteremtette a lehetőségét annak, hogy az északi germán támadás ellen fordulhasson.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Az emberiség krónikája. Officina Nova Kiadó 1984. ISBN 9637835601

Külső források

A Wikimédia Commons tartalmaz Iovianus római császár témájú médiaállományokat.

Előző uralkodó: Iulianus

Római császár 363 – 364

Következő uralkodó: I. Valentinianus Procopius