Ruttkai Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ruttkay Éva szócikkből átirányítva)
Ruttkai Éva
A Budapest folyóirat 1973. májusi számában Csigó László felvétele
A Budapest folyóirat 1973. májusi számában
Csigó László felvétele
SzületettRuss Éva
1927. december 31.[1][2]
Budapest
Elhunyt1986. szeptember 27. (58 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaGábor Miklós (1950–)
ÉlettársaLatinovits Zoltán
GyermekeiGábor Júlia
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • gyerekszínész
  • színész
Kitüntetései
Halál okarák
SírhelyeFarkasréti temető (25-4-41)
Színészi pályafutása
Aktív évek1945–1986
Híres szerepeiHorn Mici
Abigél
Izabella királyné
Egri csillagok
Gyöngyi
Ludas Matyi
Lenke
Szindbád
Máli néni
A fantasztikus nagynéni
A Wikimédia Commons tartalmaz Ruttkai Éva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ruttkai Éva (egyes forrásokban Ruttkay, született Russ) (Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27.) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész. Ruttkai Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa.

Életpályája[szerkesztés]

1969-ben

1927-ben Budapesten (Erzsébetváros) született Russ Márk Miklós és Podrabski Emma gyermekeként.[3] Ruttkai, a későbbiekben mindenki által ismert nevét Lakner Artúrtól kapta. Gyermekkorát a Garay utca 29–31.-ben töltötte. Édesanyja Tirolban született, Bécsben nevelkedett. Édesapja szegedi zsidó származású volt, akit később betegsége miatt hazaengedtek ukrajnai munkaszolgálatából.[4]

Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. A színészmesterségre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházban olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr. Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.”

1944 októberétől decemberig Eőry Kató színésznőnél talált menedéket édesanyjával a deportálás elől. Később Eőry Kató lányának irataival menekült tovább egy biztonságosabb helyre.[5]

1945-ben szavalattal lépett fel a Zeneakadémián, ahol felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal később Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyére beugorva). 1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, úgy gondolta: „szükségem van tanulásra, tapasztalásra, hogyan kell például verses darabot játszani, hogyan kell sokfélét játszani”.[6] Együtt játszott többek között Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal, Ladomerszky Margittal, Olthy Magdával. Ekkor szerettek egymásba Gábor Miklóssal (a kor ünnepelt színészével), akivel 1950-ben összeházasodtak, és 1953-ban megszületett lányuk, Júlia.

Közben, 1951-ben visszatért a Vígszínházhoz (akkor nevén a Magyar Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja is maradt. 1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…”.[6]

Az 1980-as években agyvérzést kapott, mely után egyik karja lebénult.[7] 1984-ben mellrákot diagnosztizáltak nála.[7]

Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában 1986. április 24-én. Szeptember 27-én hunyt el. Október 9-én a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, ezeket nagylemezei örökítették meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tévéjátékban szerepelt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott. Sírjára a budapesti Farkasréti temetőben gránit síremléket Nagy István János szobrászművész készített.[8]

2002-től – Anna Karenyina szerepében megörökítve – egészalakos bronzszobor őrzi emlékét a Nemzeti Színház szoborparkjában. 2012-ben kisbolygót neveztek el róla (132875 Ruttkai)[9] és egy parkot Budapesten a XIII. kerületben, ahol még egy szobor is őrzi emlékét.[10]

Szerepei[szerkesztés]

Színpadi szerepei[szerkesztés]

[6]

Filmszerepei[szerkesztés]

[12]

Televíziós szerepei[szerkesztés]

[13]

  • 1958 Papucs
  • 1961 A szerző ma meghal
  • 1962 Két üres pohár
  • 1962 A vak
  • 1963 Kreutzer szonáta
  • 1964 Lajos király válik
  • 1966 Látszat és valóság
  • 1966 Távolsági történet
  • 1967 Ninocska, avagy azok az átkozott férfiak
  • 1967–70 Bözsi és a többiek 1–3.
  • 1968 Az Aranykesztyű lovagjai
  • 1968 A férfi
  • 1969 A régi nyár
  • 1969 Olykor a hegedűk is
  • 1969 Én, Prenn Ferenc
  • 1969 Komédia a tetőn
  • 1970 Lujzi
  • 1970 Tévedni isteni dolog
  • 1971 A képzelt beteg
  • 1975 Tudós nők
  • 1977: Sakk-matt
  • 1978 Abigél
  • 1984 Egy fiú bőrönddel
  • 1985 Dunakanyar
  • 1986 Farkascsapda
  • 1986 A fantasztikus nagynéni
  • 1994 Prológus (animációs film)

Szinkronszerepei[szerkesztés]

Cd-k, hangoskönyvek[szerkesztés]

  • Ruttkai (1982)
  • Grimm: Hófehérke és a hét törpe
  • Andersen mesék
  • A csuka parancsára – Puskin meséi és orosz népmesék

Hangjátékok[szerkesztés]

Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele
  • Andersen: A császár új ruhája – mesélő
  • Vészi Endre: A pók hatalma (1947)
  • Szász Péter: Eggyel többen vagyunk (1949)
  • Verseghy Ferenc: Kaczaifalvy (1951)
  • Fedor–Majoros: A fatimai szűz személyesen (1952)
  • Vészi Endre: A vashuta emberei (1952)
  • Sinclair Lewis: Dr. Arrowsmith (1954)
  • Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (1958)
  • Tolsztoj, Lev: Feltámadás (1958)
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (1958)
  • Passuth László: Esztergomi orfeusz (1960)
  • Sándor István: Kölcsey (1960)
  • Sőtér István: Budapesti látomás (1960)
  • Shakespeare, William: Rómeó és Júlia (1961)
  • Shaw, G. B.: A sors embere (1961)
  • Hollós Korvin Lajos: Pázmán lovag (1962)
  • Anton, Eduardo: Lány az erkélyen (1963)
  • Eich, Günter: Allahnak 100 neve van (1963)
  • Alberto Perrini: Egy szerelem története (1964)
  • Wolfgang Hildesheimer: Bartschedel feltalálása (1964)
  • Brecht, Bertolt: A vágóhidak Szent Johannája (1965)
  • Eich, Günther: A viterbói lányok (1965)
  • Shakespeare: Szentivánéji álom (1965)
  • Vargha Balázs: Lilla és a varázsló (1965)
  • Carr, John Dickson: A császár szelencéje (1966)
  • Hegedűs Géza: Merlin a varázsló (1967)
  • Sarkadi Imre: A gyáva (1967)
  • Solohov, Mihail: Csendes Don (1967)
  • Graham Billing: Forbush és a pingvinek (1968)
  • Németh László: II. József (1970)
  • Hildesheimer, Wolfgang: Heléna, az áldozat (1970)
  • Homérosz: Odüsszeia (1970)
  • G. B. Shaw: Don Juan a pokolban (1971)
  • Duras, Marguerite: Andesmas úr délutánja (1972)
  • Karinthy Frigyes: Minden másképp van (1973)
  • Török Tamás: Sihaha Sebestyén füstölgése (1973)
  • Balzac: Éva lánya (1975)
  • Preussler, Otfried: Egy kicsi szellem visszatér ... mesélő (1976)
  • Bulgakov, Mihail: A Mester és Margarita ... Margarita (1976)
  • Hieng, Andrej: Cortez visszatér (1978)
  • Aljusin, Szamuil: Ha hinni tudnál (1979)
  • Corteline, Georges: Első vizit (1979)
  • Beckett, Samuel: Zsarátnok (1981)
  • Szakonyi Károly: A hentes (1983)
  • Rejtő Jenő és Vágó Péter: P. Howard visszatér és Piszkos Fred vele tart (1984)
  • Ádámok és Évák (1985)
  • Eljössz hozzám karácsonykor? (1985)

Partnerei[szerkesztés]

Filmben legtöbbször Latinovits Zoltánnal (13) játszott. Várkonyi Zoltán 9, Darvas Iván 8, Kiss Manyi, Venczel Vera valamint Mensáros László 7 alkalommal volt a „játszótársa”. A színpadon egyik legkedvesebb partnere Pálos György volt.

Emléke[szerkesztés]

Ruttkai Éva-emlékszoba[szerkesztés]

Ruttkai Éva sírja. Budapest, Farkasréti temető 25-4-41. Nagy István János alkotása

A Ruttkai Éva-emlékszoba színháztörténeti magángyűjtemény, ami 1989. május 19-től kezdődően, tizennégy éven át várta a látogatókat (a II. kerületi Keselyű utcában) Ruttkai Éva egykori hűvösvölgyi nyaralójában, ahol Latinovits Zoltánnal közös hagyatékát Gábor Júlia és Szigethy Gábor (a művésznő lánya és veje) összegyűjtötte.

Az emlékszobát elsősorban azzal a céllal nyitották meg, hogy a kortársak tárgyakon, fotókon keresztül emlékezhessenek egy nagy magyar színésznőre, színházi és civil életének jól ismert mozzanatait felidézve, s néhány rejtett részlettel megismerkedve.

Ezt a hatalmas gyűjteményt (kéziratok, újságok, több mint tízezer fotó, relikviák, jelmezek, bútorok, hang- és videófelvételek) szakszerűen rendezett állapotban tekinthették meg az érdeklődők, személyre szabott tárlatvezetést kapva az ott élő utódoktól.[14]

Az emlékszoba intézményi jellege az idő múltával erősödött: a gyűjteménygyarapítás, kölcsönzés, relikviák, fotó- és hanganyagok restaurálása, kiállítások rendezése, a gyűjtemény anyagainak folyamatos publikálása a mindennapos tevékenységek része lett. A ’háttér’ gyűjtemény sok értékes anyagot tartalmazott Szendrő Józsefről, Dajka Margitról, Mezei Máriáról, Gábor Miklósról. E levelek, rajzok, fotók felhasználásával az évek során sok kiállítás, több könyv, sőt még oktatási segédanyag is készült.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán emléktáblája egykori lakhelyükön
Budapest II. kerület, Endrődi Sándor utca 67.

Az emlékszoba 2002-ben – anyagi okok miatt, mecénás hiányában – bezárt, azóta évente néhány „nyílt napon” látogatható. A gyűjtemény továbbra is bővül, a rendszerezést is folytatják a gyűjtemény létrehozói.[15]

Ruttkai Éva-emlékdíj[szerkesztés]

1987 óta minden év decemberében a Vígszínházban átadják a Gábor Júlia alapította Ruttkai Éva-emlékdíjat annak a művésznek, akit a színház társulata titkos szavazással erre méltónak talál.

Ruttkai Éva Színház[szerkesztés]

1994-ben kezdte meg működését a nevét viselő Ruttkai Éva Színház, amely 2006 nyarán a Teréz körúton, majd 2009-től a Kálvária tér 6. szám alatt lelt végleges otthonra. A színház már nem sokáig működött azután, végleg megszűnt, egykori épületében 2014-től az addigi vándorszínház, a Turay Ida Színház működik.

1994-ben Prológus címmel animációs diplomafilmet készített Ruttkai Éva tiszteletére Lebár József rendező.

Irodalom[szerkesztés]

  • Gyárfás Miklós: Színészkönyv (Budapest, 1958)
  • Sándor Iván: Arcok, szerepek (Budapest, 1971)
  • Szigethy Gábor: Ruttkai (Budapest, 1987)
  • 1989-ben Parancsolj, tündérkirálynőm! címmel jelent meg Szigethy Gábor könyve, ebben az író Ruttkai Éva pályáját színházi pillanatokból, filmrészletekből, régi amatőr filmekből, Gábor Miklós rajzaiból, Latinovits Zoltán rajzos üzeneteiből, Ruttkai Éva fényképek hátára írt följegyzéseiből, és használati tárgyaiból állította össze.
Cikkek
  • Mátrai-Betegh Béla: A láng és fénye (Jegyzet Ruttkai Éváról, Magy. Nemzet, 1960. március 15.)
  • Demeter Imre: Királynő (Film Színház Muzsika, 1969. február 15.)
  • Illés Jenő: Ruttkai Éva a pódiumon (Film Színház Muzsika, 1976. november 6.)
  • Hegyi Béla: A vigília beszélgetése Ruttkai Évával Latinovits Zoltánról (Vigília, 1977/6. szám)
  • Zétényi Lili: Beszélgetés Ruttkai Évával (Színház, 1982/5. szám)
  • Gách Marianne: Beszélgetés Ruttkai Évával (Film Színház Muzsika, 1986. május 17.)
  • Bános Tibor: Megtört pályakép (Magyarország, 1986/40. szám)
  • Koltai Tamás: Ruttkai (Kritika, 1986/11. szám)
  • Barabás Tamás: Ruttkai Éva (Tükör, 1986. október 5.)
  • Ablonczy László, Dalosi László, Fábián László, Horváth Zsuzsanna: Megállított pillanat
  • Hubay Miklós, Kóti László, Szatmári István cikkei (Film Színház Muzsika, 1986. december 6.)
  • Szigethy Gábor: Ruttkai Éva üzenetei (Színház, 1990/6. szám)
  • Szigethy Gábor: Premierkártya (Színház, 1991/7. szám)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 18.)
  2. ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Ruttkai Éva – Névpont.hu. Névpont.hu. (Hozzáférés: 2018. január 29.)
  4. ↑ Ruttkai Éva-portré – origo.hu
  5. ↑ http://hvg.hu/itthon/20101112_jad_vasem_kituntetes_vilag_igaza
  6. ↑ a b c Ruttkai Éva. Ruttkai Éva Színház. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. ↑ a b A legendás színésznő példája ad erőt a betegeskedő Sas Józsefnek (magyar nyelven). Blikk.hu, 2019. június 29. [2019. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 19.)
  8. ↑ Szolláth György: NAGY István János. Elektronikus Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyvtár
  9. ↑ origo.hu
  10. ↑ budapest.hu
  11. ↑ A legendás előadáson partnere Pálos György volt.
  12. ↑ Ruttkai Éva. Filmtörténet online. [2007. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. ↑ Ruttkai Éva. port.hu. [2011. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 6.)
  14. ↑ Gábor Júlia: A Ruttkai Éva-emlékszoba. Theather Online, 2004. szeptember 5. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. ↑ Péter Zsuzsa: Ez egy gyönyörű történet. Budai Polgár Online, 2002. október 27. [2007. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva].

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ruttkai_Éva&oldid=26758008”