Lakner Artúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lakner Artúr
Lakner Artúr és a kisinas
Lakner Artúr és a kisinas
Élete
Született 1893. április 7.
Zólyom
Elhunyt 1944 (50 évesen)
Németország
Nemzetiség magyar
Szülei Lakner Jakab, Krausz Róza
Házastársa Wollner Ágnes
Gyermekei Lakner Noémi[1]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lakner Artúr témájú médiaállományokat.

Lakner Artúr (Zólyom, 1893. április 7.Németország, 1944.) magyar író, forgatókönyvíró, filmdramaturg, rendező, színházigazgató, Lakner Bácsi Gyermekszínházának alapítója.

Élete[szerkesztés]

Lakner Jakab foltozósuszter és Krausz Róza fiaként született zsidó családban. Összesen 14-en voltak testvérek, akikből 10-en maradtak életben. Lakner Artúr az első világháborúban a fronton szolgált.[2] 1916. november 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a nála három évvel idősebb Wollner Ágnest, Wollner József és Kohn Mária leányát.[3]

1919-ben a Corvin filmgyár dramaturgja volt, 1924-ig a filmgyár intézője. 1924-től Charlie Chaplin, Harold Lloyd, Buster Keaton némafilmjeinek egyéni humorú magyar felirataival tűnt fel. 1926-ban átvette a Royal Apollo filmszínház vezetését és 1937-ig mind a Royal Apollo, mind a hozzá tartozó 7 premiermozi igazgatója volt. Írt színdarabokat is. Zenés gyermekszíndarabjai főleg a Vígszínházban kerültek bemutatásra, ahol 1930-1938 között tartott állandó gyermekelőadásokat. Édes Mostoha című gyermek operettjéből 1935-ben filmet írt. 1935. november 3-án a Magyar Mozgóképszínházi és Filmipari Tisztviselők Országos Szövetségének társelnöke lett.[4]

1935 novemberében a Magyar Film Iroda műtermében elkezdték az első magyar szinkron elkészítését és az alkotók dramaturgnak kérték fel. Az ő feladata volt, hogy a Négy és fél muskétás című film német szövegét magyarra igazítsa át. A Hófehérke című Walt Disney-filmben a hét törpe neveit (Tudor, Vidor, Morgó, Szende, Szundi, Hapci és Kuka) ő találta ki.[5] A Fészek Klub örökös tagja volt.[6]

1944-ben a származása miatt behívót kapott a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborba. Ekkor orvosoktól próbált igazolást szerezni, hogy a szíve nem egészséges, a felhívott jó barátai pedig letették a kagylót, nem akarván abba a gyanúba keveredni, hogy egy zsidón segítenek.[7] Az utolsó hír Kecskemétről érkezett róla, amikor a marhavagonba való beszállásra vártak a pályaudvaron, és ott is a sínek mellett az időt kihasználva, az elhurcolásra váró gyerekeknek játszott.[8] Ezután Németországba hurcolták, ahol nyoma veszett.

Nehéz lenne felsorolni azt a sok száz gyereket, aki neki köszönhette színészi vagy művészi pályáját, vagy akár későbbi hírnevét. A teljesség igénye nélkül „Lakner-gyerekek” voltak: Ruttkai Éva, Galambos Erzsi, Kishegyi Árpád, Lakatos Gabriella, Pataki Ferenc, Rónai András, Ferrari Violetta, Szombathelyi Blanka, Váradi Kató és Zsolnai Hédi.

Kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Jégkirály Kincse (gyerekdarab, Lajtai Lajos zeneszerzővel)
  • Füllentő Péter (dráma, 1932)
  • Királyok kincse (dráma, 1932)
  • Édes mostoha (regény és dráma, 1933)
  • Csipkerózsika (dráma, 1936)

Idézetek[szerkesztés]

Az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.
– Lakner Artúr[9]
Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.
– Lakner Artúr[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lakner Noémi. GYN. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. február 25.
  2. Lakner Lívia: Lakner bácsi és száz gyereke. [Budapest], 1993, Lord Könyvkiadó, 7. o.
  3. A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. állami házassági anyakönyv 1139/1916. folyószáma alatt.
  4. Lakner 1993. 19.
  5. Lakner 1993. 14.
  6. Lakner 1993. 13.
  7. Lakner 1993. 64.
  8. A Gyermekszínház története. gyermekszinhaz.uw.hu. (Hozzáférés: 2013. április 7.)
  9. ^ a b Lakner Artúr idézetek. citatum.hu. (Hozzáférés: 2013. április 7.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Lakner Artúr: Édes mostoha (magyar nyelven). bookline.hu. (Hozzáférés: 2013. április 6.)
  • Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., 2005, Magyar Nemzeti Filmarchivum, 602. o.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.