Rákos-mező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Koordináták: é. sz. 47° 31′ 07″, k. h. 19° 06′ 14″

Pest és Buda városának képe Rákos mezejéről (1829 rajzoló: Hofbauer János, metsző: Gurk Eduard)

Rákos-mező (Rákos mezeje, Rákosmező vagy Rákos) a középkori Magyarország számos országgyűlésének és hadrakelésének helyszíne, amely tágabb értelemben a Pest keleti oldalán terülő egész homokos síkságot jelentette,[1] később az Angyalföld és Kőbánya közötti síkon Pest városfalától (Kiskörút), más forrás szerint az Orczy-kerttől[2] a Rákos-patakig – amelyről a terület a nevét nyerte – húzódott. Salamon Ferenc Budapest története című művében, Mikoviny Sámuel 1737-ben kiadott térképe és Anonymus Gesta Hungaroruma alapján ugyanakkor a Margit-szigettel szemben, a patak felett húzódik „Campi Rakos”, Budapest XIII. kerülete területén.[3][4]

A Rákosmező megnevezést az 1800-as években Rákosfalva is viselte,[5] majd 1935-ben Budapest XIV. kerülete is kérvényezte magára ezt a nevet (végül 1949-ig[6] Rákosváros volt),[7][8] illetve a Kerepesi út – Fehér út – Keresztúri út által határolt, egykor homokos területen kialakított repülőteret is említik rákosmezeiként.[9]

Története[szerkesztés]

A középkor előtt a Rákos-patak és mellékpatakjai területe mocsaras vidék volt, amely alsó kavicsos talajréteg fölé a Duna negyedidőszaki áradásai során keletkezett homok laza került. A futóhomok miatt a patak, mely valamikor jóval délebbre kanyargott, állandóan változtatta medrét. Részben természetes feltöltődéssel, később pedig emberi beavatkozással (lecsapolással, gátak építésével, árkok kialakításával, a földek megművelésével) a terület egyre inkább alkalmassá vált a letelepedésre.[3][4]

Már a római korban a Rákos völgyén és annak folytatásán, a Tápió és Galga völgyein át közlekedett Buda, Pest és környéke a Tisza vidékére. Azonban számos had is megütközött a vidéken, így például a közeli Mogyoród és Cinkota tájékán győzte le 1074-ben a mogyoródi csatában Géza és László vezérek serege Salamon királynak német és magyar hadát, s szerezte meg a koronát Béla fiainak, amiről a Képes krónika számol be és említi meg „descendit in Racus“-t.[10][11]

A Katolikus Lexikon szerint 1289-ben úgy említették, hogy az ország közepe. A 1213. századtól a hadrakelések és országgyűlések elsődleges helyszínévé vált, ahol időnként akár több tízezer fő is tartózkodott. A nemesek a Kerepesi út két oldalán táboroztak, amely mentén a 15. század végétől a későbbi József-, és részben Ferencváros területén is, a számukra nagyobb kényelmet szolgáló külváros jött létre.

A török korban elvesztette jelentőségét, és a 18. századtól a fejlődő Pest az itteni erdőkből termelte ki a fűtéshez és az építkezésekhez szükséges fát.[forrás?]

Utóélete[szerkesztés]

Az agrár jellegű területen az 1880-as években indult meg a közművesítés és a fokozottabb beépítés, de még a 1920. század fordulóján is a többholdas kertészetek és majorságok jellemezték a vidéket. Ma már csak néhány közterület elnevezése őrzi a múltat (pl. Bolgárkertész utca).[12]

Az első magyar repülőtér emlékére állított emléktábla, Budapest XIV. kerülete, Városliget, Közlekedési Múzeum

Kisfaludy Károly verset is írt Rákos mezejéről.[13] 1827 júniusában tartották az első lóversenyt itt, Széchenyi Istvánnak köszönhetően. Ezt Berzsenyi Dániel Gróf Mailáth Jánoshoz című 1830-as költeményében meg is írta.[14][15]

Budapest egyesítésétől (1873) a fővároshoz tartozik. Kezdetben a VI., VII., VIII., X., majd 1930-tól a XIV. kerület része.[16]

A mező Kerepesi út és Éles-sarok közötti részén, az egykori lovassági gyakorlótéren mintegy tíz négyzetkilométeres alapterületen indult meg a magyarországi motoros repülés. A magyar aviatika úttörői 1909–1914 között megteremtették a honi repülés alapjait.[17] A gépek építéséhez és tárolásához szükséges hangárok létesítése 1909 nyarán kezdődött. Az első hangár dr. Kutassy Ágostoné volt. A Magyar Aero Szövetség nyilvántartásában az NL. 1. számú pilótaigazolvány tulajdonosa szintén Kutassy volt.[18][19] 1910-ben Budapest kérte a VII. nagy nemzetközi repülőverseny megrendezésének jogát, és minden különösebb lobbizás nélkül meg is kapta. Ennek állít emléket az Örs vezér terén található szobor is.[20] 1912-re összesen 17 hangárépület készült. A deszkából épült hangárok sínen járó görgős tolóajtóval voltak ellátva. Szélességük az első kettő kivételével 20 méter, mélységük 12 méter, magasságuk pedig 6 méter volt.[21]

Jelentősebb országgyűlések[szerkesztés]

  • 1277 májusában Timót zágrábi püspök segítségével országos gyűlést hívtak össze a Rákos-patak melletti mezőre. A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a Kun László királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést.
  • 1278 nyarán a Rákos-mezőn gyűlt össze a II. Ottokár cseh király ellen induló sereg.
  • Az Árpád-ház kihalását követően hagyományossá vált az országgyűlések Rákos-mezőn való tartása. Jó példa erre az 1307. október 10-ei országgyűlés, mely Károly Róbertet magyar királlyá választotta
  • 1490-ben a Rákos mezején királlyá választják II. (Jagelló) Ulászlót
  • 1505-ben a köznemesség nyomására a rákosi országgyűlés a következő határozatot hozza: Ha II. Ulászló fiúörökös nélkül hal meg, csak magyart fognak királlyá választani. A határozat oka az volt, hogy Ulászló nem foglalkozott a magyarok érdekeivel. A köznemesek eme törekvése a következő évben okafogyottá vált, mivel megszületett Ulászló fia, II. Lajos
  • 1526. április 24-én a magyar nemesség a rákosi országgyűlésen döntött a főúri és a köznemesi párt viszályáról, a végvárak felszereléséről és a hadak táborba szállásáról. Mindehhez csak az akarat és a pénz hiányzott.
  • 1540. szeptemberében, a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta Szapolyai János és Jagelló Izabella csecsemő korú fiát

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hunfalvy János Magyarország és Erdély eredeti képekben: Rajzolta Rohbock Lajos. Történelmi és helyirati szöveggel, 1. kötet, 1. kiadás; Ludwig Rohbock Gusztav György Lange, books.google.hu – 1856
  2. Podhradczky József, Anonymus Belae Regis Notarius: Béla király névtelen jegyzőjének idegenkora és hitelessége: oklevelek, egykorú és közelkorú kútfők szerint, Bagó Mártonnál, books.google.hu - 1861
  3. a b Gellért Lajos–Juhász Katalin–Pappné Vőneki Erzsébet: A XIII. kerület. Kezdetektől napjainkig 2. bőv. kiad., media13.hu – 2007.
  4. a b XIII. kerület - Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó, media13.hu – 2000
  5. Rákosfalva — Rákosmező, Rákos Vidéke, 5. évfolyam 28. szám, library.hungaricana.hu - 1905. július 9.
  6. Tanulmányok Budapest Múltjából 30. (2002) – Az ötven éves Nagy-Budapest – előzmények és megvalósulás, Gergely Gábor: Budapest kerületeinek közigazgatási változásai (341. oldal)
  7. 451. A közgyűlés tárgyalja a polgármester 20.398/1935—1. számú előterjesztését, a XIV. közigazgatási kerületnek „Rákosmező” néven való elnevezése tárgyában., Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 193514. 1935. október 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve, library.hungaricana.hu
  8. Rákosváros lesz Zugló új neve Küldöttség megy Szendy polgármesterhez, Uj Budapest 13. évfolyam, 37. szám, library.hungaricana.hu - 1935. szeptember 21.
  9. Utcanevek eredete - XVII. kerület, WeLoveBudapest.com – 2014. febr. 17.
  10. Marczali Henrik: Gödöllő és vidéke. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben Az Osztrák–Magyar Monarchia térképe. Arcanum Adatbázis Kft.
  11. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme – 2. A mogyoródi csata 1074. március 14-én 6. számú melléklet; Grill, 1928-1942; Budapest : Arcanum, 2001 (Arcanum digitéka), mek.oszk.hu ISBN 963 86118 7 1
  12. Petz Anna: Bolgárkertész bevándorlók, akik elvették a magyarok munkáját, hvg.hu - 2015. november. 22.
  13. Balázs Géza: Egykori országgyűlések színhelyén, Kortárs 45. évf. 10. sz. epa.oszk.hu - 2001.
  14. Joseph - Stanislaus Albach, németből fordította Gegö E. N.: Magyar Ország' rövid földleirása gyermekek' oktatására, Müller, books.google.hu - 1834
  15. Mihály Lackó Széchenyi és Kossuth vitája (115. oldal), books.google.hu - 1977
  16. Budapest kerületei 1873-ban (és később) – térképen
  17. Tóth Bálint: Amikor a magyar aviatikusok repülőmotort raboltak maguknak, index.hu - 2017. október 28.
  18. Szentesi Csaba: A magyar repülés a hőskorától 1920-ig, 2002. augusztus 14. [2013. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva].
  19. A „rákosmenti repülők” rövid életrajzai, Rákosmente.hu (hozzáférés: 2018. október 25.)
  20. Ferihegy régóta a régió első számú reptere lehetne, mult-kor.hu - 2006. február 3.
  21. Harangozó Tamás: 100 éves a magyar repülés prezentációs anyag, haif.org - 2010.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]