Rákos-mező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 47° 31′ 07″, k. h. 19° 06′ 14″ A mai Angyalföld és Kőbánya közötti síkon, a középkori Pest városfalától (Kiskörút) a Rákos-patakig húzódott a Rákos-mező. Első írásos említését 1074-ből ismerjük, 1289-ben úgy említették, hogy az ország közepe. A 12-13. századtól a hadrakelések és országgyűlések elsődleges helyszínévé vált. Budapest egyesítésétől (1873) a fővároshoz tartozik. Kezdetben a X., majd 1930-tól a VI., VII., VIII., XIV. kerület része. Neve több mai budapesti földrajzi névben fennmaradt: Alsórákos, Rákosfalva, Rákospalota, Rákosrendező pályaudvar, Rákos-patak.

Jelentősebb országgyűlések[szerkesztés]

  • 1277 májusában Timót zágrábi püspök segítségével országos gyűlést hívtak össze a Rákos-patak melletti mezőre. A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a Kun László királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést.
  • 1278 nyarán a Rákos-mezőn gyűlt össze a II. Ottokár cseh király ellen induló sereg.
  • Az Árpád-ház kihalását követően hagyományossá vált az országgyűlések Rákos-mezőn való tartása. Jó példa erre az 1307. október 10-ei országgyűlés, mely Károly Róbertet magyar királlyá választotta
  • 1490-ben a Rákos mezején királlyá választják II. (Jagelló) Ulászlót
  • 1505-ben a köznemesség nyomására a rákosi országgyűlés a következő határozatot hozza: Ha II. Ulászló fiúörökös nélkül hal meg, csak magyart fognak királlyá választani. A határozat oka az volt, hogy Ulászló nem foglalkozott a magyarok érdekeivel. A köznemesek eme törekvése a következő évben okafogyottá vált, mivel megszületett Ulászló fia, II. Lajos
  • 1526. április 24-én a magyar nemesség a rákosi országgyűlésen döntött a főúri és a köznemesi párt viszályáról, a végvárak felszereléséről és a hadak táborba szállásáról. Mindehhez csak az akarat és a pénz hiányzott.
  • 1540. szeptemberében, a rákosi országgyűlés II. János néven magyar királlyá választotta Szapolyai János és Jagelló Izabella csecsemő korú fiát

Történelmi, gazdasági szerepe[szerkesztés]

Évszázadokon keresztül itt gyülekeztek a magyar hadak, ha külső vagy belső ellenség fenyegette az országot, így nem véletlen, hogy a Rákos-mező nem csak a történelembe, de az irodalomba is bekerült Kisfaludy Károly révén.

A török korban elvesztette jelentőségét, és a 18. századtól a fejlődő Pest az itteni erdőkből termelte ki a fűtéshez és az építkezésekhez szükséges fát. Az agrár jellegű területen az 1880-as években indult meg a közművesítés és a fokozottabb beépítés, de még a 19-20. század fordulóján is a többholdas kertészetek és majorságok jellemezték a vidéket. Ma már csak néhány közterület elnevezése őrzi a múltat (pl.: Bolgárkertész utca).

A mező Kerepesi út és Éles-sarok közötti részén, az egykori lovassági gyakorlótéren mintegy 10 négyzetkilométeres alapterületen indult meg a magyarországi motoros repülés. A gépek építéséhez és tárolásához szükséges hangárok létesítése 1909 nyarán kezdődött. 1910-ben itt rendezték az első repülőversenyt is. Ennek állít emléket az Örs vezér terén található szobor is. 1912-re összesen 17 hangárépület készült. A deszkából épült hangárok sínen járó görgős tolóajtóval voltak ellátva. Szélességük az első kettő kivételével 20 méter, mélységük 12 méter, magasságuk pedig 6 méter volt. A magyar aviatika úttörői 1909-1914 között megteremtették a honi repülés alapjait.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]