Metropolitan Area Express

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Metropolitan Area Express
PortlandTriMetMAX.jpg
Adatok
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Helyszín Portlandi agglomeráció (Oregon)
Típus gyorsvillamos/tram-train
Átadás 1986. szeptember 5.
Hálózat hossza 96,6 km
Vonalak száma 5
Állomások száma 97
Járművek száma 145[1]
Nyomtávolság 1435 mm
Áramellátás egyenáram
Feszültség 750/825 V
Napi forgalom 116 800
Éves forgalom 37,75 millió
Üzemeltető TriMet
A Metropolitan Area Express weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Metropolitan Area Express témájú médiaállományokat.

A Metropolitan Area Express (gyakrabban MAX) egy öt vonalból és 97 megállóból álló gyorsvillamos/tram-train-hálózat az Oregon állambeli Portland agglomerációjában. Az 1986-ban indult rendszert a TriMet üzemelteti.

A 2010-es üzleti év óta a heti utasszám 115 ezer és 130 ezer fő között változik.[2] Az indulástól 2004-ig eltelt időszakban 3 milliárd amerikai dollárt fektettek fejlesztésébe és fenntartásába.[3]

Kezdetek[szerkesztés]

A TriMet (2002-ig Tri-Met) már 1970-ben gyorsvillamosok kiépítését tervezte. Az összeget a meg nem valósult Mount Hood Freeway megépítésére szánt összegből kívánták fedezni. A projekt a Banfield Light Rail Project nevet viselte, melyet az Interstate 84 párhuzamos szakaszáról kapott. A vállalat vezetősége 1978 szeptemberében bólintott rá a tervezetre.[4]

Az első vonal építése 1982-ben kezdődött;[5] a megnyitó 1986. szeptember 5-én volt.[6] A gyorsvillamos 214 millió dollárba került; ennek 86%-át szövetségi forrásokból fedezték.[7] A Metropolitan Area Express nevet kevesebb, mint két hónappal a megnyitó előtt, egy TriMet-dolgozó javaslatára vette fel.[8][9]

Az 1980-as években felvetődött egy második vonal szükségessége, ami a már létező járattól nyugatra haladna. Ezt Westside MAX-nek, míg a létezőt Eastside MAX-nek nevezték el az égtájak alapján. A 29 km-es, Beaverton és Hillsboro felé futó vonal építése 1993-ban kezdődött, és 1998-ban nyitották meg. Néhány csúcsidős menettől eltekintve a két villamos között a belvárosban lehetett átszállni. 2001-től a vállalat a járatokat színekkel jelöli, így a két járatot azóta kék vonalnak nevezik.[10]

Hálózat[szerkesztés]

Vonalak[szerkesztés]

A portlandi agglomeráció kötöttpályás hálózata
Egy magas- és egy alacsony padlós kocsiból álló szerelvény a Portland Transit Mallnél 2015-ben
A napi utasszám változása 2002 januárja és 2016 októbere között

A különböző járatokat színekkel különböztetik meg:

A hálózat hat, eredetileg különálló vonalból áll; ma a vonatok a belvárosi részeken nagyrészt közös pályán haladnak. A színnel való megkülönböztetés 2000-ben merült fel,[10] majd 2001-ben vezették be. A 2004-ben megnyitott sárga vonal először a kék- és piros vonalakkal közösen haladt, de 2009. augusztus 30-án meghosszabbították az akkor nyílt Portland Transit Mall felé,[16] majd szeptember 12-én a zöld járat is elérte a létesítményt.[17]

A rendszernek jelenleg 97 megállója van, ebből 51 található a kék-, 28 a zöld-, 17 a narancssárga-, 29 a piros- és 17 a sárga vonalon; ezekből 39 megállóhelyet kettő-, nyolcat pedig három vonal is kiszolgál. A fő átszállóhelyek a Pioneer Courthouse Square-en és környékén található állomások. A narancssárga vonal kivételével mindegyik járat érinti a Rózsanegyedet és áthalad az Acélhídon.

A hálózat egyenáramú; a NE 9th Avenue & Holiday Street megállótól nyugatra 750, a rendszer többi részén pedig 825 Volttal működik. A két szekció között nincs átjárás.[18]

A vonatok a hét minden napján, kora reggeltől késő estig, 15 percenként közlekednek; a kék vonalon csúcsidőben 10 perces a követési idő. A belváros közös szakaszain ennél sűrűbb közlekedés is előfordulhat; a járatsűrűség napszaktól függően is változhat. A legforgalmasabb megállókban a GPS-es járatkövető rendszer adatait kijelző monitorokat szereltek.

A zöld vonal és a Portland Transit Mall megállóiban kijelzők mutatják az érkező járatokat, a sárga járaton, illetve a piros vonal néhány megállójában pedig manuálisan üzemeltetett táblákat helyeztek ki. 2013-ban a TriMet a 180 000 dolláros szövetségi támogatásból a kék- és piros vonalakon is kijelzők telepítésébe kezdett; először a nyugati, majd a keleti oldalon. Ígéretük szerint mindenhová ilyeneket fognak telepíteni.[19]

Állomások és megállóhelyek[szerkesztés]

Ugyan a megállók mérete különböző, de mindegyik egyszerű stílusú, valamint sehol sincsenek fizetőkapuk. A külső megállóhelyek általában fedett bejáratokon át megközelíthető, elkülönített peronokkal vannak kiépítve, míg a belvárosiak leginkább villamosmegállókra emlékeztetnek. A fedett építményeket sokszor bérbe adják kávézók létesítésére.

Díjak[szerkesztés]

Egy 2013-ban telepített új típusú jegyautomata,[20] mellette érvényesítő készülékkel a Union Stationnél
2,5 órás fiatal-jegy

A hálózaton időalapú jegyeket használnak. Ezek érvényességi ideje túlléphető, amennyiben az utas az időpont előtt szállt fel. A bérletek az utolsó nap üzemzárásáig érvényesek. Mind a jegyek, mind a bérletek korlátlan számú átszállásra jogosítanak a MAX minden járata, a Westside Express Service hévvonal, a buszok, a Portland Streetcar villamosai és az expresszjáratok kivételével a C-Tran minden busza között.

A 2015. szeptember 1-jétől érvényes jegyárak:

Utazó 2,5 órás jegy Napijegy Hetijegy Kétheti jegy Havibérlet[21] Éves bérlet
Felnőtt $2,5 $5 $26 $51 $100 $1100
Kedvezményes
(nyugdíjas, fogyatékkal élő)
$1,25 $2,5 $7,5 $14,5 $28 $308
Fiatal
(7-17 év között, gimnáziumban/előkészítő iskolában tanuló)
Maximum 3 hat év alatti gyermeknek ingyenes, amennyiben fizető utas kíséri őket.

A legtöbb jegy- és bérletfajta a megállókban elhelyezett automatákból, illetve az üzemeltető mobilalkalmazásából vásárolhatóak meg. Weboldalukon, illetve jegyértékesítő pontokon 10 darabos gyűjtőjegy, illetve öt darab napijegycsomag is elérhető.

2,5 órás jegyek és napijegyek a Portland Streetcar saját automatáiból is beszerezhetőek,[22] viszont az innen megvásárolható egyéb vonaljegyek és bérletek a vonatokon nem érvényesek.[23]

A jövőben bevezetendő Hopless Fastcard e-ticket rendszer elemeként az állomásokat és megállóhelyeket kártyaolvasókkal,[24] a Southeast Bybee Boulevard és Southeast Park Avenue megállókat pedig beléptetőkapukkal szerelték fel,[25] amelyeket sikeres próbaüzem esetén a többi helyen is üzembe állítanak.

Díjmentes övezet[szerkesztés]

2012-ig a „Fareless Square” (2010 és 2012 között „Free Rail Zone”) határain belül (Portland belvárosa, 2001-től pedig a Lloyd-negyed bizonyos részei is) ingyenes volt az utazás. A kedvezményt 26 év után, 2012. szeptember 1-jén szüntették meg takarékossági okok miatt, egyben a zónarendszert is felszámolták (1988-tól öt, azóta három zóna volt), így a térségben egységes lett a tarifarendszer.[26]

Jövőbeli fejlesztések[szerkesztés]

Egy a piros vonalon haladó vonat az Interstate 84 mellett, a Banfield Mainline-on

Tervezett fejlesztések[szerkesztés]

Portland, belváros – Tualatin[szerkesztés]
  • Tervezett befejezés: 2025[27]
  • Útvonal: a Portlandi Állami Egyetemtől Tigardon át Tualatinig, a Barbur Boulevardon dedikált sávokkal[28]
  • Leírás: 2016 májusában a MAX bővítését választották a bus rapid transit kiépítése helyett.[29] A 2,5 milliárd dollárra becsült[30] beruházásból kimaradtak a Marquam Hill/Oregon Health & Science University, Hillsdale, és PCC Sylvania megállók, amelyekhez alagutakat kellett volna kialakítani; ezek kiépítését a várható utasszám arányában túl költségesnek találták.[31] Az OHSU utcaszint alatti épületének egy felszíni vonallal mozgólépcsőkkel vagy liftekkel való összekötését jelenleg is tanulmányozzák.[32]

Elvetett fejlesztések[szerkesztés]

Expo Center – Marshall Center/Clark College[szerkesztés]
  • Tervezett befejezés: 2019
  • Útvonal: 4,7 km, 5 megálló; az Expo Centertől a Washington állambeli Marshall Center/Clark College-ig. A sárga vonal meghosszabbítása a Hayden-szigetet, és a szomszédos állambeli Vancouvert szolgálta volna ki. A fejlesztést a Columbia River Crossing hídprojekttel együtt végezték volna. Vancouverben a pályát északi irányban a Broadwayen, déli irányban pedig a Washington utcán fektették volna le. Ezek a 17. utcánál találkoztak volna, majd végállomásukhoz érkeztek volna a főiskola előtt. A 2010 februári tervek szerint a washingtoni oldalon 2014-ben, az oregonin pedig 2015-ben akarták elkezdeni a pályaépítést.[33] 2014 márciusában mind a vasút, mind a híd építését abbahagyták, mivel Washington állam kihátrált a projektből, Oregon pedig nem kívánta egyedül finanszírozni azt.[34]

Más fejlesztések[szerkesztés]

A TriMet jelezte, hogy más lehetőségeket is vizsgálnak,[35][36] ezek a következők:

  • Oregon City kiszolgálása; ehhez vagy a narancssárga vonalat hosszabbítanák meg Milwaukie-tól, vagy a zöldet a Clackamas Town Centertől
  • A kék vonal meghosszabbítása Hillsborótól Forest Grove-ig

A hálózat bővítései[szerkesztés]

Szakasz Megnyitás dátuma Vonal(ak) Végállomások Megállók száma Hossz
(km)
Kivitelezés dátuma Költség
Eastside (Banfield)[37] 1986. szeptember 5. Összes
  • Cleveland Avenue
  • Library/Galleria/SW 9th/10th
31 (eredetileg 27) 24,3 1982 március – 1986 szeptember $214 millió
Westside[38] 1998. szeptember 12. Kék, piros
  • Hatfield Government Center
  • Library/Galleria/SW 9th/10th
20 28,3 1993 július – 1998 szeptember $963 millió
Airport[39] 2001. szeptember 10. Piros
  • Portland International Airport
  • Gateway Transit Center
4 9 1999 május – 2001 szeptember $125 millió
Interstate Avenue[40] 2004. május 1. Sárga
  • Expo Center
  • Rose Quarter Transit Center
10 9,3 2000 november – 2004 május $350
Portland Transit Mall 2009. augusztus 30. Zöld, narancssárga, sárga
  • Portland State University
  • Steel Bridge
14 2,9 2007 február – 2009 augusztus $575,7 millió
Interstate 205[41] 2009. szeptember 12. Zöld
  • Clackamas Town Center
  • Gateway Transit Center
8 10,5 2007 február – 2009 szeptember
Portland–Milwaukie[42] 2015. szeptember 12. Narancssárga
  • Lincoln/SW 3rd Ave
  • SE Park Ave
10 11,7 2011 június – 2015 szeptember $1,49 milliárd
Összesen 97 96  

Működés[szerkesztés]

A Tilikum Crossing, a hálózat egyetlen szakasza, ahol a vonatok és villamosok közös pályán haladnak

Egyes szakaszokon (főleg Portlandben és Hillsboróban) a vonatok az utcaszinten futnak. A Portland Transit Mall környékén a buszok és vonatok egy pályát használnak, a többi részen a sínekre csak a MAX járatai hajthatnak fel. A városokon kívül a járművek teljesen elkülönítetten közlekednek, főleg az autópályák melletti, előtte tehervonatok által használt síneken.

A lakott területek azon részein, ahol a villamosok az úttesttel egy szintben haladnak (sárga vonal és a kék vonal Burnside Avenue menti, a Gateway Transit Center és a Ruby Junction közti részei) jelzőlámpás forgalomirányítás van érvényben. Ahol az önálló pálya keresztezi a közutat, ott a nagyvasútnál is használt fény- és egyes esetekben fél-, vagy teljes sorompó biztosítja az átkelést. A hálózaton 4,8 kilométer alagútban fut; az ezen a részen fekvő Washington Park megálló 79 méterével Észak-Amerikában a legmélyebben,[43] a világon pedig az egyik legmélyebben fekvő.

Mivel Portlandben az utcasarkok közti távolság alacsony (61 méter), ezért a szerelvények egy, vagy két kocsival közlekedhetnek csak (egy kocsi hossza 27,4 méter). Általában csak kétkocsis szerelvények futnak, ez alól kivétel a késő esti időszak. A piros- és sárga vonalakon eredetileg csak egykocsis vonatok jártak, de az utasszám emelkedése indokolta a csatolt üzemet. 2009 és 2011 júniusa között[44] a Portland Transit Mall körül járt a Mall Shuttle kiegészítő járat, amely szóló kocsikkal járt.[17]

Járművek[szerkesztés]

Type 1 (balra) és Type 2 (jobbra) kocsik a Beaverton Transit Centernél a kék-, illetve a piros vonalon
Egy Type 2-es jármű középső modulja
A Type 3-as kocsik rámpája
Type 4-es kocsikból kiállított szerelvény a kék vonalon

Type 1[szerkesztés]

A járművek első sorozata a La Brugeoise et Nivelles és a Bombardier Transportation együttműködésével készült, mielőtt utóbbi felvásárolta volna az előbbit. A magas padlós kocsik a La Brugeoise et Nivelles riói kocsijaira hajaznak, amelyek az ottani kettes vonalon teljesítenek szolgálatot.[45] Az első egységet 1983-ban gyártották,[46] és 1984-ben szállították le.[47] Ezeken még nem volt klíma, de 1997-ben és 1998-ban utolag beszerelésre került. A célfilmes kijelzők kézzel működtethetők; ez az első és egyetlen ilyen a flottában. Mivel a vászon tekerése időigényes, a végállomásokat csak a szerelvények két végén jelzik ki, ahol a cél fehér betűkkel szerepel, a vonal színe pedig a háttérszín. Az oldalsó eszközök csak a színt mutatják, a csatolt, egymással szembefordított végeken pedig a kijelzők üresek.

A tervek szerint minden Type 1-es kocsi LED-kijelzőkkel lesz felszerelve, valamint megújul a klíma és a fékrendszer is; a korszerűsítést követően ezek a vonatok is képesek lesznek az energia-visszatáplálásra.[18] A felújítás mellett a járműcsere magas költségei miatt döntöttek.[48]

Type 2[szerkesztés]

Az első Type 2 kocsikat 1997-ben, a Westside MAX megnyitásával együtt mutatták be. A Siemens SD660 (eredetileg SD600, de 1998-ban felújításon estek át[49]) kocsijai voltak az USA első alacsony padlós light rail járművei.[50] A Type 1-hez hasonlóan célfilmes kijelzővel felszerelt vonatok tágasabbak voltak előző társaiknál. A padlószint jóval alacsonyabb, az akadálymentesítést két ajtónál lenyíló rámpákkal oldották meg, ezzel kiváltották a minden megállóban megtalálható kerekesszék-emelőket. A beszállás megkönnyítése érdekében ezek a villamosok vagy azonos, vagy Type 3 típusú kocsikkal vannak párba csatolva, így mindkét egység megközelítése egyszerűbb.

Az első alacsony padlós járművet 1996-ban szállították le,[51] és 1997. augusztus 31-én állt forgalomba.[52] Újítás az előző típushoz képest, hogy ezekbe a villamosokba már gyárilag bekerült a klíma.[53] Az eredetileg 39 darabos megrendelést később 52 darabra növelték.[54]

Később ezek a kocsik a padlónál elhelyezett automatikus utasszámlálót kaptak.

2001-ben és 2002-ben kocsinként nyolc ülést eltávolítottak, és helyükre kerékpárrögzítő kampók kerültek, így egységenként négy biciklit lehet szállítani.[55] A gyártó későbbi járművei már ezzel a kialakítással érkeztek.

Type 3[szerkesztés]

A Siemens SD660-as kocsik nagyrészt megegyeznek előző változatukkal; néhány technikai részletben térnek el. Továbbfejlesztett légkondicionáló-rendszert, kényelmesebb üléseket, és fényelektromos elven működő utasszámláló berendezést kaptak, valamint ezek voltak az első járművek, amelyek megkapták az új, 2002-ben bevezetett festést. A kocsikat elsődlegesen a sárga vonalra vásárolták, amely 2004 májusától üzemel; szállításuk 2003 februárjában kezdődött, és 2003 szeptemberében szállítottak először utasokat.[56]

Type 4[szerkesztés]

A TriMet az Interstate 205 építésével egy időben vásárolta meg a Siemens S70-es típusú, alacsony padlós, áramvonalas járműveket. A kocsik kényelmesebbek, kevesebb ülést helyeztek el bennük, és energiatakarékosabbak, mint korábbi társaik. A Type 4 kocsik csak párban tudnak közlekedni, mivel csak „A” végükön van vezetőállás, a túlsó oldalon ülések találhatóak. Az S70-ek 91 centiméterrel hosszabbak korábbi társaiknál (hosszuk 28,96 méter).[57] Menetrend szerinti járatokon először 2009 februárjában jelentek meg.[58]

Ezek voltak az első vonatok, amelyek LED-kijelzőkkel rendelkeznek. A korábbi gyakorlattól eltérően, amikor a fehér szöveg háttérszíne az adott vonal színe, itt a vonalat egy színezett négyzet jelöli a bal oldalon; a készülékek a szövegeket pedig narancssárgán jelenítik meg.[17] 2014 októberében a TriMet a korábbi megoldásokat LED-kijelzőkre tervezte cserélni; ez a 105 kocsin 4-4 kijelzőt jelentene.[59]

Type 5[szerkesztés]

A Siemens S70 típusú vonatok második, modernebb sorozatát eredetileg a narancssárga vonalhoz vásárolták, de mindegyiken használják. A járműveken fejlesztették a légkondicionálót, a rámpákat,[60] valamint szellősebb lett az üléselrendezés.[61] A TriMet a Type 5 kocsikat 2012 áprilisában rendelte meg; az elsők 2014 szeptemberében érkeztek. Az első üzemnapjuk 2015. április 27-én volt,[62] a narancssárga vonal szeptemberi megnyitásáig pedig kettő kivételével az összes forgalomba állt.[63] A járművel az 521–538 közötti pályaszám-csoportot kapták,[64] mivel az 511–514 közötti számokat a nosztalgiavillamosok használták.

Jelölés Pályaszám-csoport Típus Üzembe helyezés éve Ülőhelyek száma/
teljes kapacitás
Darabszám Kép
Type 1 101–126 Bombardier 1986 76/166 26 MAX train on Yamhill St with Pioneer Place (1991) - Portland, Oregon.jpg
Type 2 201–252 Siemens SD660 1997 64/166 52 Ad-free MAX train of two Type 2 cars on Steel Bridge in 2015.jpg
Type 3 301–327 Siemens SD660 2003 64/166 27 MAX train crossing Steel Bridge in 2009 - street view of SD660 LRVs.jpg
Type 4 401–422 Siemens S70 2009 68/172[57] 22 MAX Light Rail Car (Multnomah County, Oregon scenic images) (mulDA0008a).jpg
Type 5 521–538 Siemens S70 2015 72/186[60] 18 TriMet Type 5 LRVs in Hillsboro May 2015.jpg

Megjegyzések:

  • A Type 2 kocsikban eredetileg 72 ülőhely volt, de később nyolc ülés eltávolításával négy kerékpárnak alakítottak ki helyet.[55]
  • A kapacitás-adatok 4 fő/m2-re értendők.[65]

Nosztalgiavillamos[szerkesztés]

1991 és 2014 júliusa között azonos pályán üzemelt a Porland Vintage Trolley nosztalgiavillamos, amely szinte minden hétvégén üzemben volt. A kocsik az 1904-es portlandi járművek 1991-ben készült másolatai voltak. 2009-ig a MAX eredeti útvonalát (Galleria/Library–Lloyd Center) követte, de 2009 szeptemberétől a Union Station–Transit Mall–Portlandi Állami Egyetem útvonalon haladt.[17][66] 2011-től már csak évente 7/8 vasárnap közlekedett.[67] Megszűnése után a vonalon futó két járművet a St. Louisban villamost tervező csapatnak adták el.[68][69]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a MAX Light Rail című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. At-A-Glance (angol nyelven). TriMet, 2017. február. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  2. TriMet Service and Ridership Information (angol nyelven). TriMet, 2015. szeptember 18. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  3. Connie P. Ozawa: The Portland Edge: Challenges and Successes in Growing Communities. Washington: Island Press. 2004. 19. o. ISBN 1-55963-695-5  
  4. Dan Hortsch: Tri-Met board votes to back Banfield light-rail project. (angolul) The Oregonian, (1978. szept. 27.) F1. o.
  5. Stan Federman: At ground-breaking: Festivities herald transitway. (angolul) The Oregonian, (1982. márc. 27.) A12. o.
  6. Paul Koberstein: Riders swamp light rail as buses go half-full and schedules go by the way. (angolul) The Oregonian, (1986. szept. 7.) A1. o.
  7. Stan Federman: All aboard! MAX on track; ride free. (angolul) The Oregonian, (1986. szept. 5.) A1. o.
  8. Light rail name announced. TriMet, (1986. júl. 25.)
  9. Jennifer Anderson: Stumptown Stumper. (angolul) Portland Tribune, (2006. máj. 5.)
  10. ^ a b Bill Stewart: Local colors roll out: Tri-Met designates the Blue, Red and Yellow lines. The Oregonian, (2000. szept. 21.)
  11. MAX Blue Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  12. MAX Green Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  13. MAX Orange Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  14. MAX Red Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  15. MAX Yellow Line (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  16. New MAX line opens downtown (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. augusztus 26. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  17. ^ a b c d Steve Morgan: Expansion for Portland's MAX: New routes and equipment. (angolul) Passenger Train Journal, 1. sz. (2010) 38–40. o.
  18. ^ a b Dennis L. Porter – Thomas Heilig: One Break Point Is Enough. (angolul) Washington: Transportation Research Board. Hozzáférés: 2017. jún. 18.  
  19. Drew Blevins: We're adding arrival screens at more Blue and Red line MAX stations (angol nyelven). TriMet, 2013. július 23. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  20. Roberta Altstadt: Making your experience better: Fixing TriMet’s ticket vending machines (angol nyelven). TriMet, 2013. május 3. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  21. 1-Month Pass (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  22. Fare Info (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  23. James Mayer: New streetcar fares explained (angol nyelven). The Oregonian, 2012. augusztus 2. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  24. Elliot Njus: Thousands of TriMet riders start tapping their fare with Hop Fastpass (video) (angol nyelven). The Oregonian, 2017. január 31. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  25. Joseph Rose: Fare turnstiles coming to Portland-Milwaukie MAX stations (angol nyelven). The Oregonian, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  26. Everton Bailey Jr.: TriMet boosts most fares starting Saturday; some routes changing (angol nyelven). The Oregonian, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  27. Craig Beebe: Leaders decide: Light rail for Portland to Bridgeport Village, no PCC tunnel (angol nyelven). Oregon Metro, 2016. május 10. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  28. Southwest Corridor Plan (angol nyelven). Oregon Metro. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  29. Elliot Njus: Committee picks light rail for SW Corridor transit project (angol nyelven). The Oregonian, 2016. május 9. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  30. Ryan Haas: Tigard Voters Saying Yes To Light Rail Plan (angol nyelven). Oregon Public Broadcasting, 2016. november 8. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  31. Dana Tims: No deep tunnel for OHSU: Southwest Corridor plan (angol nyelven). The Oregonian, 2015. július 14. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  32. Craig Beebe: Southwest Corridor leaders drop Marquam Hill/Hillsdale tunnels, leave door open on Sylvania option (angol nyelven). Oregon Metro, 2015. július 13. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  33. Columbia River Crossing Information Packet (angol nyelven). Oregon Department of Transportation, Washington State Department of Transportation, 2010. február. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  34. Jeff Manning: Columbia River Crossing: ODOT to pull plug, bridge project is dead (angol nyelven). The Oregonian, 2014. március 7. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  35. Transit Investment Plan. TriMet, 2012. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  36. Dylan Rivera: MAX Green Line signals decades of rail growth (angol nyelven). The Oregonian, 2009. szeptember 5. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  37. Eastside Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  38. Westside Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  39. Airport Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  40. Interstate Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  41. Green Line Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  42. Portland-Milwaukie Transit Project (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  43. Westside MAX: Blue Line extension (angol nyelven). TriMet, 2012. augusztus. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  44. Joseph Rose: TriMet will make several seasonal bus line adjustments Sunday (angol nyelven). The Oregonian, 2011. július 3. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  45. “VLT” da Linha 2 (portugál nyelven). Flavio R. Cavalcanti. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  46. Roomy, good-looking’ light-rail cars please Tri-Met official. (angolul) The Oregonian, (1983. nov. 27.) B5. o.
  47. First car for light rail delivered. (angolul) The Oregonian, (1984. ápr. 11.) C4. o.
  48. Andrew Longeteig: Our oldest MAX trains are getting makeovers (angol nyelven). TriMet, 2015. június 19. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  49. SD600 retroactively redesignated to SD660 in 1998. (angolul) Tramways & Urban Transit, (1998. okt.) 397. o. ISSN
  50. Willam C. Vantuono: "Tri-Met goes low-floor. (angolul) Railway Age, (1993. júl.) 49–51. o.
  51. Oliver Gordon: MAX takes keys to cool new model. (angolul) The Oregonian, (1996. aug. 1.) D1. o.
  52. Mark O'Keefe: New MAX cars smooth the way for wheelchairs. (angolul) The Oregonian, (1997. szept. 1.) B12. o.
  53. Oliver Gordon: Tri-Met prepares to purchase 37 low-floor light-rail cars. (angolul) The Oregonian, (1993. ápr. 15.) D4. o.
  54. Oliver Gordon: Tri-Met expands light-rail car order. (angolul) The Oregonian, (1997. szept. 26.) B6. o.
  55. ^ a b Bill Stewart: MAX will add racks for bikes, not bags. (angolul) The Oregonian, (2001. aug. 20.)
  56. Vehicles began to enter service in September 2003. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2003. nov.) 428. o.
  57. ^ a b MAX: The Next Generation (angol nyelven). TriMet, 2009. [2009. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  58. Jim Redden: TriMet puts new light-rail cars on track (angol nyelven). Pamplin Media Group, 2009. augusztus 6. [2009. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  59. The program is projected to take until around mid-2016 to complete. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2015. márc.) 121. o.
  60. ^ a b Improved MAX vehicles added to fleet (angol nyelven). TriMet, 2015. március. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  61. Joseph Rose: TriMet asks cramped MAX riders to help design next-generation train's seating (angol nyelven). The Oregonian, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  62. The first two cars entered service on April 27, 2015. (angolul) Tramways & Urban Transportation, (2015. júl.) 289. o.
  63. The Orange Line opened in September 2015. (angolul) Tramways & Urban Transportation, (2015. nov.) 450. o.
  64. The fleet numbers for the Type 5 cars are 521–538. (angolul) Tramways & Urban Transportation, (2012. jún.) 235. o.
  65. Transit Capacity and Quality of Service Manual, 3rd Edition (angol nyelven). Transport Research Board. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  66. Vintage Trolley 2012 Schedule on the Portland Transit Mall (angol nyelven). ETConsulting, 2011. [2013. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  67. TriMet reduced the Vintage Trolley Transit Mall circulator service to seven or eight Sundays per year. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2011. ápr.) 152. o.
  68. Vintage Trolley Has Ceased Operation (angol nyelven). ETConsulting, 2014. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  69. Portland double-track is brought into use. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2014. nov.) 454. o.

További információk[szerkesztés]

(angolul)