Metropolitan Area Express

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metropolitan Area Express
Type 4 kocsikból kiállított szerelvény a kék vonalon
Type 4 kocsikból kiállított szerelvény a kék vonalon
Adatok
Ország Amerikai Egyesült Államok
HelyszínPortlandi agglomeráció (Oregon)
Típusvasútvillamos
Átadás1986. szeptember 5.
Hálózat hossza96,6 km
Vonalak száma5
Állomások/megállók száma97
Járművek száma145[1]
Nyomtávolság1435 mm
Áramellátásegyenáram
Feszültség750 V[2]
Napi forgalom116 800
Éves forgalom37,75 millió
Üzemeltető
ÜzemeltetőTriMet
Elhelyezkedése
Metropolitan Area Express (Oregon)
Metropolitan Area Express
Metropolitan Area Express
Pozíció Oregon térképén
é. sz. 45° 31′ 09″, ny. h. 122° 40′ 43″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 09″, ny. h. 122° 40′ 43″
A Metropolitan Area Express weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Metropolitan Area Express témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Metropolitan Area Express (MAX Light Rail, MAX) vasútvillamos-hálózat az Amerikai Egyesült Államok Oregon államában, a portlandi agglomerációban. Az 1986-ban átadott hálózatot a TriMet üzemelteti. Az öt vonal feltárja Portlandet (a repülőteret is), Beavertont, Clackamast, Greshamet, Hillsborót, Milwaukie-t és Oak Grove-ot. A vonatok követési ideje csúcsidőben három, azon kívül harminc perc. 2019-ben a napi utasszám 120 900, az éves pedig 38,8 millió fő volt. A Covid19-pandémia miatt 2021-ben az éves utazások száma 14,8 millióra esett vissza.

A MAX az egyik első az 1970-es évekbeli autópálya-visszafoglalásokkor kiépült második generációs vasúthálózatok közül. Az első, keleti szakasz (Banfield Light Rail Project, a mai kék vonal) tervezése 1973-ban, a Mount Hood Freeway autópálya-projekt felfüggesztésekor indult. A kivitelezés 1982-ben kezdődött, a forgalom pedig 1986. szeptember 5-én indult meg. Az eredetileg 24 kilométer hosszú, 27 megállóhelyes hálózat mára 96,1 kilométeresre és 94 megállóhelyesre bővült. A narancssárga vonalat 2015-ben adták át, és folyamatban van a piros vonal meghosszabbítása.

Portland térségében a MAX mellett egy HÉV-vonal (Westside Express Service) és három villamosvonal (Portland Streetcar) működik. A vonatokról ezek mellett átszállási kapcsolatot biztosítanak az Amtrak járataira és autóbuszokra. A szerelvények a portlandi keresztutcák sűrű elhelyezkedése miatt maximum kettő kocsiból állnak. A járművek és a megállóhelyek is akadálymentesítettek. A menetdíjat megfizetni a Hop Fastpass rendszeren keresztül lehet.

Története[szerkesztés]

Type 1 kocsi a 11. sugárúton 1987-ben
A narancssárga vonal megnyitása
A piros vonal vonata az Interstate 84 mentén

Előzmények[szerkesztés]

A 20. században Portland tömegközlekedését magántársaságok által üzemeltetett helyközi vasutak és villamosok alkották, amely a Nyugat-Egyesült Államok legkiterjedtebb hálózata volt – a viszonylatok a washingtoni Vancouvertől az oregoni Forest Grove-ig húzódtak.[3][4] A város ló- és szamárvasútja a Ben Holladay által 1872-ben San Franciscóból vásárolt kocsikkal indult. A hálózatot a Portland Street Railway Company működtette. 1890-ben Albinában elindult az első drótkötél-vontatású villamos, ekkor nagyobb fejlesztések kezdődtek.[5] 1892-ben az East Side Railway Company Portland és Oregon City között városközi villamost indított.[6] A helyi villamosokat 1906-tól,[7] a helyköziket pedig 1908-tól a Portland Railway, Light and Power Company üzemeltette.[8] 1912-re Portland lakossága meghaladta a 250 000 főt, ekkor az éves utasszám elérte a hetvenmilliót.[9] Az 1920-as években a motorizáció és az autópálya-építések jelentős utasszám-visszaesést eredményeztek. 1950-ben minden portlandi villamosvonalat bezártak,[10] helyettük 2001-ig buszok közlekedtek,[11] de ekkor átadták a Portland Streetcar villamosvonalait.[12][13] Az utolsó kettő városközi villamos (amelyek Oregon Citybe, illetve Bellrose-ig közlekedtek) 1958-ban szűnt meg.[14][15]

Kezdetek[szerkesztés]

Bővebben: Kék vonal (Metropolitan Area Express)

Az 1970-es évekbeli autópálya-visszafoglalások hatására a felhagyott Mount Hood Freeway és Interstate 505 gyorsforgalmi utakra[16] biztosított forrásokból a vasútfejlesztéseket vizsgáló megvalósíthatósági tanulmányokat finanszíroztak.[17] Az 1973-as Federal-Aid Highway Actben tervezett útépítéseket a városvezetés és a lakosság is ellenezte.[18][19] 1973-ban Tom McCall kormányzó a lehetséges alternatívákat (például bus rapid transit vagy vasútvillamos) kidolgozó munkacsoportot hívott össze.[20] A helyi hatóságok kezdetben a buszokat preferálták, de egy 1977-es környezetvédelmi tanulmány hatására a vasút mellett döntöttek.[21][22] 1978 szeptemberében a TriMet a Banfield autópályáról elnevezett vasútszakasz megépítéséről határozott.[23] A portlandi 11. sugárút és a greshami Cleveland sugárút közti, 24,6 kilométer hosszú pálya és a 27 megállóhely építése 1982 márciusában kezdődött,[24] a forgalomnak pedig 1986. szeptember 5-én adták át.[25] A „Metropolitan Area Express” elnevezést dolgozói javaslatra kevesebb mint két hónappal átadás előtt vezették be.[26][27][28]

Mivel az 1980-as években elkezdődött a nyugati hosszabbítás tervezése, az eredeti vonalszakaszra innentől Eastside (Keleti oldal) néven hivatkoztak.[29] A vonatok végállomását kezdetben Beaverton és Hillsboro határán, a 185. sugárút mentén javasolták kijelölni. A TriMet és a Városi Tömegközlekedési Hatóság közötti finanszírozási vita miatt a tervezés csak 1988-ban folytatódhatott; a tanulmányok 1991-re készültek el.[30][31] Shirley Huffman hillsborói polgármester vezetésével helyi és állami politikusok 1993-ban elérték a vonal hillsborói belvárosig történő meghosszabbítását.[32] A 29 kilométer pálya és a 20 állomás építése az év augusztusában kezdődött a Robertson alagút kiásásával.[33] Az alagútépítés lassú haladása miatt a vonalat két szakaszban adták át: a 11. sugárúttól a Kings Hill/Southwest Salmon Street megállóhelyig tartót 1997-ben, a Hatfield Government Center megállóhelyig tartót pedig 1998-ban adták át.[34] A teljes, 53 kilométeres szakaszon 1998. szeptember 12-e óta közlekednek végig a vonatok.[35] 2001-től kék színnel jelölik.[36]

South/North[szerkesztés]

A Westside (Nyugati) szakasz 1980-as évekbeli tervezésekor a regionális kormányzat (Metro) Clackamas megye kiszolgálására kettő új vonalat javasolt: az egyik Oregon City és Milwaukie, a másik pedig az Interstate 205 mentén Portlandi nemzetközi repülőtér és a Clackamas Town Center bevásárlóközpont között futna.[37] Később utóbbi változat mellett döntöttek, mivel a felhagyott I-205 BRT projekt keretében már létezett a kijelölt nyomvonal.[38][39] A TriMet a szövetségi forrásokat inkább a Westside szakaszra igényelte, így az I-205 menti vonal kiépítését elhalasztották.[40] 1989-ben a szövetségi költségvetési bizottság mindkét vonalszakaszt támogatta azzal a feltétellel, hogy a tervek tartalmazzák egy Clark megyei hosszabbítás lehetőségét.[41][42] A tervezés 1993-as lezárultával az I-205 menti vonalat elvetették,[43][44] és a Hazell Dell–Milwaukie–Clackamas Town Center útvonal mellett döntöttek.[45][46] A TriMet és a regionális kormányzat a projektnek a South/North (Dél/Észak) nevet adta.[47] Állításuk szerint a logikusabb Észak/Dél sorrend helyett a déli végállomás térségének képviselői kérésére nevezték el Dél/Északnak, ugyanis a déli szakasz tervezését az északival vonták össze.[48]

Az 1994. novemberi portlandi népszavazáson a résztvevők 63%-a támogatta a 475 milliós projektet,[47] de a következő év februárjában tartott Clark megyei szavazáson a washingtoni szakasz finanszírozási terve elbukott.[49] Az új tervekben a vonal végállomása a Rose Quarter pályaudvar lett;[50] júliusban a törvényhozás 750 millió dollárt (benne 375 millió dollárt a rövidített szakaszra) ítélt meg a projekt számára.[51] A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a támogatás az állam alkotmányába ütközik, így a döntést érvénytelenítették.[52] 1996 februárjában megszavazták a 375 millió dolláros átdolgozott javaslatot,[53] de azt novemberben a projekt ellenzői megvalósítását megakadályozták.[54] Az újabb javaslat a Lombard sugárút és a Clackamas Town Center közötti szakaszról szólt;[55] a viszonylatot a TriMet és a regionális kormányzat Clark megye és az állam bevonása nélkül, Clackamas megye és Portland támogatásával kívánta megépíteni. 1998-ban újra kiírták az 1994-es, 475 millió dolláros támogatásról szóló szavazást,[47] de a megjelentek 52%-a ellenezte a javaslatot, így a tervezést leállították.[56]

Airport és Interstate[szerkesztés]

Bővebben: Piros vonal (Metropolitan Area Express) és Sárga vonal (Metropolitan Area Express)

Az 1990-es években a nemzetközi repülőtér gyors növekedésével a Portlandi kikötő a torlódások csökkentése érdekében alternatív közlekedési módokat keresett;[57] ezek egyike volt a MAX meghosszabbítása,[58] amivel a regionális szereplők a következő húsz évben nem számoltak.[59] 1997-ben a Bechtel mérnökiroda ajánlatot tett, melyben 49 hektár terület fejében kiépítenék a vonalhosszabbítást.[58][60] A projekt megvalósítása 1999 júniusában kezdődött;[61][62] mivel a szövetségi kormányzat beavatkozása nem volt szükséges, a nyomvonalat pedig már korábban kijelölték,[61] a vonal két év alatt kiépült.[63] A 8,9 kilométer hosszú, öt megállós Gateway/Northeast 99th Avenue pályaudvar–Portland International Airport szakasz 2001. szeptember 10-én nyílt meg.[64][65] A hétvégére tervezett megnyitóünnepség a szeptember 11-ei terrortámadások miatt elmaradt.[66] A piros vonal eredetileg a repülőtértől a belvárosig tartott, a vonatok a 11. sugárúti hurokvágányokon fordultak meg.[67] 2003. szeptember 1-jén a kék vonalon tapasztalható zsúfoltság miatt a viszonylatot a Beaverton pályaudvarig hosszabbították.[68]

1999-ben helyi lakosok és vállalkozók egy csoportja a TriMettől a South/North projekt felélesztését kérte.[69][70] A cég az Interstate sugárúton át Észak-Portlandig vezető nyomvonalat javasolta;[71] az Interstate MAX-viszonylat 2001 februárjában nyílt meg.[72] Az adófizetők terheinek minimalizálására kijelöltek egy városrehabilitációs körzetet, valamint szövetségi támogatásokat csoportosíthattak át az Airport MAX-től és a Portland Streetcartól, mivel ezeket helyileg finanszírozták.[73][74] A 9,3 kilométer hosszú, tíz megállós Rose Quarter–Expo Center viszonylat sárga jelzéssel 2001. május 1-jén indult.[75] 2004 és 2009 között a sárga vonal az Acélhídtól a kék és piros vonalak mentén a 11. sugárúthoz közlekedett. 2009. augusztus 30-án átadták a Portland Transit Mallon keresztülhaladó vasútszakaszt ekkor a sárga vonal végállomását a PSU Urban Center megállópárhoz helyezték át,[76] majd 2012 szeptemberében a PSU South megállópárig hosszabbították, amelyek korábban a gyalogosorientált tervezés miatt nem épültek meg.[77][78] 2015-től a sárga vonal vonatai átszerelnek a narancssárga vonalra, ezért önálló szakasza északi irányból a Portland Transit Mallig rövidült.[79]

South Corridor[szerkesztés]

Bővebben: Zöld vonal (Metropolitan Area Express) és Narancssárga vonal (Metropolitan Area Express)

2001-ben a Metro újra vizsgálni kezdte a Clackamas megyei hosszabbítás lehetőségeit; a felhagyott South/North projekthez hasonlóan kettő, Clackamasbe és Milwaukie-be tartó vonalat terveztek.[80] Az így létrejött South Corridor tanulmány[81] a vasútvillamos mellett alternatívákat is vizsgált.[82] A munkacsoport 2003-ban a két szakaszra osztást javasolta.[83][84] Az első szakasz a Gateway pályaudvar–Clackamas Town Center közötti, az I-205 mellett haladó viszonylatot tartalmazta; októberben a portlandi vállalkozók tiltakozására a Portland Transit Mall felé tartó terelésről döntöttek.[85] A szövetségi támogatást 2006-ban ítélték meg, a kivitelezést pedig a következő januárban kezdődött.[86][87] A 2,9 kilométer hosszú, 14 megállós szakaszon a sárga vonal részeként 2009. augusztus 30-án indult meg a forgalom.[76] Az I-205 menti, 10,5 kilométer hosszú és nyolc megállóhellyel rendelkező szakaszt szeptember 12-én adták át a zöld vonal részeként.[88]

A South Corridor projekt második fázisa a Portland belvárosa és a Milwaukie közötti, a Hawthorne hídon át történő hosszabbítást tartalmazta.[89] A tanulmányok szerint a nyomvonal a belvárosban nagyobb torlódásokat okozna,[85] így a belvárosi üzlettulajdonosok a Portland Transit Mall déli részéhez csatlakozó híd megépítését kérték.[82] A helyileg előnyben részesített, 2008-ban véglegesített nyomvonal szerint a South Waterfront városrésztől a Willamette folyón át az Oregoni Ipartudományi Múzeumig húzódó hidat építenek.[90] A Tilikum Crossingot csak a tömegközlekedés járművei, a kerékpárosok és a gyalogosok használhatják.[91] A vonal építése 2011 júniusában kezdődött;[92] 2012 szeptemberében egy népszavazáson a megjelentek 60%-a úgy döntött, hogy a Clackamas megyei vasútberuházásokról szavazást kell tartani.[93][94] Miután a megye megpróbálta kivonni magát a projektből, a TriMet keresetet nyújtott be, amiben a bíróság a projekt folytatása mellett döntött.[95] A 11,7 kilométer hosszú, 17 állomásos viszonylatot narancssárga jelzéssel 2015. szeptember 12-én adták át.[96] A Portland Transit Mall déli szakaszán közlekedő vonal lett a korridort kiszolgáló harmadik viszonylat.[79]

Fejlesztések[szerkesztés]

Bővebben: TriMet#A jövő

A hálózat fejlesztései a Metro által elfogadott regionális közlekedésfejlesztési terv szerint zajlanak. A 2018-as tervezet három finanszírozási formája három prioritási szintet jelölt ki: az első szinten azok a projektek szerepelnek, amelyekre 2027-re biztosítják a forrásokat; a másodikon a költségvetésbe 2040-ig beépített tervek, a harmadikon pedig azok, amelyek finanszírozása még kérdéses.[97]

Folyamatban lévő projektek[szerkesztés]

A 2018-as tervezetben a „Better Red” és a „Southwest Corridor” projektek a 2027-ig megvalósítandó fejlesztések között szerepelnek.[98]

Projekt Állapot Leírás Új megállóhelyek száma Hossz (km) Költség
Better Red[99] Építés alatt A piros vonal egyvágányú szakaszainak felszámolása és a vonal meghosszabbítása a kék vonal Fair Complex/Hillsboro Airport megállóhelyéig; továbbá Gateway North néven új megállóhely megnyitása.[100] 2024-ben tervezik átadni. 1 – 206 millió USD[99]
Southwest Corridor[101] Felfüggesztve[102] A zöld vonal meghosszabbítása[103] a Portlandi Állami Egyetemtől Tigardon át a tualatini Bridgeport Village bevásárlóközpontig.[104] A javaslat a 2020. november 3-ai népszavazáson elbukott.[105][106] 2027-ben tervezik átadni. 13 18 2,6–2,8 milliárd USD[107]
Downtown Tunnel[108] Megvalósíthatósági tanulmány Alagút építése Portland belvárosa alatt Goose Hollow és a Lloyd Center között.[108][109][110] – – 3–4,5 milliárd USD[108]

Tervezett fejlesztések[szerkesztés]

Portland, belváros – Tualatin[szerkesztés]

  • Tervezett befejezés: 2025[111]
  • Útvonal: a Portlandi Állami Egyetemtől Tigardon át Tualatinig, a Barbur Boulevardon dedikált sávokkal[112]
  • Leírás: 2016 májusában a MAX bővítését választották a bus rapid transit kiépítése helyett.[113] A 2,5 milliárd dollárra becsült[114] beruházásból kimaradtak a Marquam Hill/Oregon Health & Science University, Hillsdale, és PCC Sylvania megállók, amelyekhez alagutakat kellett volna kialakítani; ezek kiépítését a várható utasszám arányában túl költségesnek találták.[115] Az OHSU utcaszint alatti épületének egy felszíni vonallal mozgólépcsőkkel vagy liftekkel való összekötését jelenleg is tanulmányozzák.[116]

Elvetett fejlesztések[szerkesztés]

Expo Center – Marshall Center/Clark College[szerkesztés]

  • Tervezett befejezés: 2019
  • Útvonal: 4,7 km, 5 megálló; az Expo Centertől a Washington állambeli Marshall Center/Clark College-ig. A sárga vonal meghosszabbítása a Hayden-szigetet, és a szomszédos állambeli Vancouvert szolgálta volna ki. A fejlesztést a Columbia River Crossing hídprojekttel együtt végezték volna. Vancouverben a pályát északi irányban a Broadwayen, déli irányban pedig a Washington utcán fektették volna le. Ezek a 17. utcánál találkoztak volna, majd végállomásukhoz érkeztek volna a főiskola előtt. A 2010 februári tervek szerint a washingtoni oldalon 2014-ben, az oregonin pedig 2015-ben akarták elkezdeni a pályaépítést.[117] 2014 márciusában mind a vasút, mind a híd építését abbahagyták, mivel Washington állam kihátrált a projektből, Oregon pedig nem kívánta egyedül finanszírozni azt.[118]

Más fejlesztések[szerkesztés]

A TriMet jelezte, hogy más lehetőségeket is vizsgálnak,[119][120][121] ezek a következők:

Hálózat[szerkesztés]

Szakaszok[szerkesztés]

A hálózat körülbelül 97 kilométer hosszú. Az első szakasz a 24,3 kilométer hosszú Banfield (ma Eastside) volt; a későbbi szakaszok egy korábbi bővítéseként vagy szárnyvonalaként nyíltak meg. Az új szakaszokkal általában új vonalak jöttek létre (például Airport MAX Red Line).[122]

Térkép
A hálózat kiterjedése
A szakaszok átadása
# Szakasz Megnyitás dátuma Vonal(ak) Végállomások Megállók száma Hossz
(km) 		Kivitelezés dátuma Költség
1. Eastside (Banfield)[29] 1986. szeptember 5. Összes
  • Cleveland Avenue
  • Library/Galleria/SW 9th/10th
 31 (eredetileg 27) 24,3[123][124][125] 1982. március – 1986. szeptember $214 millió
2. Westside[126] 1998. szeptember 12. Kék, piros
  • Hatfield Government Center
  • Library/Galleria/SW 9th/10th
 20 28,5[127] 1993. július – 1998. szeptember $963 millió
3. Airport[59] 2001. szeptember 10. Piros
  • Portland International Airport
  • Gateway Transit Center
 4 8.9[128] 1999. május – 2001. szeptember $125 millió
4. Interstate[129] 2004. május 1. Sárga
  • Expo Center
  • Rose Quarter Transit Center
 10 9,3[128][129] 2000. november – 2004 .május $350
5. Portland Mall[130] 2009. augusztus 30. Zöld, narancssárga, sárga
  • Portland State University
  • Steel Bridge
 14 2,9[131][132] 2007. február – 2009. augusztus $575,7 millió
Interstate 205[130] 2009. szeptember 12. Zöld
  • Clackamas Town Center
  • Gateway Transit Center
 8 10,5[121][131] 2007. február – 2009. szeptember
6. Portland–Milwaukie[133] 2015. szeptember 12. Narancssárga
  • Lincoln/SW 3rd Ave
  • SE Park Ave
 10 11,7[128][133] 2011. június – 2015. szeptember $1,49 milliárd
Összesen 97 96  

Vonalak[szerkesztés]

A vonalakat színekkel jelölik;[134] ezek bevezetéséről 2000-ben döntöttek, és 2001-ben, az Airport MAX szakasz átadásakor kezdték őket használni: onnantól a Hillsboro–Gresham viszonylat kék, a Portland belváros–repülőtér viszonylat piros jelzéssel közlekedett.[36][135][136]

A viszonylatok egymásba fonódnak (főleg a hálózat középső szakaszán);[134] például az Acélhídon a kék, piros, sárga és zöld vonalak is közös pályán haladnak.[137] A vonalvezetés többször is változott: például 2004-ben a sárga vonal a kékkel megegyező útvonalon haladt, de 2009-ben a Portland Transit Mallhoz terelték át.[76][132]

Viszonylat Átadva Megállók száma Végállomások
Induló Érkező
     Kék vonal[138] 1986. szeptember 5.[* 1] 48 Hatfield Government Center Cleveland Avenue
     Piros vonal[139] 2001. szeptember 10. 26 Beaverton pályaudvar Portlandi nemzetközi repülőtér
     Sárga vonal[140] 2004. május 1. 17 Expo Center PSU South
     Zöld vonal[141] 2009. szeptember 12. 30 PSU South Clackamas Town Center pályaudvar
     Narancssárga vonal[142] 2015. szeptember 12. 17 Union Station Southeast Park Avenue

Nyomvonal[szerkesztés]

A vonatok nyílt és zárt pályát is használnak.[143] Portland belvárosában a sínek a közutak mentén, a csak a tömegközlekedés által használható sávokban futnak.[144][145] A vágányok a középső vagy a jobb oldali (a Morrison-Yamhill sarkon a bal oldali)[146] sávban futnak, a járművek jobb oldalon nyitnak ajtók.[2] A fehér gyémánttal vagy fehér T-betűvel jelölt[145] síneket a közúttól szegély vagy dupla záróvonal választja el.[147]

A belvároson kívül a járművek az utak elválasztósávjában, völgyhidakon, az autópályák mentén a tehervasúti vágányokon és földalatti szakaszokon haladnak. Az elválasztósávok esetén a vonatokat előnyben részesítő lámpaprogram van üzemben, az önálló pályán pedig sorompókat építettek ki.[2] A nagy forgalmú útszakaszokon vagy a domborzati viszonyok miatt egyes helyeken magasvasúti kiépítést alkalmaznak.[148][149] A Washington Park megállóhely a Robertson alagútban, a hálózat leghosszabb, 4,8 kilométer hosszú földalatti szakaszán található.[150]

A viszonylatok két helyen keresztezik a Willamette folyót: az Acélhídon és a Tilikum Crossingon; történelmi okokból az Eastside MAX tervezése során az Acélhíd használatát javasolták (egykor azon haladtak a város villamosai). A MAX 1986-os átadásakor a vonatok a közút középső sávjait az egyéni közlekedéssel közösen használták,[151] majd 2008-tól, az Eastside MAX és a Portland Transit Mall összekötésétől a felső szint belső sávjait csak a vonatok használhatták, a buszok és az autók is csak a külső sávokban haladhattak.[152] Az ország első nagyobb autómentes hídjaként számon tartott[91] Tilikum Crossingra csak a vasútvillamos, a buszok, a kerékpárosok, a gyalogosok és a megkülönböztető jelzéseket használó járművek hajthatnak fel.[153]

Áramellátás és biztosítóberendezés[szerkesztés]

A MAX felsővezetékes rendszerben, 750 Volt egyenárammal működik. A munkavezetékek többségét hossztartó sodrony támasztja meg, azonban városképi okokból például Portland belvárosában ez utóbbi hiányzik, a vezetéket pedig lehetőleg a már létező infrastruktúrát felhasználva rögzítik (lámpaoszlopokhoz, hidakhoz, épületek falán elhelyezett felsővezeték-tartó kampókhoz). A magasfeszültség átalakítását az 1,6 kilométerenként elhelyezett alállomások végzik, melyek összekapcsolhatóak, így egy alállomás kiesésekor a szakaszt a szomszédos állomások is elláthatják energiával.[2]

A 89 km/h sebességet és a sűrű követést (például Gateway pályaudvar és a Banfield Freeway közötti szakaszon kettő perc)[126][154][155] lehetővé tevő automatikus biztosítóberendezés[2] és az autostop a hálózat hetven százalékán van kiépítve. A többi szakaszon látra közlekedés és 56 km/h sebességkorlátozás van érvényben.[2]

Állomások és megállóhelyek[szerkesztés]

Felújított esőbeálló Gresham City Center megállóhelyen 2017-ben

A hálózaton 97 megállóhely található, ebből 48 a kék, 30 a zöld, 26 a piros, 17 a narancssárga és 17 a sárga vonalon. 32 megállóhelyet legalább kettő, nyolcat pedig legalább három vonal is érint.[156] A zöld, sárga és narancssárga vonalak a Pioneer Courthouse, a kék és piros vonalak pedig a Pioneer Square megállópárnál fonódnak.[134]

A megállók mérete eltér, de stílusuk egyszerű. A peronok a kereszteződések közelsége miatt 61 méter (200 láb) hosszúak,[156] ezért a vonatok maximum kettesével csatolva járhatnak.[157][158] Más amerikai rendszerekhez hasonlóan[159] a megállókban csak érvényes jeggyel vagy bérlettel szabad tartózkodni, de beléptetőrendszert nem építettek ki; 2015-ben a narancssárga vonalon tervezték ilyenek telepítését, de ez nem valósult meg.[160] A megállókban általában hulladékgyűjtő, esőbeálló és jegyautomata található,[156][161] de többségükben utastájékoztató kijelzőket is kihelyeztek. A tájékoztató eszközöket először az I-205 és a Portland Transit Mall térségében telepítették, majd egy 2013-as szövetségi támogatás révén számuk megnőtt.[162] Egyes megállókban területet adnak bérbe kávézóüzemeltetésre.[163][164]

A megállóhelyek többsége utcaszinten van;[165] a Sunset pályaudvar, a Southeast Bybee Boulevard, illetve a Banfield Freeway mentiek utcaszint alatt fekszenek. A hálózaton egy magasépítésű (Lents Town Center/Southeast Foster Road)[156][166] és egy földalatti (Washington Park) megálló van; utóbbi 79 méteres mélységével Észak-Amerika legmélyebben fekvő állomása.[167][168]

A MAX a legtöbb helyen átszállási kapcsolatot nyújt. A hálózaton 11 pályaudvar van, ahol a TriMet és más szolgáltatók helyi, helyközi és távolsági buszaira, valamint más vonatokra lehet átszállni.[169] Beaverton pályaudvarról indul a Westside Express Service helyiérdekű vasútvonal Wilsonville pályaudvar irányába.[170] Portlandi helyi buszokra a Portland Transit Mallnál, a Portland Streetcar villamosaira, illetve az Amtrak vonataira pedig a Portland Union Stationnél lehet felszállni.[171][172] Repülőtéri kapcsolatot a piros vonal nyújt.[173]

A hálózat az átadást követően hat megállóval egészült ki; négy az Eastside MAX szakaszon, kettő pedig a Portland Transit Mallnál létesült; utóbbiakat a menetidő csökkentése érdekében 2020. március 1-jén megszüntették.[77] Kings Hill/Southwest Salmon Street megállóhelyen 2021. március 1-jéig próbaüzemben nem álltak meg a vonatok.[174][175]

Akadálymentesítés[szerkesztés]

A Type 3-as kocsik rámpája

A Banfield Light Rail Project keretében épült megállókban a Type 1-es magas padlós járművekre a kerekesszékes utasok lifttel tudtak felszállni. Minden megállóban irányonként egy emelő volt,[176] amiket azért nem a járművekre telepítettek, hogy egy esetleges meghibásodás ne növelje a menetidőt.[29] A késéseket később az eszközök elhasználódása okozta, továbbá a használóik azok kinézete és az időigényes művelet miatt megbélyegezve érezték magukat.[177][178] Az Americans with Disabilities Act hatályba lépését követően a TriMet 1992 januárjában akadálymentesítési tervet dolgozott ki.[179] Miután a cég több európai vasúthálózat megoldásait is megvizsgálta, a Westside szakasz átadása előtt röviddel a MAX lett Észak-Amerika első akadálymentesített vasútvillamos-hálózata.[178] A Siemens Mobility és a TriMet által tervezett[180] alacsony padlós kocsik 1997 augusztusában álltak forgalomba.[181]

A hálózat 1999 áprilisától teljesen akadálymentesített.[179] A jegyautomaták feliratai domborúak, emellett braille-írással is olvashatók, a képernyőn megjelenő információkat képesek felolvasni. A domború feliratokat és a brailee-írást a megállókban is alkalmazzák. A peronok biztonsági sávjánál taktilis jeleket telepítettek.[182] Az utcaszinten található megállók rámpán, a külön szinten fekvők pedig lifttel közelíthetőek meg.[166] A Type 1 kocsik kivételével minden jármű alacsony padlós; előbbiek az akadálymentesség biztosítása érdekében Type 2 vagy Type 3 járművel csatolt üzemben közlekednek.[183] Minden vonaton működik a vizuális és hangos utastájékoztatás. A kocsikban elsőbbségi helyek találhatóak, valamint megengedett a vakvezető kutya szállítása.[182]

2011-ben az akadálymentességi követelmények szigorodása és a gyalogosbiztonság javítása miatt a legrégebbi szegmenseket átépítették.[184] Gateway pályaudvaron a gyalogosforgalmat lassító korlátokat telepítettek, négy greshami megállóban pedig átalakították az átkelőket. Több helyen figyelmeztető jelzéseket telepítettek és kicserélték a taktilis burkolati jeleket.[185]

Parkolás[szerkesztés]

SE Park Ave megálló zárt B+R parkolója

A cég 2019-es jelentése szerint összesen 12 614 P+R parkolóval rendelkeznek, melyből 10 219 található valamely MAX-megálló közelében. Ezek egy része felszíni parkolóban, a többi pedig többszintes garázsokban található.[186] A P+R-ek maximum 24 óra hosszan ingyenesen igénybe vehetőek; ez idő alatt éjszaka is lehet őket használni.[187] Néhány megállóban harmadik felektől további parkolóhelyeket bérelnek.[188] A Westside szakaszon 3643 parkolóhely található, egy szegmensen belül ez a legtöbb.[189] A legtöbb parkolóhely (750) a Clackamas Town Center pályaudvarnál, a legkevesebb (125) pedig Southeast Holgate Boulevard megállóhelynél van.[187]

A 2019-ben közzétett adatok szerint a P+R parkolókat az utasok öt százaléka veszi igénybe. 2017-ben a parkolók kihasználtsága a Portland–Milwaukie szakaszon 100, a Westside szakaszon 85 százalék volt. Az I-205 MAX esetén ez a szám 30%; a TriMet szerint ennek oka a parkolóhelyek előnytelen elrendezése, valamint az, hogy a belváros busszal egyszerűbben elérhető. Egy parkolóhely költsége felszíni parkolóknál 18 000, míg parkolóházaknál 52 000 dollár.[190]

Kerékpártárolásra négy módot kínálnak (nem mindegyik érhető el minden megállóban).[191] A 2020-as adatok szerint nyolc megállóban van B+R parkoló, amelyek kódkártyával nyitható, éjjel-nappal biztonsági kamerával őrzött zárt parkolók. Egyes megállókban zárt szekrények (eLocker) vannak,[192] amelyek érkezési sorrendben vehetők igénybe. Ezek egy része a BikeLink, mások pedig a TriMet Hop Fastpass kártyáival nyithatók.[193][194] Néhol tároló bérlésére is lehetőség van.[195] A legtöbb megállóban nyitott kerékpártárolókat helyeztek ki.[196]

Járművek[szerkesztés]

Bővebben: A TriMet vasúti járművei
Alacsony és magas padlós járművek csatolt üzemben

A MAX hálózatán öt járműtípus (Type 1-től Type 5-ig jelölve) közlekedik. A 145 kocsi hossza 26,8-tól 29 méterig terjed;[197][198] minden típus előfordulhat bármelyik vonalon.[183] Mivel a portlandi belvárosban az utcasarkok 61 méterre találhatóak egymástól, a vonatok csak szóló üzemben vagy kettesével csatolva járhatnak, hogy ne lógjanak be a csomópontokba.[199][200] A Type 1, 2 és 3 kocsik mindegyike csatolható egymással, de szólóüzemben is járhatnak. Az akadálymentességi követelmények miatt a magas padlós Type 1 kocsik csak alacsony padlós járművel csatolva közlekedhetnek. A Type 4 és 5 kocsik csak egymással kompatibilisek.[183]

A Banfield Light Rail Project részére a Bombardier és a La Brugeoise et Nivelles 1983-tól kezdődően 26 darab Type 1 kocsit gyártott.[198] Augusztusban a TriMet további hét járművet vásárolt volna,[201] de a megszorítások miatt szándékuktól novemberben elálltak.[202] A vonatok a Rio de Janeiróban használtakhoz hasonlóak.[198] A kocsiszekrényeket Québecben építették, de a további szerelés a Vermont állambeli Barre-ban történt.[203] Az első járművet 1984-ben szállították Portlandbe.[204] A 41 tonnás, csuklós kocsik hattengelyesek.[183][205] A beszállás lépcsőkön lehetséges, ezért a peronokon kerekesszékes emelőket helyeztek el.[183] A 166 férőhelyes vonatokban 76 ülőhely található.[198][206]

Az 1992-ben a TriMet által megrendelt tanulmány szerint az akadálymentesítés leggazdaságosabb módja az alacsony padlós járművek közlekedtetése,[183] így 1993-ban a Siemenstől 39 darab, rámpával ellátott SD660 vonatot rendeltek;[207] ezzel a MAX lett Észak-Amerika első akadálymentesített vasútvillamos-hálózata.[208][209][210] A járművek 1997-ben álltak forgalomba a Westside szakaszon;[211] a repülőtéri hosszabbítás miatt 2000-ben további tizenhét kocsit vásároltak.[62][183] Az Interstate MAX szakaszra rendelt, 2003-tól forgalomba állított Type 3 kocsik néhány műszaki részlettől és az új színezéstől eltekintve megegyeznek a Type 2-esekkel. Ezekből 27 darabot vettek.[183][212]

Az I-205 MAX és a Portland Transit Mall kiszolgálására huszonkét darab Siemens S70-et (Type 4) vásároltak, amelyek 2009-től közlekednek. A kocsik a korábbi típusokhoz képest áramvonalasabbak, könnyebbek és energiatakarékosabbak, valamint több ülőhellyel rendelkeznek. Először ezeken használtak LED-es kijelzőket.[213] A Portland–Milwaukie szakaszra vásárolt Type 5-ös kocsikat 2012-ben rendelték. Ezek tágasabb beltérrel (a középső modulban új üléselrendezéssel), valamint javított rámpákkal és klímával rendelkeznek.[214][215] A 2014-ben forgalomba állított[216] vonatoknak a Siemens később az S700-as típusszámot adta.[217]

2019 júliusában a Type 1 kocsik kiváltására 26 darab Siemens S700-at rendeltek.[180] Az első Type 6 jármű 2022 decemberében érkezett meg a TriMethez.[218]

Járműtelepek[szerkesztés]

Ruby Junction járműtelep

A MAX-nek egy nagyobb (a greshami Ruby Junction) és egy kisebb (a beavertoni Elmonica) járműtelepe van.[219][220] Mindkét telep a kék vonal mentén, a Ruby Junction/East 197th Avenue, illetve az Elmonica/Southwest 170th Avenue megállóhely közelében található.[221]

Az 1980-as években épült Ruby Junction járműtelep 2010-ben 6,9 hektáron 13 300 m2 területű, 2016-ban pedig 8,9 hektáron 13 800 m2 területű volt, valamint egy negyedik kiszolgálóépület is létesült.[219] Egyszerre 13 jármű karbantartását tudják elvégezni, de összesen 87 vonat tárolására van hely. 2016-ban kétszázan dolgoztak itt, emellett kétszáz járművezetőt osztottak be az innen kiálló szerelvényekre. A járműfenntartók mellett a pályakarbantartók is innen indulnak munkavégzésre.[220] 2015-ben a nosztalgiavillamos bezárása után néhány karbantartót a Rose Quarter pályaudvar közelében található kocsiszínbe helyeztek át.[222]

Egykor a Ruby Junction járműtelepen voltak a TriMet irodái.[223] A 7200 alapterületű Elmonica járműtelep építése a Westside MAX projekt keretében az 1990-es években kezdődött és 1996-ra készült el.[224]

Szolgáltatások[szerkesztés]

Jegyautomata
Érvényesítő készülék

Hétköznap az üzemidő körülbelül 22,5 óra; péntek és szombat este további járatok indulnak.[225] A MAX összes vonala a legalább tizenöt percenkénti közlekedést jelölő „Frequent Service” kategória alá esik.[226] A követési idő csúcsidőben három perc (főleg a fonódó részen), kora reggel és késő este pedig fél óra. Az utastájékoztató kijelzők a pályára telepített járműkövető rendszer adatait jelenítik meg.[227]

Utasszámok[szerkesztés]

2019-ben az éves utasszám 33,8 millió fő volt (hétköznaponként 120 900 fő). Az előző három évben fokozatosan csökkent az utasszám. 2012-ben 42,2 millió utazás történt; a szám utoljára 2016-ban, a narancssárga vonal átadását követően emelkedett.[228] A TriMet szerint ennek oka a vonatokon és a megállók környezetében történő bűncselekmények, valamint a kevésbé tehetősebbek kiszorulása a városmagból.[229][230] 2019-ben a Los Angeles-i, bostoni és San Franciscó-i hálózatok után a MAX volt az ország negyedik legkihasználtabb vasútvillamos-hálózata.[231]

Éves utasszámok
Pénzügyi év Utasszám %±
1987[232] 7 200 000 —
2000 21 165 600 +194,0%
2005 31 920 000 +50,8%
2010 38 390 400 +20,3%
2011 41 200 160 +7,3%
2012 42 193 180 +2,4%
2013 39 036 500 −7,5%
2014 38 228 800 −2,1%
2015 37 746 000 −1,3%
2016 40 019 560 +6,0%
2017 39 699 760 −0,8%
2018 38 906 694 −2,0%
2019 38 817 600 −0,2%
2020 30 780 230 −20,9%
2021 14 798 155 −51,9%
2022 18 647 585 +26,0%
Forrás: TriMet[233]

Viteldíjak[szerkesztés]

Az észak-amerikai vasúthálózatokhoz hasonlóan[234] a MAX járműveire is csak előre megváltott jeggyel vagy bérlettel lehet felszállni. A megállókban nincsenek beléptetőkapuk.[160] Az utazásért fizetni a TriMet forgalmi irodáiban és partnereinél megvásárolható[235] Hop Fastpass kártyával,[236] a mobilalkalmazással,[237][238] illetve a Google Payjel, Apple Payjel vagy Samsung Payjel összekötött bank- vagy hitelkártyával lehet. Az egyszer használatos jegyeket a minden megállóban elhelyezett automatákból lehet megvásárolni, emellett a Portland Streetcar 2,5 órás és napijegyei is érvényesek.[239][240] Felszállás előtt a jegyeket és bérleteket az automaták mellé kihelyezett olvasóval érvényesíteni kell.[241] A jegyárak az utazás távolságától függetlenül egységesek, és a használat függvényében maximáltak.[242] A Hop Fastpass kártyákat a C-Tran buszain is lehet használni.[243]

Jegyárak[244]
Utazó 2,5 órás jegy Napijegy Havibérlet Éves bérlet
Felnőtt
(18-64) 		$2,5 $5* $100* $1100***
Nyugdíjas/diák** $1,25 $2,5* $28* $308***
* Az összeg elérésekor az adott naptári napon/hónapban a további utazások ingyenesek. | ** A diákjegyek és -bérletek 7-17 év között, illetve középiskolások és felnőttoktatásban részt vevők számára érvényesek. 15 év fölött diákigazolvány megléte szükséges. | *** Az éves bérlet tizenegy havibérlet áráért előre váltható meg.[245] | Hat év alatt fizető utas jelenlétében az utazás ingyenes.

Megszűnt szolgáltatások[szerkesztés]

Díjmentes övezet[szerkesztés]

Bővebben: Fareless Square

A hálózat átadásától 2012-ig létező Fareless Square (2010 és 2012 között Free Rail Zone) övezeten belül az utazás ingyenes volt. A zóna a belvárost, illetve 2001-től a Lloyd kerületet foglalta magába. Költségcsökkentési okokból 2012-ben a díjmentes zónát a négyzónás jegyrendszerrel együtt felszámolták.[78][154]

MAX Mall Shuttle[szerkesztés]

A MAX Mall Shuttle 2009. szeptember 14-e és 2011. június 5-e között[246] a zöld és sárga vonalak mentesítőjárata volt,[247] amely hétköznap délutánonként dél és 17:30 között járt a Union Station és a Portlandi Állami Egyetem között.[248] A járat megszűnése óta a zöld és sárga vonalak járművei a belvárosban egységesen 7,5 perces követéssel közlekednek.

Nosztalgiavillamos[szerkesztés]

Bővebben: Portland Vintage Trolley

Az 1904-es portlandi villamosok 1991-ben készült másolataival közlekedő nosztalgiavillamos 1991 és 2014 között járt a MAX hálózatán. Kezdetben a Library–Gallery szakaszon közlekedett, majd 2009 szeptemberében a Portland Transit Mallhoz, a Union Station és a Portlandi Állami Egyetem közötti szegmensbe helyezték át.[132][249] 2011-ben üzemideje évi 7–8 vasárnapra csökkent,[250] 2014 júliusában pedig megszűnt. A kettő fennmaradt kocsit egy St. Louis-i nonprofit vállalat vásárolta meg.[251][252]

Közbiztonság[szerkesztés]

A vonalakat és a TriMet ingatlanait a helyi hatóságokkal együttműködő közlekedési rendőrség védi, amely így a lehető legrövidebb időn belül képes reagálni. A Transportation Security Administration kutyás egységeket biztosít. A járművek fedélzetén vészjelzők találhatók,[253] 2014-re pedig minden vonatot és megállóhelyet bekameráztak (összesen négyezer kamerát helyeztek ki).[254]

2017-es késelés[szerkesztés]

2017. május 26-án 16:30 körül egy férfi három másikat megsebesített, miután kérdőre vonták, mert két tizenéves lány irányába muszlimellenes megjegyzéseket kiabált.[255] Az áldozatok közül ketten – egy technikus és egy veterán – a nyakukat ért szúrásokba belehaltak; a harmadik, frissen végzett egyetemista férfi túlélte a támadást.[256] A magát fehér nacionalistának valló[257] elkövetőt 2020. február 21-én kétrendbeli emberölés,[258] emberölési kísérlet és más bűncselekmények vádjában is bűnösnek találták.[259]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ Az Airport MAX átadásáig az Eastside és Westside szakaszt is lefedő Hillsboro–Gresham viszonylatot egyszerűen csak MAX-nek nevezték. A 2000-ben bevezetett színkódokat 2001. szeptember 10-én kezdték használni.[36][136]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ At-A-Glance (angol nyelven). TriMet, 2017. február. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  2. ↑ a b c d e f Power, Signals, and Traffic Interface (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  3. ↑ Selinger45 6–7. o.
  4. ↑ Richard M. Thompson: Portland’s Streetcar Lines Portland. (angolul) Charleston (Dél-Karolina): Arcadia Publishing. 2010. 7–8. o. ISBN 978-0-7385-8126-2 Hozzáférés: 2023. május 12.  
  5. ↑ A History of Public Transit in Portland (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  6. ↑ Portland’s Interurban Years (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  7. ↑ Richard Thompson: Portland’s Streetcars. (angolul) Charleston (Dél-Karolina): Arcadia Publishing. 2006. 9–17. o. ISBN 978-1-4396-3109-6 Hozzáférés: 2023. május 12.  
  8. ↑ Richard M. Thompson: Portland’s Interurban Lines. (angolul) Charleston (Dél-Karolina): Arcadia Publishing. 2012. ISBN 978-0-7385-9617-4 Hozzáférés: 2023. május 12.  
  9. ↑ Selinger45 8. o.
  10. ↑ Thompson Portland’s Streetcar Lines, i. m. 6. o.
  11. ↑ Kristi Turnquist: Traveling through the history of Portland’s streetcars (angol nyelven). The Oregonian, 2011. február 24. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  12. ↑ Norm Maves Jr – Bill Stewart: Trolley’s late scribe was ’delighted’ at new line. (angolul) The Oregonian, (2001. július 30.) 32. o.
  13. ↑ Portland streetcars – something old, something new (angol nyelven). Portland Business Journal, 2001. július 16. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  14. ↑ Thompson Portland’s Interurban Railway, i. m. 61, 93. o.
  15. ↑ Ken David: Company Surprises Customers: Firm Abandons Passenger Run after Sundown. (angolul) The Oregonian, (1958. január 26.) 1. o.
  16. ↑ Selinger45 30. o.
  17. ↑ Selinger45 20. o.
  18. ↑ Morton Paglin: Effort to stop freeway remembered. (angolul) The Oregonian, (2004. június 28.) B6. o.
  19. ↑ Bob Young: Highway to Hell (angol nyelven). Willamette Week, 2005. március 8. [2018. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  20. ↑ West Portland Park-and-ride, Pacific Hwy, I-5, Multnomah County: Environmental Impact Statement. (angolul) Washington (főváros): Federal Highway Administration. 1975. 11. o. Hozzáférés: 2023. május 12.  
  21. ↑ Meetings on transit ideas slated. (angolul) The Oregonian, (1975. május 4.) C4. o.
  22. ↑ Tri-Met board backs Banfield rail option. (angolul) The Oregonian, (1977. február 8.) 1. o.
  23. ↑ Dan Hortsch: Tri-Met board votes to back Banfield light-rail project. (angolul) The Oregonian, (1978. szeptember 27.) F1. o.
  24. ↑ Stan Federman: At ground-breaking: Festivities herald transitway. (angolul) The Oregonian, (1982. március 27.) A2. o.
  25. ↑ Paul Koberstein: Riders swamp light rail as buses go half-full and schedules go by the way. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 7.) A1. o.
  26. ↑ Selinger45 46. o.
  27. ↑ Selinger50 46. o.
  28. ↑ David Austin: MAX winning moniker for $214 million light-rail line. (angolul) The Oregonian, (1986. július 26.) C2. o.
  29. ↑ a b c Eastside MAX Blue Line (angol nyelven). TriMet, 2016. július. [2018. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  30. ↑ Hillsboro Extension of the Westside Corridor Project, Washington County: Environmental Impact Statement. (angolul) Washington (főváros): Federal Transit Administration. 1994. P1–P5. o. Hozzáférés: 2023. május 12.  
  31. ↑ Stan Federman: Tri-Met heats up study for westside light rail. (angolul) The Oregonian, (1987. november 7.) E14. o.
  32. ↑ Don Hamilton: Shirley Huffman, fiery lobbyist, earns praise; Hard work and a sharp phone call put light-rail trains into downtown Hillsboro. (angolul) The Oregonian, (2000. február 23.) E2. o.
  33. ↑ Gordon Oliver: Groundbreaking ceremonies set to launch project. (angolul) The Sunday Oregonian, (1993. augusztus 8.) R1. o.
  34. ↑ Mark O’Keefe: New MAX cars smooth the way for wheelchairs. (angolul) The Oregonian, (1997. szeptember 1.) B12. o.
  35. ↑ Gordon Oliver – Don Hamilton: Go west young MAX. (angolul) The Oregonian, (1998. szeptember 9.) C1. o.
  36. ↑ a b c System News. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2000. december) ISSN 1460-8324
  37. ↑ Where’s east side light rail going next. (angolul) The Oregonian, (1986. április 3.) 2. o.
  38. ↑ Kara Briggs: Metro considers transit options along I-205. (angolul) The Oregonian, (2002. július 24.) D2. o.
  39. ↑ Jim Redden: After 35 years of waiting, TriMet’s Green Line hits all the parties (angol nyelven). Portland Tribune, 2009. szeptember 10. [2011. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  40. ↑ Vince Kohler: Joint efforts of business, government could spur rail line; both groups need to finance, back line along I-205, panel says. (angolul) The Oregonian, (1988. május 23.) B5. o.
  41. ↑ Vince Kohler – Bill Stewart: Light-rail proposals gain ground in Congress; senate panel approves transportation funding bill, aiding plans for new Oregon City, Vancouver lines. (angolul) The Oregonian, (1989. szeptember 10.) C1. o.
  42. ↑ Bill Stewart: County light-rail project gains momentum. (angolul) The Oregonian, (1993. január 12.) B2. o.
  43. ↑ Fred Leeson: Planners narrowing options for north–south light-rail line. (angolul) The Oregonian, (1994. február 13.) C5. o.
  44. ↑ Gordon Oliver: Decisions to be made soon on north–south light rail. (angolul) The Oregonian, (1993. március 7.) C4. o.
  45. ↑ Fred Leeson: Planners narrowing options for north–south light-rail line. (angolul) The Oregonian, (1994. február 13.) C5. o.
  46. ↑ Dennis McCarthy: Light-rail service? On to Oregon City! (angolul) The Oregonian, (1994. szeptember 15.) D2. o.
  47. ↑ a b c Selinger45 80. o.
  48. ↑ Q: Why is the next phase of light rail being called ’South–North’ instead of ’North–South’, a more familiar use of the words? (angolul) The Oregonian, (1994. december 1.)
  49. ↑ Bill Stewart: Clark County turns down north–south light rail. (angolul) The Oregonian, (1995. február 8.) A1. o.
  50. ↑ Gordon Oliver – Bill Stewart: MAX may skip Clark County, N. Portland. (angolul) The Oregonian, (1995. március 1.) B1. o.
  51. ↑ Ashbel S. Green – Jeff Mapes: Legislature is finally working on the railroad. (angolul) The Oregonian, (1995. augusztus 4.) A1. o.
  52. ↑ Osker Spicer: Light-rail would be good for areas. (angolul) The Oregonian, (1996. január 31.) C2. o.
  53. ↑ Some light-rail history. (angolul) The Oregonian, (1996. október 7.) A8. o.
  54. ↑ Gordon Oliver – Brent Hunsberger: Tri-Met still wants that rail line to Clackamas County. (angolul) The Oregonian, (1996. november 7.) D1. o.
  55. ↑ Gordon Oliver: South–north light-rail issue keeps on going. (angolul) The Oregonian, (1997. február 12.) A1. o.
  56. ↑ Gordon Oliver: South–north line backers find themselves at a loss after election day defeat. (angolul) The Oregonian, (19978. november 7.) B1. o.
  57. ↑ Anita Marks: Airport struggles with runaway growth. (angolul) Portland Business Journal, (1994. február 25.) A1. o.
  58. ↑ a b Gordon Oliver: Port wants MAX to run to airport. (angolul) The Oregonian, (1997. január 22.) A7. o.
  59. ↑ a b MAX Red Line (angol nyelven). TriMet. [2018. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  60. ↑ Michael Rose: PDX light rail may lead to south-north line. (angolul) Portland Business Journal, (1997. december 19.) 1. o.
  61. ↑ a b Selinger45 82. o.
  62. ↑ a b Bill Stewart: Light-rail line to PDX starting to take shape. (angolul) The Oregonian, (1997. június 17.) A1. o.
  63. ↑ Gordon Oliver: Light rail to airport gets closer to reality. (angolul) The Oregonian, (1998. szeptember 10.) B1. o.
  64. ↑ Gordon Oliver: Portland now ’the city that moves’, mayor says [opening of MAX Red Line]. (angolul) The Oregonian, (2001. szeptember 11.) 1. o.
  65. ↑ Gordon Oliver: Unknowns cloud PDX’s future. (angolul) The Oregonian, (2001. szeptember 21.) D1. o.
  66. ↑ History cancels PDX party. (angolul) The Oregonian, (2001. szeptember 15.) D8. o.
  67. ↑ Bill Stewart: Airport MAX rolls out Monday. (angolul) The Oregonian, (2001. szeptember 7.) B1. o.
  68. ↑ Fred Leeson: MAX fares increase, direct service from Beaverton to PDX starts. (angolul) The Oregonian, (2003. szeptember 27.) D2. o.
  69. ↑ Gordon Oliver: New light-rail plan rises from the ashes. (angolul) The Oregonian, (1999. március 16.) 1. o.
  70. ↑ Bill Stewart: Tri-Met involvement urged in north light-rail line. (angolul) The Oregonian, (1999. március 25.) B3. o.
  71. ↑ Gordon Oliver: Tri-Met adds detail to proposal to build light rail in the north. (angolul) The Oregonian, (1999. május 3.) C2. o.
  72. ↑ Gordon Oliver: Interstate MAX work will begin with Monday ceremony. (angolul) The Oregonian, (2001. február 16.) D3. o.
  73. ↑ Bill Stewart: Interstate MAX on track but not final. (angolul) The Oregonian, (1999. augusztus 26.) D2. o.
  74. ↑ Bill Stewart: NW prominent in Clinton money plan. MAX: The North Portland Interstate. (angolul) The Oregonian, (2000. február 5.) A1. o.
  75. ↑ Fred Leeson: The Yellow Line: Open for business. (angolul) The Oregonian, (2004. április 25.) B5. o.
  76. ↑ a b c New MAX line opens downtown (angol nyelven). Portland Tribune, 2009. augusztus 27. [2015. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  77. ↑ a b Jim Redden: Line’s last piece stirs money questions (angol nyelven). Portland Tribube, 2009. szeptember 24. [2013. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  78. ↑ a b Everton Bailey Jr.: TriMet boosts most fares starting Saturday; some routes changing (angol nyelven). The Oregonian, 2012. augusztus 30. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  79. ↑ a b Brian Lum: You asked: How will the MAX Orange Line work in Downtown Portland? (angol nyelven). TriMet, 2015. június 19. [2015. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  80. ↑ Joseph Rose: New MAX plan tries the double-team approach. (angolul) The Oregonian, (2001. május 8.) D1. o.
  81. ↑ Joseph Rose: Metro planners will study two south light-rail lines. (angolul) The Oregonian, (2001. június 6.) E3. o.
  82. ↑ a b Laura Oppenheimer: New MAX plans arrive for input; a revived bid to expand light rail to Milwaukie, one of five transit proposals, may fare better now that former critics are on board. (angolul) The Oregonian, (2003. január 27.) E1. o.
  83. ↑ Fred Leeson: TriMet board agrees to plan for southeast light-rail lines. (angolul) The Oregonian, (2003. március 27.) C2. o.
  84. ↑ Laura Oppenheimer: Metro gives final OK to MAX lines. (angolul) The Oregonian, (2003. április 18.) D6. o.
  85. ↑ a b Fred Leeson: Light-rail line likely addition to transit mall. (angolul) The Oregonian, (2003. április 15.) B1. o.
  86. ↑ James Mayer: Metro rail projects hit funding fast track. (angolul) The Oregonian, (2006. február 8.) A1. o.
  87. ↑ James Mayer: Light rail in Bush's 2008 budget. (angolul) The Oregonian, (2007. február 8.) C7. o.
  88. ↑ Dylan Rivera: Thousands on MAX go Green Festivities and free rides draw takers for the new downtown–Clackamas Town Center line. (angolul) The Oregonian, (2009. szeptember 13.)
  89. ↑ Dennis McCarthy: Milwaukie group poses surprise light-rail option. (angolul) The Oregonian, (2001. december 20.) C3. o.
  90. ↑ Eric Mortenson: Panel realigns route of new light-rail span. (angolul) The Oregonian, (2008. május 2.) D1. o.
  91. ↑ a b Brian Libby: The Bridge That Bans Cars. (angolul) The Atlantic, CCCXVI. évf. 3. sz. (2015. október) 42–43. o. Hozzáférés: 2023. május 12.
  92. ↑ Joseph Rose: Construction begins on new light-rail bridge in Portland that will go up ’piece by piece’ (angol nyelven). The Oregonian, 2011. június 30. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  93. ↑ Denis C. Theriault: Checkpoint Clackamas! (angol nyelven). The Portland Mercury, 2012. május 31. [2016. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  94. ↑ Yuxhin Zeng: Clackamas County anti-rail measure passes comfortably; effect could resonate for decades (angol nyelven). The Oregonian, 2012. szeptember 12. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  95. ↑ Selinger50 95–96. o.
  96. ↑ Elliot Njus: The wait’s over: TriMet’s Orange Line, Tilikum Crossing up and running (angol nyelven). The Oregonian, 2015. szeptember 12. (Hozzáférés: 2023. május 12.)
  97. ↑ Report 5. o.
  98. ↑ Report 17. o.
  99. ↑ a b A Better Red (angol nyelven). TriMet. [2020. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  100. ↑ Roberta Altstadt: TriMet’s Better Red project receives Medium-High rating from Federal Transit Administration (angol nyelven). TriMet, 2020. február 13. [2020. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  101. ↑ Southwest Corridor Light Rail Project (angol nyelven). TriMet, 2019. július. [2019. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  102. ↑ Thomas Keaton: TriMet puts new light rail line on hold after measure’s failure (angol nyelven). KATU, 2020. november 10. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  103. ↑ Southwest Corridor Light Rail Conceptual Design Report (angol nyelven). TriMet, 2020. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  104. ↑ Ray Pitz: New details on SW Corridor MAX stations include Bridgeport (angol nyelven). Portland Tribune, 2020. február 5. [2020. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  105. ↑ Portland-area voters decline Measure 26-218 (angol nyelven). Oregon Metro, 2020. november 3. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  106. ↑ Andrew Theen: Voters reject Metro’s payroll tax to fund billions in transportation projects (angol nyelven). The Oregonian, 2020. november 3. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  107. ↑ Aaron Mesh: The Price Tag on Light Rail to Bridgeport Village Has Grown by Nearly a Billion Dollars (angol nyelven). Willamette Week, 2018. június 13. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  108. ↑ a b c The Max Tunnel Study (angol nyelven). Oregon Metro, 2019. október 25. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  109. ↑ Elliot Njus: City planners float idea of subway tunnel through downtown Portland (angol nyelven). The Oregonian, 2017. június 14. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  110. ↑ Sophie Peel: The Idea for MAX Tunnel Under Downtown Emerged From Examination of How to Fix the Steel Bridge Bottleneck (angol nyelven). Willamette Week, 2019. június 28. (Hozzáférés: 2021. szeptember 20.)
  111. ↑ Craig Beebe: Leaders decide: Light rail for Portland to Bridgeport Village, no PCC tunnel (angol nyelven). Oregon Metro, 2016. május 10. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  112. ↑ Southwest Corridor Plan (angol nyelven). Oregon Metro. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  113. ↑ Elliot Njus: Committee picks light rail for SW Corridor transit project (angol nyelven). The Oregonian, 2016. május 9. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  114. ↑ Ryan Haas: Tigard Voters Saying Yes To Light Rail Plan (angol nyelven). Oregon Public Broadcasting, 2016. november 8. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  115. ↑ Dana Tims: No deep tunnel for OHSU: Southwest Corridor plan (angol nyelven). The Oregonian, 2015. július 14. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  116. ↑ Craig Beebe: Southwest Corridor leaders drop Marquam Hill/Hillsdale tunnels, leave door open on Sylvania option (angol nyelven). Oregon Metro, 2015. július 13. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  117. ↑ Columbia River Crossing Information Packet (angol nyelven). Oregon Department of Transportation, Washington State Department of Transportation, 2010. február. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  118. ↑ Jeff Manning: Columbia River Crossing: ODOT to pull plug, bridge project is dead (angol nyelven). The Oregonian, 2014. március 7. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  119. ↑ Report 17. o.
  120. ↑ Transit Investment Plan. TriMet, 2012. [2012. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  121. ↑ a b Dylan Rivera: MAX Green Line signals decades of rail growth (angol nyelven). The Oregonian, 2009. szeptember 5. (Hozzáférés: 2017. június 18.)
  122. ↑ MAX Light Rail Project History (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  123. ↑ Tom Shedd: MAX: Portland’s Light Rail Is an Instant Success. Modern Railroads, (1987. november) 14–15. o. ISSN 0736-2064
  124. ↑ Light Rail Transit: New System Successes at Affordable Prices. (angolul) 221. jelentés. Washington (főváros): Transportation Research Board. 1989. 25., 34., 90., 92., 312., 317., 468. o. ISBN 0-309-04713-7 Hozzáférés: 2023. május 13.  
  125. ↑ Michael Wade: Popularity of MAX spearheads boost in Tri-Met ridership. (angolul) The Oregonian, (1986. november 17.) B4. o.
  126. ↑ a b Westside MAX Blue Line Extension (angol nyelven). TriMet. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  127. ↑ Mac Sabree: Portland’s Westside Tunnel: An LRT Breakthrough. (angolul) Light Rail Annual & User's Guide. Passenger Train Journal, (1994) 10–14. o. ISSN 0160-6913
  128. ↑ a b c Selinger45 66. o.
  129. ↑ a b Interstate MAX Yellow Line (angol nyelven). TriMet. [2018. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  130. ↑ a b I-205/Portland Mall MAX Green Line (angol nyelven). TriMet. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  131. ↑ a b Finance [part of monthly news section]. (angolul) Railway Gazette International, (2007. augusztus) 470. o.
  132. ↑ a b c Steve Morgan: Expansion for Portland’s MAX: New routes and equipment. (angolul) Passenger Train Journal, XXXIII. évf. 1. sz. (2010) 38–40. o.
  133. ↑ a b Portland–Milwaukie MAX Orange Line (angol nyelven). TriMet. [2019. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  134. ↑ a b c TriMet Rail System Map (angol nyelven). TriMet. [2019. február 10-i dátummal az [20190210194620/https://trimet.org/maps/pdf/railsystem.pdf eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  135. ↑ Selinger50 83. o.
  136. ↑ a b Kara Briggs: Airport MAX light-rail service in sight. (angolul) The Oregonian, (2001. augusztus 29.) C2. o.
  137. ↑ Steel Bridge Transit Improvements: Long‐Term Concept Final Report (angol nyelven). Metro, 2017. december 8. (Hozzáférés: 2023. május 13.)
  138. ↑ MAX Blue Line Map & Schedules (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  139. ↑ MAX Red Line Map & Schedules (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  140. ↑ MAX Yellow Line Map & Schedules (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  141. ↑ MAX Green Line Map & Schedules (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  142. ↑ MAX Orange Line Map & Schedules (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  143. ↑ Research Report and Findings: Light Rail Technology Scan and Case Studies (angol nyelven) pp. 98. Federal Transport Administration, 2022. október. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  144. ↑ Misty Earisman: How MAX Moves Downtown (angol nyelven). TriMet, 2019. augusztus 7. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  145. ↑ a b Alyssa Finn: Ask TriMet: Are Cars Allowed on MAX or Streetcar Tracks? (angol nyelven). TriMet, 2020. január 17. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  146. ↑ Banfield Light Rail Project: Conceptual Design Information for the City of Portland. (angolul) TriMet Collection, 9. sz. (1981. november 1.) 10. o.
  147. ↑ Federal Transport Administration, i. m. 106. o.
  148. ↑ Bill Stewart: Don’t look up, but MAX bridge going in over I-205; strict safety measures are in place to protect motorists, and as the span is built, tracks will start going in on Airport Way. (angolul) The Oregonian, (1999. december 17.) A1. o.
  149. ↑ Bill Stewart – Fred Leeson: Interstate MAX may cross one of city’s longest spans. (angolul) The Oregonian, (2001. február 26.) C3. o.
  150. ↑ James Mayer: Board picks light-rail tunnel. (angolul) The Oregonian, (1991. április 13.) 1. o.
  151. ↑ Banfield Light Rail Project, i. m. 26–27. o.
  152. ↑ Jim Redden: Steel Bridge reopened with changes (angol nyelven). Portland Tribune, 2008. augusztus 23. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  153. ↑ Tilikum Crossing, Bridge of the People, brings new connections and new options in 2015 (angol nyelven). TriMet, 2014. június. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  154. ↑ a b Stan Federman: Going to the MAX: Your ticket to light rail. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 5.) T10. o.
  155. ↑ Stan Federman: Tri-Met stresses safety of light-rail system. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 5.) T17. o.
  156. ↑ a b c d Light Rail Stations (angol nyelven). TriMet. [2019. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  157. ↑ Jim Running: 16-block tear-up for light-rail delayed. (angolul) The Oregonian, (1983. augusztus 18.) B1. o.
  158. ↑ Jim Howell: Analyze subway benefits before tearing up transit mall. (angolul) The Oregonian, (2003. augusztus 13.) C9. o.
  159. ↑ Mike Lindblom: Shooting brings attention to light rail’s fare inspection force (angol nyelven). The Seattle Times, 2014. július 8. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  160. ↑ a b Fare turnstiles coming to Portland–Milwaukie MAX stations (angol nyelven). The Oregonian, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  161. ↑ Station Furnishings, Equipment and Signage (angol nyelven). TriMet. [2019. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  162. ↑ Drew Blevins: We’re adding arrival screens at more Blue and Red line MAX stations (angol nyelven). TriMet, 2013. július 23. [2016. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  163. ↑ Beaverton Transit Center (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  164. ↑ Sunset Transit Center (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  165. ↑ Kenneth Chan: Former SkyTrain manager trying to speed up Portland’s street-level LRT (angol nyelven). Daily Hive, 2019. február 23. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  166. ↑ a b Tim Becker: TriMet launching multi-year, multi-million dollar elevator improvement program (angol nyelven). TriMet, 2018. május 1. [2019. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  167. ↑ Roberta Altstadt: UPDATE: TriMet to replace elevators at the deepest transit station in North America (angol nyelven). TriMet, 2019. augusztus 2. [2019. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  168. ↑ Owen Wozniak: Biking Portland: 55 Rides From the Willamette Valley to Vancouver. (angolul) Seattle: Mountaineers Books. 2012. 57. o. ISBN 9781594856532 Hozzáférés: 2023. május 15.  
  169. ↑ Transit Centers (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  170. ↑ WES Commuter Rail (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  171. ↑ Portland City Center (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  172. ↑ Maps + Schedules (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  173. ↑ Stop ID 10579 (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  174. ↑ Roberta Altstadt: TriMet to make MAX service more efficient with closure of three stations in Downtown Portland in March 2020 (angol nyelven). TriMet, 2019. július 24. [2019. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  175. ↑ Andrew Theen: 2 downtown MAX stations close permanently next week; changes coming to more than a dozen TriMet bus routes (angol nyelven). The Oregonian, 2000. augusztus 12. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  176. ↑ Janet Christ: Two wheelchair lifts at every stop allow access for disabled. (angolul) The Oregonian, (1986. szeptember 5.) T5. o.
  177. ↑ Selinger45 54. o.
  178. ↑ a b Westside Light Rail MAX Blue Line Extension (angol nyelven). TriMet, 2009. november. [2012. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  179. ↑ a b Selinger45 53. o.
  180. ↑ a b Andrew Corselli: Siemens Receives Two LRV Orders (angol nyelven). Railway Age, 2019. július 29. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  181. ↑ Selinger45 54. o.
  182. ↑ a b Accessibility Features (angol nyelven). TriMet. [2019. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  183. ↑ a b c d e f g h TriMet’s Rail Vehicle Fleet (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  184. ↑ Jenifer Nunez: TriMet begins pedestrian safety upgrades along MAX Blue Line (angol nyelven). RT&S, 2013. november 14. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  185. ↑ Angela Murphy: Renew the Blue moving forward along Eastside MAX Blue Line (angol nyelven). TriMet, 2013. november 13. [2018. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  186. ↑ A Primer on Station Access and Park & Rides (angol nyelven) pp. 2–3. TriMet, 2019. június. [2020. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  187. ↑ a b Park and Ride Locations (angol nyelven). TriMet. [2019. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  188. ↑ Andrew Longeteig: TriMet expands parking options in Milwaukie with new Park & Ride opening Aug. 1 near MAX Orange Line (angol nyelven). TriMet, 2016. július 25. [2019. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  189. ↑ A Primer on Station Access, i. m. 3. o.
  190. ↑ A Primer on Station Access, i. m. 3–5. o.
  191. ↑ Bikes and TriMet (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  192. ↑ Electronic Bike Lockers (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  193. ↑ Bike & Rides (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  194. ↑ Tia York: Bike-to-ride culture, community pride reflected in dynamic new mural at Orenco Station Bike & Ride (angol nyelven). TriMet, 2017. augusztus 16. [2019. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  195. ↑ Reserved Bike Lockers (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  196. ↑ Bike Racks at MAX/WES Stations (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  197. ↑ Stan Federman: Light-rail cars’ colors to be ’brightened up’. (angolul) The Oregonian, (1983. május 7.) C3. o.
  198. ↑ a b c d Roomy, good-looking’ light-rail cars please Tri-Met official. (angolul) The Sunday Oregonian, (1983. november 27.) B5. o.
  199. ↑ Laurie Miskimins: The 200 foot Block: Creating a more walkable Portland (angol nyelven). Portland. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  200. ↑ Van Wilkins: Portland’s MAX. (angolul) The New Electric Railway Journal, 14. sz. (1995) 14. o. ISSN 1048-3845
  201. ↑ Tri-Met plans more cars; $1.5 million savings to be spent. (angolul) The Oregonian, (1983. augusztus 11.) B8. o.
  202. ↑ Stan Federman: Tri-Met abandons plans to buy more rail cars. (angolul) The Oregonian, (1983. november 4.) C6. o.
  203. ↑ Stan Federman: Banfield officials cite foreign expertise in light-rail contracts. (angolul) The Oregonian, (1982. szeptember 12.) B7. o.
  204. ↑ First car for light rail delivered. (angolul) The Oregonian, (1984. április 11.) C4. o.
  205. ↑ First car for light-rail on way. (angolul) The Oregonian, (1984. március 29.) B2. o.
  206. ↑ Stan Federman: Riding the light rails. (angolul) The Sunday Oregonian, (1984. február 12.) C6. o.
  207. ↑ William C. Vantuono: Retractable bridge plates a first for Brightline (angol nyelven). Railway Age, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  208. ↑ Gordon Oliver: Tri-Met prepares to purchase 37 low-floor light-rail cars. (angolul) The Oregonian, (1993. április 15.) D4. o.
  209. ↑ William C. Vantuono: Tri-Met goes low-floor: Portland’s Tri-Met has broken new ground with a procurement of low-floor light rail vehicles. The cars will be North America’s first low-floor LRVs. (angolul) Railway Age, (1993. július) 49–51. o. ISSN 0033-8826
  210. ↑ LA And Portland Get New-Design LRVs. (angolul) International Railway Journal, (1993. október) 26–27. o. ISSN 0744-5326
  211. ↑ Mark O’Keefe: New MAX cars smooth the way for wheelchairs. (angolul) The Oregonian, (1997. szeptember 1.) B12. o.
  212. ↑ Fred Leeson: Hyphen and ’70s hues left by the wayside. (angolul) The Oregonian, (2008. augusztus 14.) C1. o.
  213. ↑ Jim Redden: TriMet puts new light-rail cars on track (angol nyelven). Portland Tribune, 2009. augusztus 6. [2009. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  214. ↑ Improved MAX vehicles added to fleet (angol nyelven). TriMet, 2015. március. [2015. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  215. ↑ Joseph Rose: TriMet asks cramped MAX riders to help design next-generation train’s seating (angol nyelven). The Oregonian, 2012. augusztus 1. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  216. ↑ Tramways & Urban Transit, 2015. július. 289. o.
  217. ↑ Siemens rebadges North American low-floor cars. (angolul) Tramways & Urban Transit, 993. sz. (2020. szeptember) 336. o. ISSN 1460-8324
  218. ↑ Meet the New MAX (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  219. ↑ a b Matthew Preusch: TriMet’s Ruby Junction maintenance yard continues to grow with MAX (angol nyelven). The Oregonian, 2010. április 23. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  220. ↑ a b Ruby keeps MAX sparkling (angol nyelven). Portland Tribune, 2016. július 29. [2016. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  221. ↑ Rail Maintenance Facilities (angol nyelven). TriMet. [2017. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  222. ↑ Joseph Rose: TriMet on verge of sending Portland’s vintage holiday trolleys to St. Louis (angol nyelven). The Oregonian, 2013. december 6. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  223. ↑ Stan Federman: Light-rail complex almost complete: Ruby Junction due to open in July; track work beginning. (angolul) The Oregonian, (1983. június 2.) C7. o.
  224. ↑ Richard N. Colby: Light-rail milestone: The $16 million Westside MAX maintenance building in Elmonica is dedicated. (angolul) The Oregonian, (1996. január 22.)
  225. ↑ MAX Lines & Schedules (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  226. ↑ Frequent Service (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  227. ↑ TransitTracker (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  228. ↑ TriMet Service and Ridership Information (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  229. ↑ Christopher Keizur: Safe travels? (angol nyelven). Portland Tribune, 2017. június 12. [2018. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  230. ↑ Alex Zielinski: You Know Portland’s Transportation Woes Have Reached a Breaking Point When… (angol nyelven). Portland Mercury, 2018. május 18. [2018. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  231. ↑ Public Transportation Ridership Information Fourth Quarter 2018 (angol nyelven). American Public Transportation Association, 2019. április 12. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  232. ↑ Richard L. Gerhardt: Lessons Learned from New LRT Start-Ups: The Portland Experience. In Light Rail Transit: New System Successes at Affordable Prices. (angolul) 221. jelentés. Washington (főváros): Transportation Research Board. 1989. 325. o. ISBN 0-309-04713-7  
  233. ↑ Service and Ridership Information, i. m. 1. o.
  234. ↑ Thomas F. Larwin – Yung Koprowski: Off-Board Fare Payment Using Proof-of-Payment Verification (angol nyelven). Transportation Research Board, 2013. november. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  235. ↑ Roberta Altstadt: Major retailers continue selling paper tickets as Hop Fastpass™ rollout continues (angol nyelven). TriMet, 2018. február 8. [2018. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  236. ↑ NXP helps the Portland-Vancouver Metro region move intelligence to the cloud with the new Hop Fastpass™ Transit Card used on Buses, the Light Rail and Streetcars (angol nyelven). MiFare, 2017. október 9. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  237. ↑ Roberta Altstadt: Portland’s Virtual Hop Fastpass™ transit card now available to all Google Pay users (angol nyelven). TriMet, 2018. április 16. [2018. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  238. ↑ Morgan Romero: TriMet adds Hop Fastpass to Apple Wallet as paper tickets are phased out (angol nyelven). KGW. [2019. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  239. ↑ You Can Now Use Hop With Just Your Phone (angol nyelven). TriMet, 2017. augusztus 22. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  240. ↑ Fare Info (angol nyelven). Portland Streetcar. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  241. ↑ Tia York: Tapping 101: TriMet coaches riders on using Hop Fastpass® (angol nyelven). TriMet, 2019. október 10. [2021. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  242. ↑ Elliot Njus: Hop Fastpass: The pros and cons of TriMet’s new e-fare system (angol nyelven). The Oregonian, 2017. július 10. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  243. ↑ Hop Fastpass Fares (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  244. ↑ Fares (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  245. ↑ 1-Year Pass (angol nyelven). TriMet. (Hozzáférés: 2023. május 17.)
  246. ↑ Joseph Rose: TriMet will make several seasonal bus line adjustments Sunday (angol nyelven). The Oregonian, 2011. június 3. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  247. ↑ Portland Transit Mall Bus Stops and MAX Stations from Union Station to PSU (angol nyelven). TriMet. [2010. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  248. ↑ MAX Mall Shuttle (angol nyelven). TriMet. [2014. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  249. ↑ Vintage Trolley 2012 Schedule (angol nyelven). Frontier.com. [2013. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  250. ↑ Tramways & Urban Transit, 2011. április. 152. o.
  251. ↑ Portland double-track is brought into use. (angolul) Tramways & Urban Transit, (2014. november)
  252. ↑ Vintage Trolley Has Ceased Operation (angol nyelven). Frontier.com. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  253. ↑ Keeping You Safe (angol nyelven). TriMet. [2020. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  254. ↑ Joseph Rose: 10 things to know about TriMet’s latest security-camera upgrade at MAX stations (angol nyelven). The Oregonian, 2014. április 10. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  255. ↑ Maxine Bernstein: Portland MAX hero’s last words: ’Tell everyone on this train I love them’ (angol nyelven). The Oregonian, 2017. május 29. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  256. ↑ Maxine Bernstein: MAX attack unfolded quickly: Extremist cut three in neck, police say (angol nyelven). The Oregonian, 2017. május 28. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  257. ↑ Todd C. Frankel: Suspected attacker Jeremy Joseph Christian stood out amid rising tensions in Portland (angol nyelven). The Washington Post, 2017. május 27. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  258. ↑ Mila Mimica – Maggie Vespa: Unanimous jury finds Jeremy Christian guilty on all counts in MAX stabbing attack (angol nyelven). KGW, 2020. február 21. [2020. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 4.)
  259. ↑ Maxine Bernstein: Indictment returned against accused MAX attack killer Jeremy Christian (angol nyelven). The Oregonian, 2017. június 7. (Hozzáférés: 2023. május 4.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a MAX Light Rail című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Metropolitan_Area_Express&oldid=26689684”