Portland Aerial Tram

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Portland Aerial Tram
OHSU Tram
Kabin a felső végállomás közelében
Kabin a felső végállomás közelében
OrszágAmerikai Egyesült Államok
TelepülésPortland, Oregon
HelySouth Waterfront/
Oregoni Egészségtudományi Egyetem
Építési adatok
Megnyitás2006. december 15.
Típusdrótkötélpályás felvonó
Alapadatok
Sebessége35 km/h
Magassága152,4 m
Hosszúsága1000 m
Menetidő3 perc
Egyéb jellemzők
Kocsik száma2
Férőhely78
Elhelyezkedése
Portland Aerial Tram (Oregon)
Portland Aerial Tram
Portland Aerial Tram
Pozíció Oregon térképén
é. sz. 45° 29′ 58″, ny. h. 122° 40′ 23″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 58″, ny. h. 122° 40′ 23″
Térkép
Portland Aerial Tram weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Portland Aerial Tram témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
South Waterfront állomás
Zölddel a nyomvonal, rózsaszínnel a közút lefelé, világoskékkel pedig a felfelé iránya van jelölve. A sárga sáv az autópályákat, a barna terület az egyetemet, a piros pontok pedig a jelzőlámpákat mutatják.

A Portland Aerial Tram (más néven OHSU Tram) drótkötélpályás felvonó az Amerikai Egyesült Államok Oregon államának Portland városában, amely a South Waterfront városrészt köti össze az Oregoni Egészségtudományi Egyetemmel. Az USA kettő libegőjének egyike, amely nem turisztikai, hanem ingázó forgalmat bonyolít (a másik a New York-i Roosevelt Island Tramway).[1] Az ezer méter hosszú, 152,4 méter emelkedésű utat a kabinok három perc alatt teszik meg.[2]

A libegőt nagyobbrészt az egyetem, kisebbrészt pedig Portland városa és South Waterfront kerület ingatlantulajdonosai finanszírozták. Többségében az egyetem látogatói használják, de a városi tömegközlekedési hálózat része, bárki igénybe veheti. 2006. december 15-én adták át; egymilliomodik utasát 2007. október 17-én,[3] a tízmilliomodikat pedig 2014. január 8-án szállította.[4] A retúrjegy 7 dollárba kerül, az utazás az egyetem oktatói, hallgatói, páciensei és vendégei számára ingyenes.[5]

A projekt többen ellenezték az 57 millió dolláros (az eredeti tervekhez képest négyszeres) költség miatt.[6]

Története[szerkesztés]

2001 végén az OHSU a Marquam Hill fejlesztési területen (South Waterfront) új területet vásárolt; a campusszal való összekötéshez több lehetőséget (busz, sikló, alagút) megvizsgáltak, végül egy libegő megvalósításához próbáltak támogatást szerezni a várostól.[7]

Tervezése[szerkesztés]

2002 elején megalakult a nonprofit Portland Aerial Transportation, Inc. (PATI),[8] amely első lépéseként felkérte a Portlandi Közlekedési Irodát (ma Portlandi Közlekedési Hivatal), hogy vizsgálják meg az egyetem által benyújtott javaslatot. 2002 májusában elfogadták a javaslatot, szponzornak pedig a PATI-t kérték fel. A közlekedési iroda a lehetőségeket megvizsgálva szintén a libegő mellett döntött, emellett javasolták egy második kiépítését a Barbur sugárút fel. Júliusban a város képviselő-testülete felkérte a két szervezetet a tervezés megkezdésére, valamint a társadalmi egyeztetés lefolytatására. 2012-ben utóbbi eredményeképp adták át a Gibbs gyalogos acélhidat.

2003 januárjában négy cég nyújtott be a tervezésre pályázatot; a nyertest (a Los Angeles-i/zürichi Angélil / Graham / Pfenninger / Scholl) március 26-án hirdették ki.[9] A kabinok kialakításával novemberben a Doppelmayr CTEC-et bízták meg. A projekt állapotával kapcsolatos első nyilvános bejelentés 2003 novemberében volt.[10]

Építése és megnyitása[szerkesztés]

Az építkezés 2005 augusztusában kezdődött a két végállomás és a középső támasztópilon egyidejű kialakításával. Az építkezés javarészt 2006-ban zajlott,[11] a gépészeti berendezéseket tavasszal és kora nyáron telepítették. A drótkötélpályát késő nyáron és kora ősszel építették ki.

A kettő kabin egy hét késéssel 2006. október 29-én érkezett meg Svájcból.[12] Az első próbafutás 2006. november 9-én volt; ennek során négyen a kabinok tetejét és felfüggesztését vizsgálták.[13] A járműtesztek novemberben tovább folytatódtak. A felvonó az OHSU polgárai részére 2006. december 15-én,[14] a nyilvánosság számára pedig 2007. január 27-én nyílt meg.[15]

2018-as baleset[szerkesztés]

2018. december 4-én az egyik kabin tetejének három négyzetméteres fémpanele leszakadt és negyven métert zuhant, eltalálva egy járókelőt, aki könnyebb sérüléseket szerzett.[16] A közlekedési hivatal vizsgálata szerint a rögzítőrendszer nem tudta megakadályozni, hogy az erős szél a panelt letépje.[17] 2019 nyarára a kivitelező a kabinokat új rögzítőeszközökkel látta el.[18]

Finanszírozása[szerkesztés]

A projekt végső költsége elérte az eredetileg előirányzott összeg közel négyszeresét, ezért felmerült az építkezés leállítása. A működési költségek kétszeresek az eredetileg tervezetthez képest.[19] A ráfordított adóbevételek növekedésével az OHSU végül a viszonylat 85%-át finanszírozta,[20] de ennek ellenére integrálták a városi tömegközlekedésbe.[6]

Költségvetési terv[szerkesztés]

2002 novemberében az egyéb költségek (például munkadíjak) levonásával a projektre 15,5 millió dollárt szántak,[21] melyből négymilliót az egyetem, kétmilliót a város fizetne, 9,5 milliót pedig a városrehabilitációs körzetek bevételeiből finanszíroznának (melyből az OHSU része 4,8 millió). A fennmaradó 3,7 milliót a helyi ingatlantulajdonosok fizetnék meg.

A második nyilvános tájékoztatót 2004 áprilisában tartották, májusban pedig a költségvetést a város is áttekintette. Ekkor a teljes összeg a munkadíjakkal együtt 28,5 millió dollár volt, melyből 3,5 milliót fizetne Portland városa. 2005 áprilisában féléves csúszás mellett negyvenmillióra becsülték a teljes összeget; ennek okaként a további műszaki átalakításokat, a magas acélárat és a gyenge dollárt nevezték meg.[21] A The Oregonian szerint a magas acélárak miatt októberre a projekt költségvetése a vésztartalékokkal együtt 45 millió dollár volt; a különbözetet a South Waterfront kerület utca- és parkfejlesztésére szánt rehabilitációs bevételeiből kívánták finanszírozni.[22]

Költségcsökkentés[szerkesztés]

2006 januárjában Sam Adams számvivő a kiugró költségek visszaszorítása érdekében menesztette a PATI igazgatóját,[23] majd auditot és kockázatelemzést végeztetett, melynek eredményeit 2006. február 1-jén tették közzé; ekkora az építkezés egyharmada készült el.[24]

A jelentés szerint az egyetem már 2003-ban tudta, hogy a kórházépítés miatt áthelyezett felső végállomás jelentős költségnövekedéshez vezet, de ezt a város vezetői elől elhallgatták. Ez jelentős felháborodáshoz vezetett; Randy Leonard tisztviselő szerint az egyetem „felháborító szerencsejátékot játszik… az adófizetők kárára”.[25] Portland városa megvonta volna a pénzügyi támogatást, amivel az építkezés leállt volna; az egyetem válaszul jogi eljárással fenyegetett, és szerintük a költségvetési hiányért a város felelős.[26] Tárgyalásokat követően az új költségvetést a város 3–2 arányban 2006 áprilisában fogadta el.[27] Az új terv minden résztvevőt kompromisszumra kényszerített; az új költségvetés 57 millió dollár volt, melynek 15%-át, 8,5 milliót a város áll.[28]

Működési költségek[szerkesztés]

Az eredetileg 915 ezer dollárra becsült éves működési költségek elérik az 1,7 millió dollárt, ezért a jegyek 1,7 helyett 5,65 dollárba kerülnek.[29] Az egyetem hallgatói, oktatói, páciensei és látogatói ingyen utazhatnak. A működést az utazások arányában a város és az egyetem megosztva finanszírozza (az egyetem vendégei után az egyetem, míg a jeggyel utazók után a város fizet).[30]

Útvonala[szerkesztés]

A középső pilon építés alatt

A felvonó két állomásból és egy középső pilonből áll; a drótkötélpárokon a két kabin egyszerre, ellenkező irányban közlekedik (míg egyik a felső végállomáson áll, a másik az alsón).[31] A motor az alsó végállomáson található. Az alsó állomás a Portland Streetcar villamosmegállója közelében, a felső pedig az OHSU kórháza mellett található. Az útvonal ezer méter hosszú, amely alatt a kabinok 152,4 métert emelkednek vagy süllyednek. A kabinok és a talaj közötti maximális távolság 53,3 méter.[32]

A kötélpálya az Interstate 5 és más jelentősebb utak felett is elhalad; a középső pilon az I-5-től nyugatra található. A vonalvezetés miatt a pálya nagyobb magasságban húzódik, ezért már messziről észrevehető, a kabinokból pedig jó kilátás nyílik a Cascade-hegységre. A két állomás között közúton 3,1 kilométer a távolság, mely alatt több lámpás kereszteződést kell érinteni.[33]

Kialakítása[szerkesztés]

Felépítése[szerkesztés]

Az alsó állomáson található a jegypénztár, a vezérlőterem,[34] valamint egy alagsori betonszerkezetben a pályát hajtó motorok is.[31]

A felső állomás egy szabadon álló, 42,7 méteres betonacél építmény, itt található a pálya ellensúlya. Az épületet híd köti össze a kórház kilencedik emeletével; mivel a felvonó rázkódása akadályozná a sebészeti folyamatokat, szükséges volt a szerkezeti elválasztás.[35]

A hatvan méteres középső pilon lehetővé teszi, hogy az alsó végállomásról kihaladó kabin megfelelő magasságba emelkedhessen az Interstate 5 fölött. A torony alapja 6,7 méter széles és 6,1 méter magas; a legkeskenyebb pontján (körülbelül az építmény kétharmadánál) 2,4×2,4, míg tetejénél 9,8×2,4 méteres. Az 1,52 méter széles pillérfedőt 35 pillér támasztja meg.[31] A pilont a közeli Vancouverben gyártották és három darabban úsztatták fel a Willamette folyón.[36]

A két peronhoz és a középső pilonhoz 1130 tonna acélt és 410 tonna betont használtak fel. A felső platform oldalirányú terhelése 2,2–3,6 millió newton.[31]

A kabinok 51 mm vastag, 4,4 millió newton terhelésű kötélpáron (összesen négy kötélen) közlekednek; az ezeket kiegészítő, 2134 méter hosszú[19] vonókötél keresztülhalad a kabinokon, valamint az alsó és felső fogaskerekeken is.[37]

Meghajtása[szerkesztés]

A felvonóba három motort építettek: a hatszáz lóerős, változó frekvenciájú elektromosat kettő hidrosztatikus dízelmotor (egy áramkimaradás és egy evakuáció esetére) egészíti ki.[38] A felső állomáson a kocsikat kiegyensúlyozó 36 tonnás ellensúly található.[39] A kabinok végsebessége 35 kilométer per óra.

A kommunikációs rendszer lehetővé teszi, hogy a kocsivezetők és a vezérlőterem kapcsolatba léphessenek egymással. A pálya és a kabinok állapotát automatikus rendszer figyeli. A libegőt úgy tervezték, hogy földrengésálló legyen[40] és akár nyolcvan kilométer per órás szeleket is kibírjon.[32]

Kabinok[szerkesztés]

A kabinok beltere

A berni Gangloff AG által épített[41] 10,9 tonnás, 7,62×3,35 méteres kabinok teherbírása 11,8 tonna, és a vezető mellett 78 utast képesek szállítani.[42] A cég szerint formájuk „az égen lebegő buborékokra” emlékeztet. A kabinok alja a vizuális hatások csökkentése érdekében elnyeli és megtöri a fényt.[43][44] Az északi kocsit Jean Richardson, az Oregoni Állami Egyetem első mérnökszakon végzett nőhallgatója után Jeannak, a délit pedig Walt Reynolds, az Oregoni Orvosi Intézet első afroamerikai diplomása után Waltnak nevezték el.[45]

Forgalom[szerkesztés]

A libegő hétfőtől péntekig 5:30-tól 21:30-ig, szombaton pedig 9:00-tól 17:00-ig közlekedik. Vasárnapokon és ünnepnapokon zárva tart, kivéve a nyári vasárnapok délutánjait.[46] Az OHSU oktatói, hallgatói, páciensei és vendégei ingyenesen vehetik igénybe, emellett havi és éves bérlet is váltható.[47] A két végállomás közötti út három percig tart.[2]

Az előzetes becslések szerint naponta 1500-an vették volna igénybe, ez a szám 2030-ra napi ötezerre nőtt volna.[48] A valós utasszámok ezt gyorsan meghaladták: a tízmilliomodik utazást tíz és fél hónappal megnyitás után regisztrálták,[3] 2016-ban a napi utasszám tízezer fő volt.[49]

A Covid19-pandémia miatt 2020 márciusa és 2022 májusa[50][51] között a viszonylatot csak az OHSU és partnerintézményeinek polgárai és páciensei vehették igénybe.[52]

Kritikák[szerkesztés]

A nyilvánosság felől már a jelentős költségnövekedés előtt is érkeztek kritikák, amik az illetékesek vélt machinációival felerősödtek.

A nyomvonal alatt élők kifogásai[szerkesztés]

Justin Auld molinója

Corbett–Terwilliger és Lair Hill városrészek lakói úgy vélték, hogy a viszonylat sérti magánéletüket, és ingatlanaik értéke csökkenni fog.[53] A lakóknak kezdetben azt ígérték, hogy a villamos felsővezetékeket elrejtik, de a költségnövekedés miatt ezt később elvetették.[54] Mások azért ellenezték, mert Észak-Corbett a történelmi helyek jegyzékében szereplő historikus terület.[55] Egyesek pert indítottak arra hivatkozva, hogy a házuk feletti légtér az ő tulajdonukban áll; később Portland városa a közvetlenül a vonal alatt fekvő ingatlanokra vételi ajánlatot nyújtott be.[56]

Az átadást követő években a nyomvonal alatt élők közül többen továbbra is ellenezték a projektet. 2007-ben Justin Auld a csak a kabinokból olvasható „FUCK THE TRAM” („CSESSZÉTEK MEG A LIBEGŐT”) feliratot helyezett el;[57] a város később csendben megegyezett vele, így Auld a feliratot eltüntette.[58]

Aggodalmak a költségek miatt[szerkesztés]

A gyorsan növekedő költségek miatt az egyetemet és a várost is számos kritika érte. A KATU tévéadó a projekt árát az azonos kivitelező által épített Jackson Hole sípályára vezető felvonóéval vetette össze, amely 28%-kal nagyobb befogadóképességű, de csak 25 millió dollárba került.[6][59][60]

A támogatók szerint a költségek a fejlesztőkön kívül álló okok miatt növekedtek. A 2006-os audit szerint a libegő „drámai, egyedi létesítmény, amely Portland látnivalója lesz”. A jelentés továbbá megjegyezte, hogy a tornyok és végállomások kialakítása szűk tűréshatárok mellett történt.[61]

Egyesek szerint az újratervezés felesleges időhúzáshoz vezetett: az egyik építész szerint „ha összeadjuk az újratervezésre szánt időt, vesztettünk egy évet. Talán megspóroltunk kétmillió dollárt, de milyen áron? Ha további egy évünk lett volna, az sokat jelentett volna”.[62]

Alacsony hasznosság[szerkesztés]

Az építkezés során egyesek kifejtették, hogy szerintük a projekt csak az OHSU számára hoz hasznot, abból a társadalom nem részesül.[63] Az egyetem által 2001-ben megrendelt tanulmány szerint 2030-ra a napi 4700 használó kevesebb mint ötöde (850 fő) érkezne az egyetemről kívülről.[20] Az alsó végállomás könnyen megközelíthető, azonban a felső csak az OHSU kórházának kilencedik emeletéről érhető el. A Cascade Policy Institute libertariánus kutatócsoport szerint a projekt „kisebb politikai csoportok játszmája során” jött létre, és kételkedtek az új munkahelyek létrejöttében.[64]

Mások szerint ugyan a költségek növekedtek, az OHSU a város gazdaságának jelentős szereplője; nemcsak a térség legnagyobb foglalkoztatója, de jelenléte hozzájárul a szövetségi támogatások odaítéléséhez (2005-ben 168 millió dollárt kaptak),[65] és a magasan képzett munkaerő Portlandbe csábításához is. A Marquam Hill-i campus közúti megközelíthetősége korlátozott, így a libegő nélkül a bővítéssel növekedne a szomszédos kerületek forgalma.[66]

Építészeti és városképi hatások[szerkesztés]

A libegő városképi hatását többen elismerték. Jeff Jahn, a PortlandArt.net kritikusa szerint a létesítmény „a város legfontosabb új építménye Michael Graves 1980-ban épült Portland Buildingje óta”.[67] 2006-ban az Amerikai Építészek Intézete, 2007-ben pedig az Amerikai Acélépítészeti Intézet is kitüntette.[68]

Sam Adams számvivő szerint olcsóbb alternatívaként a tornyokat a villanyoszlopoknál használt rácsos formában is kialakíthatták volna, de szerinte annak hatása „egy rossz síközpontban létesített ronda felvonóéra” emlékeztetett volna, és szerinte száz éven át „ronda képeslapként” rontotta volna a városképet.[69] Egyesek szerint a libegő korlátozza a West Hills városrészben (főképp a Gibbs utcán) élők kilátását.[55]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Portland’s commuter tram offers postcard views of Mount St. Helens, Mount Hood (angol nyelven). International Herald Tribune Americas, 2007. március 5. [2007. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  2. ↑ a b The Portland Aerial Tram (angol nyelven). Portland. [2006. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  3. ↑ a b Tram Carries Its Millionth Passenger (angol nyelven). KPTV, 2007. október 17. [2007. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  4. ↑ Ten Millionth Rider (angol nyelven). Portland Aerial Tram. [2014. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  5. ↑ Portland Aerial Tram (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  6. ↑ a b c Brian Barker: Tram ride could set you back $4 (angol nyelven). KATU, 2007. január 9. [2007. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  7. ↑ Portland Aerial Tram: Final Recommendations and Report (angol nyelven) (pdf). Portland, 2004. május 10. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  8. ↑ Aimee Curl: City chooses aerial tram design team (angol nyelven). Daily Journal of Commerce, 2003. március 27. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  9. ↑ Consultant to plan tram design competition (angol nyelven). Portland Business Journal, 2002. július 16. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  10. ↑ Project History/Background (angol nyelven). Portland. [2007. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  11. ↑ Portland Aerial Tram (angol nyelven). Clio. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  12. ↑ Nick Bradshaw: Portland’s tram cars arrive (angol nyelven). KGW, 2006. október 30. [2006. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  13. ↑ Crews test one of the new tram cars (angol nyelven). KATU, 2006. november 9. [2007. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  14. ↑ Joseph Rose: Fast-acting analgesic: the tram. (angolul) The Oregonian, (2006. december 16.) B1. o.
  15. ↑ OHSU tram makes its public debut (angol nyelven). KATU, 2007. január 27. [2007. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  16. ↑ Andrew Theen: ’Decorative panel’ falls from Portland Aerial Tram, hits pedestrian in head (angol nyelven). The Oregonian, 2018. december 4. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  17. ↑ Meerah Powell: Report: 2018 Portland Aerial Tram Panel Fall Caused By Wind, Design (angol nyelven). Oregon Public Broadcasting, 2019. május 1. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  18. ↑ Body Panel Dislocation Incident (angol nyelven). Ridgeline Engineering Company, 2019. április. [2019. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  19. ↑ a b William Yardley: City That Loves Mass Transit Looks to the Sky for More (angol nyelven). The New York Times, 2007. január 29. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  20. ↑ a b Todd Murphy: Nice tram, who pays? (angol nyelven). Portland Tribune, 2002. október 11. [2007. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  21. ↑ a b Project Funding History (angol nyelven). Sam Adams, 2005. október 25. [2006. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  22. ↑ Zach Dundas: Foes Fear Tram Flimflam (angol nyelven). Willamette Week, 2007. november 12. [2007. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 1.)
  23. ↑ Victor F. Rhodes: Resignation Letter (angol nyelven). Sam Adams, 2006. január 20. [2006. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  24. ↑ Ryan Frank: Tram goes up again. (angolul) The Oregonian, (2006. február 2.) A1. o. Hozzáférés: 2023. június 2.
  25. ↑ Randy Leonard: No More Funding from City for OHSU’s Aerial Tram (angol nyelven). Portland, 2006. április 12. [2006. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  26. ↑ OHSU Insists City Continue Tram Construction (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem, 2006. április 4. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  27. ↑ Backgrounder Q & A On Tram Financing Package (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem, 2006. április 20. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  28. ↑ Final Portland Aerial Tram Funding Plan (angol nyelven). Sam Adams. [2007. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  29. ↑ Tram Operations and Fare (angol nyelven). Portland. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  30. ↑ Who will pay the continuing operation costs? (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem. [2006. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  31. ↑ a b c d Murak Melek et al: Aerial Tram.pdf The Portland Aerial Transportation, Inc. (angolul) Structure Magazine, (2007. március) 34–36. o. arch Hozzáférés: 2023. június 2.
  32. ↑ a b Portland Aerial Tram (angol nyelven). Arup. [2009. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  33. ↑ Bob Richardson: Tram Visit Anecdotes and Other Observations (angol nyelven). Portland Transport, 2006. december 20. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  34. ↑ Heather Livingston: An Unusual Solution for Urban Transportation (angol nyelven). AIArchitect, 2007. július 13. [2007. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  35. ↑ Randy Gragg: Portland Aerial Tram by agps architecture and Arup (angol nyelven). Architecturel Record, 2007. augusztus. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  36. ↑ Portland Aerial Tram Updates (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem. [2006. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  37. ↑ Rope Pulling Fact Sheet (angol nyelven). Portland. [2011. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  38. ↑ The OHSU Portland Aerial Tramway (angol nyelven). IEEE Oregon, 2007. szeptember 14. [2011. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  39. ↑ Randy Gragg: Portland Aerial Tram (angol nyelven). Architectural Record. [2011. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  40. ↑ Will the tram be safe? (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem. [2006. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  41. ↑ Portland Aerial Tram (angol nyelven). OregonHikers. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  42. ↑ Learn More (angol nyelven). Portland Aerial Tram. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  43. ↑ ’Soap bubble’ OHSU tram cabins head for Portland (angol nyelven). KATU. [2016. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  44. ↑ Cabin fever (angol nyelven). Portland Tribune, 2006. szeptember 12. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  45. ↑ Sean Jacks: City chooses names for new aerial tramcars (angol nyelven). KGW, 2007. január 19. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  46. ↑ Hours (angol nyelven). Portland Aerial Tram. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  47. ↑ Fare (angol nyelven). Portland Aerial Tram. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  48. ↑ Jim Redden: Pricey to build, what cost to ride? (angol nyelven). Portland Tribune, 2006. július 7. [2013. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  49. ↑ Tram Turns Ten (angol nyelven). Portland Aerial Tram. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  50. ↑ Tram Operations and Fare Advisory (angol nyelven). Portland. [2022. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  51. ↑ News Advisory: Annual Portland Aerial Tram evacuation exercise set for Sunday, Oct. 10 from 9 a.m. to noon (angol nyelven). Portland, 2021. október 8. [2021. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  52. ↑ Travel Advisory: Portland Aerial Tram limits rider access to hospital employees, patients (angol nyelven). Portland, 2020. március 20. [2020. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  53. ↑ Jim Redden: Tram OK lifts the gate on growth (angol nyelven). Portland Tribune, 2005. május 3. [2013. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  54. ↑ Todd Murphy: City, neighbors are poles apart (angol nyelven). Portland Tribune, 2005. november 4. [2013. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  55. ↑ a b Frequently Asked Questions (angol nyelven). Notram.org. [2007. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  56. ↑ Jennifer Anderson: Neighbors regroup as tram plan keeps flying (angol nyelven). Portland Tribune, 2004. június 18. [2013. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  57. ↑ Brian Barker: Man explains why he made f-bomb tram sign (angol nyelven). KATU, 2007. április 26. [2007. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  58. ↑ F-bomb sign moved, profane word hidden (angol nyelven). KATU, 2007. április 27. [2007. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  59. ↑ Tram Facts (angol nyelven). Jackson Hole Mountain Resort. [2007. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  60. ↑ New Tram Announcement (angol nyelven). Jackson Hole Mountain Resort. [2007. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  61. ↑ Portland Aerial Tram Risk Assesment Report (angol nyelven). Pinnell Bush, 2006. február 1. [2016. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  62. ↑ Randy Gregg: Sight Lines: Designing for dollars with the tram. (angolul) The Oregonian, (2007. február 18.) O6. o. Hozzáférés: 2023. június 2.
  63. ↑ Zach Dundas: The Lady and the Tram (angol nyelven). Willamette Week, 2007. szeptember 26. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  64. ↑ John A. Charles: OHSU Tram: Forward into the Past! (angol nyelven). Cascade Policy Institute, 2002. július 16. [2002. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  65. ↑ NIH Awards to Medical Schools by Rank (angol nyelven). National Institutes of Health. [2007. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  66. ↑ Kathleen McFall – Jim Enright: Facilities Master Plan (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem. [2003. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  67. ↑ Jeff Jahn: 21st century conciousness and Portland's Aerial Tram (angol nyelven). PortlandArt.net, 2007. február 2. [2007. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  68. ↑ Tram Wins National Award For Engineering Excellence (angol nyelven). Oregoni Egészségtudományi Egyetem, 2007. május 18. [2008. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)
  69. ↑ Sam Adam’s blog (angol nyelven). Sam Adams. [2006. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 2.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Portland Aerial Tram című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Portland_Aerial_Tram&oldid=26450351”