Ugrás a tartalomhoz

Me 262

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Me 262
Egy, az EADS[1] által épített Me 262 repülés közben, 2006-ban
Egy, az EADS[1] által épített Me 262 repülés közben, 2006-ban
Funkcióvadászrepülőgép
GyártóMesserschmitt AG
TervezőWilly Messerschmitt
Gyártási darabszám1430
Személyzet1 fő
TípusváltozatokAvia S-92
Első felszállás1941. április 8. (dugattyús motorral)
1942. július 18. (sugárhajtóművel)
Szolgálatba állítás1944. április
Méretek
Hossz10,6 m
Fesztáv12,51 m
Magasság3,5 m
Szárnyfelület21,7 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg3800 kg
Tömeg üzemanyaggal7130 kg
Max. felszállótömeg6400 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db Junkers Jumo 004 B-1
Tolóerő8,8 kN egyenként
Repülési jellemzők
Max. sebesség870 km/h
Hatósugár1050 km
Hatótávolság1050 km
Legnagyobb repülési magasság11 450 m
Emelkedőképesség1200 m/perc
Tolóerő-tömeg arány0,28
Fegyverzet
Beépített fegyverzet
  • 4 db 30 mm-es MK 108 gépágyú
Nem irányított rakéták
  • 24 db 55 mm-es R4M rakéta
    • Bombák
  • 2 db 250 kg-os bomba
    • Háromnézeti rajz
    A Wikimédia Commons tartalmaz Me 262 témájú médiaállományokat.
    Hans Guido Mutke[2] Me 262A-ja a Deutsches Museum-ban van kiállítva.
    Me 262 A-1a

    A Messerschmitt Me 262 a világ első sorozatban gyártott[3] gázturbinás sugárhajtóműves[4] vadászrepülőgépe (Schwalbe) és vadászbombázója (Sturmvogel) volt. A második világháború végére elkészült repülőgépet a Luftwaffe az 1944. utáni időszakban vetette be, ám a szövetséges repülőgépeknél lényegesen gyorsabb Me 262 túl későn és túl kevés példányszámban készült el ahhoz, hogy a háború kimenetelét befolyásolhassa. A szövetségesek statisztikái szerint a gép 509 légigyőzelmet aratott, 100-nál több gépveszteség árán.[5]

    Fejlesztése

    [szerkesztés]

    A Me 262 sugárhajtású vadászrepülőgép tervezése a Projekt P.1065-ös számú projektjében már egy évvel a második világháború kitörése előtt megkezdődött. Mégis, a fejlesztésben és a megfelelő hajtómű leszállításában bekövetkező késések,[6] a szövetségesek bombatámadásaiból származó károk, valamint Hitler visszautasító válaszai miatt csak hat évvel később tudott a Luftwaffe csapatszolgálatába lépni. Így mivel nem gyártották sok helyen (Hitler inkább a már kifejlesztett és bizonyított típusok sorozatgyártását támogatta), csak néhány darab került használható állapotba a Harmadik Birodalom bukása előtt. 1939-re már elkészült a komplett tervezet, és a Légügyi Minisztérium (RLM) utasítására végrehajtott vizsgálatot követően 1940 tavaszán három prototípust rendeltek meg.

    A repülőgépet eredetileg farokfutós futómű-elrendezéssel tervezték, és a V1-V4 prototípusok így is készültek el, de a berepülések során hamar kiderült, hogy a hajtóművek és a szárnyak állása miatt a vízszintes vezérsík a földön irányíthatatlanná vált. A hajtóműből kiömlő forró gázok emellett jelentős károkat okoztak a futópályákban, ezért a V5 prototípuson már orrfutós konstrukcióban készült, a V6 prototípus utáni gépek pedig már behúzható, orrfutós futóművekkel rendelkeztek.

    A prototípusok már sokkal hamarabb készen álltak, mielőtt a hajtóműveik megérkeztek volna, ezért hogy kipróbálhassák a szerkezet fő tulajdonságait, a PC+UA Me 262V1 első repülésére 1941. április 4-én került sor sugárhajtómű gondolákkal és egy az orrban elhelyezett 700 LE-s Junkers Jumo 210 típusú dugattyús motorral. 1941. november 25-én megkísérelték a repülést két szárny alatti BMW 003 típusú gázturbinával, de a dugattyús motor beszerelve maradt. Ez a döntés később szerencsésnek is bizonyult, mivel az első BMW 003-as felszereltségű gép berepülése során mindkét hajtómű leállt, a pilótának az orrba szerelt motor segítségével kellett leszállnia.[7] Az első kizárólag sugárhajtóművel történő repülésre 1942. július 18-ig kellett várni, amikor a PC+UC jelzésű harmadik prototípus a levegőbe emelkedett a Junkers Jumo 004-es hajtóműveivel – közel kilenc hónappal megelőzve a brit Gloster Meteor 1943. március 5-ei első felszállását.

    A megbízhatatlannak bizonyult 003-as hajtóműveket leváltotta az újonnan kifejlesztett Junkers Jumo 004. A berepüléseket tovább folytatták, de a hajtómű-problémák nem múltak el. 1942-re elkészültek a sárkány változtatásaival, de a hajtómű-hiány miatt a sorozatgyártás 1944-re csúszott. E hiány egyik oka a stratégiai fontosságú nyersanyagok hiánya volt, különösen a rendkívül magas hőmérsékleti viszonyoknak ellenálló fémeké és ötvözeteké. A kész hajtóműveknek is csupán 50 órás élettartama volt – a legtöbb 004-es csupán 12 órát bírt ki. Egy tapasztalt Me 262-pilóta 20-25 órás hajtómű-élettartamra számíthatott. Egy 004-es hajtómű cseréje elméletileg csak három órába telt, de a silány minőségű alkatrészek és a műszaki személyzet elégtelen képzése miatt ez gyakran nyolc-kilenc órát is igénybe vett.

    1943. közepén Hitler az Me 262-t nem védelmi elfogó vadászként, hanem támadó vadászbombázóként szerette volna látni. Igényei szerint egy gyors, könnyű bombaterhelésű Schnellbomber képes lett volna a szövetségesek légvédelmi vonalain áttörni az akkor már várható normandiai partraszállás során. Hitler utasítására fejlesztették ki a Sturmvogel vadászbombázó-variánst – hogy ez mennyire lassította le a gép hadrendbe állítását, arról a mai napig viták folynak.[8][9]

    Alkalmazása

    [szerkesztés]

    1944 áprilisában a bajorországi Lechfeldben megalakult az Erprobungskommando 262, az Me 262 hadrendbe állítását előkészítő berepülési egység. 1944. július 26-án Alfred Schreiber egy Me 262 A–1a fedélzetén megszerezte a sugárhajtású gépek első légi győzelmét, miután lelőtt egy Mosquito felderítőgépet. Werner Thierfelder 1944. júliusi halálát követően Walter Nowotnyt[10] nevezték ki egységparancsnokká, és az egység is felvette a Kommando Nowotny nevet. A berepülések lassan haladtak; 1944-ben 19 szövetséges gépet lőttek le 6 Me 262 veszteség árán, bár ezeket az adatokat az amerikai hadsereg légiereje nem erősítette meg. A tiltó parancs ellenére Nowotny 1944. november 8-án bevetésre indult, majd egy B–24 és egy P–51 lelövését jelentette. Bevetése vége felé hajtóműproblémái adódtak, utolsó rádióadása nem tisztázott: „Égek!” vagy „Ég [a gép]!”. Több megfigyelő látta fehér 8-as gépét függőlegesen kizuhanni a felhőkből, majd a földbe csapódni Epe falu (ma Bramsche része) közelében.[11][12] Valószínűleg P–51-esek lelőtték. A következő nap elismerték a halálát. A Kommando-t visszavonták a frontról és 1945 januárjában megalakult a Jagdgeschwader 7 (JG 7) vadászrepülő ezred, amely kizárólag sugárhajtású gépekkel repült. A JG 7 operatív készültségének elérése azonban még több hétbe telt, és időközben a Kampfgeschwader 54 (KG 54) bombázóezredet Me 262 A–2a vadászbombázókkal szerelték fel. Ez az egység azonban két hét alatt 12 gépet veszített úgy, hogy cserébe nem sok mindent tudott felmutatni.

    A Jagdverband 44 (JV 44) Adolf Galland vezetése alatt 1945 februárjában jött létre. Galland számos tapasztalt és kitüntetett Luftwaffe pilótát tudott az egységébe toborozni olyan más egységekből, amelyek üzemanyag-hiány miatt már nem tudtak repülni.

    1945 márciusában Me 262 vadászgép-egységek először hajtottak végre nagy számban támadást a szövetséges bombázók ellen. Március 18-án a JG 7 37 darab Me 262-ese elfogott egy 1221 bombázóból és 632 kísérővadászból álló formációt. 12 bombázó és egy vadászgép lelövése három Me 262 elvesztésébe került. Bár ez a négy az egyhez arány megfelelt annak, amekkora veszteséget a Luftwaffé-nak a háború kimenetelének befolyásolására kellett elérnie, abszolút mértékben a siker aránya eltörpült a bevetett gépek száma mellett – a támadó gépek csupán egy százalékát semmisítették meg, az ezred azonban 10%-os veszteséget szenvedett. 1943-ban és 1944-ben az amerikai légierő öt százalékot is meghaladó veszteségek mellett is fenn tudta tartani a támadásokat, ezzel szemben a kevés számú Me 262 nem tudott jelentős veszteségeket okozni.

    Az Me 262 B–1a kétüléses, kiképző változatának számos példányát éjszakai elfogóvadásznak építették át, FuG 218 Neptun radarral[13] és Hirschgeweih antennával. A Nachtjagdgeschwader 11-be tartozó éjjeli vadászokat Berlin mellé telepítették, és az 1945. első három hónapjában Berlin felett lelőtt 13 Mosquito nagy része nekik tulajdonítható.

    Gyermekbetegségei ellenére az Me 262 a dugattyúmotoros katonai repülőgépek korszakának végét jelentette. Felszállás után a gép több mint 800 km/h sebességet tudott elérni, amely 150 km/h-val volt gyorsabb minden egyéb Európában állomásozó szövetséges vadászgépnél, kivéve a brit Gloster Meteort, mely 965 km/h csúcssebességre volt képes, de a brit sugárhajtású vadászrepülőgépet elsősorban Nagy-Britannia honi légvédelmére alkalmazták, így a harctéren nem találkozott a Me 262-vel.

    Az Me 262 ászpilótái közül kiemelkedik Franz Schall,[14] aki 17 légi győzelme közül hatot négymotoros bombázók, tízet pedig P–51 Mustang vadászgépek ellen ért el. Kurt Welter[15] 25 De Havilland Mosquito, két négymotoros bombázó éjjeli és további két Mosquito nappali lelövését tulajdonítja magának.

    Változatai

    [szerkesztés]
    Me 262 A-0
    A repülőgép próbaszériáját két Jumo 004B sugárhajtóművel szerelték, ezekből 23-at építettek.
    Me 262 A-1a "Schwalbe"
    Vadász és vadászbombázó repülőgépként gyártott típus.
    Me 262 A-1a/R-1
    R4M levegő-levegő rakétákkal is ellátták.
    Me 262 A-1a/U1
    Egyetlen prototípus a hat előre tüzelő ágyúval felszerelt változatból. Az ágyúk közül kettő 20 mm-es (MG 151/20 ágyú), kettő 30 mm-es (1.18 in) (MK 103 ágyú), kettő pedig 30 mm-es (1.18 in) (MK 108 ágyú) volt.
    Me 262 A-1a/U2
    Egyetlen prototípus, amelyet a FuG 220 Lichtenstein SN-2 90 MHz radarral és Hirschgeweih antennával láttak el, és éjszakai vadászként próbáltak ki.
    Me 262 A-1a/U3
    Kis számban készült felderítő változat, amelynek az orr-részébe egy Reihenbilder RB 20/30 kamerát szereltek (esetenként egy RB 20/20 és egy RB 75/30). Egyeseknél megtartottak egy 30 mm-es (1.18 in) ágyút, de többségük fegyvertelen volt.
    Me 262 A-1a/U4
    Bombázó-páncélvadász változat két prototípusa. Az orr-részben elhelyezett 50 mm (2 in) MK 214 ágyúval (vagy BK-5 páncéltörő ágyúval) szerelték fel.
    Me 262 A-1a/U5
    Nehéz sugárhajtású vadász az orr-részben elhelyezett had darab 30 mm-es (1.18 in) MK 108-as ágyúval felszerelve.
    Me 262 A-1b
    Ugyanaz, mint az As A-1a típus, de BMW 003 hajtóművekkel. Néhányat építettek, kettőről ismert, hogy kísérleti intézményekben voltak elhelyezve; maximális sebességük elérte a 800 km/h-t.
    Me 262 A-2a "Sturmvogel"
    Kifejezetten bombázó változat. Csak a két alsó 30 mm-es (1.18 in) MK 108 ágyút hagyták meg rajta.
    Me 262 A-2a/U1
    Egy prototípus precíziós bombacélzó berendezéssel.
    Me 262 A-2a/U2
    Két prototípus módosított orr-résszel a bombavető berendezés elhelyezéséhez.
    Me 262 A-3a
    Földi célok támadásához javasolt változat.
    Me 262 A-4a
    Felderítő változat.
    Me 262 A-5a
    Kifejezetten felderítésre készült változat. Néhány került bevetésre a háború végén.
    Me 262 B-1a
    Kétüléses oktató változat.
    Me 262 B-1a/U1
    Me 262 B-1a oktató változatok átmenetileg éjszakai vadásznak átalakítva, FuG 218 Neptun radar, és Hirschgeweih antenna felszerelésével.[16]
    Me 262 B-2
    Éjszakai vadásznak javasolt változat megnyújtott géptörzssel.
    Me 262 C-1a
    Egyedi prototípus a Me 262A Werknummer 130 186 átalakításával készült, rakéta-gyorsítású elfogóvadászból (Heimatschützer I), amelynek a farokrészébe Walter HWK 109-509 rakétát szereltek, először 1945 február 27-én repült kombinált sugár- és rakétameghajtással.[17]
    Me 262 C-2b
    Egyedi prototípus a Me 262A Werknummer 170 074 átalakításával készült, rakéta-gyorsítású elfogó vadászból (Heimatschützer II) amelyet két kombinált (BMW 003R) hajtóművel láttak (BMW 003 sugárhajtómű, amelyek kiömlőnyílása fölé egy 1000 kg tolóerejű BMW 718 rakétát szereltek a rakétás gyorsításhoz. Csak egyszer, 1945 március 25-én repült kombinált sugár- és rakétameghajtással.[18]
    Me 262 C-3a
    Sohasem készült el. A lehetséges Heimatschützer III prototípusa, amelyet rakéta-gyorsítású elfogó vadásznak szántak, a gép hasára felszerelt Walter rakéta-motorral.[19]
    Me 262 D-1
    Jagdfaust aknavetők hordozására javasolt változat.
    Me 262 E-1
    Ágyúval felfegyverezni javasolt, az A-1a/U4 típuson alapuló változat.
    Me 262 E-2
    48 × R4M rakétával felfegyverezni javasolt változat.
    Me 262 S
    A Me 262 A-1a nullszériás modellje.
    Me 262 W
    A Me 262 ideiglenes terve pulzáló sugárhajtóművekkel.

    Háború utáni változatok

    [szerkesztés]
    • Avia S–92[20] csehszlovák gyártmányú Me 262 A-1a (vadászrepülőgép)[21]
    • Avia CS–92 csehszlovák gyártmányú Me 262 B-1a (kétüléses, oktató-vadászrepülőgép)

    Reprodukciók

    [szerkesztés]

    Ezeket a reprodukciókat a Legend Flyers (később Me 262 Project) (Everett, Washington)[22] építette meg. Az eredeti Jumo 004 hajtóműveket a megbízhatóbb General Electric J85 hajtóművekre cserélték. Az első Me 262 reprodukció (egy kétüléses változat) először 2002 decemberben, majd másodszor 2005 augusztusában repült. Ezt a példányt a Messerschmitt Alapítványnak adták, és bemutatták 2006-ban az ILA légibemutatón.[23][24]

    • A-1c: Amerikai magánépítésű, A-1a változatra alapozott kiképzésű.
    • B-1c: Amerikai magánépítésű, B-1a változatra alapozott kiképzésű.
    • A/B-1c: Amerikai magánépítésű, az A-1a és B-1c altípusok között változtatható kiképzésű.

    Fennmaradt példányok

    [szerkesztés]

    Hans Guido Mutke(de)[2] Me 262A-ja a Deutsches Museumban van kiállítva.

    Jegyzetek

    [szerkesztés]
    1. ↑ European Aeronautic Defense and Space Company
    2. ↑ a b Az első szuperszonikus repülés - Hans Guido Mutke (angol nyelven)
    3. ↑ Hecht, Heinrich. The World's First Turbojet Fighter - Messerschmitt Me 262 (angol nyelven). Atglen, Pennsylvania: Schiffer Publishing (1990). ISBN 0-88740-234-8 
    4. ↑ Első sugárhajtóműves repülőgép (angol nyelven). [2012. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
    5. ↑ Green, William. Warplanes of the Third Reich (angol nyelven). Galahad Books, New York. ISBN 0-88365-666-3. (1970) 
    6. ↑ Mit dem Pfeilflügel zum Hochgeschwindigkeitsflug - 50 Jahre Turbostrahlflug (német nyelven). Bonn: DGLR-Bericht, 58–61. o. (1989) 
    7. ↑ Messerschmitt Me 262 (angol/cseh nyelven). Prague: MBI, 53. o. (1995). ISBN 80-901263-7-5 
    8. ↑ Stormbirds history Támadórepülőgépek története (angol nyelven)
    9. ↑ „Quest for Performance: The Evolution of Modern Aircraft” (angol nyelven), Kiadó: NASA SP-468. (Hozzáférés: 2006. április 22.) 
    10. ↑ A Luftwaffe ászai- Walter Novotny (angol nyelven)
    11. ↑ Lásd Boehme, Manfred (1992), JG 7 The World's First Jet Fighter Unit 1944/1945, Atglen, PA: Schiffer Publishing Ltd, ISBN 0-88740-395-6. 62. oldal.
    12. ↑ Lásd Forsyth, Robert (2008). Jagdgeschwader 7 'Nowotny'. Osprey Publishing. ISBN 978-1-84603-320-9. 14. oldal.
    13. ↑ Fug 218 Neptun radar (angol nyelven). [2015. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
    14. ↑ A Luftwaffe ászai- Franz Schall (angol nyelven). [2016. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
    15. ↑ A Luftwaffe ászai- Kurt Welter (angol nyelven). [2021. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
    16. ↑ (Radar)
    17. ↑ Description of rocket propulsion system on the Me 262 C-1a - A Me 262 C-1a rakétameghajtásának leírása (angol nyelven). [2009. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
    18. ↑ Video of BMW 718 rocket engine test firing on this aircraft Me 262 - BMW rakétameghajtás - Video (angol nyelven)
    19. ↑ Description of rocket propulsion system on the Me 262 C-3a (angol nyelven). [2009. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
    20. ↑ "S-92 history Avia (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2011. május 19.)
    21. ↑ Avia-S 92 photo and technical data (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. május 19.)
    22. ↑ Introduction: Returning the World's First Fighting Jet to the Skies - Me 262 Project' (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. április 11.)
    23. ↑ Berlini Légibemutató (angol nyelven)
    24. ↑ Ragadozó madarak - Stormbirds, Me 262 Project' (angol nyelven). [2019. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 11.)

    Képtár

    [szerkesztés]

    A Luftwaffe fontosabb vadászrepülőgépei:

    További információk

    [szerkesztés]
    • The Messerschmitt Me-262 Schwalbe / Sturmvogel Sturmvogel
    • Air Vectors típusismertetője
    • Alfred Price–Mike Spick: A II. világháború híres vadászgépei. Supermarine spitfire, Messerschmitt 109-es & 262-es, Mustang P-51-es; ford. Szabolcsi Ferenc, Tóth Attila, Vágó Tímea; Hajja, Debrecen, 1999 (20. századi hadtörténet)
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Me_262&oldid=26971287”