Ipolykér
| Ipolykér (Kiarov) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagykürtösi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1271 |
| Polgármester | Pavol Suchánsky |
| Irányítószám | 991 06 |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | VK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 273 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 34 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 182 m |
| Terület | 9,00 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 30″, k. h. 19° 24′ 24″ | |
| Ipolykér weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ipolykér (szlovákul: Kiarov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Kis- és Nagykér egyesítésével jött létre.
Fekvése[szerkesztés]
Nagykürtöstől 15 km-re délkeletre fekszik, az Ipoly folyó mellett, a Sósári-dombok karéjában. Határában van a védett Kéri-mocsár.
Története[szerkesztés]
Területén a történelem előtti időkben a lengyeli kultúra települése állt.
Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. A helyi hagyomány szerint a honfoglalók először a Pást nevű dűlőben, a Kerekdombon telepedtek meg.
Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban. Más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A közeli Várdomb (szlovákul Hragyiste) nevű 266 méter magas hegyen valamikor vár állhatott a hagyomány szerint, de régészeti bizonyíték erre nincs. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A Kéry és a Madách családok birtoka volt. Magyarország török megszállása idején mindkét falu elpusztult, de később újratelepült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek szerint „Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak.”[2]
„Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.”[2]
A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része lett. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját még a rendszerváltás előtt megszüntették.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 293 lakosából 247 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 287 lakosából 265 magyar és 21 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 303 lakosából 301 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 340 lakosából 329 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 380 lakosából 312 magyar és 6 csehszlovák volt.
1930-ban 403 lakosából 366 magyar és 28 csehszlovák volt.
1941-ben 466 lakosából 458 magyar és 8 szlovák volt.
1970-ben 538 lakosából 494 magyar és 43 szlovák volt.
1980-ban 473 lakosából 418 magyar és 48 szlovák volt.
1991-ben 376 lakosából 311 magyar és 56 szlovák volt.
2001-ben 332 lakosából 245 magyar és 78 szlovák volt.
2011-ben 308 lakosából 176 magyar és 112 szlovák.
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született 1637-ben báró Kéry János váci püspök.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Népviselete az Ipoly-menti palóc viselet legkeletibb ága, Zsély népviseletével mutat rokonságot.
- Oroszlányi László 19. századi neoklasszicista kúriája.
- A Hétfájdalmú Szűzanya barokk kápolnája (18. század).
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források[szerkesztés]
- Vladimír Mitáš: Slovenské povodie Ipľa v dobe halštatskej (stav výskumu). Studia Historica Nitriensia 21, 291
- Ondrej Ožďáni - Anton Točík 1989: Na úsvite dejín. In: J. Alberty - J. Sloboda (Hrsg.): Novohrad - Regionálna vlastivedná monografia. Martin, 66
- Chochorowski, J. 1985: Die Vekerzug-Kultur. Warszawa - Kraków, 159
- Petrovský-Šichman, A. 1961: Archeologický prieskum stredného Poiplia roku 1955. Študijné zvesti 7, 104-106.
A Nagykürtösi járás települései | ||
|---|---|---|
Nagykürtös (Veľký Krtíš) | ||
Alsóesztergály (Dolné Strháre) · Alsópalojta (Dolné Plachtince) · Alsósztregova (Dolná Strehová) · Alsózellő (Malé Zlievce) · Apafalva (Opava) · Apátújfalu (Opatovská Nová Ves) · Bátorfalu (Bátorová) · Borosznok (Brusník) · Bussa (Bušince) · Csáb (Čebovce) · Csalár (Čeláre) · Csall (Čelovce) · Dacsókeszi (Kosihovce) · Dacsólám (Dačov Lom) · Ebeck (Obeckov) · Erdőmeg (Záhorce) · Érújfalu (Závada) · Fehérkút (Príbelce) · Felsőesztergály (Horné Strháre) · Felsőpalojta (Horné Plachtince) · Felsősztregova (Horná Strehová) · Felsőzellő (Veľké Zlievce) · Galábocs (Glabušovce) · Gyürki (Ďurkovce) · Hartyán (Chrťany) · Inám (Dolinka) · Ipolybalog (Balog nad Ipľom) · Ipolyharaszti (Chrastince) · Ipolyhídvég (Ipeľské Predmostie) · Ipolykér (Kiarov) · Ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom) · Ipolynagyfalu (Veľká Ves nad Ipľom) · Ipolynyék (Vinica) · Ipolyszécsényke (Sečianky) · Ipolyvarbó (Vrbovka) · Kékkő (Modrý Kameň) · Kelenye (Kleňany) · Kiscsalomja (Malá Čalomija) · Kishalom (Malé Straciny) · Kiskürtös (Malý Krtíš) · Kislibercse (Ľuboriečka) Kóvár (Koláre) · Kőkeszi (Kamenné Kosihy) · Középpalojta (Stredné Plachtince) · Kürtösújfalu (Nová Ves) · Leszenye (Lesenice) · Lukanénye (Nenince) · Magasmajtény (Hrušov) · Mikszáthfalva (Sklabiná) · Nagycsalomja (Veľká Čalomija) · Nagyhalom (Veľké Straciny) ·Nagylám (Veľký Lom) · Nógrádszenna (Senné) · Nógrádszentpéter (Pôtor) · Óvár (Olováry) · Paróca (Pravica) · Rárósmúlyad (Muľa) · Sirak (Širákov) · Süllye (Šuľa) · Száraznyírjes (Suché Brezovo) · Szécsénykovácsi (Kováčovce) · Szelény (Seľany) · Szuhány (Sucháň) · Terbegec (Trebušovce) · Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty) · Tótkelecsény (Slovenské Kľačany) · Tótkisfalu (Vieska) · Veres (Červeňany) · Zobor · Zsély (Želovce) |  | |
