Éghajlat-változási Kormányközi Testület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(IPCC szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Éghajlat-változási Kormányközi Testület
Alapítva 1988
Székhely Genf
Vezető Hoesung Lee
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Éghajlat-változási Kormányközi Testület témájú médiaállományokat.

Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC, angolul: Intergovernmental Panel on Climate Change) 1988-ban megalakult szervezet, amelynek létrehozását az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezdeményezte, illetve az ENSZ Közgyűlése az éghajlatváltozással foglalkozó határozatában megerősítette. Célja, hogy értékelje és összefoglalja az emberi tevékenység által kiváltott klímaváltozással kapcsolatos kutatási eredményeket. Saját kutatást nem végez, hanem referált tudományos publikációkat dolgoz fel, és ezek tartalmát jelentéseiben foglalja össze.

Története[szerkesztés]

Már az emberi környezettel foglalkozó 1972. évi ENSZ-konferencián szorgalmazták azoknak a gazdasági tevékenységeknek a vizsgálatát, amelyek révén a földi légkörbe kerülő üvegházhatású gázok befolyásolhatják az éghajlatot. Az 1979. évi Éghajlati Világkonferencia alkalmával arról döntöttek, hogy szükség van egy átfogó Éghajlati Világprogramra, amelynek keretében jobban feltárható a globális éghajlati rendszer működése, az annak állapotára ható tényezők és becsülhető e rendszer jövőbeli állapota. 1988-ban, a Torontóban megtartott tanácskozáson a fejlett országokat képviselő kormányok delegációi megfogalmazták, hogy csökkenteni szükséges a légkörbe jutó üvegházhatású gázok mennyiségét. Az IPCC első jelentését az 1990 novemberében tartott 2. Éghajlati Világkonferenciára állította össze. Ezután, 1991-ben alakult meg a Kormányközi Tárgyaló Bizottság (Intergovernmental Negotiating Committee – INC), 1992-ben fogadták el az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményét (United Nations Framework Convention on Climate Change – UNFCCC, rövidebben FCCC).

A második jelentést 1996-ban, a harmadikat 2001-ben hozták nyilvánosságra. 2007-ben adták ki a negyedik helyzetértékelő jelentést. 2007. október 12-én a szervezet és Al Gore amerikai politikus megosztott Nobel-békedíjat kapott.[1] Az ötödik jelentés 2013-ban kelt. Ennek döntéshozatali összefoglalója 2016. március 23. óta magyarul is olvasható, bár a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium erre megadott linkje[2] nem működik.

Alapvető feladatai[szerkesztés]

  1. Annak értékelése, miként hatnak a különféle emberi tevékenységek bolygónk éghajlatára.
  2. A várható globális változások becslése.
  3. A társadalmi-gazdasági és környezeti következmények felmérése.
  4. A lehetőségek feltárása és elemzése; a káros hatások:
  • mérséklése, illetve
  • csökkentése.[3]

Szervezete, szakértői[szerkesztés]

Az IPCC-nek három munkacsoportja van, ezek (a) az éghajlati rendszer működésével, (b) az éghajlatváltozás hatásaival és az azokra való felkészülés, az alkalmazkodás lehetőségeivel, valamint (c) az éghajlati rendszerre gyakorolt emberi hatások mérséklésének lehetőségeivel foglalkoznak. Az IPCC egy további munkacsoportjának feladata az üvegházhatású gázok éghajlat-módosító tulajdonságainak számításba vételi módszereire vonatkozó útmutató összeállítása. A Testület működési szabályzatát, jelentéseit a kormányzati delegációk plenáris ülésein fogadják el, s ugyancsak e fórumokon választják meg egy-egy átfogó értékelő jelentés elkészítésének többéves időszakára a Testület és munkacsoportjai vezetőit. Az IPCC eddigi elnökei: Bert Bolin, Robert Watson és Rajendra K. Pachauri (Bert Bolint és a jelenleg is elnök Rajendra K. Pachaurit is egyszer újraválasztották egy második elnökségi időszakra.) AZ IPCC tevékenységében, a jelentések, illetve az útmutatók elkészítésében száznál több országból több ezer szakértő vett és vesz részt. Közöttük vannak azok a magyar tudósok is, akik az elmúlt két évtizedben részt vettek a különböző jelentések egyes fejezeteit elkészítő szerzői közösségek munkájában: Jászay Tamás (BME Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék, Budapest); Nováky Béla (Szent István Egyetem, Gödöllő); Somogyi Zoltán (Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest); Tóth Ferenc (Corvinus Egyetem, Budapest, valamint Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, Bécs); Ürge-Vorsatz Diana (Közép-Európai Egyetem, Budapest); ugyanebben az időszakban a Testülettel kapcsolatos hazai feladatok koordinátora Faragó Tibor (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) volt. Rajtuk kívül több magyar szakértő bekapcsolódott a Testület különböző jelentéseivel foglalkozó nemzetközi egyeztető fórumok tevékenységébe, valamint a tervezetek rendkívül széles körű véleményezési, lektorálási folyamatába. A Testület legutóbbi értékelő jelentésének összefoglalója magyar nyelven is megjelent.[4] 2008-ban az IPCC Budapesten tartotta meg ülésszakát.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]