Juan Manuel Santos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Juan Manuel Santos
Juan Manuel Santos (2010)
Juan Manuel Santos (2010)
Kolumbia 32. elnöke
Hivatali idő
2010. augusztus 7. 2018. augusztus 7.
Előd Álvaro Uribe Vélez
Utód Iván Duque Márquez

Születési név Juan Manuel Santos
Született 1951. augusztus 10.
Kolumbia, Bogotá
Párt Nemzeti Társadalmi Egység Pártja

Szülei Enrique Santos Castillo
Házastársa Silvia Amaya Londoño (Elvált)
María Clemencia Rodríguez Múnera (1987–jelenleg)
Foglalkozás
  • politikus
  • újságíró
  • közgazdász
Iskolái
  • Kansasi Egyetem
  • London School of Economics
  • John F. Kennedy School of Government
  • Tufts University
  • The Fletcher School of Law and Diplomacy
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Nobel-békedíj (2016, 2016 Nobel Peace Prize, 8 000 000 svéd korona)
  • Fulbright Program
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Kew International Medal (2017)

Juan Manuel Santos aláírása
Juan Manuel Santos aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Manuel Santos témájú médiaállományokat.

Juan Manuel Santos Calderón (Bogotá, Kolumbia 1951. augusztus 10. –) kolumbiai politikus, Kolumbia 32. elnöke. 2016-ban a békekötésre irányuló törekvéseiért Nobel-békedíjat kapott.[1]

Élete[szerkesztés]

Család[szerkesztés]

Santos befolyásos politikusi családba született. Nagynagybátyja, Eduardo Santos 1938-tól 1942-ig volt Kolumbia miniszterelnöke, valamint az El Tiempo hírlap tulajdonjogát is ő tartotta a kezében. Santos édesapja, Enrique Santos több mint 50 évig gondozta kiadásában a lapot. Unokatestvére, Francisco Santos alelnök volt az előző elnök, Álvaro Uribe miniszterelnöksége alatt.[2][3]

Gyermekkor[szerkesztés]

Bogotában nőtt fel, ahol a Colegio San Carlosba járt. Tengerészgyalogosként végzett a cartagenai tengerészeti főiskolán.[4] Tanulmányait a Kansasi Egyetemen folytatta, ahol gazdasági tudományokat hallgatott.[5] A London School of Economicson közgazdasági mesterdiplomát szerzett,[6] továbbá a Harvard Kennedy Schoolon üzleti gazdaságtanból és publicisztikából, majd a Fletcher School of Law and Diplomacyn (Tufts University) jogból és diplomáciából végezte el a mesterképzést.[7][8]

Pályafutása[szerkesztés]

Santos volt Londonban, a Nemzetközi Kávészervezet kolumbiai küldöttségének ügyvivője tíz éven át.[9] Az El Tiempót is ő menedzselte, saját rovata is volt.[10] A César Gaviria-kormány idején 1991-ben külkereskedelmi miniszter volt.[11] 1992-től négy éven át elnöke volt az UNCTAD-nak (Világkereskedelmi és fejlesztési konferencia). 1999-ben kinevezték az ECLAC (Latin-Amerika és a Karibok gazdasági kommissziója) elnökének. 2000-ben pénzügyminiszter volt. 2001 és 2002 között a CAF (Corporación Andina de Fomento) igazgatójaként tevékenykedett.[8]

1994. szeptemberétől kezdte vezetni a Good Government alapítványt, amely egy demilitarizált övezetet javasolt abból a célból, hogy béketárgyalásokat kezdhessenek a FARC gerillaszervezettel.[12][13]

Santos megalapította pártját Partido Social de Unidad National (vagy röviden csak Partido de la U) néven, hogy minél jobban támogathassa Uribes kormányát. 2006-ban védelmi miniszternek tették meg. Hivatali ideje alatt többször is fellépett a FARC-kal szemben: légvédelmi támadást indított Ecuador területére, ahol több más emberrel együtt életét vesztette Raúl Reyes, a FARC egy fontos szóvivője. Santos nevéhez fűződik a túszként tartott politikus, Fernando Araújo Perdomo kiszabadítása. Továbbá az ő irányítása alatt szabadult ki erőszakmentesen további 14 túsz, köztük Íngrid Betancourt politikusnő.[14][15][16]

A légvédelmi csapás azonban feszültséget váltott ki Venezuela és Ecuador javáról. Több ártatlan ember halt meg, Ecuador belbiztonsága veszélyeztetettségnek volt kitéve. További nemzetközi felháborodást váltott ki az úgynevezett Falsos Positivos eset. Minden gerilla-harcos fejére 1300 € értékű vérdíjat tűztek ki, mindegy volt, hogy élve vagy holtan adják át. Ez ahhoz vezetett, hogy 3000 ártatlan embert öltek meg, és gerillaharcosnak állítottak be.[17]

2009-ben Santos lemondott védelmi miniszteri tisztségéről, és indult az elnökválasztáson, amelyet megnyert 69%-os szavazati aránnyal.[18] 2014-ben ismét ő nyerte a választást 50,9%-kal Óscar Iván Zuluagával szemben.[19]

Elnöksége[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy védelmi miniszterként, később elnökjelöltként is keményvonalas politikusnak tartották, hivatalba lépésének kezdetén mérsékeltebb intézkedéseket tett a szomszédos országok irányába, mint elődje. Ecuadorral azonnal újralétesítette a diplomáciai kapcsolatokat, miután még 2008-ban Santos védelmi miniszterként légvédelmi támadást irányított egy ott állomásozó FARC-táborra.[20][21]

Venezuela és Kolumbia között is elsimította a feszültséget. Az államfő, Hugo Chávez, majd utódja, Nicolás Maduro is jó viszonyt ápolt Santosszal.[22]

2016. szeptember 26-án Santos és Timoleón Jiménez a FARC oldaláról aláírt Cartagenában egy fegyverletételi egyezményt.[23] Október 2-án a népszavazás eredménye végül hajszálnyi többséggel (50,2%) az lett, hogy a kolumbiaiak ellenzik a békeszerződést, ezzel keserű vereséget mértek az elnökre.[24] Október 7-én Santost Nobel-békedíjjal jutalmazták.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Juan Manuel Santos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. https://www.theguardian.com/world/live/2016/oct/07/nobel-peace-prize-2016-announcement-live
  2. http://www.cidob.org/biografias_lideres_politicos/america_del_sur/colombia/juan_manuel_santos_calderon
  3. http://www.wienerzeitung.at/meinungen/portraets/50199_Juan-Manuel-Santos.html
  4. http://wsp.presidencia.gov.co/En/Government/Paginas/President.aspx
  5. http://www.kualumni.org/tag/juan-manuel-santos/
  6. http://www.lse.ac.uk/newsAndMedia/aroundLSE/archives/2016/LSE-alumnus-Colombian-president-Juan-Manuel-Santos-wins-Nobel-peace-prize.aspx
  7. http://fletcher.tufts.edu/News-and-Media/2016/10/07/Juan-Manuel-Santos-Nobel-Peace-Prize
  8. a b http://news.harvard.edu/gazette/story/2016/10/hks-alum-juan-manuel-santos-awarded-2016-nobel-peace-prize/
  9. http://www.ico.org/show_news.asp?id=222
  10. http://www.eltiempo.com/archivo/documento/MAM-1275966
  11. http://www.eltiempo.com/archivo/documento/MAM-188182
  12. https://web.archive.org/web/19990202054420/http://www.buengobi.org/Hojavida.htm
  13. https://web.archive.org/web/19990209033413/http://www.buengobi.org/paz.htm
  14. http://www.tagesschau.de/ausland/santos-109.html
  15. http://www.redirectify.com/people/fernando-araujo-perdomo.html
  16. http://www.spiegel.de/politik/ausland/ex-geisel-betancourt-dann-werde-ich-panisch-dann-werde-ich-krank-a-719362.html
  17. https://web.archive.org/web/20100604041951/http://www.daserste.de/weltspiegel/beitrag_dyn~uid,jcntptfa8plkh8l2~cm.asp
  18. http://internacional.elpais.com/internacional/2010/06/20/actualidad/1276984808_850215.html
  19. http://www.nzz.ch/international/amerika/wiederwahl-von-praesident-santos-1.18322827
  20. http://derstandard.at/1292461959218/Tauwetter-Kolumbien-und-Ecuador-nahmen-diplomatische-Beziehungen-wieder-auf
  21. https://www.giga-hamburg.de/de/system/files/publications/gf_lateinamerika_1012.pdf
  22. https://amerika21.de/2013/07/83897/versoehnung-venezuela-kolumbien
  23. http://www.tagesschau.de/ausland/kolumbien-friedensvertrag-103.html
  24. http://www.nzz.ch/international/kolumbien-ueberraschendes-nein-zum-friedensvertrag-mit-farc-rebellen-ld.119959