Cartagena (Kolumbia)

	Cartagena
	Cartagena
; Cartagena címere	; Cartagena zászlaja
	Becenév: La Ciudad Heroica („A hősies város”), La Ciudad Amurallada („A körbefalazott város”), La Capital Romántica de América („Amerika romantikus fővárosa”).
	Közigazgatás
Ország	Kolumbia
Megye	Bolívar
Alapítás éve	1533.
	Népesség
Teljes népesség	1 036 412 fő (2018)
Agglomeráció	1 240 000 fő
	Földrajzi adatok
Terület	572 km²
Időzóna	COT (UTC-5)
	Elhelyezkedése
	Cartagena Pozíció Kolumbia térképén
	é. sz. 10° 24′, ny. h. 75° 30′Koordináták: é. sz. 10° 24′, ny. h. 75° 30′
	Cartagena Pozíció Bolívar megye térképén
	Cartagena honlapja

Cartagena de Indias (röviden Cartagena) Kolumbia ötödik legnagyobb városa, az ország északi részén, a Karib-tenger partján. Bolívar megye székhelye.^[2]

Kikötőváros, gazdasági és kulturális központ. Iparában kiemelkedik a petrolkémiai ipar.

Az óvárosa[szerkesztés]

Cartagena fallal övezett óvárosát és erődjét az UNESCO 1984-ben a kulturális világörökség részévé nyilvánította. Cartagena rendelkezik a legkiterjedtebb erődítménnyel Dél-Amerikában.^[3] Egyik jellegzetes műemléke az óratorony.

Az óváros három városrészre osztható:

San Pedro (San Sebastian és Santa Catalina), a székesegyházzal és andalúziai stílusú palotákkal;
San Diego, ahol a kereskedők és a középosztály éltek;
Gecsemané negyed

Története[szerkesztés]

A Cartagena környéki indián települések i. e. 4000-ig vezethetők vissza. 1533-ban a spanyol Pedro de Heredia alapította a mai város elődjét, ami a spanyolországi Cartagena után kapta a nevét, de hogy megkülönböztessék a két várost, ez a település a Cartagena de Poniente, azaz Nyugati Cartagena nevet kapta. A főként a francia és angol támadás elleni védelemként a 16. századtól kezdve kiépült erődítmény ellenére 1697-ben Pointis bárója hatalmas pusztítást okozott a városban. Az inkvizíció első szerzetesei 1610-től kezdve érkeztek meg Cartagenába. Később több alkirály is rövidebb ideig itt tartózkodott, például Sebastián de Eslava is, aki 10 éven át kormányozta Új-Granada alkirályságát.

Miután 1811. november 11-én kikiáltották az ország függetlenségét, még hosszú időnek kellett eltelnie, míg sikerült a függetlenséget a gyakorlatban is megvalósítani. A háborúk során Cartagena is több összecsapás helyszíne volt, amelyek közül kiemelkedik az 1815-ös spanyol Pablo Morillo-féle ostrom, ahol a védők több mint 3 hónapon át hősiesen védekeztek.^[4]