Alesz Viktaravics Bjaljacki
| Alesz Viktaravics Bjaljacki | |
 | |
| Született | Аляксандр Віктаравіч Бяляцкі 1962. szeptember 25. (63 éves)[1] Vjartszilja |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Natalia Pinchuk |
| Gyermekei | egy gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Minszki Városi Tanács képviselője (1991–1996) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alesz Viktaravics Bjaljacki témájú médiaállományokat. | |
Alesz Viktaravics Bjaljacki (belaruszul: Алесь Віктаравіч Бяляцкі; Vjartszilja, 1962. szeptember 25. –) belarusz irodalomtudós, közéleti személyiség és emberi jogi aktivista, a Vjaszna (Tavasz) jogvédő szervezet vezetője. 2021. július 14-én a belarusz rendőrség letartóztatta, majd névleg adócsalásra hivatkozva hétéves börtönbüntetésre ítélték.[6] A 2022-es Nobel-békedíj egyik díjazottja.
Életrajza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fiatalkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Belarusz szülők gyermekeként született 1962-ben a karéliai Vjartsziljában. Apja a Homeli terület Rahacsovi járásából, anyja a Narovljai járásból származott. A család 1965-ben visszaköltözött Belorusz SZSZK területére és Szvetlahorszkban telepedtek le. Az ottani 5. sz. középiskolába járt. 1979-től A Homeli Állami Egyetem történelem-filológia karán tanult orosz és belarusz irodalmat, valamint nyelvészetet. Az egyetemet 1984-ben fejezte be, orosz és belarusz nyelv- és irodalomtanári végzettséget szerzett.
Egyetemi tanulmányainak időszakából származik barátsága olyan később híressé vált belarusz írókkal, mint Anatol Szisz, Eduard Akulin, Szjarzsuk Szisz, Anatol Kazlov. Egyetemi tanulmányai alatt publikálta első írásait, és 1984-ben jelent meg első írása az Irodalom és Művészet (Literatura i masztactva) című napilapban.
Az egyetem után rövid ideig a Homeli terület Lelcsici járásában tanított. 19851986-ben katonai szolgálatot teljesített a Szovjet Hadseregben. Szverdlovszk közelében szolgált egy páncéltörő tüzér hadosztálynál, ahol tüzérségi vontatót vezetett.
1981-től részt vett a nemzeti demokratikus ifjúsági és függetlenségi mozgalomban. Tagja volt a Nezalezsnaszc (Függetlenség) illegális ifjúsági csoportnak, amelynek célja Belarusz kilépése a Szovjetunióból, majd egy demokratikus állam létrehozása volt.
Szakmai és közéleti tevékenysége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nős, felesége Natallja Pincsuk, aki a Belarusz Művészeti Akadémián történelmet oktat. Egy fia van, Adam Aljakszandravics Bjaljacki.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 26..
- ↑ "hro.org/node/11604".
- ↑ "El Premio Right Livelihood 2020 honra a activistas por los derechos humanos y civiles, la democracia y la libertad". Right Livelihood Award Foundation. 2020. október 1. Hozzáférés: 2020. október 2..
- ↑ Kristian Elster – Sunniva Grimstad Hestenes – Kristian Aanensen – Laila Ø. Bakken – Pedja Kalajdzic – Ingeborg Rygh Hjorten (2022. október 7.). "Nobels fredspris går til en person og to organisasjoner". Norsk Rikskringkasting.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ 1018
- ↑ "Belarus Authorities 'Purge' Human Rights Defenders". Human Rights Watch (angol nyelven). 2021. október 7. Hozzáférés: 2022. október 10..