Seán MacBride

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Seán MacBride
Seán MacBride 1984.jpg
Írország külügyminisztere
Hivatali idő
1948. február 18.1951. június 13.
Előd Éamon de Valera
Utód Frank Aiken

Született 1904. január 26.
Párizs,  Franciaország
Elhunyt 1988. január 15. (83 évesen)
Dublin,  Írország
Párt Clann na Poblachta

Házastárs Catalina Bulfin
Foglalkozás politikus

Seán MacBride (Párizs, 1904. január 26.Dublin, 1988. január 15.) ír politikus, emberi jogi aktivista. A hidegháborús megosztottság miatt azon kevesek közé tartozik, aki Nobel-békedíj és a Nemzetközi Lenin-békedíj kitüntetettje.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ír katonatiszt gyermekeként született, aki tagja volt az ír forradalmi csapatoknak. 1916-ben kivégezték a húsvéti felkelésben való részvétele miatt, így Seánt a szintén forradalmár édesanyja nevelte fel. MacBride korán, tizennégy évesen lett forradalmár. Ellenezte az 1921-es függetlenségi szerződést, mivel a hat északi grófság az Egyesült Királyság része maradt, így tovább folytatta a harcot. Az ír republikánus csapatok veresége után Londonba ment, ahol a Morning Post újságírója lett. 1926-ban tért vissza Írországba, ahol csatlakozott az IRA szeparatista szervezethez, melynek vezérkarába 1928-ban került be.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1937-es alkotmánymódosítás után szakított az IRA-val és jogi tanulmányokat folytatott a Dublini Egyetemen és újra újságíróként dolgozott. Diplomájának megszerzése után felvették az Ír Ügyvédi Kamarába. Ügyvédi praxisa alatt elsősorban ír republikánusokat védett, akik a második világháború ellen léptek fel és emiatt voltak letartóztatva.

A háború után megalapította a Republikánus Pártot (Republican Party) és 1947-ben beválasztották az ír parlamentbe (Dáil Éireann), melynek 1958-ig tagja maradt. 1948-ban Írország külügyminiszterévé nevezték ki. 1951-ig tartó minisztersége alatt készült és fogadták el az emberi jogok európai egyezményét, melynek elkészítésében nagy szerepet vállalt. 1954 és 1957 között hazája Európa Tanácsi delegáltja volt.

1961-ben Peter Benenson kanadai ügyvéddel megalapította az Amnesty International nevű jogvédő civilszervezetet, melynek elnöke lett. Emellett a Nemzetközi Békeiroda több vezető funkcióját is betöltötte (a szervezet elnöke is volt). 1963 és 1970 között a Nemzetközi Jogászbizottság főtitkára volt. 1973-ben az ENSZ főtitkárának namíbiai főmegbízottja volt (egyik utódja ezen a poszton a finn Martti Ahtisaari volt). Ezt a pozícióját 1977-ig viselte. Utána az UNESCO egy munkacsoportját vezette, mely a nemzetközi kommunikáció problémáit vizsgálta.

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]