Szató Eiszaku

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szató Eiszaku
Eisaku Sato 01.jpg
Japán 61–63. miniszterelnöke
Hivatali idő
1964. november 9.1972. július 7.
Előd Ikeda Hajato
Utód Tanaka Kakuei

Született 1901. március 27.
Japán Tabusze, Japán
Elhunyt 1975. június 3. (74 évesen)
Japán Tokió, Japán
Párt Liberális Demokrata Párt

Szülei Hidesuke Satō
Házastársa Szató Hiroko
Gyermekei Shinji Satō
Foglalkozás politikus
Iskolái Tokiói Egyetem
Vallás buddhizmus és sintó

Díjak
  • Nobel-békedíj (1974, Seán MacBride)
  • Grand Cross of the Order of Isabella the Catholic
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szató Eiszaku témájú médiaállományokat.

Szató Eiszaku (japánul: 佐藤榮作, nyugaton: Eisaku Satō) (Tabusze, 1901. március 27. – Tokió, 1975. június 3.) Nobel-békedíjas japán politikus, pénzügyminiszter, 1964. november 9-e és 1972. július 7-e között Japán leghosszabb ideig kormányon lévő miniszterelnöke, később a Nemzetközi Karate Szervezet elnöke.

Kormányzása[szerkesztés]

Szató 1964-ben követte Ikedát a miniszterelnöki poszton, miután az egészségügyi okok miatt lemondott. Kormánya a leghosszabb ideig vezette az országot, és az 1960-as évek végére már csaknem az egész Japán kormányzatot Szató és kormánya irányította. A gyorsan fejlődő gazdaság népszerűvé tette, az Amerikai Egyesült Államok és Kína között egyensúlyozó külpolitikája azonban törékeny volt. Szató Amerika-barát politikája és a Vietnami háborúban való részvétel ellen egyre több diáktüntetés zajlott, ami ahhoz vezetett, hogy Szató 1969-ben egy évre bezáratta a neves Tokiói Egyetemet.

1969-ben elérte, hogy Richard Nixon visszavonja az amerikai atomfegyvereket Okinaváról: az egyezség vitatott, mivel engedélyezte az amerikai csapatoknak, hogy megtarthassák támaszpontjaikat Japánban. Okinavát hivatalosan 1971-ben csatolták vissza Japánhoz.

Források[szerkesztés]


Elődje:
Ikeda Hajato
Japán miniszterelnöke
1964-1972
Emblem of the Prime Minister of Japan.svg
Utódja:
Tanaka Kakuei