Liu Hsziao-po (irodalmár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liu Hsziao-po
Született 1955. december 28.[1][2][3][4][5]
Csangcsun[6]
Elhunyt 2017. július 13. (61 évesen)[7][8][2][3][4]
First Hospital of China Medical University
Állampolgársága kínai
Nemzetisége kínai
Házastársa Liu Xia (1996. november – 2017. július 13.)[9]
Gyermekei egy gyermek
Foglalkozása irodalomtörténész, emberi jogi aktivista
Tisztsége elnök (2003–2007, Independent Chinese PEN Center)
Iskolái
  • Pekingi Egyetem
  • High School Attached to Northeast Normal University
  • Jilin University (1977–1982, BA)
  • Beijing Normal University (1982–1984, MA)
  • Beijing Normal University (1986–1988, PhD, irodalomtudomány)
Kitüntetései
  • Fondation de France Prize for press freedom defender (2004)[10]
  • Human Rights Press Award (2004, 2005, 2006)[11][12][13]
  • Homo Homini díj (2008)[14]
  • PEN Barbara Goldsmith Freedom to Write Award (2009)[15]
  • Nobel-békedíj (2010)[16][17]
  • Hermann Kesten-díj (2010)[18]
  • Giuseppe Motta Medal (2010)
  • One Humanity Award (2012)[19]
Halál okagyomor-bél hurut
A Wikimédia Commons tartalmaz Liu Hsziao-po témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Liu Hsziao-po (egyszerűsített kínai: 刘晓波; hagyományos kínai: 劉曉波, pinjin átírással Liú Xiǎobō, Csangcsun, 1955. december 28.2017. július 13.) kínai irodalomtörténész, esztéta, emberi jogi aktivista. 2010-ben Nobel-békedíjat kapott „Az alapvető emberi jogokért Kínában folytatott hosszú és erőszakmentes küzdelméért”.

Élete[szerkesztés]

A Pekingi Tanítóképző Egyetem irodalomprofesszora, több egyetem vendégoktatója, többek között az Oslo-i, Hawaii-i, és Columbia Egyetemé. Az 1989-es pekingi diáklázadás egyik vezéralakja volt, az erőszakmentességre való biztatásával a Tienanmen téri vérengzés továbbgyűrűzését sikerült elérnie. Az 1990-es években 20 hónapra bebörtönözték, ezután három évet töltött egy átnevelő kényszermunkatáborban. 2003-2007 között a PEN Club írószövetség kínai egyesületének elnöke. Liu ezalatt több bíráló esszét írt és publikált a Kínai Kommunista Pártról. 2008-ban ő volt a kezdeményezője a demokratikus reformokat – egyebek között az emberi jogokat szavatoló alkotmányt – követelő Charta 2008 kiáltványnak, amelyet több százan, köztük vezető értelmiségiek írtak alá. 2009-ben „államellenes felforgatás” címén 11 év börtönbüntetést szabtak ki rá. Egy Liaoning tartománybeli börtönben tartották fogva. 2010-ben Nobel-békedíjat kapott.[20] 2017. május 23-án végső stádiumú májrákot állapítottak meg nála, és néhány nap múlva emiatt kiengedték a börtönből. Ezután Senjangban, a Kínai Orvosi Egyetem 1. számú klinikáján ápolták.[21] Itt halt meg július 13-án.[22]

A díjazás körülményei és hatásai[szerkesztés]

A hivatalos indoklás szerint Liu az alapvető emberi jogok érvényesüléséért hosszú ideje folytatott, békés küzdelméért kapta meg az elismerést. A rá kiszabott súlyos büntetések révén Liu Hsziao-po a demokráciáért küzdők legfőbb jelképévé vált. Fu Jing kínai külügyminiszter-helyettes egy korábbi nyilatkozatában figyelmeztette a norvég Nobel-békedíj Bizottság elnökét, hogy ártana a Kína és Norvégia közötti kapcsolatoknak, ha Liu kapná a kitüntetést. Kína hivatalos álláspontja szerint Liu tettei „szöges ellentétben állnak” a Nobel-békedíj célkitűzéseivel. Kínában leállították a BBC televízió élő közvetítését, amikor Oslóban bejelentették a Nobel-békedíj kitüntetettjét.

A kitüntetésről a kínai hivatalos médiában egyetlen hír sem jelent meg, az internetes keresőket blokkolták. Franciaország és Németország a bejelentést követően arra kérte Kínát, hogy Liut mielőbb engedje szabadon. Feleségét, Liu Hsziát a kínai hatóságok őrizetbe vették, jelenleg házi őrizetben van.[23] Kína egyúttal saját békedíjat alapított Konfuciusz-békedíj néven, melynek első kitüntetettje Lien Csan, Tajvan korábbi alelnöke.[24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Babelio (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. BnF források (francia nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. China's Nobel Peace Prize winning dissident Liu Xiaobo dies
  8. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. http://www.chinainperspective.com/ArtShow.aspx?AID=12684
  10. Reporters Without Borders - Fondation de France Prize : Liu Xiaobo receives prize for defence of press freedom, 2004. december 21. (Hozzáférés: 2022. október 13.)
  11. Winners 2004
  12. Winners 2005
  13. Winners 2006
  14. https://www.peopleinneed.net/homo-homini-4167gp, 2022. október 13.
  15. Prominent Writer Liu Xiaobo Honored in New York, 2009. április 29.
  16. http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/peace/laureates/2010/
  17. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  18. German PEN association honors Chinese dissident Liu Xiaobo, 2010. november 16. (Hozzáférés: 2022. október 13.)
  19. From the Archives: Liu Xiaobo wins 2012 One Humanity Award, 2013. október 31. (Hozzáférés: 2022. október 13.)
  20. Liu Xiaobo (angol nyelven). Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2010)
  21. Betegsége miatt elengedték a Nobel-békedíjas politikai foglyot – Magyar Nemzet, 2017. június 26.
  22. Elhunyt a Nobel-békedíjas kínai ellenzéki aktivista – Magyar Nemzet, 2017. július 13.
  23. Őrizetbe vették a kínai Nobel-békedíjas feleségét (magyar nyelven). Index, 2010. október 10. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  24. Kínában saját békedíjat hoztak létre (Index, 2010. december 7.)

További információk[szerkesztés]