César Gaviria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
César Gaviria
César Gaviria, World Economic Forum on Latin America 2009.jpg
Született 1947. március 31. (72 éves)
Pereira
Állampolgársága kolumbiai
Házastársa Ana Milena Muñoz de Gaviria
Gyermekei Simón Gaviria
Foglalkozása
Tisztség
  • member of the Chamber of Representatives of Colombia
  • ambassador of Colombia
  • Kolumbia elnöke (1990. augusztus 7. – 1994. augusztus 7.)
  • General Secretariat of the Organization of American States (1994–2004)
Iskolái University of the Andes
Kitüntetései Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal
A Wikimédia Commons tartalmaz César Gaviria témájú médiaállományokat.

César Gaviria (teljes nevén: César Gaviria Trujillo) (Kolumbia, Risaralda megye, Pereira, 1947. március 31. –) kolumbiai közgazdász, politikus, 199094 között a Kolumbiai Köztársaság 28. államelnöke.

Élete[szerkesztés]

1973-tól Pereira polgármestere, egy évvel később már a Partido Liberal (Liberális Párt, PL) parlamenti képviselője, 1978-tól fejlesztési miniszterhelyettes. 1986-ban az akkor hivatalba lépő Virgilio Barco Vargas a pénzügyi tárca vezetésével bízta meg, majd egy év múlva tárca nélküli miniszter volt 1989-ig. 1990-ben a liberálisok jelöltjeként választották meg államelnöknek. Kolumbia alkotmánya szerint az államelnök csak egy ciklust tölthet ki, újra nem választható, így mandátuma végén, 1994-ben leköszönt.[1]

Gaviria egyik legnagyobb problémáját - és egyben sikerét is - a kolumbiai kábítószermaffia tevékenysége jelentette. Az 1990-es választásra készülve a liberálisok eredetileg Luis Carlos Galánt indították elnökjelöltként, aki azonban a legnagyobb kábítószermaffiával, Pablo Escobarral szembeni kemény leszámolást hirdetett. Galánt 1989-ben gyilkoltatta meg Escobar, így lett elnökjelölt Gaviriából.[2] Gavrilát (akinek a vezetékneve csak véletlen folytán egyezik Pablo Emilio Escobar Gaviria második nevével) 1990-ben államelnöknek választották, és ekként folytatta tovább a küzdelmet Pablo Escobar ellen. Ennek családi áldozata is volt: 1991-ben meggyilkolták az elnök unokatestvérét. A maffiavezér 1991-ben börtönbe került, ám egy évvel később kisétált onnan, és végül csak 1993-ban tudták lelőni egy rajtaütés során. Ez részben César Gaviria sikere volt, ugyanakkor ettől még nem szűnt meg Kolumbia narkóköztársaságként működni: a kokatermelő parasztok legfőbb bevételi forrása továbbra is a cserjeértékelés volt, ráadásul Escobar üldöztetése alatt átrendeződött a helyi maffiák súlya is: más kereskedők kerültek előtérbe, az egymással és a közigazgatás dolgozóival szembeni leszámolások tovább folytak.[3]

Államelnökségének lezárultával is aktív maradt a közéletben: a 2000-es években az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára volt, közvetítőként lépett fel a venezuelai válság idején.[4] majd a Latinamerikai Drog- és Demokráciabizottság tagjaként küzdött a térség kábítószer-kereskedelme ellen.

Az ő nevét viseli a Pereira és Dosquebradas között húzódó César Gaviria Trujillo völgyhíd.[5]

Elődje:
Virgilio Barco Vargas
Kolumbia
államelnöke

1990–1994
Utódja:
Ernesto Samper

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 286. o.  
  2. Colombian Presidential Candidate Is Slain at Rall. The New York Times (1989. aug. 19.) (Hozzáférés: 2018. aug. 2.)
  3. Három szemet egy szemért? Köztársaság, II. évf. 16. sz. (1993. ápr. 23.) 81. o.
  4. Elekes Éva: Közvetítési kísérletek Venezuelában. Népszava, CXXXI. évf. 15. sz. (2003. jan. 18.) 9. o.
  5. El viaducto se abre paso (spanyol nyelven). El Tiempo, 1997. április 26. (Hozzáférés: 2019. február 28.)

Források[szerkesztés]