César Gaviria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
César Gaviria
(César Gaviria Trujillo)
César Gaviria, World Economic Forum on Latin America 2009.jpg
Született 1947. március 31. (74 éves)[1][2][3]
Pereira
Állampolgársága kolumbiai
Házastársa Ana Milena Muñoz de Gaviria
Gyermekei Simón Gaviria
Foglalkozása
Tisztség
  • member of the Chamber of Representatives of Colombia
  • ambassador of Colombia
  • elnök
  • Kolumbia elnöke (1990. augusztus 7. – 1994. augusztus 7.)
  • General Secretariat of the Organization of American States (1994–2004)
Iskolái University of the Andes
Kitüntetései Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal
A Wikimédia Commons tartalmaz César Gaviria témájú médiaállományokat.

César Gaviria (teljes nevén: César Gaviria Trujillo) (Kolumbia, Risaralda megye, Pereira, 1947. március 31. –) kolumbiai közgazdász, politikus, 199094 között a Kolumbiai Köztársaság 28. államelnöke.

Élete[szerkesztés]

1973-tól Pereira polgármestere, egy évvel később már a Partido Liberal (Liberális Párt, PL) parlamenti képviselője, 1978-tól fejlesztési miniszterhelyettes. 1986-ban az akkor hivatalba lépő Virgilio Barco Vargas a pénzügyi tárca vezetésével bízta meg, majd egy év múlva tárca nélküli miniszter volt 1989-ig. 1990-ben a liberálisok jelöltjeként választották meg államelnöknek. Kolumbia alkotmánya szerint az államelnök csak egy ciklust tölthet ki, újra nem választható, így mandátuma végén, 1994-ben leköszönt.[4]

Gaviria egyik legnagyobb problémáját - és egyben sikerét is - a kolumbiai kábítószermaffia tevékenysége jelentette. Az 1990-es választásra készülve a liberálisok eredetileg Luis Carlos Galánt indították elnökjelöltként, aki azonban a legnagyobb kábítószermaffiával, Pablo Escobarral szembeni kemény leszámolást hirdetett. Galánt 1989-ben gyilkoltatta meg Escobar, így lett elnökjelölt Gaviriából.[5] Gavrilát (akinek a vezetékneve csak véletlen folytán egyezik Pablo Emilio Escobar Gaviria második nevével) 1990-ben államelnöknek választották, és ekként folytatta tovább a küzdelmet Pablo Escobar ellen. Ennek családi áldozata is volt: 1991-ben meggyilkolták az elnök unokatestvérét. A maffiavezér 1991-ben börtönbe került, ám egy évvel később kisétált onnan, és végül csak 1993-ban tudták lelőni egy rajtaütés során. Ez részben César Gaviria sikere volt, ugyanakkor ettől még nem szűnt meg Kolumbia narkóköztársaságként működni: a kokatermelő parasztok legfőbb bevételi forrása továbbra is a cserjeértékelés volt, ráadásul Escobar üldöztetése alatt átrendeződött a helyi maffiák súlya is: más kereskedők kerültek előtérbe, az egymással és a közigazgatás dolgozóival szembeni leszámolások tovább folytak.[6]

Államelnökségének lezárultával is aktív maradt a közéletben: a 2000-es években az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára volt, közvetítőként lépett fel a venezuelai válság idején.[7] majd a Latinamerikai Drog- és Demokráciabizottság tagjaként küzdött a térség kábítószer-kereskedelme ellen.

Az ő nevét viseli a Pereira és Dosquebradas között húzódó César Gaviria Trujillo völgyhíd.[8]

Elődje:
Virgilio Barco Vargas
Kolumbia
államelnöke

1990–1994
Utódja:
Ernesto Samper

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. GeneaStar
  3. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 286. o.  
  5. Colombian Presidential Candidate Is Slain at Rall. The New York Times (1989. aug. 19.) (Hozzáférés: 2018. aug. 2.)
  6. Három szemet egy szemért? Köztársaság, II. évf. 16. sz. (1993. ápr. 23.) 81. o.
  7. Elekes Éva: Közvetítési kísérletek Venezuelában. Népszava, CXXXI. évf. 15. sz. (2003. jan. 18.) 9. o.
  8. El viaducto se abre paso (spanyol nyelven). El Tiempo, 1997. április 26. (Hozzáférés: 2019. február 28.)

Források[szerkesztés]