Pablo Escobar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pablo Escobar
Pablo Escobar Mug.jpg
Született Pablo Emilio Escobar Gaviria
1949. december 1.[1][2]
Rionegro
Elhunyt 1993. december 2. (44 évesen)[1][2]
Medellín
Álneve
  • El Patrón
  • Don Pablo
  • El Doctor
  • El Mágico
  • El Padrino
  • El Señor
  • El Zar de la Cocaína
  • El Duro
  • El Diablo
Állampolgársága kolumbiai
Házastársa María Isabel Marieta (1976. március–)
Gyermekei
  • Sebastián Marroquín
  • Manuela Escobar
Foglalkozása
  • drug lord
  • politikus
  • vállalkozó
Tisztség member of the Chamber of Representatives of Colombia (1982–)
Halál oka lövési seb

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pablo Escobar témájú médiaállományokat.

Pablo Emilio Escobar Gaviria King, becenevén: „El Doctor”, „El Patrón” vagy „Don Pablo” (Rionegro, 1949. december 1. – Medellín, 1993. december 2.) kolumbiai drogbáró, aki hatalmának csúcsán a világ kokainkereskedelmének 80%-át tartotta kézben. 1989-ben a Forbes magazin szerint a világ 7. leggazdagabb embere volt. Úgy is ismert, mint a „kokainkirály“ („The King of Cocaine”).

A korabeli fiatalság erőszakos atmoszférát teremtett Pablo Escobarnak, és megalapozta lelkiismeretlenségét céljai eléréséhez. Ennek a légkörnek a forrása a vidék egyenlőtlen vagyoni elosztása volt. Abban az időben, amikor Escobar született, a lakosság 3%-át egy gazdag hatalmi elit jelentette, amely kevés családból állt. Ők uralták a földterületek 97%-át és Kolumbia nyersanyagait, többek közt a bányákat, az olajkutakat, emellett a kávé- és banánültetvényeket. Ez az egyenlőtlen elosztás a kolumbiai nép nagy részét bénító szegénységben tartotta.

1948-ban a liberális és reformer elnökjelöltet, Jorge Eliécer Gaitánt lelőtték. Ez népfelkeléshez, az úgynevezett El Bogozatóhoz vezetett, amely leginkább a vidéki övezetekben állandósult nagy vehemenciával; vallásos buzgalom és mások hatalom- és földigénye állhatott a hátterében. Ez a "Violenciába", azaz kegyetlen polgárháborúba torkollott a liberális és a konzervatív párt követői között.

Élete[szerkesztés]

Fiatalsága[szerkesztés]

Pablo Emilio Escobar Gaviria Rionegro városában, Departamento de Antioquián, az állattenyésztő Abel de Jesús Escobar és a tanárnő Hermilda Gaviria gyermekeként, hét közül harmadikként született. Közepes vidéki városból származott, a családjának tehenei és tizenkét hektár földje volt. A relatív jómódú szarvasmarha-gazdaságok Frontinónál és Rionegrónál lettek színterei az erőszakos összecsapásoknak a liberális katonai alakulatok és a hegyi gerillák között.

A család Envigadóba költözött, ott Hermilda egy kisiskolát alapított. Pablo Escobar Envigadóban csatlakozott egy nihilista ifjúsági mozgalomhoz, a Nadaismóhoz, és 13 évesen kezdett kolumbiai marihuánát szívni. Iskoláját, a Liceo Lucrecio Jaramillot-t tiltakozásul 1966-ban idő előtt otthagyta.

Fiatalságát együtt töltötte az unokatestvérével, Gustavo Gaviriával az utcán, és Medellín piroslámpás negyedének, a Jesús el Nazarenónak bárjaiban. Medellin „Barrio Antioquia”-ban tett szert ismertségre a helyi alvilággal, ami a további pályafutásában fontos állomás volt. A lőfegyverek birtoklása hamar elhozta neki más bandák tiszteletét, akik akkoriban többnyire csak késekkel és machetákkal voltak felfegyverkezve. Korán csatlakozott egy marihuána-csempészbandához, és részt vett egy rablótámadásban az utcán. Egy másik további iparág volt a csempészett "Marlboro" cigarettával való kereskedés. Az anyja kijelentése szerint tevékenysége nem felelt meg a tisztesség elvárásainak, hiszen idejekorán akart magának nagy hatalmat szerezni.

20 évesen kezdett autókat lopni, ezeket szétszerelve orgazdaként adta el. Rövid idővel később bandájával gazdag polgárokat rabolt el, és gyakran meg is ölte őket a váltságdíj kifizetésének ellenére, hogy demonstrálja a hatalmát.

1971-ben elrabolta a nép körében nagyon népszerűtlen iparost Diego Echavarríát, és megfojtotta a váltságdíj átvétele után. Az elrablás Medellinben híressé tette, és meghozta számára az „El Doctor” ragadványnevet.

Az 1970-es évek közepén a „Marimba”- marihuánakereskedelem a kor divatos drogjává vált kokain miatt háttérbe szorult. Ennek az új és igen jól működő üzletnek Escobar, az Ochoa-testvérek, Carlos Lehder és José Rodriguez Gacha voltak az úttörői.

Escobar felhasználta az óriási üzletnek ígérkező kereseti lehetőségeket társadalmi felemelkedéséhez. Az 1970-es években óriási drogbirodalmat épített föl. Ebben az időben, legjobb évében egy nap legfeljebb 1,5 millió USA dollárt kellett keresnie. Kolumbia drogbárójaként ismerték.

Drogkereskedelem[szerkesztés]

Escobar kegyetlenségének és lelkiismeretlenségének hála gyorsan a Medellín Kartell meghatározó alakjává vált.

Annak ellenére, hogy Escobar egyszer tizenegy kilogramm kokain birtoklásáért le lett tartóztatva, soha egyetlen per nem volt ellene drogbirtoklásért vagy drogkereskedelemért, mert az őt terhelő rendőr tisztázatlan körülmények között meghalt. Halálos fenyegetéseket kaptak azok a bírók is, akik közel álltak ügyéhez, ennél fogva a gyilkossági pert elvetették.

1975-ben Escobar megismert egy jómódú, Rubin fedőnevű pilótát Medellínből, aki folyékonyan beszélt angolul, Miamiban ismert volt, és éppen az Ochoa-testvéreknek (Alsonso, Jorge és Fabio) dolgozott. „Rubin” Miamiban sportrepülőgépet vett, és további pilótákat toborzott. Az első kokaincsempész Medellínből Fabio Restrepo volt, Rubinnal 1975-ben egy vagy két szállítmány kokainnal (40-60 kg) repültek Miamiba, és legalább 40000 amerikai dollárt kerestek az üzleten. Escobar megkapta Jorge Ochoa-tól az engedélyt, hogy a tiszta kokaint Restrepo-nál adja el. Restrepót kivégeztette, és „Rubin”, úgymint az Ochoa-testvérek tudták, hogy ettől kezdve neki dolgoznak.

1976-ban Escobar feleségül vette a 15 éves María Victoria Henao Vellejót. Két gyerekük lett, Juan Pablo és Manuela. A házasságot saját kijelentése szerint nagyon boldognak értékelte, pedig Escobar számtalan fiatal nővel csalta meg a feleségét. Ezen nők egyike terhes lett, őt Escobar bérgyilkosai megölték.

Jhon Jairo Velásquez, alias „Popeye” volt a legközelebbi bizalmasa és Escobar bérgyilkosainak főnöke, ő ölt meg a parancsára több mint 150 embert. Escobar összesen 30 bírót és 457 rendőrt öletett meg.

1976-ban a Departamento Administrativo de Seguridad (DAS) unokatestvérét, Gustavo Gaviriát letartóztattatta, amikor Miamiba szállított kokaint. Escobart is letartóztatták, és Itagüíben börtönbüntetésre ítélték, de lefizette fogvatartóit, úgyhogy röviddel ezután ismét szabadon engedték. Az elfogásában közreműködő DAS-hivatalnokokat kivégeztette. Kedvelt szavajárása, amit ő talált ki, a „plata o plomo”. Jelentése: ezüst vagy ólom, elve: vagy hagyd magad megvesztegetni, vagy repül az ólomgolyó (vele vagy ellene, pontosabban: neki vagy ellene).

Megteremtette a következő üzleti elvet: a kokaint független ültetvényekről nyerték, Escobar ellenőrizte a szállítást. A termelők ezért minimum 10% jutalékot fizettek a nagykereskedelmi árra Miamiban. Egy kézbesítés elvesztésénél Escobar kifizette a kézbesítés pótlását a termelői költségek rovására. A nyereségek messze meghaladták a lefoglalt kézbesítések veszteségeit. Escobar megvette magának az ültetvényektől a feldolgozáson át a forgalmazókig a védelmet. A szállításokhoz leginkább sportrepülőket használt (kb 1 tonna/út kapacitással), de távvezérlésű mini tengeralattjárókkal is csempésztek. Ezek legfeljebb két tonna kokaint voltak képesek Kolumbia északi partjától Puerto Ricóig szállítani. Utolsó fázisban 10 tonna kokaint vitetett ki az Amerikai Egyesült Államokba egy átépített Boeing 727-tel.

Gacha és Lehder a kezdeti fázisban részben Escobarnak dolgozott, részben saját zsebbe. 1975-ben lefoglaltak egy 600 kilogrammos kokainszállítmányt egy repülőgépen Caliban; ez az intézkedés egy hétvége alatt 40 ember halálát jelentette, mert a szervezetek kölcsönösen fúrták egymást, volt, hogy a rendőröknek súgtak egy szállítmányról, így az üzlet bukott. A mérhetetlen gazdagság egy új társadalmi réteget hozott létre Kolumbiában, akik villákkal, diszkókkal és egyéb fényűző dolgokkal parádéztak.

Escobar sógora, Mario Henao, egy bal oldali beállítottságú intellektus megszerezte Escobar drogkereskedésének a hazafias tanúsítványt, mert egy új, modern és haladó Kolumbiát épített fel. Medellínben Escobar saját újságot adott ki, a Medellín Cívicót, amelyben a személyének dicsőítésével foglalkozott. Ő építtette a Pablo Escobar negyedet azoknak a medellini szegényeknek, akik még saját lakással sem rendelkeztek. Escobar Medellínben nagyvonalú munkaadónak mutatkozott, és a droglaborjaiban magas béreket fizetett a személyzetének. 1978-ban Medellín városi tanácsának képviselőjévé választották, politikai immunitás védte őt a további büntetőeljárások elől. A diplomata státuszt családja utazásra használta Miamiba.

Miamiban is vásárolt a család luxusvillákat és egy 8 millió dolláros ranchet Planationnél Broward Countyban. A kolumbiai narkó milliárdos követte azon jómódúak tradícióit, akik gazdagságukat egykor a rabszolgamunkának, a dohány-, kinin-, arany- és smaragdcsempészetnek, valamint földek elkobzásának köszönhette a polgárháborúk alatt.

1981-ben Escobar Marta Ochoa elrablása után felállított egy magán MAS-milíciát, a Muerte a los Secuestradorest. A milícia alapítását 223 drogkereskedővel írattatta alá, és röpcédulák ledobásával egy futballstadion fölött tette ismerté. A MAS egyesülésre a Medellín Kartell alapítódátumaként is tekintünk.

1982-ben Escobar megválasztatta magát a kolumbiai kongresszus képviselőjének. A liberális párt képviselője volt, a tanácsüléseken érződött a népszerűsége, és „Paisa Robin Hood”-nak nevezték el. Amikor a neve nyíltan összefüggésbe került a drogkereskedéssel, kényszerítették, hogy lemondjon mandátumáról. Pénzügyi hatalma és összeköttetései kapcsán továbbra is nagy befolyása volt a politikára, és politikusok tucatjait tartotta markában megfelelő összegű kenőpénzek fejében.

1983-ban Manuel Noriega száműzetést ajánlott a Medellín Kartellnak, és nagyvonalú befektetési lehetőségeket a drogpénzeknek. Rodrigo Lara Bonillas meggyilkolása után Escobar, Lehder, Gacha és az Ochoa-testvérek Panamába repültek.

Ebből az időből ered az idézete: „Inkább egy sír Kolumbiában, mint egy börtöncella az Egyesült Államokban.”

1984-ben a világ legsikeresebb kokainkereskedője volt, a kokainpiac nagy része az ellenőrzése alá tartozott (80% Kolumbiában). A legnagyobb nyereségét az Amerikai Egyesült Államokba való kokaincsempészéssel érte el, ahol a kokaint mintegy háromszor olyan drágán adhatta el, mint Kolumbiában. Egy kilogramm kokain, amint átment a határon, az eredeti 9.000 dolláros értéke helyett már 30.000 dollár volt. Mivel az eredeti 90%-os tisztasági foka az Egyesült Államokban 30%-ra lett felütve, így az értéke 90.000 dollár fölé emelkedett.

1984-ben az amerikai DEA megsemmisítette Escobar nagyszabású kokainlaboratóriumait, a Tranquilandiát és a Vila Cocát, és lefoglalt 14 tonna tiszta kokaint, ami súlyos kárt jelentett a Medellín Kartellnak. Az egyesült államokbeli légiereje gyomirtót permetezett a kokainültetvényekre Kolumbia esőerdeiben.

1985-ben Gacha és Escobar közvetítésével megkezdték a Magdalena-völgy megtisztítását a FARC-gerilláktól. A műveleteknek, amelyeket brit és izraeli katonák támogattak, parasztok és földmunkások ezrei estek áldozatává. A Medellín Kartell félkatonai kötelékei és katonai alakulatok összeeresztése a FARC, ELN és M-19 csapatoknak a Magdalena-völgyben súlyos veszteségeket eredményezett. Ugyanabban az évben az M-19 (Movimiento 19 de Abril) baloldali gerillaszervezet betört Bogotá Igazságügyi Palotájába. Escobar részvétele tisztázatlan maradt.

1986-ban kokain-túladagolás következtében meghalt egy egyesült államokbeli kosárlabdasztár, Len Bias. Ennek köszönhetően a közvélekedés a drogok ellen fordult és a figyelem középpontjába került. Escobart - mielőtt a korszellem összességében értékelte - a világ előtt nyilvánosan bűnözőként mutatták.

1988-ban George Bush lett az Egyesült Államok elnöke, és egy milliárd dollárt pumpált a Kolumbiából származó drogkereskedelem elleni harcba.

1989-ben a Forbes magazin szerint Escobar 2,7 milliárd amerikai dolláros magánvagyonával a világ hetedik leggazdagabb embere volt, és a nemzetközi kokainpiac 80%-át ellenőrizte.

Escobar szociálisan is elkötelezett volt: kórházakat finanszírozott, szociális lakásokat és iskolákat építtetett. Ezért szülővárosában, Medellínben a szegényebb emberek istenként tisztelték nevét. Hazai egyesületének futballstadionját Envigadóban az ő pénzéből építették. Escobar Medellínben iroda- és apartman-komplexumokat, diszkókat és számtalan éttermet hozott létre, még ma is láthatóak a nyomai.

Hacienda Nápoles[szerkesztés]

1979-ben Escobar 63 millió amerikai dollárért vett egy 3000 hektár nagyságú ranch-et Puerto Triunfónál, Río Magdalenán, és fényűző vidéki kastélyt építtetett. A birtoknak saját repülőtere, helikopter leszállója, bikaviadal arénája, hat úszómedencéje, egy nőgyógyászati rendelője volt. Vízisíeléshez alkalmas mesterséges tavakat és teljes utcahálózatot építtetett. Állatkertjébe többek között elefántokat, bivalyokat, oroszlánokat, orrszarvúakat, gazellákat, zebrákat, vízilovakat, tevéket és struccokat hozatott be. A fiának dinoszaurusz figurákat készíttetett.

A Hacienda Nápolest több mint száz személy számára tervezték. A bejáratot egy sportrepülőgéppel díszítették, mégpedig azzal, amelyikkel Escobar az első kokainszállítmányt Medellínből megszervezte.

Barátai szórakoztatására kolumbiai szépségkirálynőket hívott. Elég pénzért "bérelni" is lehetett őket. Fogadásokon drága sportkocsikat lehetett nyerni, de a vesztes igen rosszul is járhatott; ilyenkor levágták a haját, kokain helyett különböző dolgokat, például rovarokat kellett szippantani, vagy fogadásból meztelenül kellett fára mászni.

A Haciendán számtalan kivégzés is történt. Egy munkásnak, aki meglopta Escobart, összekötözték a kezeit és a lábait, és a vendégek szórakoztatására belefojtották az egyik úszómedencébe. Az építészt, aki egy építési hibát vétett, és aki miatt a villában az első emelet beomlott, egyszerűen lelőtték.

Miután 2007-ben rablók a legendás gazdagságot keresték, kifosztották, a romos villából szabadidőpark a „Parque Temático Hacienda Nápoles“ lett. Escobar vízilovait szabadon bocsátották, jól érzik magukat Kolumbia trópusi esőerdei klímájában, és gyorsan szaporodnak.

Virginia Vallejo[szerkesztés]

Virginia Vallejo, TV-s újságíró és bemondó 1983-tól 1987-ig dolgozott Pablónak, aki nagyon kedvelte. 2007-ben nyilvánosságra hozta az „Amando a Pablo, odiando a Escobar”-t (Pablót szeretni, Escobart gyűlölni), amivel Escobart politikusokkal, úgy mint Alberto Santofimio, és elnökökkel, mint Alfonso López Michelsen, Ernesto Samper és Álvaro Uribe Vélez hozta összeköttetésbe, és amivel politikai botrányt robbantott ki Kolumbiában.

Üldözése és halála[szerkesztés]

A kolumbiai kormány a drogkereskedők ellen az Egyesült Államok felé kiadatási törvényjavaslattal állt elő. Ez véres leszámolásba és kartellháborúba vezette az országot. Rendőrök, bírók és ügyészek százait gyilkoltatta meg, és a fővárost, Bogotát bombaterrorral árasztotta el. Az „El Espectador“ napilap címlapjára is felkerült egy nagy bogotai bombamerénylet. Számtalan emberrablást tulajdonítanak Pablónak, melyek Kolumbia közszereplőinek hozzátartozóit célozták meg, gyakran halálos kimenetellel. Saját védelmére testőröket szerződtetett, és rengeteg bérgyilkosnak adott munkát. A kolumbiai rendőrség iránti különös ellenségességet 500-tól 1000 dollárig terjedő fejpénz által szerezte meg. Ez minden halott rendőrért járt Medellínben.

Escobar üldözésére Kolumbia rengeteg pénzt és emberi erőforrást vetett be, miután 1989-ben Luis Carlos Galánt, a liberális párt elnökségi jelöltjét egy választási rendezvényen Soachában, Bogotá egyik elővárosában meggyilkoltatta. Galán, megválasztása esetén, kemény politikai fellépést ígért a drogmaffia ellen.

Hosszas béketárgyalások után 1991-ben Escobar végül is fegyverszünetet kötött, és feladta magát a rendőrségen, miután az USA-ba való kiadatási törvényjavaslatot nem szavazta meg a parlament. Escobar a testőreivel érkezik, ahogy a tárgyalásoknál megállapodtak. "Börtönbüntetését" a saját maga által építtetett és luxus módon berendezett La Catedral börtönbe, születési helyének Envigadónak a közelében kezdi meg. Több botrány után (többek közt Escobar drogkereskedőket juttatott be a börtönbe, és ott megölette őket) a kormány állami börtönbe akarta áthelyezni, ekkor a szökés mellett dönt.

Escobart egy amerikai-kolumbiai elit alakulat lövi le 16 hónappal később egy razziánál Medellínben; a rejtekhelyén találták meg, a fiával telefonált, így a rendőrség vissza tudta követni a hívást. A temetésén 20 000 ember vett részt.

Drogpénzek zárolt bankszámlákon[szerkesztés]

2009. november 7-én egy online cikk adta hírül, hogy milliós nagyságrendű drogpénzek voltak luxemburgi, svájci és panamai bankszámlákon, melyeket azonnal zároltak. Még 1989-ben Jean-Paul Frising szerint az amerikai hatóságok kérésére összesen 5 millió euró értékű bankszámlát fagyasztottak be 5 luxemburgi banknál (BNP, Crédit Lyonnais, BCCI). A zároláshoz egy bírósági végzésre volt szükség az Egyesült Államoktól, ami a számlatulajdonos bűnösségét drogkereskedelemben vagy pénzmosásban mondja ki.

Politika[szerkesztés]

Escobar megváltoztatta és megosztotta a kolumbiai államot, és tartósan károsította világszerte az ország megítélését: „Narkó-köztársaságként” bélyegezte meg.

George Bush Escobarról első számú államellenségként beszélt. Az erőszakkultúra és az Escobar halála utáni munkanélküli kolumbiai bérgyilkosok súlyosbították a biztonsági helyzetet. Különösen Medellínben radikalizálódott a nyomornegyed, és ez hosszan éreztette hatását. Sokukból, többnyire középkorú bérgyilkosokból, akik Escobarnak, vagy Gachának dolgoztak, az AUC félkatonai milíciái lettek.

Medellínben Escobart, főként lakónegyedében, Envigado-ban ma már a nép hőseként tisztelik. Az Atlético Nacional futballegyesület felemelkedését Escobar anyagi támogatásának köszönheti.

2003 áprilisában Medellín néhány városrészében a választási plakátokon is megjelent Escobar arcképe, aminek eredeti okai ismeretlenek maradtak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb124289975
  2. ^ a b nm1389257, 2015. október 15., Internet Movie Database

Külső hivatkozások[szerkesztés]