Hriszto Sztoicskov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hriszto Sztojcskov szócikkből átirányítva)
Hriszto Sztoicskov
Sztoicskov 2016-ban
Sztoicskov 2016-ban
Személyes adatok
Teljes névHriszto Sztoicskov Sztoicskov
Születési dátum1966február 8. (58 éves)
Születési helyPlovdiv, Bulgária
Állampolgárságbolgár
Magasság178 cm
Testtömeg73 kg
BecenévKamata (Tőr)
Posztcsatár
Junior klubok
IdőszakKlub
1976–1982bolgár Marica
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1982–1984bolgár Hebrosz Harmanli32(14)
1984–1990bolgár CSZKA Szofija119(81)
1990–1995spanyol FC Barcelona151(76)
1995–1996olasz Parma23(5)
1996–1998spanyol FC Barcelona24(7)
1998bolgár CSZKA Szofija4(1)
1998Szaúd-Arábia Al-Nászr2(1)
1998japán Kasiva Reysol28(13)
2000–2002USA Chicago Fire51(17)
2003USA DC United21(5)
Összesen455(220)
Válogatottság
1986–1999bolgár Bulgária83(37)
Edzőség
IdőszakKlub
2004–2007bolgár Bulgária
2007spanyol Celta Vigo
2012–2013bolgár PFK Litex Lovecs
2013bolgár CSZKA Szofija
Díjak, elismerések
1989 – Európai aranycipő
1994 – Aranylabda
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hriszto Sztoicskov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Hriszto Sztoicskov (bolgárul: Христо Стоичков; Plovdiv, 1966. február 8. –) bolgár labdarúgóedző, egykori válogatott játékos. Az 1990-es évek egyik kiemelkedő csatáregyénisége. Labdarúgó-tehetségén kívül a pályán tanúsított heves vérmérsékletéről volt híres. 2004-ben a valaha élt 125 legjobb labdarúgó közé választotta a FIFA. Az egykori csatár jelenleg vezetőedzőként dolgozik.

Sikerei a válogatottal[szerkesztés]

Első válogatott mérkőzését 1986. október 7-én játszotta az NDK válogatottja ellen, amikor is góllal mutatkozott be. Összesen 83 alkalommal lépett pályára hazája nemzeti tizenegyében, és 37 alkalommal volt eredményes. Részt vett az 1994-es világbajnokságon, ahol a torna gólkirálya lett 6 találattal, csapata pedig negyedik helyezést ért el. Ez volt a bolgár labdarúgás történetének legnagyobb sikere. Szerepelt az 1996-os Európa-bajnokságon és az 1998-as világbajnokságon, de a csapat egyik alkalommal sem tudott túljutni a csoportküzdelmeken. 1999-ben visszavonult a válogatottól, utolsó mérkőzését Anglia ellen játszotta június 9-én.

Pályafutása[szerkesztés]

Ifjúsági játékosként az PFK Marica Plovdiv csapatában kezdett futballozni, majd megfordult a Jurij Gagarin Csomagolóanyag-gyár, az USZM Építésgépesítő Gyár és a Hebrosz csapataiban is. Első felnőtt csapata a CSZKA Szófia volt 1984-től. 1990 nyarán került a katalán FC Barcelona együttesébe, itt érte el legnagyobb sikereit. Négyszer nyert spanyol bajnokságot (1991, 1992, 1993, 1994), nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját (1992), Európai Szuperkupát (1992) és Kupagyőztesek Európa Kupáját (1997). 1994-ben a France Football magazin őt tüntette ki Az Év Európai Játékosa címmel (közismertebb nevén az Aranylabdával). A külföldi labdarúgók számának megkötése miatt nem fért be a csapatba, így 1995-ben kölcsönadták az olasz Parma együttesének egy évre, majd visszatért Barcelonába. Nem tudott újra a csapatba kerülni, így 1998-ban végleg távozott a katalán fővárosból. Két év alatt bejárta a szaúdi en-Naszr-t, a CSZKA Szófiát és a japán Kasiva Reysolt. 2000-ben az egyesült államokbeli Chicago Fire csapatához igazolt. Utolsó csapata a DC United volt, ahol 2003-ban játszott egy évig, majd visszavonult.

Edzői pálya[szerkesztés]

Visszavonulása után Barcelonában a fiatalokat edzette, majd elvállalta a bolgár válogatott szövetségi kapitányi posztját 2004 nyarán. A válogatott nem tudott kijutni a 2006-os németországi világbajnokságra, a selejtezők során Horvátország és Svédország mögött (igaz Magyarország előtt) a harmadik helyen végzett. 2007. április 10-én lemondott szövetségi kapitányi posztjáról és elfogadja a Celta de Vigo irányítását. Még 2007. október 8-án menesztették a klub gyenge teljesítménye miatt. 2012 januárjában őt nevezték ki a Litex Lovecs vezetőedzőjének.

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Csapatokkal[szerkesztés]

Egyénileg[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Előző
Ljuboszlav Penev
Az év bolgár labdarúgója
19891992
Következő
Emil Kosztadinov
Előző
Emil Kosztadinov
Az év bolgár labdarúgója
1994
Következő
Kraszimir Balakov
Előző
Plamen Markov
a bolgár labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya
20042007
Következő
Sztanimir Sztoilov