Hosszúfarkú cankó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hosszúfarkú cankó
Bartramia longicauda Ottawa.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Numeniinae
Nem: Bartramia
Lesson, 1831
Faj: B. longicauda
Tudományos név
Bartramia longicauda
(Bechstein, 1812)
Elterjedés
Bartramia longicauda map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú cankó témájú kategóriát.

A hosszúfarkú cankó (Bartramia longicauda) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó Bartramia nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Matthäus Bechstein német természettudós írta le 1812-ben, a Tringa nembe Tringa longicauda néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Aruba, Bermuda, Bonaire, Curaçao, a Dominikai Köztársaság, Trinidad és Tobago, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos.

Kóborlásai során eljut az Antarktisz, Ausztrália, a Bahama-szigetek, Barbados, a Kajmán-szigetek, Horvátország, Kuba, Dánia, a Dominikai Közösség, a Falkland-szigetek, Franciaország, Gabon, Németország, Görögország, Grönland, Grenada, Guadeloupe, Izland, Írország, Olaszország, Málta, Mauritánia, Montserrat , Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Portugália, Szent Ilona, Saint-Pierre és Miquelon, Spanyolország, Egyesült Királyság, a Brit Virgin-szigetek, az Amerikai Virgin-szigetek területére is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi gyepek és legelők. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországi előfordulását először 2007-ben bizonyították, amikor - november 18. és 21. között - többször is észlelték a faj egy példányát a hortobágyi Nagyiván határában.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 64-68 centiméteres, testtömege 97-226 gramm.[6]

Életmódja[szerkesztés]

Különböző rovarokkal, pókokkal, csigákkal és férgekkel táplálkozik, de kevés növényi anyagot is fogyaszt.[6]

Szaporodása[szerkesztés]

Fészekalja 4 tojásból áll.[6]

Tojása

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
  5. Hosszúfarkú cankó a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán
  6. a b c Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. december 30.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]