Ugrás a tartalomhoz

Hosszúfarkú cankó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúfarkú cankó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Numeniinae
Nem: Bartramia
Lesson, 1831
Faj: B. longicauda
Tudományos név
Bartramia longicauda
(Bechstein, 1812)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúfarkú cankó témájú médiaállományokat és Hosszúfarkú cankó témájú kategóriát.

A hosszúfarkú cankó (Bartramia longicauda) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó Bartramia nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Johann Matthäus Bechstein német természettudós írta le 1812-ben, a Tringa nembe Tringa longicauda néven.[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Aruba, Bermuda, Bonaire, Curaçao, a Dominikai Köztársaság, Trinidad és Tobago, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Salvador, Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos.

Kóborlásai során eljut az Antarktisz, Ausztrália, a Bahama-szigetek, Barbados, a Kajmán-szigetek, Horvátország, Kuba, Dánia, a Dominikai Közösség, a Falkland-szigetek, Franciaország, Gabon, Németország, Görögország, Grönland, Grenada, Guadeloupe, Izland, Írország, Olaszország, Málta, Mauritánia, Montserrat , Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Portugália, Szent Ilona, Saint-Pierre és Miquelon, Spanyolország, Egyesült Királyság, a Brit Virgin-szigetek, az Amerikai Virgin-szigetek területére is.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi gyepek és legelők. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországi előfordulását először 2007-ben bizonyították, amikor - november 18. és 21. között - többször is észlelték a faj egy példányát a hortobágyi Nagyiván határában.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 32 centiméter, szárnyfesztávolsága 64–68 centiméteres, testtömege pedig 97–226 gramm.[6]

Életmódja

[szerkesztés]

Különböző rovarokkal, pókokkal, csigákkal és férgekkel táplálkozik, de kevés növényi anyagot is fogyaszt.

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészekalja 4 tojásból áll.

Fészke, tojásaival

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. június 21.)
  5. Hosszúfarkú cankó a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. június 21.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Hans-Günther Bauer, Einhard Bezzel und Wolfgang Fiedler (szerk.): Das Kompendium der Vögel Mitteleuropas: Alles über Biologie, Gefährdung und Schutz. Band 1: Nonpasseriformes – Nichtsperlingsvögel. Aula-Verlag Wiebelsheim, Wiesbaden 2005, ISBN 3-89104-647-2
  • Peter Colston, Philip Burton: Limicolen. Alle europäischen Watvogel-Arten, Bestimmungsmerkmale, Flugbilder, Biologie, Verbreitung. BlV Verlagsgesellschaft, München 1989, ISBN 3-405-13647-4