Fejes István (pilóta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fejes István
Fejes István.jpg
Született 1890. október 18.
Gyömöre
Meghalt 1951. május 1. (60 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Fegyvernem gyalogság, légierő
Rendfokozata főhadnagy
Egysége Flik 19, Flik 51J
Csatái első világháború

Vitéz Fejes István (Gyömöre, 1890. október 18.Budapest, 1951. május 1. ) az Osztrák–Magyar Monarchia 16 légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.

Élete[szerkesztés]

Az első világháború[szerkesztés]

Fejes István 1890. október 18-án született Gyömörén (más források szerint Győrben). 1912. október 15-én, 21 évesen lett a Székesfehérváron állomásozó 17. honvéd gyalogezred katonája. A világháború kitörése után egységét az orosz frontra vezényelték. 1914. szeptember 16-án megsebesült, majd felgyógyulása után, 1915. március 8-án az autócsapatokhoz irányították, ahol sofőrként szolgált. 1916 márciusában önként jelentkezett a Légjárócsapatokhoz és elvégezte a pilótatanfolyamot, igazolványát november 3-án kapta kézhez. 1917. február 3-án jelentkezett az olasz fronton harcoló, haidenschafti bázisú 19. repülőszázadnál, ahol Adolf Heyrowsky volt a parancsnoka.

Első légi győzelmét 1917. április 17-én, harmadik bevetésén szerezte egy olasz Nieuport vadász lelövésével. Május 14-én újabb Nieuportot győzött le, május 19-én pedig megkapta táboripilóta-jelvényét. A következő napon Britof mellett egy ellenséges SPAD gépet kényszerített földre. Június 19-én felderítőgépére (megfigyelőtisztje Josef Pürer volt) egy Nieuport-kötelék támadt, amiből kettőt kilőttek (ám utólag csak az egyiket fogadták el igazoltnak), azonban erősen összelőtt gépével neki is kényszerleszállást kellett végrehajtania. Június 26-án Tahy Sándor volt a megfigyelője, amikor egy Caudron felderítő lelövésével Fejes megszerezte ötödik légi győzelmét és bekerült az ászpilóták elit klubjába.

Fejes Istvánt a következőképpen értékelték feljebbvalói: Komoly, szerény, szorgalmas és megbízható pilóta. Németül alig beszél. Kiváló műszaki ismeretekkel rendelkezik.

1917 októberében átirányították az 51. vadászrepülő-századhoz. Vadászpilótaként először 1917. december 3-án tüntette ki magát, Visnadello fölött kilőtt egy megfigyelőballont. 1918 februárjában előléptették őrmesterré. Március 22-én megszerezte tizedik győzelmét, ellenfele egy brit R.E.8 felderítő volt. Március 30-án saját repülőtere fölött vívott légiharcot egy merész brit Sopwith Camellal. Az angol gép kényszerleszállást hajtott végre, de Fejes gépe is 46 találatot kapott, ő maga pedig megsebesült a sarkán. 1918. június 15-én, a második piavei csata első napján egy olasz SPAD lelövésével megszerezte tizenötödik légi győzelmét. Júliusban törzsőrmesteri előléptetést kapott, a ceremónián IV. Károly császár is jelen volt, aki éppen meglátogatta a századot.

Utolsó sikerére 1918. szeptember 1-én került sor, Arcade térségében egy Sopwith Camelt kényszerített földre. 16 igazolt légi győzelme mellett összesen négy megerősítetlent jelentett.

A háború után[szerkesztés]

A fegyverszünet után, a Tanácsköztársaság idején a 2. repülőosztály 8. századának (az egyetlen vadászegységnek) volt a tagja. Május 11-én Losonc mellett földi célpontokat lőtt és a légcsavar meghibásodása miatt kényszerleszállást hajtott végre. A cseh csapatok elfogták és augusztus 25-én fogolycsere révén jutott vissza Magyarországra. 1919 őszétől a Magyar Aeroforgalmi Rt. (MAEFORT) pilótája volt, Budapestről Szegedre és Szombathelyre szállított légipostát. Miután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság feloszlatta a céget, a hadseregnél szolgált altisztként. 1924-ben Budapestről Szombathelyre került, ahol pilótaoktató volt, ő tanította Horthy Istvánt is. 1928-tól a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek berepülő pilótája volt, majd elvégezte a megfelelő tanfolyamokat és Magyar Légiforgalmi Rt. pilótája lett. 1929-ben befogadták a vitézi rendbe. 1933 márciusában feleségül vette Kautczky Herminát és egy évvel később megszületett István nevű fia.

1939-ben a megfelelő tanfolyamok elvégzése után hadnaggyá léptették elő. 1940-től a törzsrepülőszázad pilótája és műszaki tisztje, 1943-tól a budaörsi repülőtér műszaki segédtisztviselője volt. 1943 augusztusában főhadnagyi kinevezést kapott. A közeledő szovjet csapatok elől Bécsújhelyre vonult, ahol 1945 márciusában amerikai fogságba került. Egy évvel később került vissza Magyarországra, ahol rövidesen nyugállományba helyezték.

Fejes István 1951. május 1-én halt meg Budapesten, 60 éves korában.

Kitüntetései[szerkesztés]

Győzelmei[szerkesztés]

Sorszám Dátum Egység Repülőgép Ellenfél Helyszín
1 1917 április 17. 19. repülőszázad Hansa-Brandenburg C.I Nieuport felderítő Gorizia légtere
2 1917 május 14. 19. repülőszázad Hansa-Brandenburg C.I Nieuport felderítő Merna
3 1917 május 20. 19. repülőszázad Hansa-Brandenburg C.I SPAD Britof
4 1917 június 19. 19. repülőszázad Hansa-Brandenburg C.I Nieuport felderítő Sober
5 1917 június 26. 19. repülőszázad Hansa-Brandenburg C.I Caudron Sober
6 1917 december 3. 51. vadászszázad Albatros D.III Légi ballon Visnadello
7 1917 december 9. 51. vadászszázad Albatros D.III SAML 2 Trevisio
8 1917 december 10. 51. vadászszázad Albatros D.III EA Candelu
9 1918 március 18. 51. vadászszázad Albatros D.III Sopwith Camel Salgareda
10 1918 március 22. 51. vadászszázad Albatros D.III R.E.8 Susegana-Salleto
11 1918 március 30. 51. vadászszázad Albatros D.III Sopwith Camel Oderzo légtere
12 1918 április 17. 51. vadászszázad Albatros D.III Sopwith Camel Arcade
13 1918 május 1. 51. vadászszázad Albatros D.III Sopwith Camel Breda di Piave
14 1918 május 22. 51. vadászszázad Albatros D.III Sopwith Camel -
15 1918 június 15. 51. vadászszázad Albatros D.III SPAD Arcade
16 1918 szeptember 1. 51. vadászszázad Albatros D.III Sopwith Camel Candelu

Források[szerkesztés]

  • Stefan Fejes The Aerodrome
  • Chant, Christopher. Austro-Hungarian aces of World War 1. Botley: Osprey Publishing. ISBN 1841763764 (2002)
  • szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 37-39. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1