Hansa-Brandenburg C.I

	Hansa-Brandenburg C.I
	Adolf Heyrowsky által repült C.I-es (1917)
Funkció	felderítő
Gyártó	Hansa-Brandenburg, Phönix Flugzeugwerke, UFAG
Tervező	Ernst Heinkel
Gyártási darabszám	1318
Személyzet	2 fő (pilóta, megfigyelő)
Szolgálatba állítás	1916
	Háromnézeti rajz
	Háromnézeti képe
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hansa-Brandenburg C.I témájú médiaállományokat.

A Hansa-Brandenburg C.I német fejlesztésű kétüléses felderítő repülőgép volt az első világháborúban, amelyet elsősorban az osztrák-magyar légierő használt.

Fejlesztése[szerkesztés]

A Hansa-Brandenburg C.I a Császári és Királyi Légierő legnépszerűbb típusa volt, a teljes géppark egynegyedét adta, összesen 1258 darab állt hadrendbe. A sokoldalú, felderítésre, bombázásra, tüzérségi tűzvezetésre egyaránt alkalmas repülőgépet Hefty Frigyes ászpilóta stabil, könnyen repülhető, jó emelkedésű, megbízható gépként jellemezte.

A C.I-et Ernst Heinkel, a német Hansa- und Brandenburgische Flugzeugwerke cég mérnöke tervezte a Hansa-Brandenburg B.II kiképző- és felderítőgép továbbfejlesztésével. A többi korabeli repülőgéphez hasonlóan a törzs favázas és furnérburkolatos volt, a motort alumíniumlemez burkolta. A pilóta és a megfigyelő közös fülkében, egymáshoz közel ült. Fegyverzetét egy Schwarzlose géppuska alkotta, amit egy félköríves sínen helyeztek el, hátrafelé nézett és a megfigyelő mozgatta és kezelte. Egyes szériákon a felső szárnyon is helyeztek el beépített géppuskát, amit a pilóta kezelt. A fülkében helyezték el a fényképezőgépet, a rádiót (a tüzérséggel való kommunikációhoz), a bombákat és a tartalék muníciót. Csűrőkormány csak a felső szárnyon volt. A futóművet erős V alakú acélcső merevítette. Fékként a keréktengelyre erősített kapa formájú szerkezet szolgált, amely a földbe kapaszkodva állította meg a gépet. Az eredeti német szériákba 160 lóerős Daimler motor került; a Phönix 160 és 200 lóerős Daimlert és 200, valamint 230 lóerős Hiero motort alkalmazott. Az UFAG 160, 200, 230 lóerős Hierót és 220, 250 lóerős Benz motort épített be.

Története[szerkesztés]

Az osztrák-magyar légierő 1915 szeptemberében rendelte az első 10 darabot a Hansa-Brandenburg cégtől, majd a többi szériákkal együtt összesen 80 gépet vásároltak Németországból. Miután megszerezték a gyártási licencét, a Bécs melletti Phönix Flugzeugwerke 446, az aszódi UFAG (Ungarische Flugzeugfabrik AG.) pedig 732 darabot készített, az utolsót 1918 októberében, közvetlenül a háború vége előtt. Az egyes szériákon sok különböző módosítást hajtottak végre, kísérletek történtek bombázó széria kifejlesztésére (ez 200-250 kg-nyi bombát vitt magával), a C.I-en tesztelték az ejtőernyős ugrásokat és a fegyverrendszerek elhelyezését is. A Phönix és az UFAG egymástól függetlenül dolgozott és titkolták a fejlesztéseiket, ezért az alkatrészek csereszabatossága miatt a repülőszázadokhoz azonos gyártótól származó repülőgépeket igyekeztek szállítani.