Lohner B.VII

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lohner B.VII
Kriegsalbum 106, Bild 32567 (BildID 15722240).jpg

Funkció felderítő
Gyártó Lohner-Werke
Gyártási darabszám 72
Rendszeresítők Osztrák–Magyar Monarchia

Típusváltozatok Lohner C.I
Szolgálatba állítás 1915
Szolgálatból kivonva 1917
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lohner B.VII témájú médiaállományokat.

A Lohner B.VII osztrák fejlesztésű kétüléses felderítő/könnyűbombázó repülőgép volt az első világháború idején.

Története[szerkesztés]

Kriegsalbum 106, Bild 32566 (BildID 15722233).jpg

A bécsi Lohner-Werke első B-jelzésű repülőgépe még a világháború előtt készült, amelynek első példányával 1912-ben magassági és emelkedési rekordot is felállítottak. A Lohner B.I-ből 1913-ban 33 darabot szállítottak a hadsereg számára. A magashegyi viszonyokra specializált B.II-vel sok probléma volt, a motor berezgett és a szárny hajlamos volt a törésre, de még mielőtt kijavíthatták volna, kitört a háború és a meglévő gépeket kiküldték a frontra. Ehhez a típushoz fűződik a Monarchia első légi győzelme: 1914 novemberében Losonczy Béla megfigyelő és Johann Wierzejski pilóta puskával lőtt ki egy orosz repülőt. Néhány hónap után kivonták őket a frontszolgálatból. A további fejlesztések, a B.III, IV, V és VI a tesztelések során elégtelen teljesítményűnek és veszélyesnek bizonyultak, ezért nem kerültek ki a frontra.

A sorozat legsikeresebb változata a B.VII lett, a szárazföldi típusok közül a gyár ezt készítette a legnagyobb mennyiségben. A Lohner B.VII kétfedelű, nyilazott szárnyú, fakeretes, vászonborítású repülőgép volt. A szárnyakat a végeknél egy további V-alakú, erősen kifelé dőlő szárnydúccal is összekötötték. A törzsben az üléseket kissé oldalt helyezték el; a pilóta a bal, a megfigyelő inkább a jobb oldalán ült. Futóműve hagyományos módon két futókerékből és egy farokcsúszóból állt. A B.VII nem volt felfegyverezve, a hátsó géppuskával ellátott változat C.I kód alatt futott. Szükség esetén 80 kg-nyi bombaterhet tudott vinni magával. Kezdetben egy 150 lóerős Daimler motort építettek bele, de a későbbi szériák már 160 lóerős motorral voltak ellátva.

A Lohner-Werke 48 darabot készített a B.VII-ből, míg a magyar UFAG további 24-et épített. Utóbbiakba MAG motort szereltek, amely megbízhatatlannak bizonyult, ezért a repülőgépeket csak kiképzésre használták. A Hansa-Brandenburg C.I megjelenése után a Lohner B.VII-et kivonták a frontról.

A magyar ászpilóták közül Szepessy-Sokoll Rudolf ezzel a típussal érte el első légi győzelmét Milánó bombázása közben.

Rendszeresítő országok[szerkesztés]

Műszaki paraméterei[szerkesztés]

Volhínia, 1916 márciusa
  • személyzet: 2 fő
  • szárnyfesztávolság: felső 15,4 m, alsó 11,2 m
  • szárnyfelület: 44 m2
  • törzshossz: 9,5 m
  • magasság: 3,75 m
  • üres súly: 913 kg
  • felszállósúly: 1393 kg
  • maximális sebesség: 120 km/h
  • emelkedés: 1000 m-re 9,5 perc alatt
  • hatótáv: 650 km
  • hajtómű: 1 db 150 lóerős, hathengeres, soros, vízhűtéses Daimler motor
  • fegyverzet: 1 db 8 mm-es 1907/12 M Schwarzlose géppuska (C.I változat), 80 kg bombateher

Források[szerkesztés]