Hansa-Brandenburg D.I
| Hansa-Brandenburg D.I | |
 | |
| Raoul Stojsavljevic osztrák pilóta Hansa-Brandenburg D.I-es repülőgépével | |
| Funkció | vadászrepülőgép |
| Gyártó | Hansa-Brandenburg |
| Tervező | Ernst Heinkel |
| Gyártási darabszám | 122 db |
| Fő üzemeltetők | Osztrák–Magyar Monarchia, Ausztria |
| Személyzet | 1 fő |
| Szolgálatba állítás | 1916 |
| Szolgálatból kivonva | 1918 |
| Méretek | |
| Hossz | 6,30 m |
| Fesztáv | 8,5 m |
| Magasság | 2,79 m |
| Szárnyfelület | 24 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 690 kg |
| Max. felszállótömeg | 958 kg |
| Hajtómű | |
| Motor | hathengeres, vízhűtéses Daimler motor |
| Teljesítmény | 138 kW (185 Le) kW |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 175-185 km/h |
| Emelkedőképesség | 4:30 perc alatt 1000 méterre |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | db 8 mm-es 1907/12 M Schwarzlose géppuska |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hansa-Brandenburg D.I témájú médiaállományokat. | |
A Hansa-Brandenburg D.I vagy KD az Osztrák–Magyar Monarchia által használt vadászrepülőgép volt az első világháborúban.
Fejlesztése[szerkesztés]
A repülőgépet a német Hansa- und Brandenburgische Flugzeugwerke konstruktőre, Ernst Heinkel tervezte 1916-ban. Mivel a tesztelés során több kifogás is felmerült vele kapcsolatban, a német légierő végül nem rendszeresítette. A szövetséges Osztrák-Magyar Monarchia, amelynek nagy szüksége volt egy modern, kétfedelű vadászgépre, ötven darabot rendelt belőle, majd megvásárolta a gyártási licencét és Ausztriában a Phönix Flugzeugwerke cég további 72 darabot készített. A típust Hansa-Brandenburg D.I néven (D az együléses vadász kódja volt, az I. a gyártó első ilyen modelljére utalt) rendszeresítették, de időnként KD (Kampf Doppeldecker, harci kétfedelű) névvel is hivatkoztak rá.
A D.I kétfedelű, együléses vadász volt. Törzse rétegelt falemez borította, váza (és a szárnyak vázszerkezete) fából készült. A szárnyakat és vezérsíkokat vászonnal fedték. A vízszintes vezérsíkok váza acélcsövekből állt, merev függőleges vezérsíkja azonban egyáltalán nem volt (ezt a problémát eleinte házilagos megoldásokkal, később gyárilag orvosolták). Sajátossága volt, hogy a két szárnyat összekötő merevítő drótok és lécek helyett egy acélcsövekből hegesztett csillagszerkezetet építettek be, ami javította a szárnyak szilárdságát és csökkentette a légellenállást; ezzel szemben súlyosabb volt.
Tapasztalatok[szerkesztés]
Miután az első példányok kikerültek a repülőszázadokhoz, a visszajelzések nem voltak kedvezőek. A mélyen elhelyezett ülés miatt a pilóta nem látott ki jól előre, maximális magassága mindössze 3000 méter volt, repülés közben instabil volt és hajlamos volt dugóhúzóba kerülni. Fegyverzetként egyetlen Schwarzlose géppuskát építettek be, amelyet nem tudtak a propellerrel szinkronizálni, így a felső szárnyon egy, a formája után gyerekkoporsónak becézett szerkezetben helyezték el, ahonnan a légcsavar fölött tüzelt. Elsőnek Adolf Heyrowsky, a 19. repülőszázad parancsnoka próbálta ki, de a problémák megoldásáig megtiltotta a vele való repülést. Egy alkalommal távolléte után visszatért az egységéhez és egy összetört D.I-et látott meg. Mikor megkérdezte, hogy ki mert vele felszállni a parancsa ellenére, azt válaszolták, hogy Uzelac ezredes, (Emil Uzelac, a Légjárócsapatok parancsnoka, aki a panaszok megtárgyalása miatt látogatta meg a századot) aki lezuhant és most kórházban van.
A német gyár első, 20 darabos szériájába 160 lóerős Daimler motort, a másodikba könnyebb, de gyengébb 150 lóerőst építettek. A Phönix 185 lóerős motort alkalmazott, megemelte a pilótaülést, az oldalkormány elő beépítettek egy függőleges vezérsíkot. A szinkronizált géppuskát a szárnyról áthelyezték a motorház tetejére. Tapasztalt pilóta kezében használható fegyver lett, de a kezdők könnyen lezuhanhattak vele, emiatt gyilkosnak (Totschlager) és repülő koporsónak (der fliegender Sarg) nevezték (kezdeti beceneve a soklábú szárnymerevítő miatt "pók" volt). A Flik 41J-nél csak 1917 júliusában 11 gépet ért baleset, ezért amint lehetett, modernebb modellekkel cserélték le őket. Hansa-Brandenburg D.I-el összesen 68 légi győzelmet értek el, de ebből 65-öt a Phönix javított változatával.
A háború után a megmaradt D.I-eket bevetették az Osztrák Köztársaság és Jugoszlávia karintiai összecsapásaiban is.
Műszaki paraméterek[szerkesztés]
- személyzet: 1 fő
- törzshossz: 6,30 m
- szárnyfesztávolság: 8,5 m (felül), 8,28 m (alul)
- szárnyfelület: 24 m²
- magasság: 2,79 m
- üres súly: 690 kg
- felszálló súly: 958 kg
- maximális sebesség: 175–185 km/h
- hajtómű: 1 db 185 lóerős, hathengeres, vízhűtéses Daimler motor
- emelkedés: 4:30 perc alatt 1000 méterre
- fegyverzet: 1 db 8 mm-es 1907/12 M Schwarzlose géppuska
Rendszeresítő országok[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Hansa-Brandenburg D.I. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
- szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 126-128. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1
