Hefty Frigyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hefty Frigyes
Friedrich Hefty.jpg
Született 1894. december 13.
Osztrák–Magyar Monarchia Pozsony
Meghalt 1965. január 10. (70 évesen)
Amerikai Egyesült Államok Detroit
Nemzetisége magyar
Fegyvernem légierő
Rendfokozata főhadnagy
Egysége Flik 42J

Vitéz Saápi és Mezőpeterdi Hefty Frigyes (Pozsony, 1894. december 13.Detroit, 1965. január 10.) az Osztrák–Magyar Légjáró Csapatok egyik 5 igazolt légi győzelmet arató ászpilótája volt. Ő volt az első olyan pilóta, akinek lelőtték a gépét és az ejtőernyő mentette meg az életét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hefty Frigyes 1894. december 13-án született Pozsonyban nemesi családban. Kora ifjúságától kezdve rajongott a repülésért. Az 1900-as évek elején Dedek–Egyed Ferenc asztalos mesterrel több planeurt (siklógépet) épített, amellyel 1907-ben a Sashegyről végeztek repülőkísérleteket. 1909-ben, 15 évesen megnézte Louis Blériot budapesti repülőbemutatóját és ezután ideje nagy részét a rákosmezei hangároknál töltötte Székely Mihály konstruktőr segédjeként. Még a középiskolát is félbehagyta és nem tett érettségi vizsgát.

Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett a hadseregbe és alapkiképzést követően elvégezte a pilótatanfolyamot, amit 1915 májusában fejezett be. Az olasz fronton harcoló, Sankt Veit bázisú 12. repülőszázadhoz került. Rögtön érkezésekor repülőbalesetet szenvedett és egy ideig kórházban feküdt. 1915 október 15-én repült 12. alkalommal az ellenséges vonalak mögé és így megkaphatta a tábori pilóta jelvényt; a század ekkorra már továbbköltözött Aisovizza repterére.

1915. október 7-én az erős légvédelmi tűz dacára pontosan irányította a tüzérség ágyútüzét és sikerült kilőni az olasz lövegeket. Az akcióban Hefty és megfigyelője, Adam Sapieha-Kodenski főhadnagy is megsebesült, Albatros B.I-es gépe pedig úgy megrongálódott, hogy csak kényszerleszállással tudta földre tenni. November 19-én Cervignanót bombázta. 1915 decemberében tífusszal került kórházba és három hétig feküdt. 1916 március 27-én sikeresen bombázta a Piave hídjait. Ősszel visszahívták a hátországba, hogy Bécsben az asperni repülőtéren tesztelje az új fejlesztésű repülőgépeket.

1917 áprilisában a román frontra, a 44. távolfelderítő századhoz vezényelték és július 10-én előléptették törzsőrmesterré. Itt aratta első igazolt légi győzelmét: augusztus 23-án Aknavásár körzetében lelőtt egy kétüléses Farmant. Októberben visszakerült az isonzói frontra, a Proreccóban állomásozó 42. vadászrepülő-századhoz. A 12. isonzói csata (október 24.-november 7.) során, október 27-én Aviatik D.I vadászgépével lelőtt egy azonosítatlan típusú repülőgépet Doberdo del Lagónál. Századánál összebarátkozott a kiváló pilóta Risztics Jánossal és Udvardy Nándorral. Miután mindhármukat kitüntették az Arany Vitézségi Éremmel, csapatukat az "arany triumvirátus" néven emlegették.

1918. április 17-én a Montello-hegy fölött földre kényszerített egy Sopwith Camelt. A második piavei csatában (1918. június 15-22.), június 16-án lelőtt egy Nieuport, 17-én pedig egy Caproni gyártmányú repülőt, de ezeket a győzelmeit nem igazolták. 20-án igazolt győzelmet aratott egy azonosítatlan kétüléses gép és egy órával később egy olasz SAML fölött. Ezenfelül Hefty jelentette, hogy lelőtt egy Hanriot vadászt is, azonban ezt sem fogadták el igazoltnak.

1918. augusztus 22-én Hefty először szállt fel ejtőernyővel a hátán. Hat Albatros D.III vadászból álló kötelékük egy francia-amerikai vadászcsapattal találkozott. Míg Hefty az ernyő hevederével bajlódott, egy géppuskasorozat eltalálta benzintankját és a gépe kigyulladt. Kénytelen volt leugrani és az ejtőernyő megmentette az életét, csak a bokája ficamodott ki. Ezáltal ő volt az első pilóta, aki légiharc közben ugrott ki ejtőernyővel a gépéből.[1]

Az első világháborúban összesen 383 bevetést repült. A fegyverszünet után visszatért Magyarországra és a Tanácsköztársaság Vörös Légierejének 8. repülőszázadában harcolt a szomszédos országok intervenciós haderői ellen. A harcok elmúltával a szegedi postajárat pilótája volt, majd külföldön dolgozott: előbb Svájcban egy francia-román társaságnál, majd az Air France-nál. 1922-ben Mátyásföldön ő repülte be a magyar FEIRO repülőgépépítő cég "Dongó" nevű prototípusát. Több repülőklub (pl a gödöllöi Icarus) alapító tagja volt. Az 1920-as és 30-as években vitorlázórepüléssel foglalkozott, országos időtartamrekordot is felállított.

A második világháborúban visszatért a fegyveres erőkhöz, 1942. március 1-én a légierő zászlósává, július 1-n hadnaggyá léptették elő. A Honvédelmi Minisztérium tisztviselőjeként, a szertár állományában, majd haditudósítóként dolgozott. Főhadnagyként esett amerikai fogságba. 1950-ben a magyarországi kommunista hatalomátvétel után az Egyesült Államokba emigrált. Detroitban élt egészen 1965. január 10-i haláláig.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Repülők előre! (1940)
  • Mégis repülünk (1942)

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos légi győzelmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorszám Dátum Egység Repülőgép Ellenfél
1 1917. augusztus 23. Flik 44F Hansa-Brandenburg C.I Farman
2 1917. október 27. Flik 42J Hansa-Brandenburg D.I EA
3 1918. április 17. Flik 42J Albatros D.III Sopwith Camel
4 1918. június 20. Flik 42J Albatros D.III Two-Seater
5 1918. június 20. Flik 42J Albatros D.III Two-Seater

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1971.) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1971. XXIV. évfolyam 2. szám.  
  • Hefty Frigyes: Repülők előre! József kir. herceg előszavával, [Budapest]: Franklin Ny., [1940].
  • szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 95-97. o. ISBN 978 963 327 634 1 (2015) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Inkább a mélység, mint a tűzhalál; cikk az iho.hu Repülés rovatában, megjelent: 2013. augusztus 29.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]