Piave

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Piave
Piave010.jpg
Közigazgatás
Országok  Olaszország
Földrajzi adatok
Hossz 222 km
Forrásszint 2037 m
Vízhozam 125 m³/s
Vízgyűjtő terület 4126 km²
Forrás Monte Peralba, Olaszország
Torkolat Adriai-tenger (Cortellazzo mellett)
é. sz. 45° 31′ 46″, k. h. 12° 43′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 31′ 46″, k. h. 12° 43′ 40″
Elhelyezkedése
LocationPiaveRiver.png
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Piave témájú médiaállományokat.

A Piave (németül Ploden, latinul Plavis) egy Észak-Olaszországban lévő folyó, amelyet az olaszok „a haza szent folyójának” is neveznek.[1] Az Alpokban ered, déli irányba haladva mintegy 220 km hosszan húzódik végig Veneto régión, végül Velence közelében az Adriai-tengerbe ömlik. Az ország azon folyói közül, amelyek tengerbe ömlenek, a Piave az ötödik leghosszabb.[2]

A Piave az olasz nyelvben hagyományosan nőnemű név („la Piave”), de a 20. század második felében, többek között a La leggenda del Piave című híres dal hatására „elhímneműsödött”.[3]

Földrajza[szerkesztés]

A Belluno megyében, a Karni-Alpok keleti részén emelkedő,[2] 2683 méter magas Peralba hegy déli oldalán ered[4] 2037 méteres magasságban, a Val Sesis völgyben, a helyi nyelven Plodnnak is nevezett Sappada mellett. „Hivatalos” forrásától, ahol egy katonasisakkal díszített kőemlékművet is felállítottak,[1] néhány száz méterre található egy másik forrás is, amelynek vize a Val Visdende völgy irányába folyik, és amelyet Comelico lakói annak ellenére tartanak az „igazi Piavének”,[3] hogy Arrigo Lorenzi földrajztudós 1936-ban megerősítette, hogy a valódi forrás a sappadai. A két forrásból eredő ág hamarosan egyesül.[2]

A folyó felső szakasza hegyvidéki. Itt víztározók létesültek: 830 méter magasan a Tudaio, 683 méteren a Cadore, 420 méteren pedig a Soverzene.[5] A hegységet elhagyva Treviso és Velence megyékben már sík területen folyik, ahol kanyargóssá válik. Itt Valdobbiadene, Nervesa della Battaglia, Ponte della Priula, San Donà di Piave, Musile di Piave, Eraclea és Jesolo városokat érinti.[2]

A Velencétől 35 km-re északkeletre található[4] torkolat közelében csatornákon keresztül vízi összeköttetésben áll a velencei lagúnával. Jelenlegi torkolatát és a hozzá vezető medret a velenceiek ásták ki a 16. században, hogy megakadályozzák a lagúna hordalékkal való feltöltődését. Az eredeti torkolat a városhoz közelebb, Jesolo és Cavallino között helyezkedik el,[3] a folyó két ága San Donà di Piavénél válik el egymástól.[2]

A Piave egész Európa egyik „legmesterségesebb” folyója, ez pedig ökológiai szempontból kedvezőtlen. A rajta felépített számos víztározó, erőmű, valamint a víz folyását szabályozó és irányító egyéb műtárgyak miatt a lefolyó víz mennyiségének szinte semmi köze a természetes csapadékmennyiséghez. Amikor az alsó folyás mentén található földek öntözéséhez nagyobb mennyiség szükséges (nyáron például 100 m³/s), mint amennyi a vízhozam lenne, a felsőbb szakaszon kiépített tározókból engedik le a vizet.[6]

Történelmi jelentősége[szerkesztés]

1917-ben a caporettói áttörés eredményeképpen az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai a Piavéig nyomultak előre, felőrölve ezáltal az olasz hadsereget. 1917. december 2-ától állóháború alakult ki a Piave mentén. Az olasz fronton három piavei csatáról beszélhetünk: az I. piavei csatának a caporettói áttörés továbbfolytatása volt a célja, a II. piavei csata során az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai vonultak előre olasz területekre, míg a III. piavei csata során az olasz csapatok átkeltek a folyón és támadást indítottak a Monarchia ellen. A három csata során több ezren haltak meg, vagy sebesültek meg a folyó mentén.

Mellékvizei[szerkesztés]

Jobb oldali mellékvizek:[5]

  • Ansiei
  • Ardo
  • Boite
  • Caorame
  • Cordevole di Visdente
  • Desedan
  • Gresal
  • Maè
  • Mauric
  • rio del Molino
  • Padola
  • Salmenga
  • See
  • Sonna
  • Tegorzo
  • Veses

Bal oldali mellékvizek:[5]

  • Ardo di Mel
  • Cicogna
  • Forada
  • Frison
  • Grande
  • Limana
  • Piova
  • Rai
  • Rimonta
  • Storto
  • Terche
  • Vaiont
  • rio di Val Gallina
  • Valmontina

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Sorgenti del Piave (olasz nyelven). Info Dolomito. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
  2. ^ a b c d e Piave (olasz nyelven). Web Dolomiti. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
  3. ^ a b c Piave. Cronache di un fiume sacro (olasz nyelven). Alessandro Marzo Magno. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
  4. ^ a b Piave (olasz nyelven). Enciclopedia Treccani. (Hozzáférés: 2016. május 20.)
  5. ^ a b c Fiumi - Fiume Piave carta d'identità (olasz nyelven). fiumi.com. (Hozzáférés: 2016. május 19.)
  6. Toni Sirena: A Belluno l’Europa discute dell’acqua (olasz nyelven). Il Corriere delle Alpi. (Hozzáférés: 2016. május 19.)

További információk[szerkesztés]