Gottfried von Banfield

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gottfried von Banfield
Gottfried von Banfield.jpg
Született 1890. február 6.
Castelnuovo
Meghalt 1986. szeptember 23. (96 évesen)
Trieszt
Állampolgársága olasz
Nemzetisége osztrák
Fegyvernem haditengerészet
Szolgálati ideje 1909-1918
Rendfokozata sorhajóhadnagy
Egysége Trieste NAS
Csatái első világháború
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja
  • Katonai Mária Terézia-rend
Gyermekei Raffaello de Banfield
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottfried von Banfield témájú médiaállományokat.

Báró Gottfried von Banfield vagy Gottfried Freiherr von Banfield (Castelnuovo, 1890. február 6.Trieszt, 1986. szeptember 23.) az Osztrák–Magyar Monarchia 9 légi győzelmet elérő haditengerészeti pilótája az első világháborúban. Banfield volt a Katonai Mária Terézia-rend utolsó életben lévő kitüntetettje.

Élete[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

A Banfieldek normann eredetű család volt, akik a 16. századtól Írországban éltek. A 19. században Thomas Banfield brit katonatiszt Bajorországban egy osztrák nőt vett feleségül és Bécsbe költözött. Részt vett a krími háborúban és Szevasztopol bevétele után halt meg. Fia, Richard Banfield 1836-ban született Bécsben, felvette az osztrák állampolgárságot és tengerésztisztként szolgált az osztrák haditengerészetnél. Tegethoff admirális zászlóshajóján részt vett az 1866-os lissai csatában.

Gottfried Richard Banfield fiaként született 1890. február 6-án, apja akkori állomáshelyén, a Cattarói-öböl partján fekvő Castelnuovóban. A Sankt Pölten-i katonai középiskolában tanult, majd elvégezte a fiumei haditengerészeti akadémiát.

Katonai szolgálata[szerkesztés]

1909. július 1-én került kadétként a haditengerészethez. 1912. május 1-én fregatthadnaggyá léptették elő. A repülésért lelkesedő és ismert aviátor bátyja hatására egy hónappal később jelentkezett az akkor formálódó tengerészeti légierőhöz és mindössze négy hét alatt elvégezte a bécsújhelyi pilótaképző tanfolyamot. 1912 októberében Wenzel Wosecek sorhajóhadnaggyal együtt Párizsba küldték, hogy teszteljék a Donet cég repülőcsónakjait. A Szajnáról szálltak fel és egy elrontott start után Banfield átrepült az egyik híd alatt, amiről a francia sajtó is beszámolt. A sikeres tesztelés után a tengerészet két repülőcsónakot vásárolt. Miután hazatértek, Banfield a Póla melletti Santa Catarina szigetén létrehozott kísérleti repülőállomáson folytatta szolgálatát. 1913 februárjában elvégezte az akkor indított haditengerészeti-pilótai tanfolyamot (ő kapta a 4. számú igazolványt). Március 28-án Wosecekkel együtt a flottát meglátogató Ferenc Ferdinánd trónörökös jachtját indultak üdvözölni, de repülőcsónakjuk motorja elromlott és kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk; eközben Banfield jobb lába olyan csúnyán összetört, hogy több mint egy évig tartott felépülése.

Az első világháborúban[szerkesztés]

A trónörökös 1914. június 28-i meggyilkolása után a háborús veszély miatt a flottát készültségbe helyezték, hogy vonuljon fel Montenegró tengerpartjánál. Banfieldet egy Lohner M repülőcsónakban az SMS Zrínyi csatahajóhoz rendelték. 1914 novemberétől Pólában tesztrepüléseket és pilótaképzést végzett. Miután Olaszország 1915. május 23-án belépett a háborúba, Banfieldet megbízták a trieszti flottatámaszpont repülőállomásának megszervezésével és 1916 februárjától vezetésével.

1915. június 27-én Heribert Strobl von Ravelsberg kadét társaságában Lohner gépükkel felderítést végeztek és egy megfigyelőballon lelövésével megszerezte első légi győzelmét. Másnap a szárazföldi csapatokat támogatva egy 50 kg-os bombával felrobbantottak egy lőszerraktárat és jelentésük szerint elsüllyesztettek egy ellenséges gőzhajót. 1915. szeptember 1-én egy háromórás felderítőút során összesen négy olasz repülőcsónak is rájuk támadt és Banfield állítása szerint ezekből kettőt lelőtt, de a légiharcoknak nem volt tanúja, így győzelmeit nem hitelesítették. 1916. április 7-én ismét két hidroplán megsemmisítését jelentette, de ezeket sem lehetett hitelesíteni.

Karl Sterrer grafikus portréja Gottfried von Banfieldről (1918)

1916. május 1-én előléptették sorhajóhadnaggyá. Május 21-én éjszaka bevetésből visszatérőben egy lezuhant repülőcsónak legénységét felvette és hazaszállította őket Triesztbe. Június 23-án a Trieszti-öböl fölött lelőtt egy francia FBA C repülőcsónakot, amelynek pilótája fogságba esett; a következő napon pedig egy Macchi L.I fölött aratott győzelmet. 1916. augusztus 1-én egy Fiume bombázásából hazatérő olasz kötelékből kényszerítette földre az utolsó Caproni Ca.1 gépet; eközben teljesen elfogyott benzinkészlete és a fiumei kikötő vizére szállt le. Augusztus 6-án újabb Capronit lőtt le a Trieszti-öböl fölött, augusztus 15-én pedig pedig két francia FBA H repülőcsónak került győzelemlistájára (utóbbiak közül az egyiket az olasz frontot segítő francia haditengerészeti repülők parancsnoka, Jean Roulier báró vezette).

Banfield szeptember 13-én egy Nieuport, egy hónap múlva egy Farman, október 30-én pedig egy Caproni kilövését jelentette, de ezeket a győzelmeit nem hitelesítették. 1916. december 3-án Godwin Brumowski főhadnagy és Karl Cislaghi szakaszvezető társaságában újabb Caproni C.1 bombázót kényszerített földre.

1917. január 1-én újévkor egy olasz Nieuport támadt rá és egy órán keresztül hiába próbálták egymást eltalálni. Végül egyszerre hagyták abba a harcot és indultak haza; Banfield csak ekkor vette észre a másik repülőgép oldalára festett fekete lovat és jött rá, hogy a legsikeresebb olasz pilótával, Francesco Baraccával harcolt. Banfield 1917. május 31-én, este fél tizenegykor aratta utolsó igazolt győzelmét egy azonosítatlan repülőcsónak lelövésével. Ez volt az osztrák-magyar légierő történetének első éjszakai győzelme. 1917 augusztus 4-én éjszaka és szeptemberben újabb négy sikert jelentett, de ezeket nem igazolták.

1918. május 16-án éjfél után két olasz motorcsónak hatolt be a trieszti kikötőbe. Banfieldnek sikerült kilőnie az egyik, fényszórók által megvilágított csónakot, de a másik géppuskájával ellőtte gépének kormányművét és eltörte Banfield bal sípcsontját. Még sikerült leszállnia, de utána eszméletét vesztette. Egy hónappal később azonban már újra szolgálatra jelentkezett. A háború során Gottfried von Banfield több mint 400 bevetést hajtott végre.

A háború után[szerkesztés]

A világháború után a Triesztet megszálló olaszok fogságába került. 1920-ban Angliába költözött és brit állampolgár lett. Itt ismerkedett össze Maria Tripcovich grófnővel, akit feleségül vett és Newcastle-upon-Tyne városában telepedtek le. Fia, Raffaello ismert zeneszerző lett. 1927-ben visszatért Triesztbe, felvette az olasz állampolgárságot és apósától átvette hajózási vállalatának irányítását. Idős korában Franciaország tiszteletbeli konzulja is volt a városban. 1986. szeptember 23-án halt meg, 96 évesen.

Kitüntetései[szerkesztés]

Igazolt légi győzelmei[szerkesztés]

Sorszám Idő Repülőgép Ellenfél
1
1915. június 27. Lohner M (L-16) Ballon
2
1916. június 23. Lohner M (L-16) FBA-FB
3
1916. június 24. Lohner M (L-16) Macchi L.I
4
1916. augusztus 1. Lohner M (L-16) Caproni Ca. I
5
1916. augusztus 6. Lohner M (L-16) Caproni Ca. I
6
1916. augusztus 15. Lohner M (L-16) FBA-FB
7
1916. augusztus 15. Lohner M (L-16) FBA-FB
8
1916. december 3. Hansa-Brandenburg FB (A-12) Caproni Ca. I
9
1917. május 31. Oeffag H FB (A-11) Hidroplán

Emlékezete[szerkesztés]

A bécsi Hadtörténeti Múzeum a VIII. terem haditengerészeti kiállítása megemlékezik a személyéről és tevékenységéről.

Források[szerkesztés]