Csermely (település)
| Csermely (Omastiná) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Báni |
| Rang | község |
| Polgármester | Viliam Kusý |
| Irányítószám | 956 41 (pošta Uhrovec) |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | BN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 40 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 3 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 300 m |
| Terület | 12,45 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 46′ 38″, k. h. 18° 23′ 19″48.777100°N 18.388700°EKoordináták: é. sz. 48° 46′ 38″, k. h. 18° 23′ 19″48.777100°N 18.388700°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Csermely (1899-ig Omasztina, szlovákul Omastiná) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Báni járásban.
Fekvése
Bántól 13 km-re északkeletre fekszik.
Története
A község területén már az újkőkorban éltek emberek. A Vlč-barlangban a vonaldíszes kerámiák népének maradványait tárták fel. A bronzkorban a lausitzi kultúra népe lakott ezen a vidéken. A mai települést 1389-ben "Lehota" néven említik először. 1481-ben "Lyhotka", 1483-ban "Mazna Lehota", 1485-ben "Omazchyna Lhota" néven szerepel az írott forrásokban. Az zayugróci váruradalom része volt. 1598-ban 11 háza volt. 1720-ban uradalmi major volt a településen. 1784-ben 35 házában 50 családban 287 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században 3 mészégető működött a területén.
Vályi András szerint "OMASZTINA. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura G. Kollonics Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Zay Ugrócznak szomszédságában, mellynek filiája, földgye soványas. " [2]
Fényes Elek szerint "Omasztina, tót falu, Trencsén, most A.-Nyitra vmegyében: 52 kath., 231 evang., 12 zsidó lak. F. u. az ugróczi uradalom, s az oda való plebanus. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét. " [3]
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Báni járásához tartozott. A falu támogatta a környékbeli partizáncsoportokat, ezért 1944. november 25-én megszállták a németek, 9 házat felégettek, 14 lakost kivégeztek, további 42 lakost pedig elhurcoltak.
Népessége
1880-ban 261 lakosából 256 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 337 lakosából 329 szlovák és 6 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 380 lakosából 378 csehszlovák és 2 zsidó volt.
1930-ban 389 lakosa mind csehszlovák volt.
1991-ben 98 lakosából 97 szlovák és 1 cseh volt.
2001-ben 50 lakosából 48 szlovák, 1 cseh és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.
2011-ben 41 lakosa volt, mindegyikük szlovák.
Források
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk
A Báni járás települései | ||
|---|---|---|
Bán (Bánovce nad Bebravou) | ||
Alsóneszte (Dolné Naštice) · Alsószalatna (Slatinka nad Bebravou) · Aranyosd (Zlatníky)· Báncsipkés (Šípkov) · Bánkaraszna (Krásna Ves) · Bánluzsány (Podlužany) · Bánnyíres (Brezolupy) · Bánpecsenyéd (Pečeňany) · Bánruszkóc (Ruskovce) · Bántölgyes (Dubnička) · Bánudvard (Dvorec) · Borcsány (Borčany) · Búzásradosa (Žitná – Radiša) · Csarnólak (Čierna Lehota) · Csermely (Omastiná) · Dezsér (Dežerice) · Eszterce (Otrhánky) · Felsőneszte (Horné Naštice) · Felsőszalatna (Slatina nad Bebravou) · Halács (Haláčovce) · Kesnyő (Kšinná) · Kisradna (Malá Hradná) · Kisvendég (Malé Hoste) · Libáka (Libichava) · Litó (Ľutov) · Mézgás (Miezgovce) · Nagydraskóc (Veľké Držkovce) · Nagyhelvény (Veľké Chlievany) · Nagyvendég (Veľké Hoste) · Nyitranádas (Nedašovce) · Peres (Pravotice) · Pohába (Pochabany) · Poroszi (Prusy) · Ribény (Rybany) · Sissó (Šišov) · Terbók (Trebichava) · Timorháza (Timoradza) · Újülés (Chudá Lehota) · Újvíz (Cimenná) · Viszocsány (Vysočany) · Zayugróc (Uhrovec) · Zayváralja (Uhrovské Podhradie) |  | |
