Coco (film, 2017)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Coco
(Coco)
2017-es amerikai animációs film

Disney's Coco logo.png
A film moziplakátja
A film moziplakátja
Rendező Lee Unkrich
Producer Darla K. Anderson
Vezető producer John Lasseter
Műfaj fantasy, kaland, vígjáték, dráma
Forgatókönyvíró Adrian Molina
Hang
Zene Michael Giacchino
Vágó Steve Bloom
Gyártás
Gyártó
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv
Játékidő 105 perc
Képarány 2,39:1
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
Korhatár
  • USA PG
  • Magyarország Korhatár nélkül megtekinthető
Bevétel 807 082 196 amerikai dollár (85, világszerte)
Kronológia
Előző'nincs'
Következő'nincs'
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Coco témájú médiaállományokat.

A Coco egy 2017-ben bemutatott egész estés amerikai számítógépes animációs film, amelyet a Pixar Animation Studios készített, és a Walt Disney Pictures forgalmaz. A filmet Lee Unkrich, a Toy Story 3. rendezője jegyzi, akitől a film eredeti ötlete is származik. Társrendezője Adrian Molina, aki a film a forgatókönyvét is írta. A film témája a mexikói halottak napja köré összpontosul. Főszereplője egy tizenkét éves fiú, aki előtt varázslatos módon megnyílik a holtak világa, ahol kalandos utazásra indul, hogy felderítsen egy ősi családi rejtélyt...

A film legelső, nagyközönség előtt való bemutatása 2017. október 20-án történt meg Mexikóban, közvetlenül egy héttel a Día de los Muertos előtt. Az Egyesült Államokban november 22-én volt a bemutatója, Magyarországon pedig egy nappal később, november 23-án mutatták be.[1] A film kimagaslóan pozitív visszajelzést kapott a kritikusoktól, nagyra méltatták az animációt, a színészek teljesítményét, a megható történetet, és a mexikói kultúra tiszteletteljes bemutatását. Világszerte 807 millió dollárt termelt, amivel a 15. helyre került a "minden idők legtöbb bevételét hozó animációs filmek" listán. Az Amerikai Filmkritikusok Szövetsége 2017 legjobb filmjének nyilvánította. A film számos kritikai díj mellett nyert két Oscar-díjat is, a "Legjobb Animációs Film" és a "Legjobb Eredeti Betétdal" (Remember Me) kategóriában.

Cselekmény[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Miguel Rivera egy tizenkét éves fiú a mexikói Santa Cecillia városában. Szenvedélyes zenerajongó, ám a családja nemzedékek óta gyűlöli a zenét, főleg, amióta Miguel ükapja elhagyta a családot, hogy világhírre törjön zenészként. Miguelt egyedül csak idős, tolószékes dédanyja, Coco érti meg szenvedélyében (aki sajnos már annyira szenilis, hogy a családtagjait is alig ismeri meg), a családja többi tagja azt akarja, hogy a Rivera-hagyományt folytassa, és cipésznek álljon. Miguel valósággal bálványozza Ernesto de la Cruzt, a leghíresebb zenészt Mexikó történetében, és az az álma, hogy egyszer ő is a zenéjéből éljen meg, ahogy Ernesto tette.

Miután halottak napján Miguel felfedezi, hogy egy régi családi fényképen rajta van Ernesto híres gitárja is, arra a következtetésre jut, hogy Ernesto az ő néhai ükapja, aki egykor elhagyta a családot, hogy zenélhessen. Miguel a családja tiltása ellenére be akar nevezni egy zenei tehetségkutató versenyre, ám ehhez szüksége van egy gitárra. Mivel egy ebből kiinduló veszekedés során a nagyanyja eltöri a saját gitárját, ezért azt tervezi, hogy kölcsönveszi Ernesto emlékhelyéről az ő gitárját, hogy azzal lépjen fel. Ám, amint ellopja és megpengeti a gitárt, különös dolog történik: láthatatlanná válik a halandó emberek számára, ő maga viszont képes arra, hogy a saját szemével lássa az elhunyt emberek csontváz-szellemét, akik halottak napján átjönnek ebbe a világba, hogy együtt legyenek még élő szeretteikkel. Miguel megismerkedik elhunyt családtagjai szellemével, s az ő invitálásukra meglátogatja a holtak világát.

A holtak világa a következőképpen működik: azok, akikre élő szeretteik még emlékeznek, s a halottak napján kiteszik a fényképüket a tiszteletükre felállított oltárra (ofrenda, a mexikói hagyomány szerint), azok átmehetnek az élők világába. Akikről viszont senki nem emlékezik meg, azok végleg a holtak földjén maradnak, s ha már nincs senki az élők közt, aki emlékezne rájuk, akkor ebből a világból is eltűnnek, úgyszólván „végleg eltávoznak”.

Miguel csak akkor juthat vissza az élőkhöz, ha valamelyik elhunyt családtagja az áldását adja rá. De miután Miguel tudja, hogy elhunyt rokonai szintén nem támogatnák zenei ambícióit, ezért meg akarja találni Ernesto de la Cruzt, hogy az ő áldását kérje. Megszökik a családjától, és hosszú utazásra indul, hogy megtalálja Ernestót. Útjára vele tart Hector is, egy bajkeverő a holtak földjén, aki állítása szerint jól ismeri Ernestót. Felajánlja, hogy segít Miguelnek megtalálni őt, ha cserébe a fiú eljuttatja a fényképét az élők világába, s kiteszi egy oltárra, hogy újra emlékezzenek rá élő szerettei. Az idejük közben vészesen fogy, mert Hector folyamatosan sorvadozik, ahogy az élők elfeledik őt, ráadásul Miguel is egyre inkább csontvázzá válik, minél többet tartózkodik a holtak között, és ha napkeltéig nem tér vissza az élők földjére, akkor végleg itt marad.

Miguel megtalálja Ernestót, nem sokkal azután, hogy ő és Hector egy kisebb nézeteltérés miatt különváltak; Hector dühös, amiért Miguel nem mondta el, hogy a családja elől menekül, Miguel pedig azzal vádolta Hectort, hogy csak a saját boldogulása érdekli, az övével nem törődik. Egy zenei fesztivál keretében Miguelnek alkalma lesz bebizonyítania Ernestónak zenei tehetségét, s miután úgy mutatja be magát a muzsikusnak mint az ükunokája, Ernesto hatalmas vendégszeretettel fogadja köreiben a fiút. Már épp azon lennének, hogy Ernesto az áldását adja, amikor megjelenik Hector, és felfedi, hogy egykor régen ő és Ernesto muzsikuspartnerek voltak, de különváltak útjaik, miután Hector úgy döntött, hazatér a családjához. Szóváltásuk során több dologra is fény derül, többek között arra is, mi történt akkor, mikor életükben még utoljára látták egymást. Hector rájön, hogy a halála azon éjszakán nem volt véletlen: Ernesto megmérgezte őt, hogy ellophassa a dalait, és hírnévre tegyen szert velük. Miután a titka kitudódott, Ernesto magához veszi Hector fotóját, és az embereivel egy cenote-gödörbe dobatja Hectort, Miguellel együtt, hogy a titkát rajtuk kívül más ne tudhassa meg.

Miguel bánja, hogy nem hallgatott korábban a családjára, Hector pedig elárulja, miért akart igazából az élők földjére menni: újra látni akarta a lányát, akit úgy emleget, „Drága Coco”; Miguel ebből rádöbben, hogy Hector az ő valódi ükapja. Coco az egyetlen, aki még emlékszik Hectorra, de mivel az emlékei halványodnak, így fennáll a veszélye, hogy Hector nem éri meg a napfelkeltét. Miután Miguel családjának segítségével megszöknek a cenotéből, Miguel felfedi a család előtt Hector halálának valódi okát, és a segítségüket kéri, hogy visszaszerezzék a fényképét. Közös erővel betörnek Ernesto nagy halottak napi parádéjára, és a színfalak mögött konfrontálják őt. A muzsikussal való összetűzés során a fénykép sajnos elmerül egy sártócsában, de a Riverák egy rejtett kamera segítségével leleplezik Ernesto kétszínűségét a rajongói előtt, ami egyszer s mindenkorra véget vet a hírnevének. A napfelkelte közeledtével Hector az utolsó életerejét arra használja, hogy az áldását adja Miguelre, ezzel hazaküldve őt, miközben arra kéri, sose felejtse el, mennyire fontos az ember életében a család.

Pirkadatkor Miguel hazatér az otthonába, s megpróbálja Coco mama eszébe juttatni Hectort, sokáig teljesen sikertelenül. Mikor azonban eljátssza az "Emlékezz rám" című dalt, melyet Hector kifejezetten a kislányának (Cocónak) írt, mielőtt De la Cruz ellopta tőle, a zene visszahozza Coco emlékeit az édesapjáról. Elmondja, hogy annyi éven át megőrizte az apja fényképét és leveleit is, amiket mindig küldött neki utazásai során. Hector emléke ezzel megmenekül. A család hatalmas örömmel hallgatja Coco meséit, és örülnek, hogy Miguel épségben hazatért.

Egy év múlva újra eljön halottak napja. Coco eltávozott az élők sorából, de így végre újra egyesülhetett a szüleivel a holtak földjén. A Coco által megőrzött levelekkel Miguel bebizonyította a világnak, hogy Hector volt az igazi nagy zenész, De la Cruz pedig csaló, és visszaállította ükapja egykori dicsőségét. Miguel családja végre elismerte a fiú tehetségét, így az idei halottak napját már zenével ünnepelték, miközben elhunyt rokonaik csatlakoztak hozzájuk a holtak földjéről, hogy titokban ők is velük ünnepeljenek.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

Szereplő Eredeti hang Magyar hang[2]
Miguel Anthony González Szabó Bence
Hector Gael García Bernal Szabó Máté
Ernesto de la Cruz Benjamin Bratt Vincze Gábor Péter
Abuelita (=nagymama) Renee Victor Halász Aranka
Imelda mama Alanna Ubach Peller Anna
Coco mama Ana Ofelia Murguía Szabó Éva
Mama Sofía Espinosa Sallai Nóra
Papa Jaime Camil Szatory Dávid
Julio papa Alfonso Arau Balázs Péter
Berto bácsi Luis Valdez Faragó András
Oscar bácsi Herbert Siguenza Jakab Csaba
Felipe bácsi Rubold Ödön
Victoria néni Dyana Ortelli Kisfalvi Krisztina
Rosita néni Selene Luna Kokas Piroska
Frida Kahlo Natalia Cordova-Buckley Timkó Eszter
Chicharrón Edward James Olmos Borbiczki Ferenc
Gustavo Lombardo Boyar Kerekes József
Mariachi a téren Kassai Károly
Ügyintéző Gabriel Iglesias Harsányi Gábor
Rendőr az őrsön Cheech Marin Kőszegi Ákos
Átkelési ügynök Carla Medina Roatis Andrea
Műsorvezető Blanca Araceli Solecki Janka
Don Hidalgo Luis Valdez Kautzky Armand
További magyar hangok:
Andrádi Zsanett, Bálizs Anett, Balog Tímea, Barát Attila, Bognár Tamás, Bolla Róbert, Cs. Németh Lajos, Csifó Dorina, Csonka Anikó, Csuha Lajos, Czető Zsanett, Dézsy Szabó Gábor, Draskóczky Balázs, F. Nagy Eszter, Fellegi Lénárd, Filep-Papp Nikolett, Galiotti Barbara, Gruber Zita, Gulás Fanni, Györke Laura, Illésy Éva, Imre István, Joó Gábor, Juhász György, Juhász Levente, Juhász Zoltán, Kajtár Róbert, Kapácsy Miklós, Kelemen Noel, Király Adrián, Kisfalusi Lehel, Kobela Kíra, Kocsis Mariann, Lauricnyecz Réka, Mayer Szonja, Mezei Kitty, Minárovits Péter, Molnár Kristóf, Nagy Gábor Szeverét, Nagy Míra, Nagy Szonja, Németh Attila, Németh Gábor, Nikodém Gerda, Oroszi Tamás, Ősi Ildikó, Pekár Adrienn, Pintér Mónika, Rajkai Zoltán, Rezsnyák Róbert, Richter Orosolya, Sági Tímea, Sándor Péter, Sörös Miklós, Szabó Andor, Szabó Endre, Szentirmai Zsolt, Szerekován János, Szrna Krisztián, Vági Viktória, Zsurzs Kati

Zene[szerkesztés]

Magyar Angol
Dal Előadó Dal Előadó
Emlékezz rám Vincze Gábor Péter Remember me Benjamin Bratt
Az érzés közel Vincze Gábor Péter
Szabó Bence
Much Needed Advice Benjamin Bratt
Anthony González
Ismerjük mind Juanitát Szabó Máté Everyone Knows Juanita Gael García Bernal
Un Poco Loco Szabó Bence
Szabó Máté
Un Poco Loco Anthony González
Gael García Bernal
Emlékezz rám (ism.) Szabó Máté Remember me (Lullaby) Gael García Bernal
La Llorona Eredeti nyelven La Llorona Antonio Sol
Alanna Ubach
Emlékezz rám (ism.) Szabó Bence
Szabó Éva
Remember me (Renuion) Anthony González
Ana Ofelia Murguía
Együtt lüktet a szívdobogás Szabó Bence Proud Corazón Anthony González

Rövidfilm[szerkesztés]

A film mozis bemutatója előtt mutatták be a legújabb Jégvarázs-rövidfilmet, az Olaf karácsonyi kalandját. Ez volt az első alkalom, hogy a Pixar nem saját készítésű rövidfilmjét mutatja be az egyik mozifilmjük előtt. A rövidfilm játékideje 21 perc, amivel az egyik leghosszabb idejű rövidfilmnek bizonyult, amit mozifilm előtt valaha bemutattak. A Coco magyar bemutatóját követően pár héttel, 2017. december 24.-én az RTL Klub is műsorra tűzte a rövidfilmet.

Összevetés Az élet könyvével[szerkesztés]

A filmet több kritikai támadás érte amiatt, hogy a témája erős hasonlóságot mutat a 2014-ben megjelent Az élet könyve című animációs filmmel, mely szintén a mexikói halottak napján játszódik, és szintén a film főhősének utazásáról szól a holtak birodalmában.[3] Lee Unkrich rendező kijelentette, hogy az ötlet mindig is eredeti volt számára, és csak azért, mert a két film témája hasonlít, még nem jelenti, hogy az egyik utánzása lenne a másiknak. Marissa Martinelli, a Slate kritikusa rámutatott, hogy a történet és a szereplők is egészen más a két filmben, és a Coco-t sokkal inkább egy másik Pixar-filmhez, a L'ecsóhoz hasonlította, összevetve a két film főszereplőjét, Miguelt és Remyt.[4] Továbbá a film üzenetét és érzelmi mondanivalóját sokkal inkább egy másik filmhez, a Chihiro Szellemországban című 2001-es filmhez hasonlította.[5] Az animáció stílusa is eltérést mutat, hisz, míg Az élet könyvében az élő emberek is azonos szerkezetűek a halott csontvázakkal, a Coco nagyon részletgazdagon igyekszik elkülöníteni az élő és holt szereplőket.

Források[szerkesztés]

  1. D23: Pixar Animation Presents New Footage from Upcoming Slate. ComingSoon.net. CraveOnline, 2015. augusztus 14. (Hozzáférés: 2015. augusztus 15.)
  2. szinkronhangok: coco. Gyerek-Világ, 2017. november 22. (Hozzáférés: 2017. november 26.)
  3. James White: First Teaser Trailer For Pixar's Coco. Empire, 2017. március 15. [2017. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 15.)
  4. Marissa Martinelli: Watch the First Trailer for Coco, Pixar's "Love Letter to Mexico". Slate, 2017. március 15. [2017. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 15.)
  5. New Pixar Short 'Dante's Lunch' Introduces 'Coco' Dog, Plus Director Lee Unkrich on Whether 'Coco' Will Make You Cry (Exclusive). Yahoo! Movies, 2017. március 29. [2017. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 1.)

További információ[szerkesztés]