Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale katedrálisai
Világörökség
Arab-Norman Palermo montage.jpg
Adatok
OrszágOlaszország
Világörökség-azonosító1487
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV.
Felvétel éve2015
Elhelyezkedése
Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai (Olaszország)
Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai
Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 38° 06′ 39″, k. h. 13° 21′ 11″Koordináták: é. sz. 38° 06′ 39″, k. h. 13° 21′ 11″
Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale katedrálisa

1135-ben a normann Szicíliai Királyság nagyon különböző geokulturális területeket fogott össze. Hozzátartozott a latin kultúrájú Campania, a bizánci kultúrájú Észak-Apulia, Szicília, valamint az iszlám kultúrájú Észak-Afrika. Az együtt élő keresztény, ortodox, muszlim és zsidó közösségek Szicílián egy szinkretikus, multikulturális közösséget képeztek. II. Roger, aki arabul, görögül és franciául beszélt, szokatlanul finom toleranciával kezelte sokféle alattvalóját.

A szigeten a normann korból fennmaradt 22 építészeti emlék közül kilenc érdemelte ki, hogy a világörökség része legyen. A világörökségi listára Szicília északi partján felkerült palermói, monrealei és cefalùi épületek bemutatják a 12. századi normann Szicíliai Királyság multikulturális nyugati–iszlám–bizánci szinkretizmusát.

Királyi palota[szerkesztés]

A Királyi palota Palermo óvárosának legmagasabb pontján áll. A palota máig, 900 éven keresztül folyamatosan megszakítás nélkül Szicília kormányzati központja. Ennek megfelelően a középkortól napjainkig számtalan átépítésen ment keresztül, de a normann–román építészeti emlékek, mint a Pisan-torony vagy a Roger-terem (Sala di Ruggero) kiválóan megőrizték iszlám, bizánci stílusjegyeiket.

Palatinus-kápolna[szerkesztés]

A királyi palota központjában a különlegesen szép bizánci mozaikokkal, márvány betétekkel és iszlám stílusú mennyezetfestéssel bőségesen díszített Palatinus-kápolna az arab–normann építészet kiemelkedő alkotása.

Zisa-palota[szerkesztés]

A középkori Palermóban egy iszlám hagyományok alapján kialakított „paradicsomkertben” (Jannat al-ard, „paradise on earth”) áll a Zisa-palota. Az iszlám kertépítészeti stílusnak egyik legjelentősebb emléke Európában. A palota a 20. századi beavatkozások ellenére az arab–normann paloták legfontosabb és legreprezentatívabb képviselője. A földszinti szökőkutas termet világi mozaikok és cseppkövekre emlékeztető muqarnas díszíti.

Palermói székesegyház[szerkesztés]

A palermói székesegyházat meglévő mecset átépítésével alakították ki a 12. században. A hatalmas épületet évszázadok alatt többször jelentősen átépítették. Az épületben arab, normann, bizánci, román, gótikus, reneszánsz és barokk építészeti stílusjegyek keverednek. Az 1465-ben épült monumentális déli oszlopcsarnok a katalán gótika jeles alkotása. Az épületet a város szinte minden részéből jól látható, kimagasló kupolával 1785-ben bővítették. A templom latin kereszt formájú belső tere három hajóra osztott. Az eredeti normann belsőtérben nem voltak mozaikok vagy falfestmények. A templomban látható szicíliai királysírokat a 18. században helyezték itt el.

Cefalùi székesegyház[szerkesztés]

Történészek szerint a cefalùi katedrális a szicíliai normann királyok dinasztikus mauzóleumának épült. A várszerű ikertornyos épületet a kontinensről hozott építészek clunyi román stílusban építették. A latin kereszt alaprajzú épület fő apszisában található különleges mozaik Konstantinápolyból hozott bizánci művészek alkotásai. A román stílushatás jól követhető a templom és a hozzá kapcsolódó kolostor szobrászati munkáiban, de a dekoratív elemek arab–normann stílusban dolgozó helybéli munkások munkái.

Monrealei székesegyház[szerkesztés]

A monrealei székesegyház a 12. század második felében virágzó normann–iszlám–bizánci szinkretizmusnak a legteljesebb alkotása. A 110 méter hosszú és 40 méter széles épület egy széles főhajóra és 18 monumentális oszloppal két keskenyebb mellékhajóra osztott. Az aranyozott hátterű hatalmas felületű bibliai jeleneteket ábrázoló tesserae mozaikok a szicíliai–bizánci stílus különleges alkotásai. A mozaikok mellett figyelmet érdemelnek a boltíveket összekapcsoló intarziák, szobrászati kiegészítők, a pisai Bonanno-műhely által készített bronz kapuk. A kolostor kerengőjét 228 gazdagon faragott mozaik berakásos oszloppár alkotja.

Remete Szent János temploma[szerkesztés]

A Remete Szent János temploma egykor egy kolostor része, ma múzeum. Az épület dísztelen kocka alakú épületelemek kompakt sorozata ezeket 5 pirosra festett kupola koronázza. A 19. században helyreállított épület nagyrészt dísztelen többszörös bolthajtások által meghatározott belsőtérben látható, kőfaragásai kiemelik az épület megkülönböztetett, szimbolikus jelentőségét. A templomhoz tartozik egy kicsi, páros oszlopokkal körbefogott kerengő.

Martorana[szerkesztés]

A Martorana vagy másképpen a Santa Maria dell’Ammiraglio egy görög kereszt alaprajzú kupolás templom. Az eredeti templomot később kiegészítették egy harangtoronnyal és egy Antiokheiai György admirális sírjának helyet adó narthexszel. (Innen az elnevezés deii'Ammiraglio – admirális Szent Mária-templom). A templom árkádjai a barokk korban épültek. A belsőtér gazdagon díszített mozaikjának központi alakja a „Pantokrátor Krisztus” a bizánci művészet komnénoszi periódusának legnevezetesebb alkotása. A jó állapotban fennmaradt márványpadló szintén bizánci hatásokat mutat, míg a díszítő motívumok iszlám hatásról tanúskodnak.

Szent Cataldo-templom[szerkesztés]

A Szent Cataldo-templom ma múzeum. Egy kicsi kocka formájú puritán épület minden homlokzatán három-három nagyon vékony bolthajtásba foglalt magas ablakkal, a főhajó felett három félgömb alakú piros kupolával és a két oldalhajó felett, amelyeket 4-4 oszlop tart, keresztboltozattal. A bolthajtások és kupolák kidolgozottsága bizánci stílusú építészeket feltételez. Az iszlám mesterek készítette padló a bizánci tradíciók újraértelmezését mutatja.

Admirális híd[szerkesztés]

Az 1125–1135 között épült Admirális híd a posztromán építészet egyik legrégebbi európai emléke, a normann építőmérnökök mediterrán térségben végzett munkájának bizonyítéka. A terméskőből épített híd eredetileg az Oreto folyót ívelte át két felhajtóval és 7 boltívvel. A boltíveket tartó pilonok mindegyikében árvíz esetén 5 kisebb, lándzsa alakú csúcsíves áteresz csökkenti a pilonokra ható víznyomást. Az építési technológia és morfológia a Magreb területekre jellemző.

Forrás[szerkesztés]

Az arab–normann Palermo, valamint Cefalù és Monreale székesegyházai